Phralipe, 1996 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

Romológiai Kutatóintézet Szekszárd L.J.'ír* Cigány Könyvtára iy irodalmi év és közéleti folyóirat Főszerkesztő: Osztojkán Béla Munkatárs: Tamási Orosz János, Pelládyné Tóth Mária Művészeti szerkesztő: Kunézt Éva Szerkesztőség: 1084 Bp., Tavaszmező u. 6. 1. em. Telefon, fax: 1-340-560 Kiadja a PHRALIPE Cigány Művészeti Alapítvány Felelős kiadó: Osztojkán Béla Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­nál, a Posta hírlapüzemeiben és a Hír­lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR 1900 Budapest, XIII. Lehel u. 10/a tel.: 1-128-860), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámlára, továbbá a szerkesztőség címén személyesen vagy postautalványon. Előfizetés díja 1 évre: 384 Ft, + postaköltség: vidékre 31,- Ft Bp.-re 27,- Ft számonként. Nyomdai munkálatok: COMP-Press Kft. Felelős vezető: Ibos Ferenc ügyvezető igazgató Műszaki vezető: Kovencz Péter ISSN: 0865-5847 Készült: A Soros Alapítvány és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatásával. Egy lezárt ügy margójára A Phralipe 1995/10-11. összevont számában a „ Variációk egy témára, avagy amikor a simogatás fölér egy lórúgással” címmel közreadott önkormányzati értesítőmben alkalmam volt részletesen beszámolni arról a kisebb földrengést előidéző botrányról, amely tavaly nyár közepén érte el szervezetünk háza táját. Mint ismeretes, egynéhány ,,közelállóm”, az országos cigány ki­sebbségi önkormányzati mandátumáról javamra lemondó Nógrád megyei Klajbán Róberttel együtt (nem tévedés: a javamra önszán­tából írásban lemondó Klajbán Róberttel együtt!) kavart szélvihara (a nagy nyilvánosság előtt és főképpen személyem ellen elkövetett jogsértő vádaskodása, rágalomhadjárata) csaknem elsöpörte az 1989 tavasza óta működő és sok, igen jeles napot is megérő orszá­gos szervezetet, a Phralipét. A több hónapon át tartó rendőrhatósági vizsgálat 1995. decem­ber 4-én lezárult. Rágalmazóim által a nyilvánosság elé tárt ,,bű­neimnek’” lajstroma nem igazolódott, azaz: bűncselekmény elköve­tése terhemre nem róható. Ezek után mondhatnám azt is, hogy ennyi. Befejezett tényről van szó, úgyhogy a továbbiakban: Béke poraira! A ,,múlt” azonban kísért. Eddig rágalmazóimtól nem volt nyug­tom. Változó kedvvel és váltakozó erővel viseltem ostromlásaikat. Most azonban „rokonszenvezőim” üldöznek: a mocskolódások­­nak, lám, volt országos sajtója, teremtődött ,figyelemelterelő”, jó kis botrányízű, személyiségi jogokat is bőségesen sértő országos hírverés. Most, hogy e csinnadrattának vége, hogy e hatalmas, or­szágos roma­ por elült, miért nincs? Hol van most a sajtó? Most miért nem áll elő egy legalább, aki beismerné: félrevezették. Hogy félrevezetett. ismerőseim egynémelyike azt mondja: szerezzek jogorvoslatot. Mások: tegyek rágalmazóim ellen feljelentést. Megint mások: ke­ressek igazságot; mossam, vagy mosassam tisztára besározott in­gem elejét. Baráti ismerőseim! Izgága békétlenkedők! Tinéktek igazságotok van! Igazságotok, mégpedig olyan nagy, mint ez az egész nagy bü­dös élet! De megbocsássatok! Éppen ti rinyáltatok legjobban avégett - milyen nagy szégyen mindőnkre nézve, hogy egymás közt - mi, romák - ily pocsékul marva-marakodunk. Hogy leszegett fővel kell járnunk úton-útfélen, ha a többség nagy nyilvánossága megint csak azt látja rajtunk, hogy valamiben nem egyezünk. Nincs és soha nem volt ínyemre takargatni szennyeseinket. De - és ezt hittel mondom - oly korban élünk most, hogy csaknem mindegy, tiszta-e ingünk eleje vagy sem. Másrészt - és ezt egy időre tudomásul kell vennünk - manapság oly sok itt ramaty ügyünkért a felelős, hogy azokra rámutatni szin­te lehetetlen. És van még valami: nem is biztos, hogy kell. Úton vagyunk, tele csapdákkal, durva buktatókkal. Át kell jutnunk rajta. Valahogy. És illúzió azt hinni, hogy a jogfosztó majd tálcán kínál jogokat. Csak nyugalom! Osztojkán Béla a Phralipe elnöke 2

Next