Energiagazdálkodás, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXVII. évfolyam 1. szám 1986. január Az egyidejűségi a gázteljesítmény Haller Miklósné okl. gázmérnök Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet A gyakorlati gázgazdálkodás fontos fogalma az egyidejűségi tényező, egyúttal a gazdaságos tervezés segédeszköze, amely tulajdonképpen valamilyen adott összetételű fogyasztói halmaz eredő maximumának meghatározására szolgál, a várható csúcsterhelési időszakban. Az Energiafelügyelet 1973 óta negyedévenként végez országos fogyasztói méréseket, és ennek kapcsán a kapott adatok feldolgozásánál, valamint értékelésénél használja az erre a célra kidolgozott ún. egyidejű csúcshatási tényező (cs) módszerét. A nódszer alkalmazásának pl. egyik következménye az egyidejűségi tényező (g) fogalmának kiterjesztése és ezen módszer szerinti meghatározása. A továbbiakban röviden összefoglaljuk a cse módszert, hogy ennek alapján az egyidejűségi tényező meghatározását ismertethessük. Megjegyezzük, hogy a módszer alkalmazása feltételezi a fogyasztói mérések eredményeinek felhasználását, amelynek segítségével — az eddig sokszor alkalmazott becslések helyett — pontos, számszerű eredményeket kapunk a legkülönbözőbb összetételű fogyasztói csoportoknál az egyidejűségi tényezőre. Az egyidejű csúcshatási tényező (cse) módszerének lényege az, hogy az országos maximális terhelés időpontjában, az ún. „vonatkozási időpontban”, vagy másképpen, az „egyidejűségi időpontban” (az ehhez az időponthoz tartozó terhelést: qe-vel jelöljük) vizsgáljuk a fogyasztók, illetve a vizsgált tényező szerepe gazdálkodásban* Dr. Páti Nagy László okl. gépészmérnök Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet fogyasztói csoportok terhelését. Az egyidejű csúcshatási tényező (cse) módszerével a gyakorlati gáz teljesítmény-gazdálkodás több fontos problémája megoldható, pl. : — a fogyasztó, illetve fogyasztói csoportok várható terhelésének meghatározása az országos maximális terhelés időpontjában, az ún. „egyidejűségi időpontban” — a fogyasztók, illetve tetszőlegesen kiválasztott fogyasztói csoportok (pl. egy adott városnál, vagy egy vezeték mentén stb.) terhelési jellegének minősítése és számszerű jellemzése (ún. terhelési jellemzők segítségével, ezeket ld. az alábbiakban) — adott tetszőlegesen választott fogyasztói csoportra rövid-, és középtávú terhelési prognózisok készítése — a várható terhelések, illetve a terhelési jellemzők meghatározása tetszőleges kívánt napi középhőmérsékleten (tk °C) a választott fogyasztó, illetve fogyasztói csoportok hőfokfüggésének figyelembevételével Az egyidejű csúcshatási tényező (cse) két, terheléssel kapcsolatos jellemző hányadosából adódik: csemajkt; itt ae a fogyasztóra, vagy tetszőlegesen választott csoportra vonatkozó ún. : „egyidejű részterhelési tényező” (aj. Ezt a következő összefüggés határozza meg: ae a qjqmax; itt qe a már említett egyidejűségi időpontban jelentkező terhelés, gmax pedig a fogyasztó, illetve a fogyasztói csoport maximális terhelése a vizsgálat napján, illetve a vizsgálat időtartama alatt. A cse meghatározásánál szereplő kt az ún. „terhelési tényező”. * A szerzőknek az Országos Gázipari Konferenciára (1985. szeptember 11—13.) beküldött dolgozata alapján. Energiagazdálkodás XXVII. évf. 1. szám 1