Kiszely Gyula (szerk.): Debrecen sz. kir. város - Magyar városok fejlődése 1. (Budapest, 1931)
Első könyv. Debrecen sz. kir. város múltja - 2. Csobán Endre, városi főlevéltárnok: Debrecen sz. kir. város története 1693-1848
Az ipari élet ebben a korban is a céhek keretei között mozog. Úgy a kormány, mint a városi tanács azon van, hogy a céhek kiváltságait fenntartsák. Úgy vélik, hogy ezáltal szolgálják legjobban az ipar érdekeit. Mindamellett egyre erősebben látszik, hogy a céhkeretek szőkék a nagyobb fejlődés és az intenzívebb ipari munka megindulásához. Erre mutat, hogy az egész XVIII. század folyamán és különösen a XIX. század első felében a céhekkel folytonosan baj van. Egyik céh foglalkozása belevág a másik céh kiváltságaiba. A mesterségeket nem lehet olyan szigorúan elválasztani, hogy a rokonfajták egymásnak konkurrenciát ne csináljanak. Ebből pedig állandó súrlódások keletkeznek. Szinte az egész korszakon végighúzódik a szűcsök és szabók, a hentesek és mészárosok, a vargák, csizmadiák és tímárok viszálya. Az egyes céhek keretein belül is bajok vannak. A felszabadult legények és ifjú mesterek sokalják a céhmesterek jövedelmét, amely a remekek díjából, az avatási lakomák révén és más forrásokból nekik jár. A csizmadiacéhben valóságos forradalom tör ki emiatt az 1740-es években. A városi tanács a felmerült ellentéteket minden esetben bölcsen igazítja el, de nem egy esetben kötik meg a kezét a céhkiváltságok. A fejlődő életviszonyok a keretek kiszélesítését kívánnák, a céhek ellenben nehezen járulnak hozzá a taglétszám felemeléséhez, mert nem akarnak konkurrenciát csinálni saját maguknak. A debreceni borbélycéh (chirurgusok) éveken keresztül nem akarja felvenni a tagjai sorába Csokonai Józsefet, Csokonai Vitéz Mihály apját, mert egy régi kiváltságlevél szerint a tagok száma nyolc s Csokonai József már a kilencedik lenne. Csak hosszú idő múltán, a helytartótanács beavatkozására, nyer kedvező elintézést ez az ügy, ami világosan mutatja, mennyi aprócseprő akadállyal kellett megküzdenie a gazdasági fejlődésnek, így tart ez majdnem az egész korszakon át. A kormány által 1813-ban kiadott „Generales Articuli Caedales“ a céhrendszert még érintetlenül hagyja s csak a legfeltűnőbb visszaéléseket igyekszik orvosolni. Sokkal fontosabb az 1822-ik évi rendelet, amely a szabadalmazott iparágakat kiveszi a céhek hatalma alól s ezzel utat nyit a fejlődésnek. Hogy a város polgárai közül mennyien foglalkoztak iparral és kereskedelemmel, arra e korszak egyes éveiből már meglehetősen pontos adataink vannak. Egy 1703-ik évről fennmaradt feljegyzés szerint a céhekbe összesen ,,hétszáz és egynéhány jó ember“ van felvéve. Egy 1752-ik évi összeírás a kereskedők és iparosok együttes számát 1400-nál többnek mutatja, tehát kerek százszázalékos a szaporodás egy félszázad alatt. Huszonhárom év múlva 1775-ben a céhes és céhetlen iparosok és kereskedők száma 2105, újabb negyedszázad múlva, 1800-ban 2467, újabb negyedszázad múlva 2461, 1847-ben pedig 2006. A XIX-ik században mutatkozó számszerű csökkenés csak látszólagos. Ekkor t. i. már a gyáripar is fejlődésnek indult Debrecenben, céhenkívüli u. n. szabad iparágak is működtek, s a szaporodás itt van elrejtve, összevetve az