Délvilág, 1990. december (47. évfolyam, 259-282. szám)

1990-12-19 / 274. szám

411214. 1990. dec. 19., szerda A reggeli hírlap ára: 4,30 Ft Elfogták a rühes betörőbandát Nyugodtabban aludhatnak a Szentesiek Szeptember közepe óta — ha nem is naponta —, de rend­szeresen betörések történtek Szentesen, a város különböző pontjain lévő vendéglátó üz­letekben, s ugyanakkor a ko­rábbiakhoz képest elszapo­rodtak a gépkocsifeltörések is. A különféle módon beha­toló éjszakai tolvajok álta­lában márkás cigarettákat és italféléket loptak nagyobb mennyiségben, a feltört au­tókból pedig főként rádió­kat magnóval, vagy anélkül. A helybeli rendőrséget eny­hén szólva idegesítette már a bűncselekmény-sorozat. Ám a nyomozók, a járőrök hiába járták a várost éjsza­kánként, hiába ellenőrizték a piacot, a már ismert tol­vajokat, betörőket, orgazdá­kat, nem jutottak semmire. A lopott portékáknak nyoma sem volt, sehol. Majd követ­kezett Miklós, a Mikulás napja, amikor csaknem a karácsonyhoz hasonlóan ko­rábban elcsendesedik a vá-Már éjszakába hajlott az idő, amikor a Petőfi Szálló recepciós alkalmazottja szo­katlan hangokra figyelt fel. Semmi kétség, azok a már bezárt, üres étteremből jöt­tek és nem az utcáról. Azon­nal beszólt telefonon a kapi­tányságra, ahonnan az ügye­letes tiszt a helyszínre küld­te az adott pillanatban moz­gósítható rendőrjárőröket. Kis város, kis csapat. Mind­össze hárman voltak: Török Imre főtörzsőrmester, Kun Szabó Zoltán törzsőrmester és Török László őrmester. A portán kapott kulccsal a szálloda hátsó bejáratán mentek be óvatosan az étte­rembe. A sötétben még nem láttak semmit, ám lehet, hogy a bent lévők észrevet­ték érkezésüket. Óriási csö­römpölés támadt ugyanis még fénygyújtás előtt. A következő pillanatban szem­be találták magukat a rend­őrök egy fiatalemberrel, a 19 éves kora ellenére már több­szörösen büntetett helybeli Lévai Edével (Bihari sor 11), akinek egyik kezében cson­tozó kés, a másikban pedig — ki tudja, honnan szerezte — rendőrségi spray volt. Nyomban lefegyverezték, megbilincselték. Egy rendőr ott maradt vele, míg a má­sik kettő rohant futásnak eredő társai után. Mintegy háromszáz méternyi vágtá­­zás után elfogták az üldözöt­teket, a már bilincsben lévő Lévai még fiatalkorú öccsét, a 22 esztendős Fehér Kál­mánt (Szentes, Lavotta u. 27.), és a 25 esztendős szeg­halmi lakos Sztojka Istvánt. A két rendőr a menekülő hármat nem csak elfogta, de meg is bilincselte. Gondol­ni lehet, hogy nem önként­­tartották oda csuklójukat, meg kellett küzdeni ártal­matlanná tételükért. Sike­rült. A már menekülőben lévő betörők egyikének zsebéből ■előkerült egy számológép, ami a Petőfi Étterem tulaj­dona. Utána az étteremben megtalálták azt az előkészí­tett csomagot, amibe az el­lopni szánt Marlboro és So­pianae cigarettákat rakták bele. A társaságot természe­tesen azonnal bevitték a vá­rosi kapitányságra, ahol né­hány órán belül kiegészült a csapat még két helybeli tár­sukkal, a 24 éves Ravasz At­tilával és a 28 esztendős La­katos Gézával. Mindkettőjü­ket a Horváth Mihály utca 6. szám alatti lakásukból vit­ték be a kapitányságra. A társaság tagjai már az elsődleges vizsgálat során beismerték, hogy csak a Pe­tőfi Étterembe törtek be há­rom alkalommal, azon kí­vül még kétszer az Obsitos italboltba, s cigaretta-zsák­mányuk értéke a 6 ezer fo­rinttól a 27 ezer forintig ter­jedt esetenként. Mazdát és Ladákat törtek fel a város­ban, amiből csak annyit is­mertek be, amit tárgyi bizo­nyíték alapján a rendőrök már rájuk bizonyítottak. A társaság tagjait azonnal őrizetbe vették, ám utána kettőt ki kellett engedni a fogdából, mert az ügyészség szabadlábra helyezte őket. A másik kettőt nem kiengedni, ám egyszerűen eltávolítani kellett a fogdából azért, mert rühesek voltak, őket a helyi kórház fertőző osz­tályára vitték át, s utánuk a Köjál fertőtlenítette ideiglenes kvártélyukat, a cellát is. Tisztázódott az eljárás so­rán az is, hogy a szentesi rendőrök miért kutattak hi­ába ilyen sokáig a most le­bukott társaság után. Ki­derült ugyanis, hogy a betö­rések során ellopott holmit a szeghalmi Sztojka István azon nyomban egy kölcsön­kért autóval kiszállította Romániába és ott két szeg­halmi társa, Szabó Béla és Farkas Lajos segítségével értékesítette. Lejért adták el a Marlborót, egyéb már­kás cigarettákat és italfélé­ket is. Mindez nem vall túl­zottan nagy üzleti érzékre. Az viszont még kevésbé, hogy az így szerzett román pénzt hazatérve a szentesi piacon árulták, illetve ad­ták el, mégpedig egy lejt öt­ven fillérért. A megtartott házkutatások alapján arra lehet következ­­tetni, hogy a társaság tag­jai már régebb óta foglal­koznak gépkocsifeltörések­kel, azok fosztogatásával. Erről természetesen nem be­szélnek. A nyomozás termé­szetesen folytatódik A csa­patból jelenleg már csak ketten vannak előzetes le­tartóztatásban, a többiek szabadlábon védekezhetnek. Ez pedig nyilvánvalóan nem segíti elő a nyomozás to­vábbi eredményességét. ZRÍNYI PÉTER Gondolom, igen sokan e kifejezést használnák, ha hazatértükkor otthon felfeszítve találnák a lakásajtót, bent holmijukat szétdobálva, és hiányozna is értékeik kisebb-nagyobb része. A kifejezés most nem ilyen, de szó szerinti. Minderről Tűhegy­i Sándor őrnagy, Szentes rendőrkapitánya beszélt tegnap. Nincs összhang a csongrádi mozgáskorlátozottaknál Az elmúlt hét végén, az Ifjúsági Házban megtartot­ta idei közgyűlését a moz­gáskorlátozottak megyei egyesületének csongrádi csoportja. Kása Sándor titkár az el­végzett munkáról adott szá­mot. Ez általában megfelelt a várakozásoknak, noha a vezetőségnek némileg többet kellett volna törődnie az ér­dekvédelemmel-képvise­­lettel. Nagyon örvendetes ugyanis, ha a tagság vacso­rákat, s baráti összejövete­leket rendez, ám ez a forma kevésbé alkalmas a napi gondok orvoslására. A csoport tevékenységét tavaly anyagilag is támogat­ta a nemrég megszűnt váro­si tanács, a Mirköz csong­rádi gyára, továbbá a Fűtő­­ber: tőlük ebben az évben is megkapták a fennmara­dáshoz szükséges összegeket. Külön is említést érdemel a Fűtóber, ahol a legtöbb moz­gássérültet foglalkoztatják. A csongrádi csoport irá­nyításában hosszabb ideje nincs összhang, hiányzik a kollektív vezetés, és a jobb munkamegosztás. Egyesek hadakoznak a jelenlegi tit­kár személye ellen, mások viszont a teljes önállóság felé kacsingatnak, ami egyenlő lenne az erők szét­­forgácsolásával. A másik sú­lyos nehézség az, hogy a vá­ros mozgáskorlátozottainak 10 éve nincs saját helyisé­gük; jószerével csak egyet­len szekrényük van a mű­velődési házban. Most úgy értesültünk, hogy a megyei egyesület elnöke bemutatko­zó látogatást tervez Csong­­rád polgármesterénél, ami talán némileg enyhíti majd a mostani mostoha körül­ményeket ... NAGY ATTILA KARÁCSONYI VIDEOKAZETTA-AKCIO! ADACHI-E-180 = 199/db - 10 db - 189/db WALTHAM-E-180 = 209/db - 3 db - 199/db WALTHAM-E-195 = 259/db - b db - 249/db AKAI-E-180 = 299.90/db - 10 db - 295/db AKAI-E-195 - 339.90/db - 10 db - 329.90/db V IDMX'fcNTKLM - Hiximezóiavarheh. lewn u. 3. (a kapu alatt) Ka rácson víg égés: nap nyílva, 24-én délig is nyitva.’ A pályázók írásos prog­ramját már előzőleg megis­merhették a szakorvosok és a főorvosok. Most a két vá­rományos élőszóban is el­mondhatta, hogy az­ igazga­tói megbízatás elnyerése után milyen irányítási elvek és milyen gyakorlati felada­tok szerint dolgoznak. A két érdekelt pályázó közül dr. Kovács Ágnes például hatá­rozottan leszögezte, hogy nem kíván együttműködni a gazdasági igazgatóhelyettes­sel, annak módszerei miatt. Másfelől, a kórház általá­nos helyzetére való tekintet­tel készen áll az úgyneve­zett válságkezelő elképzelé­sek megvalósítására. A má­sik jelölt és egyben a kór­ház korábbi igazgatója, dr. Vajdovich István kifejtette, hogy ő senki iránt, nincs el­kötelezve, és tisztában van a kórház problémáinak meg­oldásával. Ebbe a folyamat­ba illeszkedik a kórház többszakaszos rekonstruk­ciója. Az idén például 40 millió forint értékű orvosi műszerrel gyarapodott az intézmény. Mindez történt hétfőn, ké­ső délután a szentesi kór­házban tartott összejövete­len, amikor a résztvevőknek nem kisebb tennivalójuk volt, mint titkos szavazás­sal eldönteni az általuk leg­jobbnak tartott igazgató sze­mélyét, méghozzá nem egy deklarált, hanem létező de­mokratizmus jegyében. A felszólalások között akadt egészséges korteskedés, egyik-másik pályázó mellett, és felvázolták az ideális igazgató követelményeit, il­letve ennek lehetséges meg­közelítését. Ide tartozik a szakmai teljesítmény, veze­tői bölcsesség, idegen nyelv tudása stb. Nagyon szimpa­tikus őszinteség és tárgyila­gosság volt a vélemények­ben. Sajnos, nem a végte­lenségig. Volt, aki kétségbe­vonta a körzeti orvosok kompetenciáját az igazgató­­választásban. Erre a sértő­nek ítélt kijelentésre nagy felzúdulás támadt, egy érin­tett kolléga azonnal kisietett a teremből, és a következő percekben csak a levezető elnök határozottságán mú­lott a rend fenntartása! A kedélyek csillapodása után sor került a titkos vá­lasztásra. Az első körben dr. Vajdovich István 47, dr. Kovács Ágnes pedig 45 sza­vazatot kapott. A jelenlevők létszámához és az érvényes szavazatokhoz viszonyítva ez nem fejezte ki az 50 száza­lék plusz egy főt egyik je­lölt javára sem, ezért meg­ismételték a választást. A második körben dr. Vajdo­vich István 40, dr. Kovács Ágnes, a polgármesteri hi­vatal egészségügyi­­osztályá­nak vezetője pedig 44 szava­zatot kapott, és így a kór­házban őt látják alkalmas­nak az igazgatói poszt be­töltésére. Minderre a városi önkormányzat teszi majd rá a „pecsétet", a legközelebbi ülésén, de a jelen levő pol­gármestertől hallottuk, hogy a kinevezésnél messzemenő­en figyelembe veszik a kór­házi szakemberek döntését SZABÓ RÓBERT Kétszer szavaztak a szentesi kórházigazgató személyére Kovács Ágnes megelőzte Vajdovichot r............................­­ A MEGFIZETHETETLEN BIZTONSÁGÉRZET ELÉRHETŐ ÁRON KÍNÁLOM ÖNNEK! Vállalom: személygépkocsik, lakások, társasházak, magán­­házak, irodák, műhelyek, üzlethelyiségek, pénz­­tárak b­etörésjelzőinek m­egtervezését és riasztó­­berendezéseinek kialakítását. Hunyadi K­isn­é IzKSZKK/.KS. elektroműszerész , p 6600 Hódmezővásárhely, Radnaty u. 16/.V ' ' ' 6806 Szikauts, L­orin­cvillág tér 4. GARANCIA! Mielőtt riasztórendszert telepítene, kérjen tőlem árajánlatot! Megéri! A K­égébe H­allgatom Csurka Istvánt a rádió Vasárnapi Új­ságjában. Arról­, beszél, hogy voltaképpen Ma­gyarországon nem ment végbe semmiféle rend­szerváltás. Pontosabban: ami változott az ország füg­gőségében, az meglehet, csak annyi, hogy míg eddig vodkára uborkát harapó KGB-s tisztek, a „tanácsadók” voltak a mindenhatóig addig most szenvtelen tekintetű bankárok töltik be ugyanezt a szerepet Noha jócskán van igazság ebben a gondolatmenet­ben, nézzük meg azért csak kissé alaposabban a dolgot. Először is: vajh’, melyik lehet jobb a kettő közül? A KGB nevét még kiejteni sem volt tanácsos mi­félénk, még úgy három-négy évvel ezelőtt sem. És a teljes, tökéletes kiszolgáltatottság, a sötéten titokzatos idegen hatalom megbéklyózó, dermedt csendje—mind­ez kádári puha diktatúrába csomagolva — nem sokszo­rosan megalázóbb, emberellenesebb (sőt: anakroniszti­­kusabb) lehetett-e bármily rideg pénzemberi lobby is a konzol gala­ti fegyverek helyett dollárkötegekre alapozó Uralmánál? Nem is beszélve arról, hogy a bankárokat emlegetni, netán keményen bírálgatni mennyire koc­kázatos vajon — a KGB, mondjuk, 1986-os puszta meg­említésével összevetve? Éppen évtizedes az emlék: hivatalos ügyben már vagy jó fél órája várattak a budapesti Duna-parton, a Külügyminisztériumban. Személyi, újságíró-igazolvány, katonakönyv, születési anyakönyvi kivonat, jogosítvány, mifene. Miközben megsemmisülten várakoztam az elő­csarnokban, egy portásfülkeféle előtt — akár egykoron a katonaságnál kihallgatáson, a legfőbb parancsnok égi, s földi hatalma előtt, sőt alatt —, két, vidáman fecse­­gő-nevetgyélő, jól öltözött fiatalember sietett föl szapo­rán mellettem az előcsarnokból. Oroszul beszéltek, a kutya sem szólt hozzájuk. Nemhogy kérdeztek volna tő­lük bármit, vagy uram bocsá', bárki megpróbálta vol­na megállítani őket... Nem volt nehéz kikövetkeztet­ni, mely cég szolgálatában állhattak. És azt az érzést, amit akkor, magyar újságíróként, hazám fővárosában, a magyar Külügyminisztériumban át kellett élnem, nem felejtem el soha. (Igen, meghatározó volt a jövőre néz­ve. Szóval, utólag akár még kissé hálás is lehetek az oroszul hangosan fecserésző, zakós-nyakkendős urak­nak.) Isten öccse, nem rajongok különösebben a ban­ki író­kért. Csak mostanában kezdjük nagy keservesen meg­tanulni, mi is igazából az a korszerű nyugati kapitaliz­mus. Nem éppen leányálom, nemdebür. Az érzelem­­mentes, már-már teljességgel embertelen, számítóan csakis a pénz imádatára épülő mindenségben azonban legalább az elvi lehetősége megvan mindenkoron an­nak, hogy az egyén változtathasson. („Amott” ez csak géppisztollyal volt lehetséges. A végeredményt ismer­jük.) Az egyén változtathat, legalábbis megpróbálhat­ja. Befektethet, feltalálhatja magát, akár ügyeskedhet, ha tud, s ezt sikerrel teszi. Ám mindez — sohasem emberélet dolga. A delikvens befuccsolhat, tönkreme­het, utcára kerülhet, segélyre sz­orulhat — de az kizárt, hogy titokzatos öltönyös urak jelenjenek meg nála, és utána esetleg azt sem lehet megtudni, létezett-e egyál­­talán L­ a földi árnyék­világban. És hogy a bankárura­lom jócskán elujjaszhat), deformál (hat)? Könyörgöm — hát amaz? KGB-s kontra bankár dilemma, az a gyanúm, igazából csak ama bizonyos jéghegy csúcsai­bán nem is az igazi dilemmát jelenti. Még azt is haj­­land­ó vagyok elfogadni, hogy végsősoron a kettő közül egyik sem az igazi. („Harmadik út”) Csak éppen: ne feledjük, mi a nem akármilyen különbség egy elnyomó nagyhatalom titkosszolgálata és a nemzetközi pénzvilág könyörtelenül anyagias szemlélete között. Emberélet a neve. Nagymamák és nagypapák praktikus ajándéka a kiváló minőségű japán OMRON, teljesen automata VÉRNYOMÁSMÉRŐ, szuper reklám áron 4990 Ft helyett 3990 Ft-ért kapható a VIDEOCENTRUMBAN — Hódmezővásárhely, Lenin u. 3. sz. alatt Nyitva: karácsonyig egész nap. 24-én délig

Next