Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
SZEGED, SiwketsHMg: Somogyi ncca tZLcm, Telefon« SS«M. ^ Krodóhlatel, l»l*Onk«nyTMr 6* legylrode ■ Aroduoob 8. Telefon s 13—00. — Nyomda t Stiw UoOt ucca IO, Telefon t 13-o«. TArlrnfl m Jerébla ■ DélmogyoronzAg Szeged Péntek, 1933 nov. 3. Ára 12 fillér^ i IX. évfolyam, §47. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken, 6« Budapesten 3.00.1cUlt01<l»n 0.40 pengd, e Egye« cAm Ara hétköznap 12, va«Ar «* Ünnepnap 20 Ilii. HíroldA»ek felvétele larila »zertnL Megjelenik hetid klvetelével naponta réggé mentetek az új francia kormányban a penzaaü szanálás kárai Válság fenyegeti a Sarraut kormányt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A Sarraut-kormány tagjai között súlyos nézeteltérések merültek fel a pénzügyi szanálás kérdésében úgy, hogy beavatott körökben nem tartják kizártnak, az újabb kormányválságot. Bonnet pénzügyminiszter és Gardag költségvetési miniszter nem tudnak megegyezni egymással a szanálási program tekintetében és ezzel magyarázható az is, hogy a kormányprogram pénzügyi része még mindig nem készült el, pedig Sarraut pénteken délután már a kamara elé kíván lépni programjával. A kormány valószínűleg ahhoz a megoldáshoz lesz kénytelen folyamodni, hogy a kormányprogram pénzügypolitikai részében csak nagy általánosságra szorítkozik és inkább az aktuális bel- és külpolitikai kérdésekre fekteti a fősulyt Meghívás félő tisztelettel meghívjuk a kultuszminiszter urat, néhai Klebelsberg Kunó gróf örökösét a magyar kultúra szellemi és anyagi kincsinek önzésében és megőrzésében, hogy látogasson el Szegedre. Ritkán volt szerencsénk hozzá megboldogult és nagynevű előde legszebb alkotásainak színhelyén, talán ennek kell tulajdonítanunk, hogy nem tud teljesen együtt érezni velünk és nem tud belehelyezkedni ennek a sorsában szerencsétlen városnak lelkivilágába. A személyes érintkezés sokat le szokott csiszolni az írás és nyomtatott betű nyilatkozatainak érdességéből s ha ebben az esetben is a szembenálló felek találkoztak volna egymással, talán nem lett volna szükség azoknak az előkelő állású uraknak védekező kijelentéseire, melyeket a kultuszminiszter úr Debrecen és Pécs váltónak megveregetése után ildomtalanoknak minősített. Nagyon szeretnék azonban, ha e kölcsönös nyilatkozatoknak elhangzása után, melyeket talán szokatlanságuknál fogva jegyeznek majd fel a krónikások a magyar kultúrtörténet annalesei számára, a kultuszminiszter úr, mint kiváló történetíró, akinek kétségtelenül van érzéke a történelmi hagyományok iránt, követné Mátyás király példáját és inkognitóban, egy érdeklődő idegennek álruhájában jelennék meg a hűséges polgárok körében. Minden egyébtől eltekintve, ilyen látogatásnak vannak különböző gyakorlati előnyei. Egyik oldalról sem kellene tartani a feszélyezettségtől, amelynek némi nyomát bizonyára még a legtárgyilagosabb álláspont mellett sem lehetne kikapcsolni a történtek után. Viszont biztosak vagyunk benne, hogy így és ezen a módon a kultuszminiszter úr száz százalékos őszintesége véleményeket kapna az egyetem kérdésében és megismerhetné azokat a különleges szempontokat, amelyek egész Szegedet pártkülönbség nélkül, ismeretes egyöntetű állásfoglalására késztették. A vitában, amely Szeged és a kultuszminiszter úr között felmerült, a miniszter úr felfogása szerint a szegediek a máskülönben jogosultnak látszó lokálpatriotizmus érveit hangoztatják, míg ő — ismét saját meggyőződése szerint, — az egyetemes nemzeti érdekeket képviseli. Szabad-e a tételnek ilyetén felállítása mellett még csak feltételezni is azt, hogy a nemzeti szempontok háttérbe szoruljanak a helyiek mellett s az állam olyan terheket vállaljon magára, amelyek csak Szeged érdekeit szolgálják? Bizonyára nem. A szegediek felfogása szerint azonban a kérdés nem így áll. A szegediek azt vallják az igazság tudatától fűtött őszinte meggyőződéssel, hogy mikor ragaszkodnak egyetemük változatlan fenntartásához, ők nem szegedi érdeket képviselnek, hanem az egész Alföld kulturális igényeinek kielégítését keresik. Hogy pedig ezek a kulturális igények fennforognak, azt az az egyetlen szám mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a szegedi egyetem hallgatóinak száma egymagában majdnem annyi, mint a másik két vidéki egyetemé együttvéve. A kultuszminiszter úr szavaival élve, koncedáljuk, hogy a másik két város megérett arra, hogy egyeteme legyen. A számok azonban Szeged mellett bizonyítanak és Szeged, amely tisztelettel bátorkodik maga számára is az érettséget reklamálni, emellett még a szükségszerüséget is fokozottan tudja sorompóba állítani. A helyi szempontok és az érzelmi momentumok, amelyekről egy inkognitó látogatás során kiválóan lehetne meggyőzést szerezni, csak az említett általános szempont után jöhetnek tekintetbe. Ezeknek a helyi szempontoknak is van azonban némi érdekességük. A helyszínen szerzett impressziók kétségtelenül alkalmasak bizonyos összehasonlító természetű megfigyelések kiváltására. Tudomást szerezhetne például a kultuszminiszter úr arról, hogy az egyetem épségéért viaskodó feliratában milyen kínos óvatossággal került el a hivatalos város minden utalást a másik két egyetemi város viszonyaira, nehogy azt a színezetet váltsa ki, mintha azoktól sajnálná a tudományos oktatás bármely karát, intézményét és eszközét. Pedig némi joggal utalhatott volna a város arra, hogy az egyetemért ő hozta a legnagyobb áldozatot. Az egyetemi épületeket és klinikákat Szeged nem ingyen kapta, hanem a kisajátítási és építési költségek fele részével váltotta meg. Áldozatokat vállalt, az utódok vállát is terhelő költségekbe verte magát, mert azt a szerződésszerű ígéretet csillogtatták meg előtte, hogy a meglevő egyetemi épületek lesznek a zálog arra, hogy az egyetem semmi körülmények között nem hagyhatja már el Szegedet. Ezért kérdi ma minden szegedi polgár: miért kellett felépíteni a klinikákat, a többi egyetemi épületeket, ha ennek is csak annyi az eredménye, mintha semmit sem építettünk volna ? A másik helyi szempont, amelyről a kultuszminiszter úr egy inkognitó látogatás alkalmával szintén nagyon könnyen meggyőződhetik, a város utolsó félszázados történetével áll összefüggésben. Az egy Klebelsberg Kuno grófot kivéve, ennek a városnak sohasem voltak hatalmas protektorai, annál inkább voltak azonban mindig irigyei. Ötvennégy esztendő előtt egy szörnyű katasztrófa a várost eltörölte a föld színéről s csak az állam segítségével tudott újraépülni. Ezt az újjáépítést azonban a város nagyon drágán fizette meg. Majd öt évtizeden keresztül azzal intézték el minden jogos kívánságát, hogy az árvíz után nagyon sokat kapott, többre már nem lehet igénye. Elhallgatták ellenben, hogy akkor is, akárcsak most az egyetemnél, az állam félbehagyta a munkát s a feltöltés munkájának befejezése előtt a királyi biztosság egyszerűen becsukta a boltot. Ezért drágák ma Szeged közművei s ezért drágább Szegeden az építkezés, mint bárhol másutt az Valuta-fegyverszünet Amerika és Anglia között (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Anglia és Amerika között csütörtökön létrejött az első valutafegyverszüneti egyezmény. A Federal Reserve Bank of Newyork és az Angol Bank ideiglenes megállapodást kötött, amelynek az a célja, hogy megakadályozza a dollár és a font nyílt harcának a kitörését. Az Angol frank semlegességre kötelezte magát az amerikai jegybankkal szemben és megígérte, hogy nem foganatosít semmiféle ellenintézkedést az amerikai aranyvásárlások megakadályozására mindaddig, amíg az amerikai aranyvásárlások nem sértik Anglia érdekeit A londoni tőzsdén elterjedt hírek szerint hasonló megegyezés várható a francia frankkal is. A csütörtökre beharangozott amerikai aranyvásárlások elmaradtak. A kisálltán elismeri Szovjetoroszországot (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágából jelentik: Benes külügyminiszter csütörtökön bejelentette a szenátusban, hogy Csehország rövidesen felveszi a normális gazdasági és politikai kapcsolatokat Szovjetoroszországgal. Benes kijelentését politikai körökben úgy miri, hogy Csehország a legrövidebb időn belül hivatalosan elismeri Szovjetoroszországot Megerősíti ezt a hírt az a moszkvai jelentés is hogy a Szovjet kormányhoz közelálló körökben most már bizonyosra veszik, hogy a három kisantantállam a legközelebbi jövőben bejelenti Szovjetoroszország elismerését és együttes követséget állít fel Moszkvában.