Magyar Filozófiai Szemle, 1992
3–4. szám - Tájékozódás - Kiss Balázs: Papp Zsolt 1944-1992
még kellemetlenebb, alattomosan koptató légáramlatokat kényszerült elviselni. Talán ezek is benne voltak abban a pillanatban, amikor egyszerre elfogyott a lélegzet. S amikor megtudtuk — szó fennakadt, lehellet megszegett. Az idő fátyolán rés, ormótlan szakadás támadt, mi meg csak bámultunk a hirtelen ránk meredő űrbe. Aztán visszafolytott lélegzettel vártuk a feloldozást, hogy talán mégsem igaz. De igaz volt. És akkor kétségbeesett kapkodás kezdődött a részletek után, melyek segítségével eseménnyé lehet talán változtatni azt, ami tragédia, melyekkel talán be lehet foltozni az események fátylát, azt a hasadást, mely a semmivel való szembesülés. De a varrás, a folt persze mindörökre megmarad. Mert ez a lehellet bizony örökre elszállt. Mégis ígérhetem, hogy ugyanazt a levegőt próbáljuk ezután is lélegezni — mi, a Papp Zsolt-tanszék. Isten Veled, Papp Úr! Kiss Balázs 720