Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. május (1. évfolyam, 28-50. szám)
1875-05-04 / 30. szám
IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedéne. . . 5. — Egy hóra . . . 1.S0 Egy szám S krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hidertésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG"-ra. April— juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két bóra ... 3 frt. 60 kr. Egy bóra.............................I frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az «Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Azon 1 ez. előfizetőinket, kiknek előfizetése a múlt hó végével lejárt, tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjen. VT Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisztelettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 forint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. A mai illés „Ou est Lambert“ — hangzott fel a kiáltás Napoleon utolsó éveiben Páris minden utczáján. Keresték Lambertet s a gúnyos kaczaj visszhangzott az elégedetlen közvélemény kebelében. „Hol a programm“ — hangzik most fel mindannyiszor alsó és felsőházban, valahányszor a jelen kormány létalapja kerül kritika alá. Az „Ellenőr“ épen vasárnapi számában akarta bebizonyítani azt, hogy minek is az a programm. Hiszen Gambretta sem adott most programmot párisi választói előtt, mit kerestek ti programmot a mostani magyar kormánytól ? — mondá körülbelül. Baculus in angulo, tehát eső lesz, — elmondhatjuk erre is. Mert Gambetta mondott valamit, hogy jelenleg felesleges tőle programmot kivánni, abból miképen lehet következtetni azt, hogy a Tisza kormánytól is felesleges programmot kivánni, — csak az „Ellenőr“ észjárása foghatja fel. Gambetta jogosan mondhatta, amit mondott, mert először, Gambetta nem akasztotta szegre elveit, mint Tisza et comp., tehát újabb programmra szükség nincs. Másodszor Gambetta nem ül kormányon, nincs kezében az állam ügyeit intéző hatalom: mond programmot vagy nem mond — legfelebb is választóit érdekli, de akár mond, akár nem mond, nincs érdekelve általa közvetlenül az ország „lét — s nem létének“ vitális kérdése. Hanem hát az „Ellenőr“ nem szokott distinctiókkal törődni. Elég neki, ha Angliában vagy Francziaországban találhat egy phrasist, mely cseng-bong, mint a lyukas üst, akár illik akár nem a koncertben, ő azért fújja a magáét, mint egy megtestesült trompetta. úgy látszik, hogy vasárnapi kedélyes czikke a Gambetták a Trompettákról nem igen győzte meg azokat, akik mégis jobbnak látják tudni és látni valamit — mint csak statisták szerepelni az ország érdekei körül. Különben is, a kormány nem panaszkodhatik a statisták hiányáról, környezvén őt ilyesek bővében. Nincs oka tehát zúgolódni azon, ha a közönség mégis tudni akarja, hogy tulajdonképen mit is akar a jelenlegi kormány — az ő bőrére cselekedni ? Csodálatos az az ingerlékenység, mely a kormány tagjai arczáról tükröződik le, valahányszor az a kérdés intéztetik hozzá: hogy mondja hát el, mit akar, mit tervez, mi a programmnja? Eddig azzal mentegette magát: csak pár hete, hogy a kormányon ül, tehát még ideje sem volt összeszedni gondolatait. Ma, isten kegyelméből, két hava, hogy áll a kormány — hanem még most sem szedte össze gondolatait. És még ők lesznek idegesekké, ha azt kérdik , hogy tetszett-e már valamit gondolni az ország jövendőjéről is. — Mintha bizony csakugyan „isten kegyelméből“ datálnák legitim jogaikat, s a kormányzásuk alatt levő halandók tartják szerencséjüknek, ha ők egész dictátori kényük-kedvüket gyakorolják görnyedt hátukon. Körülbelül oda is irányul a jelen kormány törekvése, hogy ha lehet dictátori hatalommal evezzék át a szoros parlamenti ellenőrködés befolyása alatt ideges hatalmi körüket. Apránként dictátor lesz minden miniszter saját tárczája körében, hol aztán működik úgy, amint létérdeke követeli azt. Igaz, ígérik, hogy majd számolni fognak tettükről annak idejében, hanem az általuk creált parlament előtt. Jól átdolgozott parlament előtt könnyű lesz számolni. És nem dictátori hatalom-e már az, ami az igazságügyminiszternek tárczája körében megadatott ? Nem ily dictátori hatalmat készül szerezni a közlekedési miniszter is ? Hát a pénzügyminiszter programmtalansága, s ennek eltűrése a többség által, nem implicite „teljhatalom“ a pénzügyminiszter részére? Majd fog a belügyér is szerezni ilyesmit a maga részére, így megy ez tovább. Ez lesz aztán a gyönyörű parlamentáris kormányzás. Minek is az a programm. Allah minden, ő a hatalmas. Allah a bölcs, s mindent okosan végez. Bízzunk Allahra mindent, majd elvégzi ő. Utoljára oda lyukad ki, hogy ha Allah — vagyis a Tisza-kormány olyan bölcs — minek még maga a parlament is ? Ide megy ki a kormány okoskodása programtalansága védelmére. A kormány okoskodásának mondjuk, mert eddig még képviselő nem vállalkozott e parlamentáris fictamodás védelmére. Maga a kormány védi eszméjét, illetőleg eszmeszegénységét: pártja rá szavaz, de hangot nem ad védelmére, legalább ma még nem szólt senki mellette. A mai ülésben Sennyey báró vetette fel a kérdést: hol a kormány programmja? E kérdés csak viszhangzik Sennyey pártján, mert az ismételten tétetett már fel pártunk részéről. Sennyey követelte most a kormány programmját, szemben különösen a közelgő választásokkal. Tudnia kell a választóknak, hogy kire miért szavazzanak! ügy van. Sennyey után Almássy Sándor beszélt behatóan bírálva a jelen kormány álláspontját, vagyis inkább álláspont-nélküliségét. Azután Simonyi Ernő mondta el bírálatát, mellyel a kormányok gyengéjére szokott tapintani. A beszédeket olvasóink figyelmébe ajánljuk. A képviselőház vasúti és pénzügyi együttes bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tárgyalta a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről szólójavaslatot. A magy. észak-keleti és a nyíregyház-unghvári vasutak függő kérdésének rendezéséről szólójavaslat s az illető szerződés felolvastatása után Zsedényi azon kérdést intézi a kormány jelenlevő képviselőihez, miképen történhetett az, hogy a hozott roppant áldozatok daczára a vasutak ismét az állam pénzét veszik igénybe, úgy látja, hogy a közlekedési minisztérium illető közegei hiányosan készült tervek alapján ajánlották az engedélyezést; kívánja, hogy a minisztérium utasítasék arra, hogy ilyen eljárás jövőre ne történjék. Péchy miniszter válaszában biztosítja előtte szólót, hogy jövőben csak részletes tervek alapján történnek az engedélyezések. Lipthayd. a kártalanitási követelések alapos volta felől nincs kellőleg felvilágosítva. Mire Záhorszky közi. min. tanácsos részletes felvilágosítást ad. Nikolics Sándor az Union bank túlságos követeléseit támadván meg, kijelenti, hogy nézete szerint a minisztérium illető közegei felelősségre vonattassanak. — Simonyi Ernő nem hiszi, — hogy az országgyűlés hátralevő ideje elég legyen a számítások megvizsgálására, kívánja a jelentésbe betétetni, — hogy a felelősség továbbra is a miniszteré. Végre Zsedényi, Széll és Péchy felszólalásai után a bizottság a tjavaslatot átalánosságban elfogadta, mire a részletek észrevétel nélkül helyben hagyattak. Ezután az átalános felhatalmazásról szóló tjavaslat vétetett fel. Ez ellen Helly emel szót, mire hosszabb vita után az 1. §. elfogadtatott. Felhívás: Ragályi Ferdinánd elnök úr által megbízattam, hogy a Gömör- és Kishontmegyei elvhű, nem fusionált ellenzéket nevében értesítsem, — miszerint május hó 6-án Tornallyán d. e. 10 órakor fogja a párt szervezkedési gyűlését megtartani, hova mind azok személyesen, vagy levél általi nyilatkozataik által eljönni és jelen lenni kéretnek, akik eddig vallott ellenzéki elveik hűségére fátyolt nem vetettek. Tisztelettel — Kubinyi Arnold. Félegyházáról azon tudósítást vesszük, hogy az ottani 48-as párt meghívása folytán Rátonyi János onnan választott képviselő és Irányi Dániel ott tegnap megjelentek. A vasúti állomásnál történt fogadtatás után a vendégek a városház elé mentek, ahol is mintegy kétezer polgár előtt előbb Rátonyi János rövid szabad beszédet tartott, azután Irányi Dániel hosszasabban fejtegette az ország mostani pénzügyi helyzetét, a politikai pártok törekvéseit és egymáshoz való viszonyát, ezeknek nyomán bebizonyítva, hogy csak a közös ügyek megszüntetése által lehet remélni azt, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállittatni s az ország jóléte előmozdittatni fog. Szeretjük hinni, hogy azon néhány elvtárs is, ki a „szabadelvű“ ezég által elhagyta magát csábittatni, a régi 48-as zászlóhoz vissza fog térni, mely alatt társainknak roppant többsége most is áll s megmaradni óhajt. Ugyanez napon, csak hogy előbb tartotta egyébiránt az úgynevezett szabadelvű párt jelöltje is, Szivák úr, a maga programbeszédjét a városház termében, mint értesülünk mindenféle jót ígérve, épen úgy mint tették eddig is a közösügyes alapon álló jelöltek egytől egyig, amiből hogy mit tartottak meg, a nemzet nemcsak látja ma, de még inkább érezi, kinek javára kebleztessék be a zálogjog. Ugyanazon törvény 173. §. a biztosíték czélját határozza ö meg; személyeket, akiket a biztosítékra zálogjog illet, meg sem nevezhetett. Hogy a közjegyzői törvénynek ez intézkedései a telekkönyvi rendtartás szellemével öszhangba hozassanak: rendelem, hogy az óvadéklevélben világosan kitétessék, miszerint a zálogjog bekeblezése az 1874. XXXV. törvényczikk 173. §-ában meghatározott czélból az állam javára engedtetik meg. A közlekedési minisztérium beható tanulmányozás alá vette a budapest-zimonyi vasút tárgyában Zichy N. János gr. mint az érintett vidékek bizottságának elnöke részéről tett ajánlatot és terveket s szombaton már azon angol ház teljhatalmú megbízottja is megérkezett a magyar fővárosba, mely ezen vasút létesítésére vállalkozik, s amelynek javaslatain alapul a kormány előtt fekvő ajánlat. — Ha az országgyűlés tartama az eredetileg tervezett határidőn túl kiterjesztetik, akkor a kormány valószínűleg még ezen országgyűlés alatt fogja előterjeszteni e vasútról szóló törvényjavaslatát. Az igazságügyminiszter az összes első folyamodásu kir. tvszékekhez intézett körrendeletében eme foltot üti az ujdonat uj közjegyzői törvényre . Az 1874. XXXV. t. sz. 9. §. megengedi, hogy a közjegyzői biztosíték telekkönyvi bekeblezés által mutattassék ki, anélkül, hogy megnevezné; 30. szám. A közi. minisztérium nagynak találván a magyar államvasutak igazgatósága személyzetét, oda utasította az igazg. tanácsot, adjon be kimentő jelentést az iránt, vájjon és mily mérvben eszközölhetők leszállítások. Ehez képest az igazgatótanács Ribáry, Langer és Beretvás tagokat küldte ki véleményadásra, mi legközelebb be is terjesztetett a minisztériumnak. A jelentés erélyesen hangsúlyozza a leszállítás szükségét. A minisztérium e javaslatot elfogadta s a kellő alászállításokat a legrövidebb idő alatt szándékozik keresztülvinni. — Az elbocsátandó hivatalnokok összes száma a „P. At.“ szerint körülbelől 110 lesz. A vámkérdésekre nézve közelebb itt igen érdekes tanácskozások tartottak — írják Bécsből a „P. N.“-nak — a magyar és az oszrák kormány küldöttei között. A tanácskozások közvetlen tárgyát az Olaszországgal kötendő szerződés képezte, de a dolog természeténél fogva a tanácskozások kiterjedtek az összes vámügyi politikára. Ami az Olaszországgal kötendő szerződést illeti, a postai vasúti ügyekre vonatkozólag a kormány között megállapodás létesült, a vámtételek tárgyában elfoglalandó álláspontot illetőleg a határozathozatal résőbbre hagyatott. Olaszország, mint tudva van, a védvámpolitika felé hajlik, s Olaszország ez eljárását főleg szesziparunk sínylené meg. Mint halljuk, a két kormány küldöttei között e részben a nézetek teljes conformitása constatáltatott. Általában megjegyzendő, hogy osztrák kormánykörökben a védvámosok törekvései nem igen találnak rokonszenvre. Komoly akadályt képeznek azonban az osztrák iparok s a reichsratt, s az osztrák kormánynak e részről nem egy gátat kell legyőznie, mig be is válthatja azon ígéreteket, melyeket a magyar kormánynak tett. Az Ausztria s Magyarország között fennálló kereskedelmi s vámszövetség revisiója tárgyában az osztrák kormánynál a munkálatok meg sem kezdetek; a magyar kormány körében, mint a magyar küldöttek itt megjegyzék, már folyamatban vannak. Az értekezletek tegnap értek véget. Kedd, 1875. május 4. Szerkesztői iroda: ív. megyeháztól* 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. —* A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodidner F. nyomdájában A közjogi ellenzék Kassán. F.-Magyarországon a közjogi ellenzék életjelt adott. Az alvó oroszlánt láttuk ébredni, hogy sápadt ijedtségbe ejtse az egércsapatot, mely vélt halála föött oly zajos tőrt csap a hatalom bőven hulló morzsáiból. A felföldet nem tartok a közjog ellenzék talajának. Do* úgy tetszett nekünk, hogy a közjogi ellenzék ügye, amikor rajta hatalmának székhelyén az Alföldön nagy csapást ejtett az orvtámadás, a felföldre vonult vissza mint meginhatlan fellegvárba, hol bekötözve sebeit és kipótolva a szenvedett vérveszteséget, újra hóditó hadjáratához fogjon. Felébredtek bennünk a régi kuruczvilág reministencziai, amikor a kétségbeesés napjaiban mindig a felföld mutatta meg, hogy nincsen eltemetve a magyar szabadság. Ott Kassán, melynek a múlt küzdelmekben annyi viharos nap jutott osztályrészül, — együtt láttuk Magyarország sarkalatos jogainak megvédésére a dicső vármegyéket, melyek történelme alkotja a Bethlen Tökölyi és Rákóczy hadjáratok emlékezetét. Mint Kaulbach hires képén, a föld felett, melynek minden talpalatnyi terét annyi vér öntözte, most szellemi harcz indult meg. Szellemi, mert az alkotmányos élet fegyvereivel lesz kiküzdve. Az ismert felhívásra, melyet Szemere Miklós, dr. Kun Tamás, Elek Kálmán és Kun Pál urak kibocsátottak, tekintélyes számban jelentek meg Kassán a meghívott vármegyékből. A megjelentek az értelmiséget képviselték a szó legnemesebb és legigazibb értelmében, azt az értekiséget, mely nem ital borral és nem veszteget pénzzel, nem teszi erkölcsileg tönkre a népet, hogy anyagilag is kiszivattyúzhassa , hanem az észnek versenyében törekszik győzelemre, és a szónak hatalmában keresi fegyverét. Nagy sajnálatunkra nem volt köztünk Szemere Miklós, kit súlyos családi gyász tartott vissza a megjelenéstől. Szombaton este érkeztek meg Pestről az országos képviselők: Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, id. Baldácsi Antal, Csiky Sándor és Kállay Ákos velők Zsembery István és Grosz Adolf a központi ellenzéki kör küldöttei és Mezei Ernő, az „Egyetértés és Magyar Újság“ munkatársa. A vonat érkeztét Kassa város polgárainak tömege várta és a kiszálló képviselőket harsány éljenzések fogadták. Mártonffy Márton a megszűnt „Haladásnak“ ismert derék szerkesztője mondotta az üdvözlő beszédet, mire Simonyi Ernő rövid szavakban válaszolt, kiemelve, hogy az ellenzéki képviselők csak kötelességüket teljesítették, midőn az őket ért megtisztelő meghívásnak engedtek. Kevéssel az érkezés után a Lederer szálloda nagy termében megtartatott az előértekezlet, melyen megállapodás történt a teendő indítvány fölött, tisztába hozatott a gyűlés jellege és czíme. Határozatba ment még, hogy elejét veendő minden hazug kisebbítésnek, a kormánypárti lapok szokásos tagadásainak a megjelent vidékiek össze fognak íratni. Az értekezletet Schalkház vendéglőjében kedélyes estély követte. Másnap vasárnap délelőtt tartatott meg a tulajdonképi gyűlés a kaszinó nagy termében. Itt azután valóban inpozáns bizonyítványát láttuk az átalános érdekeltségnek és részvétnek, melyet az ellenzéki pártnyilatkozatok keltettek. Az óriás dimenziójú terem zsúfolásig megtelt és a mellékszobák is tömve voltak hallgatókkal. Kiváncsiak vagyunk, hogy a kormánypárti lapok micsoda magyarázatot fognak találni a közönségnek nagy számára. Debreczenben azt mondták, hogy bátran el lehetett volna férni a városház termében, de az udvarra a gatyás embereket csőditették, meg hogy a debreczeniek különben is a városháza előtt ácsorognak. De Kassán se gatyás, se udvar, se ácsorgás. Elsőben Kun Pál sárospataki tanár az összehivők nevében üdvözlötte a megjelenteket. Elmondotta, hogy az ország jelen viszonyai között az ellenzéknek kötelessége tiltakozni a balközépnek elv feladása ellen, köszönetet mond az országos képviselőknek, kik mint argonnak hozták magukkal az elvek igazságát. Ezután felolvasta a kibocsátott felhívást és a gyűlést alakulásra szólítja fel. A gyűlés Ragályi Ferdinandot az ellenzéki elvhűség világitó oszlopát választja elnökéül, mig mellette a jegyzői tisztet Bajusz József s.-a.-újhelyi ügyvéd és Timkó József a „Kassa-abauji Közlöny“ szerkesztője teljesitik. Ragályi megnyitván a gyűlést Simony Ernő mondotta el egy beszédét, mely legszebb parliamenti beszédeinek színvonalára emelkedett és melyet sajnálatunkra csak vázlatosan a főpontokat jelezve ismertethetünk. A beszéd remekelt a szikek elhelyezésében, hogy a financiális, gazdászati és politikai érvek erős világításában a kormánypárt álláspontjának egy óriási árnyékul az ellenzék törekvésének egy sugárzó fényvonalal kelle feltűnnie. Mindjárt kezdetben jellemző a fusiót, melyet a Parlamentarismus történetében hallatlannak mondott. Kivonja belőle a tanulságot, hogy a választók ne személyek, hanem egyedül elvek körül csoportosuljanak. Kifejti ezután pártunk törekvéseit a helyzet természetét. Önállóság nélkül nincs nemzet. Egy nemzetet csak az önmagáról való lemondás semmisíthet meg. A Deákpárt óriási terheket vállalt, melyeket a nemzet nem bírhat. Hét év alatt tönkre jutott az ország és most a Deákpárt maga rendszerváltozást sürget. De üdvös rendszerváltozás a közjogi egyezség keretében lehetetlen. Összes bevételeink 150 millióra rúgnak, ezekből 128 milliót emésztenek fel fix szerződéses kötelezettségek, 22 millió marad összes bélszükségleteinkre. Itt a takarékosságnak határa van. A közjogi rendszert kell megváltoztatni. A katonai képzést össze kell kapcsolni az iskolai oktatással a népiskoláktól, az akadémiákig. A vámszerződés egyenes romlásunkra van, a spiritussért, melyet Galicziából behozva nálunk fogyasztanak, Ausztriának fizetik az adót, míg önálló vámterület mellett megadóztathatnék a külföldről behozott fényűzési czikkeket. Ily módon helyreállíthatnék egész biztonsággal az államháztartás egyensúlyát ha nem is mindjárt, de bizonyos számú évek lefolyása alatt és visszanyernék hazánk pénzügyi hitelét, mert Európa látná, hogy valóban a kibontakozás útjára léptünk. A kormány még ez évben újabb kölcsönt lesz kénytelen kötni, mert máskép jan. 1-én beáll a fizetésképtelenség és akkor hazánk örökre meg van ölve. A választókon áll a segítség. Tisza K. azt mondta, hogy elfogadja a közjogi alapot, mert a nemzet nem adott többséget. Mutassák a választók,hogy méltányolják azokat,kik Tiszánál kitartóbbak. A választás a legszebb jog, de a joggal kötelesség is jár. A választási jog egy bizomány, melyet nem szabad tetszés szerint használni, hanem a nemz. érdekében kell gyakorolni. A képviselő megválasztásánál nem lehet egyedül irányadó az, hogy becsületes jóakaratú ember, de kell, hogy elvei a nemzet szükségeinek megfeleljenek. A választóknak a megválasztás után is ellenőrizniük kell képviselőiket, hogy programmjok és igéretek szerint járjanak el.A választóknak folyton ellenőrizniük kell a törvényhozás működését, résztörvények alkotása ellen előre kell kérvényezniük, mert a már megalkotott törvénynek engedelmeskedni kötelesség és az eltörlés mindig nehézséggel jár. A választóknak ügyelniök kell arra, hogy a jövő országgyűlésen tanácskozás tárgyai lesznek a tíz évre kötött nemzetközi szerződések. Ha e szerződések meg nyitatni fognak, Magyarország tökéletes romlása kikerülhette. Az országot fölemészti az uzsora, az ősi földbirtok bevándorlott csalók kezére kerül A kormánynak kötelessége az uzsora ellen óvintézkedésekről gondoskodni és a földbirtokosoknak olcsó hitelt nyújtani. Tisza Kálmán mint ellenzéki vezér ezt erélyesen követelte az előbbi kormánytól, de most mélyen hallgat. A pártok heterogén elemeinek egyesítése nem vezethet üdvös eredményre, az egyesítés magában nem lehet czél, mert a parlamentáris életben szükséges egy ellenzék léte, mely az ellenőrzés tisztét gyakorolja, mert nem a kormány szavaiban, hanem csak tényeiben hisz. Simonyi Ernő beszéde másfél órát vett igénybe és gyakorta zajos éljenzések által lett félbeszakítva. Utána Timkó József hosszabb indokolás mellett a következő indítványt terjesztette be: A Kassán egybegyült közjogi ellenzék tagjai a pártnak tömörülését és mindenek fölött szervezkedését tartván szükségesnek kijelentik, hogy 1) a függetlenségi 48-as és a bihari pontok alapján álló baloldali ellenzék tagjait mint a közösügyes rendszer eltörlésére törekvő közjogi ellenzéket egy közös pártnak tekintik. 2) Óhajtják hogy akik jelenleg a különböző árnyalatok kebelében állanak, a jövő országgyűlésen egy párttá tömörüljenek. 3) Minden választókerületben, melyben 100 szavazatot számítani lehet, szervezni kell a közjogi ellenzéket azon czím alatt, mely a választók többsége óhajtásának megfelel, jelöltet kell állítani és a választásnál szavazást kell kérni. Ragályi elnök fölteszi a kérdést az indítvány elfogadására. A gyűlés azt egyhangúlag elfogadja. Most felszólal Mocsáry Lajos. Az idő előharagottsága miatt csak néhány rövid észrevételt kívánt tenni. Figyelmezteti a választókat, hogy ne nyugtalankodjanak túlságosan az ellenzéki árnyalatok megoszlása miatt. A reformatió keletkezésében is több volt az árnyalat, de mindnyájan egyetértettek a lelkiismereti szabadság megvédésében.De vegyék különösen szívükre az elfogadott határozat azon pontját, mely a szervezkedést és küzdelmet ott is kötelességgé teszi, hol többségre számítani nem lehet Azután áttér a kormánypárt szabadelvű elnevezésének megvilágosítására. Ez egy bitorolt név, mely félrevezetésre van szánva. A szabadelvüséget 48 előtt is a nemzet azoknak tulajdonította, kik mint Kossuth Lajos a legfőbb és legnagyobb szabadságot, a nemzet szabadságát követelték. Mocsárynak bonczoló éltől, beható erélytől s az ő mindig positiv gondolkodásától áthatott e fejtegetései élénk tetszésben részesültek. Ezután dr. Kun Tamás terjesztett be indítványt, mely a már elfogadottakon kívül, az országos végrehajtó bizottságot felszólíttatni kivánja, hogy a néphez a helyzet felől egy kiáltványt intézzen; továbbá a jelen gyűléshez hasonló gyűlések tartását minden évben és az ország más vidékein is szükségesnek kimondatni óhajtja. Az indítvány elfogadtatott. Utána Kun Pál lelkes szavakban szólal fel sajtó érdekében. Figyelmeztet, hogy a sajtó az elvek terjesztésének leghathatósabb közege és hogy a volt balközép lapjai megszűntek ellenzéki lapok enni. Melegen ajánlja tehát az egybegyűlteknek: támogassák és terjesszék a közjogi ellenzék lapjait: az „Egyetértés és Magyar Újság“ a „Nép Zászlóját" és a „Garbonczás Diákot.“ Még Vezer 1e Gyula tett indítványt, hogy a gyűlés Kossuth Lajoshoz üdvözletet küldjön, mi lelkesedett visszhangra talált és Ragályi Ferdinand elnök az elvhűség, a meleg Patriotismus, a jövőben vetett derült bizalom szavaival zárta be a gyűlést. A gyűlés után egy órával délutáni két órakor következett a bankett. Az időköz, melyről senki értesülve nem volt, sokakat szétoszlásra indított és azért kissé megfogyva jutottunk a terített asztalokhoz. De nem fogyott meg a kedélyes eszmecsere és főkép a toaszt. Elsőben Szerényi Ede Kassa város főjegyzője emelte poharát a képviselő vendégekért. Utána B. Baldácsi Antal a felső magyarországi közjogi ellenzékért, Dr. Kun Tamás Kossuth Lajosért, Bajusz József egy igen sikerült költemény kíséretében Kassa városáért, Mezei Ernő a felsőmagyarországi ellenzéki polgárokért, Kun Pál a sajtó ellenzéki munkásaiért, Mártonffy a vendégekért és a debreczniekért, Vezerle Gyula Baldácsiért, Karsa Tamás Simonyiért, Elek Kálmán Mocsáryért stb. Banker végeztével a pesti vendégek az esti vonattal elutaztak és az emelkedett hangulatú nap, melyet nem akarunk kiválónak nevezni, épen mert reméljük, hogy sok hasonló napot fog szülni, epilogját érte. Az igazságügyminiszter a „R.“ szerint, a képviselőház egy közelebbi ülésén törvényjavaslatot fog előterjeszteni a záloglevelek biztosításáról, s kérni fogja a házat, hogy ezt is még a jelen országgyűlésen elintézendő tárgyak sorába fölvegye. Az egri szabadelvű kormánypárt vasárnapi stiklijéről kapjuk a következő tudósítást: A mai napon tartott városi képviselőtestület ülésében, mely ülés egy megürült tanácsnoki állomás betöltése végett volt összehive, mint Deus ex machina állott elő Horváth József ügyvéd azon inditvánnyal, hogy a kormánynak bizalom szavaztassák. Megjegyzendő, hogy e most szervezkedő párt létjogosultságát azon kéz alatt terjesztett indokkal támogatja Egerben a könnyen hívő s könnyen ijedő polgárok között, hogyha Eger nem csatlakozik a kormánypárthoz, elveszti "nemcsak a megyeházat hanem törvényszékét is, s Gyöngyös lesz a megye központja, mely város e reményben máris sietett a Tisza kormánynak benyújtani hódolatát. Szép bók a Tisza kormányra, hogy még fel is tételezik róla, kedvezést a szerint osztogatni, ki miként tagadja meg elveit irányában. Ily lelkiismeretlen hírek pressiója alatt szervezik ittj még a kormánypártot. .aljas lelkű árulók e hírek terjesztői, s valóságos ámitók. E pressióra számítottan tétetett meg fentebb említett indítvány is. Azonban Eger polgárai sokkal rendületlenebből ragaszkodnak elveikhez, hogysem feltétlenül követnék az ámitók kéz alatti híveit. Mégis sikerült egy párt megfélemlíteni, úgy hogy nevezett gyűlésen a körükben előre készített, de átalában meglepő indítványt mond három szótöbséggel keresztül ment. E háromból is egy az elnöké. Ugyan tömjénezhetnek e három szótöbbséggel a kormánynak. Ezután volt a választás a tanácsnoki állomásra. Megválasztatott a baloldal jelöltje rögtön nagy többséggel. Ne neked bizalmi nyilatkozat. Megjegyzendő,a bizalmi nyilatkozatnál többen az elvtársak közül azért nem szavaztak, mert attól tartottak valóban, hogy ezen hajánál fogva bevonszolt bizalmi kérdés elvetése után a kormány még csakugyan buszul fog állani a városon. Eger városa képviselőtestülete túlnyomólag igazi baloldali, s csak arra figyelmeztetjük a kormány ügyetlen prókátorait, ne igen ingerkedjenek az ily viták provokálásával, mert könnyen ismét oda vihetik a felingerült közvéleményt, hogy királyi biztossal kell majd ismét kivágatni jegyzőkönyvi határozatát. — Kalapács, London, april 29. Egy nagyszerű ünnepélyben vetünk tegnap részt, amely noha a legszorosabban zártkörű s különleges jellegénél fogva talán nem is tartoznék a nagy közönségre, mégis mint korunk küzdelmeit egyik élesen jellemző esemény, méltán tért igényelhet e nagy magyar hírlap hasábjain. Az angol trónörökös tegnap avattatott föl az angol sz. kőmivesség nagymesterének. Ez magában véve csak kis mértékben érintené a közfigyelmet; a walesi herczeg ebben is csak családja hagyományait követi, amennyiben a múlt század eleitől fogva valamennyi nagymester — kevés kivétellel — a királyi herczegek közül választatott. És kétséget nem szenved, hogy az angol kőmivesség jámbor, sőt túl loyális, jelleme épen azon politikailag eszélyes fogásnak köszönhető, mely szerint az uralkodó család kiváló oltalmába véve a másutt üldözött „titkos társaságot“, de egyszersmind annak főigazgatását is kezeibe ragadta — innen van az, hogy az angol páholy — elütőleg a continentalis testvér páholyoktól — minden vallási és politikai vitatkozást szorosan kizárt kebléből; innen az, hogy a mint egy részről a tiszta theismuson túl nem megy, a kormányt soha nem háborgatta, oszlopa az angol monarchiának. — módon ezredéves elveinek — az úgy másrészt sőt egyik erős Megfelel-e ily egyenlőség és testvériségnek ? Ezt vitatni nem feladatom. Csak annyit kívántam kitüntetni, hogy rendes időkben a tegnapi instellatio alig hatott volna túl a zártkörön. Nagy jelentőségét az adja meg a tegnapi ünnepélynek, hogy nemzeti tüntetésül czéloztatott a Vatican újabb túlkapásai ellen. A hírhedt csalhatatlansági dogma kikürtülésével újra megindult szellemi harcz első helyen a sz. kőmivesség elleni dühöngésben nyilvánult.