Mezőgazdasági Mérnök, 1972 (13. évfolyam, 1-19. szám)
1972-01-29 / 1. szám
lemét eltolt effi/ félét újra lakunkon vannak a vizsgák, nagy nekigyürkőzések, a változások és félelmek. Kiik- ez első, kinek az utolsó őpróbája egy-egy tantárgyát Azután a vizsgaláz majdassan lecsökken a normális Ánire az egyetemi élet hétiznapjainak hőmérőjén. A zsgadrukk elszáll, és a rossz -me kék, nehéz percek elhoályosulnak. Avagy a rizs- Tjegyek nagyon is élők maadnak — ezen a dimbes/mbos gödöllői tájon szilnek! Megint jönnek, kopogtatok, csak jó osztályzsítot adnak! Valaki majd áldja endteket, mert ugye nincs nincs az, illetve csak ez an, vagy csak az, de tyfo- és probléma mindenkép•i, amíg diákok vannak. Jónuló és kevésbé jó tanuló, s a leckekönyvek. Azok dlnának talán a legtöbbet ■szélűt a kémia tanszék előtt kibb csoport, szorong ünnepi ihában. A napali tagozatra ró V. éves gazdászok. Nönytermesztők lesznek. A mezőgazdasági termékek tatásából és technológiájául vizsgáznak. Arcukon Ш- ik a feszültség, szeretnének ár túl lenni a vizsgán. Sajos a . tárgyból a tanszék ni fed.gtt időre tankpár V ét idn.l. . most dől el, vajon a lönbűző forrásokból össze* .lógatott tananyagot milyen hélységig tudták elsajátíni a hallgatók. Valaki kis, egy társa meggázálja a vakkendőjét, kezébe veszi mixét és belép az „izgalmak odtájába”. Az íróasztal mögött Majemé,r. Kiss Teréz adjunktus ül, mosolyog az érkezőre, s megéri, hogy húzzon egy elméit és egy gyakorlati tételt a z asztalnál két felelő kérti kihúzott kérdése vizitát, egy szemüveges, fekete ajú fiú ott ül az íróasztal másik oldalán, s még utoljára szegezi magában mondaninlóját. Azután belekezd azső kérdésbe. A tanárnő rá■érdez, ha egy kicsit elakad ilamelyikük, segít a helyes felezéseket megtalálni. Elnézem őket, ötödéves gyetemisták, s bizony előordul, hogy elbizonytalanodik, válaszuk határozatlanná ilik. Haboznak kimondani ey-egy szót, pedig ha előnulmányaikra gondolnának, mindennapi élet gyakorlatra — talán könnyebben menne. Igen, sokszor az emberek a legegyszerűbb dolgokrm jutnak az eszébe. Vagy mit ez a baj? Olyan perszenek tűnt valamely kérdés, most derül, hogy nem isvan könnyű válaszolni rá. A halgató felsóhajt, amikor meglátja, hogy az adjunktusnő beírja a közepest. — Nem lehetett volna egy kicsit jobban megtanulni? — Hát, stencilekből kellett, vázlatokból... — De csak olyat kérdezünk, ami előadáson is elhangzott! — Igen, de nehéz az előadásokon mindent lejegyzetelni... Egy másik hallgató panaszodik, hogy pont olyan kérdést űzött, ami nincs benne a régi jegyzetben. Társa 17 percig felel, majd *•1 mosolyollik, gyors pillantást "*t az Indexébe kerülő jelesre. — Igen — mondja a tanárnő — a leadott anyag és a rendelkezésre álló segédeszközök alapján fel lehetett készülni jelesre. Neveket mond, akiknek lényegre törő, szép feleletére még most is emlékezik. Azután stencileket, régi tankönyveket vesz elő. Kikeresi azokat a részeket, amelyeknél elakadt egyik vagy másik vizsgázó. Nézem a Jegyzet címlapján az évszámot: 1054 55. — Tudom, hogy sokszor nehéz ezekhez hozzájutni, illetve a néhol vázlatszerű anyagból tökéletesen felkészülni — jegyzi meg, amikor látja kétkedő tekintetemet. — A régi jegyzetben vannak olyan részek is, amelyek ma már nem aktuálisak. Az értékelésnél figyelembe veszem, hogy mit tudtunk kiadni a hallgatóknak és hogy mlyen kritikával adják vissza ezt az anyagot. — Az előadásokon nem volt katalógus — folytatja. — Az év elején minden hallgatónak megmondtuk, hogy a vizsgán az előadások anyagát kérdezzük. Nem olyan biztos, hogy például egy ötszáz oldalas jegyzetet a kezükbe adva jobb vizsgaeredmények születtek volna. A vizsgakérdések nagy része, józan gondolkodás útján, az előtanulmányokat figyelembe véve, legalább közepesre megválaszolható. Az osztályzatok átlaga az eddigi vizsgák alapján hármas és négyes között alakul. Mi lett volna, ha tankönyv is van?! Nekem úgy tűnik, hogy erre a vizsgaátlagra nem lehet panasz. A filozófia tanszék előtt egy vidám csoport. Fiúk, lányok beszélgetnek, nevetgélnek. Az egyik fiú egy sörösüveget tart a kezében. Tölt magának, iszik. Neki úgy látszik, már sikerült... A gépészkari büfétől nem messze, a IV. sz. előadóban viszont még nincsenek túl a nehezén. Talán ezért tettek néhányan négylevelű lóherét az Indexükbe. — Jobb lenne, ha a haja alatt hordaná ezt a lóherét! — jegyzi meg tréfásan az egyik hallgatónak Huszár professzor. Nappali tagozatos II. éves, és levelező tagozatos III. éves gépészek vizsgáznak itt szilárdságtanból. A kabala erejéből csak hármasra futja. — Hogyan készült fel? . — kérdezi ,egy fiútól a profeszszor. .... — Négyesre. — Kap egy „közepes” kérdést, ha az megy, ekkor kap egy „jó” kérdést. A felelőn látszik, hogy jól felkészült erre a vizsgára, levezetése és rajza pontosan a táblán. Megkapja a jó osztályzatot. Fent a „kakasülőn” gratulálnak neki. Sokan vagyunk érdeklődők. Többnyire olyan hallgatók, akik még ezután fognak vizsgázni. Figyelnek, jegyzetelnek, a „rázós” kérdéseknél felsóhajtanak: — Jaj, de jó, hogy nem én kaptam! . Elméletileg minden vizsga nyilvános. Vajon egy szűk szobába hogyan férne be ennyi ember? Vagy azok a vizsgák nem is érdekesek? A táblánál egyszerre két hallgató rajzol. Egy harmadik a professzor íróasztala előtt várja a kérdést. Huszár professzor egy kartonlapot tart a kérésen. Ezen tüntették fel a hallgató nevét, érettségi eredményét, továbbá a mechanika tanszéken való szereplését, az idáig szerzett osztályzatokat. A mostani szóbeli vizsgát egy írásbeli vizsga előzte meg, ennek az eredményét pontozták, és a dolgozatot az elért pontok alapján osztályozták. Akinek az írásbelije néhány pont híján elégtelenre sikerült, most még felelhet. De, aki például négyes dolgozatot írt, annak is felelnie kell. Előfordult, hogy valaki négyes írásbeli után megbukott. — Az írásbelin szereplő húsz kérdés az előadásokon leadott anyag minden lényeges részét érinti — mondja Huszár professzor. — Jó keresztmetszetet ad a hallgatók felkészültségéről. Ennek ellenére szükségesnek tartom, hogy szóban is számot adjanak az elsajátított anyagról. Az írásbeli vizsgán minden hallgató használhatott egy saját maga által ’■észitett képletgyűjteményt. Ezt segítségül szántuk, de az már az ő dolguk volt, hogy mit írtak össze, és hogyan használták fel ezt a vizsgán. A szóbeli vizsgákon hiányolom, hogy a hallgatók nem tudnak folyamatosan beszélni, nem fejezik ki magukat pontosan, célratörően. Szerények az igényeik, megelégszenek azzal, hogy a minimumot tudják. Az összefüggések fölött sokszor elsiklanak! Bevallom, nekem tetszett a IV-es előadóban „pezsgő” vizsgáztatás, a jelen és a jövendő vizsgázók számára teremtett tanulságos, közvetlen légkör. De a jószándékra is csúszhat néha hiba. A vizsgaszabályzat 12. paragrafusa első bekezdésének „A” pontja alapján ugyanis, ha egy tanszék kollokvium címén írásbeli dolgozatot irat, akkor az írásbeli eredményét figyelembe véve, megajánlott jegyet kell adnia a hallgatóknak. Ők a saját kérésükre felelhetnek a jobb jegyért! De egyöntetűen, még egyszer , mindenkit vizsgára bocsátani — az érvényben levő vizsgaszabályzat szerint — nem lehet! Ezért vitatja a KISZ is ezt a vizsgáztatási módszert. Egy jeles tanuló. Fiú. Körülbelül 180 cm magas. Fekete a haja, jó húsban van. Különös ismertető jele: mindig siet valahova. Nappali tagozatra jár, harmadéves gépész. Legutolsó vizsgája áramlástanból volt. Osztályzata: jeles. Eddig négy vizsgát tett le, mindegyikből ötös osztályzatot kapott. — Hány órát tanulsz naponta vizsgaidőszakban? — Napi tizenhárom-tizennégy órát. Évközben a feladatokat kell elsősorban megcsinálni, tanulásra nem sok idő marad. — Van olyan tananyagrész, amit a vizsgaidőszakban látsz először? 1 roncs. -- - •-•'■i ГЛОДОЯЯОКОП OS cinkorlatokon már nagyrészt mertem az anyagot. 1' »esen, ha évközben jut rá idő, akkor tanulok. — Hogy állsz a szabad idővel? — Színházbérletem, filmklubbérletem van, nagyon szeretek olvasni, sok újságot böngészek át a szabad időmben. Havonta egyszer kéthárom napra hazautazok. — Van egyéni tanulási módszered ? — Könnyebben tudok tanulni, ha egy-két csoporttársammal közösen készülünk fel a vizsgákra. A nehezebb anyagrészeket megbeszéljük, a vizsga előtti nap az előre várható vizsgakérdések lényegesebb pontjait megvitatjuk egymás között. — Amikor belépsz egy vizsgára, tudod, hogy jelesre készültél fel? —Érzem, hogy az anyag lényegesebb részeivel tisztában vagyok, értem az összefüggéseket, de az osztályzatban nem vagyok biztos. Természetesen szerencse is szükséges. Én is izgulok a vizsgák előtt! Ismét egy folyosórész. Az ablakkilincseken ,kabátok, a székeken táskák, elárvult tankönyvek. Csend van, sehol egy lélek. Mintha még a kabátok, is sóhajtoznának, izgulnának gazdájukért. Óh,o ti hűséges kabátok, ott bent nagyon meleg van! A filozófiai tanszék könyvtára. Ötödéves, a levelező tagozaton utolsó évfolyamként végző gazdászok vizsgáznak tudományos szocializmusból. Két hallgató még készül a kihúzott vizsgakérdésekből, egy kollégájuk éppen most fejezi be a feleletét. Guba László, a filozófia tanszék külső munkatársa beírja leckekönyvébe a közepes osztályzatot. Meglepődve látjuk, hogy három héttel a vizsgaidőszak befejezése előtt ez az első vizsgája. — Igen — mondja társai nevében is —, most majd közvetlen egymás után tesszük le hátralevő vizsgáinkat. A szabadságot és a vizsganapokat nehéz összeegyeztetni! A tanulás mellett dolgoznak, most már az utolsó erőpróbák következnek. Biztosan sok nehézséggel kellett megbirkózniok az öt év alatt. Akik itt, a könyvtárszobában ülnek, 30—35 évesek lehetnek. Olyan kérdésekre felelnek, amelyek helyes megválaszolását segítheti az élettapasztalat és a sok személyes emlék. Közben felettünk valószínűleg falat törnek, szerencsére elég hosszú szünetekkel. Kipkop, kip-kop. Amikor a második vizsgázó is közepes eredménnyel zárja kisebb zökkenők után feleletet, arra gondolok, hogy bizony ebből az „élő történelemből” néhány dolgot pontosabban kellene tudni, az összefüggéseket tisztábban látni, egy-egy lényeges kérdést alaposabban ismerni — még ha kevesebb idő is állt rendelkezésükre a tanuláshoz, mint a nappali tagozatos hallgatóknak. Azután a harmadik felelő megcáfol határozott, lényegre, törő szavaival. Látszik rajta, hogy a vizsga kérdéseivel nemcsak a tudományos szocializmus tanulmányai során foglalkozott. Megérdemli a jelest. Egy kis szünet következik, pillanatnyilag „kifogytak” a vizsgázók. Én még bentmaradok néhány percre, hátha „elkaphatok’’ Guba László szájából néhány vizsgasztorit. De az eddigi vizsgái elszólások nélkül zajlottak le, a várt sztorik helyett a hallgatókról beszél. — Sajnos, gyakran a feleletük rovására megy, hogy nincs szókincsük — mondja. — Pedig érezni, hogy tudják a tételt, csak sokszor nem képesek kifejezni magukat. A levelező hallgatók között vannak olyanok, akik tanulás szempontjából előnyösebb helyen dolgoznak. Mégis nehezebb dolguk van, mint a nappali tagozatos hallgatóknak, a középiskolában szerzett ismeretek náluk jobban elhalványulnak, az ő tanulásuknak az irányítási lehetőségei igen szűkre szabottak.. Ennek ellenére, elégedett vagyok velük, a vizsgán jól felkészült társasággal találkoztam. A vizsgaidőszak nagyján túl vagyunk. Bemegyek a KISZ- be, vajon ott mi újság? Érkezett panasz valahonnan? Igen, érkezett. Több tanszék is beszedte az előadások jegyzetét, ettől tette függővé a vizsgára bocsátást. Mi lett ebből? Néhányan éjjel-nappali körmöléssel, rövid idő alatt lemásolták az előadások anyagát A jó öreg általános iskola jut az eszembe. Vajon ott még mindig ehhez hasonló módszereket alkalmaznak?! Az I. éves gazdászok között a vizsgaidőszak elején nagy bizonytalanság támadt — hallom. Az egyetemi tanácsnak volt egy tantervmódosító javaslata, amit ki is hirdettek az I. évfolyamon. A minisztériumból viszont nem jött meg a jóváhagyás, íg’ minden maradt a régiben. Csakhogy, ez az elsősöket alaposan megkeverte. ,, ví,h.„ ^r[rv.r ÁrV‘V' f. í . . /J Pm V. 'S* Remélem, jó lesz a rajzom! Sorsom a professzor úr kezében van. Persze, tankönyvekben is van valami! — “ Na gazdi, sok szerencsét! KÉREM, professzor úr, én végighallgattam az előttem vizsgázókat. Siralmas volt, mondhatom. Ósdi, elcsépelt Stílusban, kisiskolások módjára kollokváltak. De hallgasson meg engem, hogyan vizsgázik egy komoly egyetemista, hhogy mit tetszik mondani? Húzzak tételt. No, de professzor úr, csak nem középiskolás nívón fogja lefolytatni a ... Jó, ha annyira ragaszkodik hozzá professzor úr, de kijelentem, csak az ön kedvéért Hogy mi a jelentősége? Bátran állíthatom, ennél alapvetőbb kérdést nem is kaptatttam volna, éppen mostanában olvastam erről a súlypontos témáról, melyet több világhírű szakíró is kulcskérdésnek . A lényegről? Azonnal, csak még egy idézet Cicerótól... Nem szükséges? Pedig érdekes, mert... Hány részből áll? A legutóbbi FAO-kongresszus kiadványa alapján, ha emlékezetem nem csal, összesen mintegy... Nyögjem már ki? Ne... öt, pontosabban nyolc fő elemet lehet megkülönböz... Akkor mondjam el mind a tizet? Nem lesz ez egy kicsit sok?... Cs ’ nincs rosszul, professzor , ?l Hát persze ez a hideg időjárás. Idebenn meg olyan szörnyű hőség van, Нору, most már mondjak is valamit? Miről beszélgessünk? A tételemről? Oh, persze, majdnem elfeledtem. Hol is hagytuk abba? Igen, egyszóval a tíz rész még további kisebb részekre osztható, és ezek a kisebb részek is külön-külön... Hol tanultam ezt az eredeti stílust? Saját találmány professzor úr, abszolúte saját, hogy úgy mondjam egyedi, egyedülálló. Tetszett professzor úr, igazán? Ilyen szép sikerre azért nem számítottam, mert már őszintén bevallhatom, és nem is bíztam magamban, tudom én milyen nehéz dolguk van az úttörőknek... MÉG EGYSZER szívesen meg tetszene hallgatni? Akkor, talán el is kezdem... Ne most? Nem vagyok-e fáradt? Rendben van, akkor hoklap. Nem? Holnap sem jó? Várjak nyolc-tíz napot, és majd azután? Mit tetszik írni az indexbe?!!! Mi ez? Jól látok? Hiszen ez egy elégtelen?!? És ráadásul mekkora? Hogyan fogom ezt kijavítani? A régi stílus szerint? Tanuljak, professzor úr, mint a többiek? Így biztosan jobban fog menni? Talán van benne valami. Nem is rossz ötlet. Nem rossz ötlet. Hogy eddig erre nem gondoltam?! Práger György ÚJSZERŰEN Egyik vizsganap jön a másik után, a vizsgajegyek lassan betöltik az indexet, kezdődik az átlagszámítgatás. A nyolc hét fergetegesen jött, s a,sóhajok hídján” távozik. Mindenki több, kevesebb sikerrel megbirkózik az egyetemi élet sokszor óriásinak látszó problémáival, a nemegyszer félelmetesnek tűnő vizsgákkal. Nem is volt olyan nehéz — mondja végül —, de azért jól jön így pár nap lazítás. Azután majd kezdődik miniden elölről, mígnem egy nap végleg kilép az egyetemről. De jó volt itt! — sóhajt fel akkor, s ír már régen elfelejti, hogy voltak idők, amikor ő is ott izzadt, netán remegett az íróasztal másik oldalán. Torma László