Esti Hírlap, 1980. augusztus (25. évfolyam, 180-204. szám)
1980-08-01 / 180. szám
• A tegnapi Tudósklub műsorában a nézőnek gyakran olyan érzése támadt, mint annak a gyereknek, akit ismeretlen tájra visznek sétálni, de kísérői minduntalan elengedik a kezét és előre futnak. A hopponnyaradás érzése nem is annyira az ez alkalommal tömegesen rázúduló tudományos szakkifejezések miatt fogta el időről időre az embert, bár a nyolc karú Siva istennő se győzte volna menet közben a lexikonokból kikeresgélni a magyarázatokat, hanem, mert a tegnapi vita résztvevői szó szerint a tudósok klubjának tekintve az adást, a részkérdések egész sorát eleve közismertnek feltételezve ütköztették meg a véleményeket az általános következtetések síkján. Ez az adás létrejötte óta azoma rendkívül nehéz feladaton fáradozik, hogy hidat verjen az elvont tudományos gondolkodás és a közönség gyakorlati gondolkodása között. A siker azon múlik, hogy jó statikai érzékkel a megfelelő helyre kerülnek-e az íveket megtartó pillérek, leereszkedve értük akár a köznapi tapasztalatok alsó régióiba is. Tegnap az ember embervoltának kérdését a műsorvezető eme általános szemléletnek megfelelően, abból a szempontból kívánta tisztázni, hogy vajon mire képes és mire nem az ember a maga, s ezzel a világ alakításában. Annyi nyilvánvalóan kiderült, hogy a természettudományok és a társadalomtudományok képviselőinek véleménye ez ügyben jó néhány ponton ütközik, s mint információ, a laikusnak már ez is érdekes volt. (be) Tíz ESTEN Evita a Szigeten A világhírű rockopera, hazai előadásban Teljesen átalakult a margitszigeti Vörösmarty kertmozi. Színpadot ácsoltak a filmvászon elé, csőváz építménnyel szélesítették két oldalát, így a jól ismert betontekör ívet most égbe nyúló traverzek egészítik ki. Ez már a világhírű rockopera,az Evita honi bemutatójának színpadképe. Be lehet-e világítani a játékteret? Hogyan oldják meg a hangosítást? Ezek és hasonló hitetlenkedő kérdések zúdulnak a nem mindennapi vállalkozás résztvevőire. Miklós Tibort itt mindenki csak igazgatónak hívja. Ő az opera szövegírója, műfordítója, de egyúttal a rocktársulat szervezője, az ügyek egyszemélyes ügyintézője is. Jogos a félkomoly titulus. A producer nagyvonalúsága — Hogyan vállalkozhattak rocktársulat létezése nélkül arra, hogy előadják a műfaj egyik zeneileg legigényesebb darabját? — Való igaz, ilyen még nem volt — válaszolja Miklós Tibor —, a fiatalok zenéjét színházban még nem szólaltatták meg olyan elemi erővel, ahogyan az a rock- és popkoncerteken megszólal. Ezt akarjuk. Kilenc esztendővel ezelőtt már szerettük volna előadni a híres Andrew Lloyd Webber és Tim Rice szerzőpáros első operáját, a Jesus Christ Superstart, de mindenféle bonyodalmak — zenei, dramaturgiai nehézségek, nem utolsósorban anyagi kérdések — miatt a vállalkozás kihunyt. Tavaly Londonban jártam, megnéztem az Evitát, s menten elhatároztam: megcsináljuk az előadást. Azonnal megvettem a lemezét, majd megkerestem a producert, aki az érdekes vállalkozást sajátosan patronálni kívánva tíz előadás játszási jogát ingyen a rendelkezésemre bocsátotta. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár ... Itthon is legmesszebbmenőkig támogatták minden fórumon ügyünket. — De a szövegkönyvet, a partitúrát csak meg kellett venni... — Arra sem volt pénzünk. Barátom és a vállalkozásban az első perctől fogva lelkesen részt vevő „zenei igazgatóm”, Várkonyi Mátyás kéthónapos kemény munkával a lemezről írta meg a kottát, a hangszerelést , amit mondanom sem kell, sokkal keményebb zene, mint az operai feldolgozás. A lemez: átütő, tiszta rock. Ezt játssza majd el a 22 tagú zenekar, ezt énekli, játssza 27 színpadi szereplő, egy háromtagú vokálkórus, ehhez tervezte a látványt Bogyó Barna, Lovas Pál és Eskulics Endre, a világosítást Bornyi József, ennek az előadásnak tervezett szebbnél szebb kosztümöket Horváth Kata, s ezt az együttest koreografálja Széky József és Csergezán László. Nagyon örülök, hogy Katona Imrét, a Pécsi Nemzeti Színház rendezőjét is megnyertük, ennek az ügynek, aki Mátis Lillával együtt komponál egységes előadást tíz alkalomra, az összesen 21 ezer budapesti nézőnek, legjobb barátaimnak kellett nemet mondani. Az volt minden alkalommal mérvadó: kitűnően énekeljen és táncoljon a szerepre kiválasztott kolléga. A társulat egyelőre ismerkedik az akusztikai adottságokkal, „bejátsszák” a színpadot, ahol csak az utóbbi napokban kezdhettek el próbálni. Mindenki mindenben részt vesz. A díszletszállításban éppen úgy, mint a művészi munkában. Tudják, hogy a következő időszakon múlik, mennyire sikerül bebizonyítania a rocktársulatnak, hogy a műfajnak otthona és helye van hazánkban. Bemutató: augusztus 14- én. Pálffy Judit Szolnoki Tibor (Magaldi) és váraha Szakácsi Sándor (Che Guepróban NÉGYSZÁZ ÉVE HALT MEG Palladio építészete Andrea Palladio itáliai építő- és díszítőművész, valamint építészet-teoretikus halálának négyszázadik évfordulóját készül megünnepelni a világ, mindenekelőtt az olasz állam. Palladio művészetének világméretű hatásáról a legátfogóbb kiállítás az általa épített vicenzai Basilica-épületben látható. Augusztus végétől ugyanott dokumentációt mutatnak be a Palladio-építmények helyreállításáról. Ugyancsak Palladio városában, Vicenzában lesznek láthatók a művész rajzai a Museo Civicóban, a Palazzo Vescovilében szent tárgyak Palladio korából. Több, általa épített palotában és színházban rendeznek még vele és korával összefüggő kiállításokat. Ezeknek tárgya a Cinquecento építészeti fajanszmunkáitól Palladio hídépítészetéig sok érdekes témát ível át. Megemlékezik Palladióról Velence városa is. A Dózse palotában rendezett kiállítás Építészet és utópia Velencében a Cinquecento korában címet Viseli. Az állami archívumban Palladióról szóló velencei forrásmunkákat állítanak ki. A veronai Palazzo della Gran Guardiában Palladio és Verona címmel látható visszatekintő kiállítás. Szereplők mindenhonnan A színpadon — így igaz — alig látni ismert arcot. Az ország szinte minden társulatából szerződtettek művészeket, az egyetlen „név” — Szakácsi Sándor. Ő alakítja Che Guevarát, Éva Peront Kováts Kriszta, Magaldit Szolnoki Tibor, a győri Kisfaludy Színház színészet. Peront Harmath Albert, a Pécsi Nemzeti Színház művésze játssza. — Nagyon sok ismert és kevésbé sztárolt színészt hallgattunk meg, hogy kiválogassuk a minden szempontból legmegfelelőbb művészeket. Sokr esetben a Cseh és szlovák képzőművészet A Szépművészeti Múzeumban a „Mai cseh és szlovák képzőművészet” című kiállításon száznál több festmény, szobor, grafika reprezentálja a két, erősen más hagyományokkal rendelkező szomszéd nemzet képzőművészetét. A művek irányzata, technikája, tematikája meglepően széles skálát fog át, akárcsak mondanivalója. A tárlat így meglehetősen eklektikus, de feltétlenül őszinte. A művek színvonala is szembeszökően különböző, viszont látni néhány képet, szobrot, amely — túlzás nélkül — felejthetetlen. Erősíti az élményt a rendezőknek az az ötlete, hogy olykor homlokegyenest ellenkező szemléletű és értékű műveket tettek közvetlenül egymás mellé. A kontraszt nem hagy kétséget, hogy hol van a művészet határa. S e határ, természetesen, nem a témától függ, hiszen Slavomír Brezina apokaliptikus élménye, amelynek a „Harc a fasizmus ellen” címet adta, világosan meggyőz erről. Karel Souček festményei közül is a kissé absztrahált, katedrális-fényzuhatagban fürdő „A város este” a meggyőző. Josef Jirsa „Anyámnak” képe csepp, szívet melengető emberség az elembertelenedésben, míg Rudolf Noško technikailag tökéletes „Nagy-Fátra” víziójának zöld hegye a fehér holddal maga a dermesztő végtelen. Josefa Peca „Prágai fiatal” olajfestménye kicsit Párizsba varázsol. Az élmény — két kép —, amelyért akar naponta érdemes bemenni (a kiállítás augusztus 11-ig tart nyitva), a prágai Jindrich Heger „Rózsaszín alkonya”, és az érsekújvári Viera Zilincanová „Az erdő zenéje” című festménye. Heger csodás művének fásult letargiája nem pesszimizmus, hanem a szörnyléttel szembeni rendíthetetlen hitvallás. „Az erdő zenéje” pedig a szépséget, a harmóniát, az éteri tisztasággal ragadja meg. Firon András JÓL BESZÉLNI, ÍRNI: JELLEMKERDÉS Nyelvédesanyánk „Az egyszerűség az igazi rend, az a legkeményebb küzdelem a művészetben is” — olvasom az Illyésidézetet a Nyelvédesanyánk című kötetben. A Móra adta ki ezzel a címmel élvezetes kis breviáriumát. Irodalmi szemelvények sorakoznak benne, a magyar nyelvről szólók. Versek, cikkek, prózai részletek, interjútöredékek, szellemes csoportosításban. A válogatás első blokkjában („Az ősi szó nyomában”) nyelvrokonainkat, múltunkat nyomozzák az írók, költők, megindultan és a csöppnek is örülve — családtalanul a nagy nyelvcsaládok között. „Szavaink kirügyezése” — ez a második fejezet gyűjtőcíme; Németh László, Illyés, Sütő András és mások lesik meg, kisgyermekük-unokájuk szótanulását figyelve, kicsiben a nyelv genezisét. A „Szavak, csodálatos szavak” című fejezetben a magyar irodalom legjobbjainak szerelmi vallomásai sorakoznak a magyar nyelvhez. Versben-prózában intik a magyar anyanyelvű olvasót: vigyázzon minden szóra, mert önnön lelkét őrzi meg általuk. Rárácsodálkoznak valamely naponta használt szószerszámukra és el-eltűnődnek hangulati értékén, eredetén, szinte kézbe veszik, s a fény felé tartják, mint szép örökséget és elgyönyörködnek bennük. A „Szavaink tengeréből” című fejezetben azokból az irodalmi szemelvényekből kapunk mustrát, amelyekben írók a szinonimák bőségében tobzódnak. Hány azonos jelentésű, vagy hasonértelmű formája van az ugat igének, hányféleképp fejezhető ki az „egy húron pendülnek” mondás. Vagy legalábbis hányféleképpen lehetett valaha kifejezni. „Magyar írógép” — ez a soron levő idézetcsokor címe. Zalahy Lajos remek versétől vette kölcsön a kötet: ebben a versben egy rozoga magyar írógéphez szól a költő, s annak kedves, pótolhatatlan, rövid és hosszú, ékezetes és pontozott magánhangzóihoz zeng ódát. E fejezet az írásjelekről — e látszólag tán mellékes, valóban oly sok fényt és hangulatot sugárzó eszközökről — szóló szép elmélkedéseket közöl. A „Nevek varázsa” cím alatt összegyűjtött idézetek egy-egy szép magyar név ihlette költői, prózai vallomásokat tartalmaznak. A „Formát keresni” gyűjtőcím a stílusról, a mondatról, főképp a mondat világosságáról szól. (Ami fontosabb kelléke a mondatnak, mint a „szépség”.) E fejezet is teli van elgondolkodtató és — tollforgató ember számára különösképp — hasznosítható véleményekkel; híjával minden tanítóbácsis, pedáns attitűdnek. „A magyart is tanulni kell” gyűjtőcím alatt a Kodály adta jeligével intenek íróink arra, hogy ne hagyjuk önnön jól ismert nyelvünket sem berozsdásodni; csiszoljuk, frissítsük. „Mérlegen a magyar nyelv”: ez a címszó a legtöbbet vitatott kérdést járja körül, mármint, hogy romlik-e nyelvünk. „A teremtő nyelv” fejezet az újonnan születő szavakról szól, köztük azokról is, ahol az „apa” véletlenül ismert, mint századunkban a halandzsáé (Karinthy), a mozié (Heltai), a maszeké (Kellér Dezső). Vagy — ami kevésbé köztudott — a vállalati névvé tett, s Adytól „orzott” Patyolaté (Erdei Ferenc). „Magyarul, magyarán” —, ebben bizony a nyelv rongálóit szidja, gúnyolja, csipkedi — vérmérséklettől függően — Széchenyi István és Déry Tibor, Kazinczy Ferenc és Kodály Zoltán, Baráti Szabó Dávid és Móra Ferenc, annak bizonyítékául, hogy a körmönfont hivatali nyelv és a túlzott puritanizmus, a magyartalanság és a homály, a nyögvenyelős nehézkesség és a romlott kiejtés nem újkeletű vétkek. A „Nyelvünk a nagyvilágban” című idézetcsokor a magyart és az idegen nyelveket viszonyítja, s az idegenajkúaknak oly keserves nyelvünk ravaszságaira csodálkozik rá. Végül a „Nyelvédesanyánk” címszó alatt (a címet, amely a köteté is, Kiss Dénes versétől kölcsönözték) a szerkesztők, Hernádi Sándor és Czétsy László a magyar nyelv jó ízeit ízlelgetik, gyermeki hálájukat zengik magyar írók. Nyelvészek nem szólalnak meg ebben a kötetben, egyedül íróik, költők. Illyéssel kezdtük, végezzük is egy tőle vett idézettel ezt a könyvismertetést: „...A jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképpen a helyes gondolkodás tanításával kell kezdeni. Ki gondolkodik helyesen? Aki az igazat keresi. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból jellemkérdés.” Fencsik Flóra GÖDON FÉSZEK NAPOK Az idén is megrendezik a Gödi Fészek-napokat augusztus 1—10. között. A gazdag eseménysorozat a Kilián György Általános Iskolában augusztus 1-én megnyíló bélyegkiállítással kezdődik, majd Beck Judit festőművész munkái láthatók a József Attila Művelődési Ház helyiségében. A Gödi Fészek munkássporttörténeti kiállítása minden vasárnap 10 órától mutatja be az 1920—30-as évek sportsikereit, munkásmozgalmi emlékeit. Augusztus 9-én KISZ-fiatalok, úttörők találkoznak a község munkásmozgalmi veteránjaival. Augusztus 10-én megkoszorúzzák a 2-es főút melletti emlékművet, majd a Gödi Fészekben emlékünnepséget tartanak. Az ünnepi beszéd után Horváth Ferenc színművész, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia fúvószenekara és a helybeli munkásdalkör ad műsort.