Budapesti Nevelő, 1966 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1966-09-01 / 3-4. szám
2. A kritikai érzék hiánya több síkon jelentkezett. Az egyik sík a szövegválasztás, a másik, ami ezzel szorosan összefügg, az előadás módja. A szöveg kiválasztásáról a helyes magyar kiejtési verseny útmutatója a következőket mondja: „1. A tanulók prózai részletet válasszanak, ne verset.” (Ezzel nem is volt baj.) „2. A szöveg XX. századi, lehetőleg mai irodalmi nyelvi legyen. Kiválasztásakor tehát tanácsos elkerülni az olyan , irodalmilag egyébként nagyra értékelt írókat, akik művükben töményebben használnak nyelvjárási sajátságokat. Hasonlóan hátrányt jelentenek a felolvasóra az örök értékű, de nyelvezetükben itt-ott a maitól eltérő s ezért esetleg értelmezési problémákat rejtő klasszikus írók is. — Még a modernebb prózából sem ajánlhatók az érzelmileg felfokozott részletek.” (Deme: Nyr. 89 :189—90, MNyTK. 112 : 4—5.) Ezek ismeretében érdemes megvizsgálnunk, mely szerzőktől választottak részleteket a diákok. A „rangsor” így alakult: Móra Ferenc 16, Kosztolányi Dezső 14, Gárdonyi Géza 7, Illyés Gyula és Fekete István 6—6, Mikszáth Kálmán 5, Móricz Zsigmond 4 diák szövegválasztásában szerepelt. 3—3 diák olvasott fel részletet Fejes Endre, Illés Béla, Jókai Mór, Karinthy Frigyes és Kölcsey Ferenc műveiből. 2—2 diák előadásában Ady Endre (A Zenóbia faluja), Babits Mihály, Galambos Lajos, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Nagy Lajos, Németh László (Égető Eszter), Örkényi István, Tabi László, Váci Mihály képviselte a magyar szerzőket, Heinrich Böll, Jan Dida, Gorkij, Hemingway és Tolsztoj pedig a külföldieket. Az 1—1 diák felolvasásában szereplő szerzők: Barabás Tibor, Bródy Sándor, Csokonai Mihály, Csoóri Sándor, Darvas József, Eötvös József (A karthauzi), Gábor Andor, Gerencsér János, Hajnóczi Rózsa, Hunyadi Sándor, Horváth János, Jancsó Ildikó, Juhász Ferenc, Kazinczy Ferenc, Királyhegyi Pál, Krúdy Gyula, Lengyel József, Mándy Iván, Murányi Mihály (Kritika néhány magyar kisregény pszichológiájáról), Palotai Boris, Radnóti Miklós, Sáfrány Györgyi, Sarkadi Imre, Salamon Béla, Sánta Ferenc, Sőtér István, Tamási Áron, Tóth Árpád, Tersánszky J. J., Tolnai Lajos, Vidtor Miklós, illetőleg Braunweck, Jean Giono, Griffen, Hartning, V. Hugo, Mrozek, J. Paul, Sartre, Solohov, Stendhal, Szimonov, Turgenyev, M. Twain és néhány névtelen szerző napilapokból. A nevek beszédesen mutatják a versenyzők és vezető tanáraik igényességét — némely esetben igénytelenségét, illetőleg kritikátlanságát és az ezzel együttjáró buktatókat. 3. Az egyéniségnek megfelelő vagy meg nem felelő szöveg kiválasztása ugyanis nagymértékben segítheti vagy hátráltathatja az előadást, hiszen a szöveg határozza meg a felolvasás, az előadás hangvételét, stílusát. Az Eötvös Karthauzijából, Csokonai Dorottyájának előszavából vagy Illyés Gyula műveiből választott részletek nyelvi, ízlésbeli és irodalmi igényességre vallanak. A körmondatok, az archaizmusok, illetőleg Illyésnél az intellektuális elmélkedő próza bonyolult, közbevetéses mondatszerkezetei azonban sokkal nehezebb, olykor megoldhatatlan feladatok elé állítják a tanulót, mint például Móra, Babits, Kosztolányi, Fekete István vagy a 20. század előtti Kölcsey sokkal inkább elmondásra írt, az élőbeszédhez közelebb álló szöveget. (A legjobb eredményt elérők közül Kosztolányi-szöveget 5, Mórát 5 diák mondott, Illyés Gyula-szöveget 2—2. A legjobb húsz szövegei között szerepelt még részlet Váci M., Stendhal, Sőtér I., Giono, Gárdonyi, Fekete I., Németh L. és Tabi L. műveiből.) Az előbbiek, bonyolultságuk miatt sokkal kevésbé olvashatók természetesen, nehezen érthetők meg, s így sokkal inkább csábítanak a patetikus, modoros hangvételre. 102