Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1963
Varga János: Petőfi, a politikus
Petőfi, a politikus (1823—1844) „Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú, A rozsda-álom lepte meg; De tart a harc ... a kard s az ágyú Helyett most eszmék küzdenek.” „Ott állok én is a csatában katonáid közt, századom!” Ott állt, és haláláig vívta az eszmék, majd a fegyverek harcát a kiskőrösi mészáros Pestre szakadt író-fia, Petőfi Sándor. Vajúdó kor szülötte volt. Európa nyugati felén a munkások már a polgári rend pontjait kezdték feszegetni, amikor aHabsburg-birodalom kereteibe zárt Magyarországot még mindig a hűbéri rend nyomorította. Ennek nemcsak a robottal és dézsmával terhelt jobbágyság látta a kárát, h hanem a nemesség is, amely egyre kevésbé talált vevőt terményeinek, mert a Habsburgok gazdaságpolitikája nemcsak a külföldi piacokat zárta el előre, hanem a magyarországi ipar fejlődését is gátolta. Emiatt nem alakult ki burzsoázia és proletariátus, amelyek pedig a nemesi majorságok áruinak vásárlói lehettek volna, s ezért az uralkodó nemesség nem kis rétegei fokozatosan a tönk felé sodródtak. A nemesség egy része belátta, hogy a bajokat csupán azok okainak: a hűbéri rendszernek és az ország függőségének megszüntetése küszöbölheti ki, s a polgári társadalmat és a nemzeti függetlenséget írták zászlajukra. A legfontosabb polgári szabadságjogokat — a szólásszabadságot, a bíróság előtti egyenlőséget stb. — a népnek is meg akarták adni, de az új rendet a nemesi osztály vezetésével, a nép tényleges közreműködése nélkül, reformokkal óhajtották megteremteni. Ez volt a Kossuth vezette nemesi liberalizmus irányzata. A nemesség nagyobbik, konzeratív fele azonban, összefogva a nehézségeket alig érző nagybirtokosokkal meg a Habsburg-kormányzattal, az ismeretlen újnál még mindig jobbnak ítélte a nyomasztó, de megszokott régit, és a reformerekkel szemben ádáz politikai tusákban védte a kizsákmányolás feudális rendjét. De a liberálisok jó részét is aggasztotta, hogy mi lesz osztályuk sorsa, ha gyökeres változást hoz a társadalmi átalakulás, ezért beérték volna a feudalizmus korszerűsítésével is, visszahőköltek a merészebb újításoktól, sőt menetközben nem egy liberális elvet-hitet cserélt. A liberálisok és a konzervatívok csatározásai a század negyvenes éveinek elején Petőfi agyáig és szívéig is elhatoltak. Ifjú kora ellenére élménydús múlt állt mögötte: eszmélése éveiben — mint diák, katona és színész — a fél országot bebarangolta. Vándorútjain elkísérte a szűkölködés, de itt találkozott újra meg újra a hazai földdel és népének mindennapjaival. A társadalmat és őt magát fojtogató magyar valóság a középszerűségtől különben is idegen költőből ösztönös lázadót nevelt.