Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
4. szám - Kováts Gábor: Második honfoglalás a Tisza völgyében
216 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. Második honfoglalás a Tisza völgyében Kováts Gábor Széchenyi idézettel kezdem: „Tisza völgy alatt én nem csak a Tisza ágyát értem és azon tért, amelyre a kicsapongó Tisza árja terjed, de mindazon folyók és vizek ágyait és kiöntési lapályait is, melyek a Tiszába ömlenek..." így gondolkozott Széchenyi, mi sem tehetünk másként. Mi történt? Második honfoglalás - vagy a magyar Alföld tönkretétele? - Széchenyi, Vásárhelyi, és sok más társa, elődje s utódja keze munkájával, politikusok, mérnökök és kubikosok összefogásával megteremtődött a korszerű élet lehetősége a Tisza völgyben, vagy ökológiai katasztrófa történt, a virágzó vízvilágból létrejött a magyar sivatag? A kérdést - finomabban - úgy is fel lehet tenni, elődeink mai, vagy XXI. századi szemlélettel mit tettek volna? Azonban így a kérdés anakronisztikus és felesleges. A Tisza-völgy ármentesítését ma is meg kellene oldani, bizonyos dolgokat hasonlóan, másokat másként valósítanánk meg, de mai gazdasági és környezetvédelmi szemléletet számon kérni majd két évszázadja élt elődeinktől botorság. Idézzük ismét Széchenyit.Hitel, 1830) "Hazánk jó részét víz borítja, posvány fedi, s hogy sokszor valami rossz kotyogó malom hátráltatja egy egész vidék virágzását Ha igazán s öncsalás nélkül akarjuk számba venni, mily kevés mai napi haszon tartja paralizálva némely vidékek jövendő bizonyos nagy hasznát s óriási előmenetelét, csak indignatióval szemlélhetjük a Körös berkeit, Tisza, Dráva, Bodrog kiöntéseit". Higgyünk Széchenyinek és munkatársainak - akik nem egy folyót akartak mindenáron gátak közé szorítani, hanem gazdasági szükségességből termőterületeket, közlekedési lehetőségeket, fejlődő gazdaságot akartak létrehozni ott, ahol az ország legmagyarabb népe élt. Második honfoglalás!!! Nagyon nagy szó. Alátámasztják-e jogi, pénzügyi, műszaki mutatók ezt az állítást? Nézzük meg röviden, vázlatosan mi jött létre? "A roppant vízszerkezet parti lakosai" először is megalkották a társulatokat s az azokat összefogó Tiszavölgyi Társulatot. E jogilag és gazdaságilag megalapozott szervezet nélkül sem építeni, sem üzemeltetni nem lehetett volna. Mikor a társulati mozgalom „egészséges" volt, jól ment a munka, jó művek születtek, mikor nem, az meg is látszott. És a műszaki létesítmények? A Tisza völgyben a forrástól a torkolatig elkészült 3 555 km töltés, ebből 2 700 km a mai ország területén. Az összes védett terület 24 500 km 2. 1872-ig beépült 55 millió m 3 föld, gondoljuk meg, az akkori technikával. Megvalósult 94 átvágás, a Tisza sodorvonala 1 214 km-ről 761 km-re csökkent, melynek célja részben a víz levonulásának gyorsítása, részben a hajózhatóság megteremtése. De, nem új mederben folyik a Tisza, az új meder mindössze 125 km. Hogy is írta Széchenyi, "a czél, melyet elérni a szabályozás feladata, kettős: egyik a dúló elem korlátozása, másik a hajózás könnyítése". A Vásárhelyi féle elgondolásokban már megjelennek a belvízelvezetés műtárgyai, a vontató utak vagy a most oly nagy természeti értéket jelentő - de ember által telepített - hullámtéri erdők is. A Tisza szabályozása a 20. század elejére Vásárhelyi alapelveivel, sok elődjének és még több utódjának munkájával, olykor hibákkal, de összességében mégis sikeresen megvalósult, ezt legutoljára az 1999-2000. évi Tisza völgyi rekord árvíz sikeres kivédése igazolja. Eredményeit egy vitathatatlan számsorral bizonyítom: a Körös völgyben a népsűrűség 1787-ben 19 fő/km2 1880-ban 35 fő/km2 1900-ban 58 fő/km2 Vízszabályozás, árvízmentesítés nélkül, az időközben egyharmadára zsugorított országban, hol élnénk? Be van-e fejezve a Tisza völgy vízgazdálkodási rendszere? Nincs és soha nem is lehet teljes befejezésről beszélni. A változó társadalmi, gazdasági környezet, a meteorológiai, hidrológiai viszonyok változása is megköveteli az állandó elemző munkát. A mérnöktől a meglévő rendszerek fenntartását, üzemeltetését és fejlesztését várja a társadalom, amely feladat egyes esetekben szemléletváltozást, funkcióváltást is jelenthet. De ehhez a pénzügyi lehetőséget a politikának kell biztosítani. Mi a tanulsága számunkra Vásárhelyi és Széchenyi munkájának? Át kell vennünk szemléletüket, hogy nem egy szűk szakmai feladatot (ármentesítés, folyószabályozás) kell megoldanunk, hanem egy régiót fejleszteni a valós igények alapján és a legkorszerűbb, a jövőt is szem előtt tartó szemléletben. Ne felejtsük a nagyvonalúságot: „Szegény embert csak nagy tervek emelhetnek magasra." Elemezni kell a múlt hibáit, hogy még egyszer ne kövessük el. Látnunk kell, hogy politikai és műszaki tudás, jog és pénz csak együtt képes maradandót alkotni. Az Alföld szegény és kiszolgáltatott volt, mikor Széchenyi hozzáfogott a Tisza szabályozásához. Az ország szegény és egyharmadára torzított volt, mikor Sajó Elemér elindította nagy vízhasznosító programját. Feladat ma is van, legyen hitünk, hogy a megvalósításban nem leszünk alábbvalóak. 1960-ban 75 fő/km 2