Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)
1973-01-01 / 293-294. szám
mány több gyengéjével is. Minden igyekezet ellenére nem sikerült pl. részletesebb harcleírásokat szerezni a 2. magyar páncélos hadosztályra vonatkozóan, s sem pedig részletesebb adatokra bukkanni a magyar légierőnek a magyar térségben folytatott tevékenységéről. így tehát a cikksorozat korántsem teljes a tárgyalt időszak és térség főbb harcászati vagy hadműveleti vonatkozásait illetően, így nem is tarthat igényt arra, hogy „vezérkari műnek“ legyen minősíthető. Ilyesmihez egy szakintézetre, számos munkatársra, levéltári anyagra és mind a szövetséges mind az ellenfél bő hadtörténelmi adattárára lett volna szükség. Egy ember, másirányú kenyérkereső munkája mellett, erre nem is képes. De vannak egyéb fogyatékosságok is. A feldolgozásnál arra is tekintettel kellett lenni, hogy a sorozat egy kis lap szűkös terjedelméhez igazodjon, hogy egy-egy közlemény lehetőleg kerek képet adjon egy-egy mozzanatról úgy, hogy a folyamatosság és a nagy események kerete is megmaradjon. Volt, amiikor ez nem egészen ssikerült. Másrészt elkerülhetetlen volt, hogy — éppen az összefüggés megőrzésére — ne kerüljön ismétlésekre, előre- vagyhátranyúlásokra sor. Ennek a nagyrészre pl. egy könyviben elkerülhető lett volna. — Olvasóink zöme nem volt hivatásos katona, számukra katonai szaknyelv sokszor darabos és száraz, a rövidítések alig érthetőek. Viszont a rövidítések minden alkalommal történő kiírása a terjedelmiét még inkább megnyújtotta volna, így váltakozva kiírtunk és rövidítettünk katonai fogalmakat. Mindennek ellenére az az érzésünk, hogy a kitűzött feladatot a körülmények adta lehetőségen belül meglehetős mértékben sikerült megoldani. Számos adatunk van arra, hogy a munka nem volthiábavaló, — a cikksorozatra, noha csak magyar nyelven ismeretes, több történeti munkában fordul elő már hivatkozás, sőt okunk van annak feltételezésére is, hogy otthoni egyes szakfellogozásokban bizonyos részletadatok (miutánmáshonnan aligha származhatnak) a cikksorozatból (persze forráshivatkozás nélkül) valók. Tudomásunk van arról, hogy egyes bajtársaink idegen nyelvterületen nem-magyar történészek és szakkörök figyelmét is felhívták e tanulmányra. De emellett fontos szempont az is, hogy hozzásegítettük fiatalabb honfitársainkat is ahhoz, hogy a világháborús magyar küzdelmek egy részéről ne csupán egyoldalú beállítások alapján alakítsák ki a saját véleményét. Köszönet illeti mindazokat, akik ehhez hozzásegítettek. A magunk elé tűzött munka egyik jelentős fejezete lezárult, de a munkát igyekszünk — más cím alatt — folytatni. Sorra kívánjuk venni ama adatok és események feldolgozását és hasonló módon való közreadását, amik a magyar főváros eleste után következtek. Darnóy Pál BAJTÁRSI HÍREK Münchenben a bajorországi magyar szervezetek szövetsége és a SzDSz németországi szervezete a St. Wolfgangsheimben tartotta meg az októberi szabadságünnepet; a rendezésből, felkérésre, helyi csoportunk is kivette a részét. A műsort Dr. Szeőke Kálmán főcsop. vezető bs. bevezetője nyitotta meg. Az októberi eseményeket a „Budapest lángokban“ c. filmből vett részleteik idézték a hallgatóság emlékezetébe, majd Dr. Ferdinandy Mihály egy tanár, az ismert nevű történész elemezte 56 jelentőségét, mely erkölcsi és emberi vonatkozásait, drámai módon kifejezésre jutatva az elnyomottak meggyőződését abban, hogy a szabadságeszmének végül is mindent áttörő ereje lesz a jövőben is. — Tollas Tibor „Október 23“ és „Tíz év után“ c. verseit adta elő. Eötvös József „Búcsú“ és Papp-Váry Elemérné „Hitvallás“ c. költeményét, Szeleczky Zita művészi előadásában, hangfelvételről hallgatta meg a közönség. A madridi magyar kolónia és spanyol barátaik szépszámú csoportja a Toledo-i Alcazar-ban, a magyar szabadságharcosok emléktáblája előtt tekintett vissza a zsarnokság elleni küzdelemre. Az ünnepi beszédet Pongrácz Gergely, a Korvin-közi felkelők parancsnoka mondott, spanyolul Czilbert Aurél is méltatta az évforduló jelentőségét. Don José Antonio Ortiz, a „Fuerza Nueva“ főtitkára az Alcazar hősi védőinek harca és a magyar fiatalság 16 évvel ezelőtti emberfeletti küzdelme közt vont párhuzamot. Detroitban a SzDSz helyi szervezete az egyházak és társadalmi szervezetek támogatásával rendezte meg az októberi megemlékezést. Az angol ünnepi beszédet Dr. Stanley Bundy, a H. Ford College elnöke, a magyar ünepi beszédet Dr. Varga László, a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének elnöke tartotta. A kísérő műsorban szerepelt Zsigmond Zoltánna előadóművésznő, S. Koósa Antal költő, Thegre Gerber Miklós zeneszerző, Ft. Nyika Béla gk. plébános, Kovács Béla a detroiti SzHSz elnöke és mások. A Liege-i magyarok a hagyományos Banneaux-i zarándoklattal, éjféli misével és a szabadságharc emlékére állított kereszt megkoszorúzásával emlékeztek a bolsevista erőszak elleni küzdelemre. Csak be nem küldött bajtársi hírek nem jelennek meg. Helyi vagy területi szervezeteink — nem egyszer egész évet átfogó — tevékenységi összefoglalóinak közlésére nincs lehetőségünk, viszont szívesen közlünk olyan híreket is, amelyek csoportjaink vagy egyes bajtársak közreműködéséről számolnak be másokkal közösen tartott társadalmi megmozdulások keretében. 10