Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-08-16 / 16. szám

KÖRKÉP, 1969. A Körkép 69 már ez ötö­dik kötet abban a sorozatban, mely megalapozott szerkeszté­si elvek szerint készül, vál­tozatlanul nagy páldányszám­­ban. A széles körű érdeklő­désnek voltaképp egyszerű a magyarázata. A keresletben kifejeződő igény az élő ma­gyar irodalom egészének szól, mely az utóbbi években jó­­néhány emlékezetes élmény­ben részeltette az olvasót. A Magvető Kiadó évente megismétlődő kiadványa elis­merésre méltó. Nemcsak a már kivívott sikerek nyomában jár, de elébük is megy: vál­lalja a mai vitákhoz, kezde­ményezésekhez ülő tájékozta­tást Más szóval: vállalja a felfedezés kockázatát is. A fel­adat izgalmas, ám korántsem könnyű és magától értetődő: az érdeklődés homlokterébe került alkotók művei mel­lett számbavenni egy-egy év kiemelkedő és valami­képp reprezentatív elbeszé­léseit Kicsit a hajdani Mikszáth-almanachok min­tájára —, hogy az olvasó átfo­gó képet alkothasson magá­nak a műfaj mindenkori álla­potáról és jellemző törekvései­ről. Így kerülnek hát együvé mindazok, akiknek munkássá­ga vagy akárcsak egyetlen no­vellája — ízlésükre és koruk­ra való tekintet nélkül —, a szerkesztők ítélete szerint, megérdemli a nagyobb közfi­gyelmet. Tudjuk: a bőség nem­egyszer zavarba ejtő: az iro­dalmi folyóiratok, napilapok­, valamint önálló kötetek több száz írásából kell kiválogatni a jövő emlékezetére is ér­demes 20—25 elbeszélést. A válogatás legfőbb — és eddig jól bevált — elve a művek társadalmi érdekeltségének és magas színvonalának össz­hangja. . A kötet szerzői szinte mind a távlataiban megmutatkozó embertípusra koncentrálnak. Kutatják életünk szociális, er­kölcsi, etikai, lélektani vi­szonylatainak félig ismert vagy feltáratlan vonásait. Csoóri Sándor és Kása Ferenc közös filmnovellája — az íté­let —, a végletes szenvedély tüzében és a huszadik századi ember érzékenységével idézi Dózsa György alakját, és min­den közhelyszerű felfogástól mentesen érzékelteti a pa­rasztforradalom szélsős­égek­ben játszó, tragikus pillana­tait Illés Endre kitűnő írása egy véletlen erkölcsi felisme­rés drámai tükörképe: a fiatal férjet maga a szokatlan hely­zet döbbenti rá ostoba és gyá­va életének tarthatatlanságá­ra, amikor bedől a divatos hó­bortot űző társaságnak. Elle­sett párbeszédében Gáli Ist­ván a sokszor határozódott, de elveihez ragaszkodó párt­munkás apa és az „előre kész” válaszokat sorra megkérdője­lező értelmiségi fiú óhatatlan összeütközését ábrázolja. Ka­rinthy Ferenc a személyi kul­tusz légkörében szerzett emlé­keit mondja el. Kertész Ák­os Üvegkalitka című elbeszélésé­nek cselekménye egy benzin­kútnál bonyolódik; két válság­ba jutott házasság hátterét és kölcsönhatását fedi fel, várat­lan fordulataival együtt. Ez a mű egyébként a Rádió irodal­mi pályázatán is nagy sikert aratott Baráth Lajos munkája — ha úgy tetszik — meggyőző érv lehet abban a vitában, mely nemrég a Népszava ha­sábjain indult s az úgyneve­zett munkásirodalom helyzeti előnytelenségéről folyt. Ka­­menidy László két kocsma­barát nagyzolásaira és kölcsönös ug­ratásaira építette történetét. Csurka István pedig sok lele­ményességgel vizsgálja disszi­­dens hősének reflexeit s ha­sonlóképp világítja meg vá­lasztásának félig tudatos, félig véletlenszerű mozzanatát Felejthetetlen nap Martonvásáron A MEDOSZ nyugdíjas cso­portja a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Me­zőgazdasági és Kutató Intéze­tének szíves meghívására az előzékenyen értük küldött autóbusszal kirándult Marton­­vásárra. Végtelenül jólesett nekünk, akik nyugdíjazásunk óta elszakadtunk a termelő­­munkától, hogy megismerked­hetünk az azóta elért eredmé­nyekkel. Dr. Horváth János üzemve­zető agrármérnök mutatta be az igen nagy számú kísérleti parcellát valamint a már európai hírű martonvásári hibridkukoricákat. Az állattenyésztési osztály részéről Kemény Mátyás h. telepvezető, agrármérnök be­mutatta a mai idők legkorsze­rűbb tehenészetét. Maradandó emlékké vált a Brunswick kastély és park, valamint a Beethoven-mú­­zeum megtekintése is. Ehrlich Béla gyémántdiplomás agrármérnök A mindenes k­inn is meleg van: fülledt, augusztusi. Itt az üveg­házban a trópus mes­terségesen teremtett, tü­dőre, kedélyre nehezedő légkörében háromméteres pálmafák, füge, a mediterrán és trópusi tájak ezer és ezer fája, füve és virága. Az üveg­falakon túl a parkban is kü­lönlegesen ritka fák. Egyik­másiknak törzse több méter átmérőjű. Még a fák alján a gyomnövények sem olyanok mint más erdőkben. A Botanik­ai Kutatóintézet vácrátóti arborétumában va­gyunk. Az intézet tudós­ veze­tői (Dr. Zólyomi Bálint és Új­városi Miklós) nincsenek itt­hon. Tóth Imre kertmérnök is távol van. — Rögtön szólok Karcsinak — mondta az irodán a telep gazdasági osztályának vezető­je, egy kedves vékony asz­­szonyka. El is tűnt s jött ha­marosan a jól megtermett, ke­rek arcú, szénáén mosolygós, közlékeny technikussal, Hor­váth Károllyal. — Mekkora az Arborétum? — Negyvenkét hold és az üvegházak. A park közepén tágas, föld­szintes formáiban barokkos, tée modernizált épület. — Ez volt a kastély, de az intézetnek a régi formájában már nem felelt meg. Pár évvel ezelőtt felújították. — Kié volt ez az egész mindenség? — A velünk levő fotós szét­mutatott a fák között. — Vigyázó Ferencé. — S mikor kezdték telepí­teni az arborétumot? — Két, akkor európai hírű kertmérnök Jámbor Vilmos és Bracen Henrik 1872-ben ter­vezte meg, ők ültették az első fákat, bokrokat. Attól kezdve állandóan gyarapodott a fa- és növényállomány. Hatalmas méteres törzsű fá­ban számjegyek: 1945. — Mikor a tulajdonos meg­halt, egész vagyonát, ezt a parkot is az Akadémiára hagyta. Attól kezdve a közé lett. Negyvennégy-negyvenöt­­ben a front alatt egy értő, fát szerető szovjet tiszt került a faluba. Rögtön látta milyen kincseket rejt a kert, s őrsé­get rendelt a védelmére. Az ő emlékét hirdetik a számje­gyek. A­z intézet tudósainak a munkájáról beszélgetünk, és a fizikai dolgozók kerese­téről. (Több mint százan ke­resik itt meg a kenyerüket.) A szakszervezeti munkáról, segélyezésről, üdültetésről... Mindenről tudott s helyt­álló véleményt mondott a technikus. Fiatal ember Horváth Ká­roly, s azok közé tartozik, akik minden szellemi meg­erőltetés nélkül magukba tud­nak szívni minden ismeretet, amire hivatásukhoz szükség van. N. P. Százhúsz évvel ezelőtt, 1819. július 31-én halt meg Petőfi Sándor, a magyar lírának vi­lágviszonylatban is jelentős képviselője, az 1810-es évek forradalmi értelmiségének ve­zére ... Halálának körülmé­nyeit már tisztázta a történet­­tudomány és az irodalomtör­ténet. Július derekán a hadi­helyzet következtében már tá­vozni készül Mezőberényből amikor Bem küldöttei elérik és átadják neki Bem hívő üzenetét. Az ő seregéhez csat­lakozva fegyvertelenül, pol­gári ruhában, szemlélő gya­nánt részt vesz július 31-én a Segesvár melletti fehéregy­házi csatában és délután 5—6 óra között a menekülés során eltűnik. A legvalószínűbb föl­tevés szerint az üldöző ulánu­­sok szúrták le, Fehéregyháza és Héjjasfalva között... Ha­lálába a közvélemény nehezen nyugodott bele. Sokáig vissza­várták, mendemondák kelet­keztek állítólagos bujdosásá­­ról, hadifogságba kerüléséről. De nemcsak személyét bur­kolta legendákba az emléke­zés, költészetét is élő hagyo­mányként őrzi a nép. Neve, politikai szerepe és költészete nemcsak az ún. irodalmi el­lenzék mozgalmainak harci zászlaja, hanem századunk elején az új forradalmat elő­készítő magyar radikalizmus­nak és a munkásmozgalomnak is... „Mini'’­aratás Bizonyos, hogy a minidivat sem, keltett akkora érdeklődést annak idején, mint az idén Putnokon, érdekes aratás kez­dődött el és folyik jelenleg az Északkelet-Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet putnoki kutatócsoportjá­nak 70 holdas kísérleti tele­pén. Néhány éve még sok gon­dot okozott a több száz kis­méretű kísérleti parcella le­­aratása. Nagyon fontos ugyan­is, hogy minden parcella ter­mését elkülönítsék, külön-kü­­lön mérjék a terméshozamot, mert csak így lesznek reálisak a különböző kísérletek. Kézi aratással lehetetlen volt elér­ni, hogy az egyes apró parcel­lák termései — melyeket az­tán külön vizsgálat alá ve­tettek — ne keveredjenek ösz­­sze. Az idén már egy úgyne­vezett Mini parcellakombájn arat. Az A­SZK-ból vásárolták. Volkswagen-motorral meghaj­tott szerkezete könnyűszer­rel aratja le az 1672 darabban levő apró, alig 20—80 négyszög­­öles parcellákról a kalászo­sokat. A minikombájn majdnem úgy fest, mint a parkok fűka­száló gépei: törpe masinák az ember magasságához mérten. De bugásuk, amint a levágott kalászokat kicsépeli a dob, végigsuhan a hegyvidék lan­­káik­. Az emberek ilyenkor már tudják: a szakemberek most állapítják majd meg, melyik fajta kalászos kerüljön a megye különböző gazdasá­gaiba vetőmagnak. „Szent küszöb, melyen beléptem én. Oh, szent a szalmakunyhók küszöbe, Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be.’ Százhúsz évvel ezelőtti nyá­ri napon, július 31-én teljese­dett be a nagy költő álma, vá­gya. Ott essem el én a harc mezején... Százhúsz évvel ezelőtt, július utolsó napján kiömlő piros vé­re szentelte meg azt a földet, melyet Petőfi Sándor eszmélé­­se első pillanatától olyan ra­jongással szeretett és amelyért tollal, karddal harcolt. Dicső, hősi halálának 120. évfordulóján a szomorú végű csata színhelyén Segesvár kö­zelében ünnepséget tartottak. A szabadság hőseinek közös sírja felett a megemlékezés lángját gyújtották meg. Az annyit vitatott születési he­lyén Kiskőrösön is százak és százak zarándokoltak a szal­­mafedeles kis házhoz, melynek falán egyszerű vörös márvány­tábla hirdeti. Itt született Pe­tőfi, 1822. december 31. Az évfordulóra készült el a Petőfi emlékkiállítás. A volt óvoda épületét alakították át és a lelkes Petőfi rajongók Iste­nes József múzeumvezető, is­kolaigazgató vezetésével a bu­dapesti Petőfi múzeum anya­gából és helyi gyűjtésből ál­landó kiállítást rendeztek a korszerű épületben. Nem lehet megh­atódottság nélkül végigmenni a terme­ken. A költő kiskőrösi kereszt­­levelének, az öreg Petrovics Sándor hivatalos okmányainak fotókópiája mellett ott látjuk a Petőfi által készített rajzot fiáról, Zoltánról. A világ csak­nem minden nyelvére lefordí­tott verseskötetek, Petőfi ma­gyarországi vándorlásait fel­tüntető térképek, egykorú raj­zok, metszetek, a róla készített portrék hozzák közelü­nkbe a költőt, aki a nagyok között is a legnagyobb volt. Augusztus 3-án nyitották meg a múzeumot, de a vaskos emlékkönyv sok-sok oldala máris bizonyítja: Petőfi ma is — és mindig — élő nagyság­ként marad emlékezetünkben. Kunfehértótól Hajdúszobosz­lóig, Belgrádtól Lipcséig min­denünnen jártak itt. Tollhoz nem szokott kezek írása mel­lett finom vonalú betűk bizo­nyítják, Petőfi él — halála után 120 évvel is. „Az álmok nem hazudnak...” — írja Ber­ki Istvánná az emlékkönyvbe, közvetlen alatta pedig Adolf Letty Lipcséből írja: „Megis­mertem és sokat tanultam Ma­gyarország nagy fiától.” A kis nádfedeles házban, ahol Petőfi azon a zimankói szilveszteri éjszakán világra­­jött, eredeti bútorok, ágy, asz­tal, almárium fejmeghajtásra készteti a látogatót. Az „öreg korcsmáros" tekintélyes nagy­ságú tajtékpipája üveg alatt látható. Petőfi kézírásával a falon idézet a „szent küszöb­ről és szalmakunyhó”-ról és a kéziratok alatt a fal mellett festett láda, amelyen a „tyúk­­anyó” ült valaha, szemben Hrúz Máriával. Képzeletünk­ben ott látjuk settenkedni a Morzsa kutyát is, amint bölcs tekintettel hallgatja Petőfi in­telmeit. Az Alföld szerelmese, az egyszerű nép — melyből ő is származott — fia örök álmát alussza. Ha ma felébredne és látná a felszabadult, ország tö­rekvő, alkotó és gyarapodó né­pét, a kietlen, zord pusztát termővé varázsoló munkát, minden bizonnyal így kiáltana fel: — Ezért a népért élni és elégni érdemes! R. &4 Céh A „szocialista vállalat" cím elnyerése A Közép Tisza vidéki VÍZIG szakszervezeti munkája, tervei öt megyére terjed működé­si területe, 2909 a dolgozók látszam­a (ebből 2100 fizikai), négy főépítésvezetősége, négy szakaszmérnöksége, négy gé­­r­pészeti üzemegysége és egy­­ 100-as létszámú tervezési osz­tálya van. A Közép-Tisza vidé­­k Vízügyi Igazgatóság szolnoki­­ székházában Vincze Vendel v­izb titkár nem titkolt meg­elégedéssel közölte, hogy az igazgatóságon 102 brigád — közülük 70 ez évben alakult — küzd a szocialista cím el­nyeréséért — 1840 taggal. Öt s:ocialista iiienisjyseg — komoly célunk van. — mondotta — megpályáztuk a „szocialista vállalat” címet. Eddig öt üzemegységünk, a jászkiséri és karcagi főépítés­vezetőség és szakaszmérnök­ség és a javító műhely birto­kosa a szocialista üzemegység címnek. Bízunk abban, hogy 1970-re az igazgatóság munká­jával, eredményével kiérdem­li a kitüntető címet. Múlt évben termelési érté­kük 165 632 000 forint volt, a tervezettnél 1,5 százalékkal több. Az idei terv 186 757 000 forint. Az első félévben ennek 35,2 százalékát teljesítették, de a munkák zöme a második­­ félévben kerül sorra. Néhány­­ kiemelkedő munk­a: A kiskörei vízlépcső­vel kapcsolatos döge és táro­ló építése (26,6 millió forint), a Zagyva torok gátrendszeré­nek bekapcsolása a Tisza gát­rendszerébe (13 millió forint), a kisújszállási és kerekdombi öntözőfürt építése (12 millió forint). Ezenkívül természete­sen az öt megye határában még sok munkahelyen dolgoz­nak. A vszb-nek és a 10 üze­mi szb-nek bizony nagy fel­adatot jelent, hogy a dolgo­zók szociális, kulturális és egészségvédelmi igényeit ki­elégítse. Ezzel kapcsolatban megem­lítjük, hogy szociális célokra 40 összerakható fadarabot vá­sároltak öltöző, rossz idő esetén pihenő, elsősegélynyúj­tó és étkezés céljára. Abád­­szalókon, ahol poros munkát végeznek, zuhanyozó fürdőko­csit állítottak be. 89 teljesen korszerű lakókocsijukban 602 férőhely van. Bérelt lakások és munkásszállások mellett a dolgozóik egy harmadát gép­kocsin szállítják lakóhelyük­ről a munkahelyre. A hideg étkeztetési rendszer bevált, a dolgozók egy hétre előre megvásárolják a hideg ételt — saját ízlésük szerint és a vállalati hozzájárulást kész­pénzben kapják meg. Szociális juttatások, kedvezmények A munkaidő-csökkentés itt is bevált. A vszb-titkár sze­rint már korábban be kellett volna vezetni. A termelés emelkedett, a bérek is nőttek. A termelési eredmény emel­kedését elsősorban a munkák pontos előkészítésével, szerve­zéssel, ésszerűbb munkabeosz­tással, új gépek beállításával (gépesítés aránya 70%) és a munka intenzitásának növelé­sével érték el. Megszilárdult a munkafegyelem, a hangula­tot csak fokozta, hogy éppen az elmúlt időben 2 071 000 fo­rintos (éves szinten) béreme­lés volt A tűzifa árát majd­nem felére csökkentették( ez közel 100 000 forint megtaka­rítást jelent a dolgozóknak), a gázkaszálók kiosztásánál előnyben részesítik (kedvez­ményes áron) az igazgatóság dolgozóit. Most tárgyalnak ar­ról, hogy a nyári időszakban a dolgozók gumicsizma mel­lett bakancsot is kapjanak. Munkanadrágot pedig, válto­zatlan kihordási idő mellett, kettőt is kapnak. A munkaidő­ csökkentésével nőtt a szabad idő is. Az igaz­gatóság fizikai dolgozói is igénylik a hétvégi üdülést. Szolnokon, a folyamtelepen, a Tiszaligetben, korszerű sport­telepet, munkásszállást, ebéd­lőt, öltözőket építettek. A sportkombinátot esti világítás­ra is berendezték. Ezt a tele­pet az idén bővítik, többek között evezősök részére tan­medencét építenek. Tiszaörs gyógyfürdőn, és Berekfürdőn üdülési, nyaralási lehetőség van saját üdülőben. Siófokon 20 személyes, családos üdü­lőt tartanak fenn, a szentend­rei Papp-szigeten a Gyulai Vízügyi Igazgatósággal közö­sen 5 millió forintért üdülőte­lepet létesítsenek. A dolgo­zók gyerekei közül ötven üdült, illetve üdül az idén. Az igazgatóságtól ez évben 460—480 dolgozó ment és megy üdülésre. Rendszeresí­tették a kirándulásokat is. Legutóbb Lillafüreden 300-an, Pécsett 3 napos úton három szocialista brigád, Szegeden 72 ember járt az igazgatóság és a szakszervezet anyagi hozzá­járulásával. Nem feledkeznek meg az oktatásról sem. Az októberben kezdődő politikai oktatásra 621-en jelentkeztek, a szell­e­­mi vetélkedőre idáig 6 brigád nevezett. Ez a szám azonban lényegesen emelkedni fog. Vízügyi sportnapok Augusztus 29—30-án meg­rendezik a vízügyi sportnapo­kat Szolnokon. Ezen a szege­di „vizesett” is részt vesznek és különböző egyéni és csapat sportokban versenyeznek az értékes ezüst kupáért. 300 sportoló részvételére számí­tanak. A sportnak itt ugyanis jó talaja van. A MEDOSZ VÍZIG Sportkör kajak-kenu szakosztálya országos hírű, asztalitenisz, sakk és termé­szetjáró szakosztálya pedig minőségi sportolók versenyei­ben vesz részt. 160 aktív ver­senyzőjük és 480 pártoló tag­juk van. Tervük, hogy 1970- ben a 12 vízügyi igazgatóság részére országos sportversenyt rendeznek kultúrműsorral egybekötve. Ezek után nem is csodál­,­ható, hogy a munkások lét­számának 70—75 százaléka a törzsgárdához tartozik, a ván­dorlás igen csekély. A munka­­fegyelem jó, ezt azonban, nem lehet mondani a balesetekkel kapcsolatban. A balesetek szám­a a múlt évhez viszo­nyítva 25%-kal csökkent ugyan, de a kiesett munka­napok száma ennek ellenére 12 százalékkal emelkedett. Szeptember 26-án a szocialista brigádok vezetői részére egész napos értekezletet tarta­nak, s ennek éppen ez lesz az egyik témája. Hegedűs Lajos igazgató, Karczagi Gábor fő­mérnök és Vincze Vendel vszb-titkár tartanak majd elő­adásokat és megbeszélik a brigád­vezetőkkel, mi mindent kell még tenniök, miben kell el­őre­ h­aladniok, hogy az év elején kitűzött célokat elérjék. Eddig 68 brigád jelentkezett a vetélkedőre Szolnok megyében Szolnok megyében sok éves hagyománya van a szellemi vetélkedőknek. A MEDOSZ elnökségének felhívását így érthető örömmel vették tudo­másul, és már javában folyik a szervezés. Kátai Mária, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára elmondotta, hogy a megyében 301 brigád 3200 taggal vesz részt a szocialista munkaver­senyben. Közülük idáig 68 brigád nevezett a vetélkedőre és még további 25—30 neve­zést várnak. A megy­ebizott­­ság a központi felhívást írás­­ban és értekezleteken ismer­­tette a szakszervezeti bizottsá­­gok titkáraival. Az érdeklődés igen nagy, nemcsak a vetőlked­den indulók, hanem a gazda­­sági vezetők és a dolgozók kö­­zött is.

Next