Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - KÖNYVISMERTETŐ - Molnár Éva: Fejér László: Szolnok és a Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja. IV. (1975-2010)
Könyvismertetés Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) című könyvét ismerteti Molnár Éva. A könyv, mint a Vízügyi Történeti Füzetek 19. kötete (Szolnok és a Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja IV.) jelent meg 2013- ban Szolnokon, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiadásában, Lovas Attila igazgató előszavával, az Igazgatóság fennállásának 60. évfordulóján. Az alföldi térség vízügyi történetének feltárása a Vízügyi Történeti Füzetek sorozatának 8-9-10. köteteiben - Szolnok és a Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja sorozatcímmel már az 1970-es években megtörtént. (A korábbi kötetek szerzői és címei: Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson: Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei /895-1846/; Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson: A rendszeres szabályozások kora /1846-1944/. Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson- Pálhidy Csaba: A vízgazdálkodás eredményei /1945- 1975/.) A kutatások elősegítésében és a kötetek megjelentetésében nagy szerepet játszottak a térség sokoldalú vízgazdálkodásáért mindenkor felelős vízügyi igazgatók, akiknek köszönhetően vízügyi történeti szempontból a Közép- Tisza-vidék az egyik leginkább feltárt tája hazánknak. Az első kötetek megjelenése óta eltelt több mint három évtized - hazánk általános története szempontjából is - igen mozgalmas volt. Lezajlott a rendszerváltás, ami a tulajdoni és termelési viszonyokban alapvető változásokat hozott (nem is beszélve a politikai környezet alapvető fordulatáról), és a természeti erők is megpróbálták a Tisza mentén élők mindennapjait megkeseríteni, elég, ha az ezredforduló és a 2000- es évek első évtizedében levonult rendkívüli árvizekre, valamint ha nem egy esetben, az árvizekkel együtt jelentkező aszályokra gondolunk. Mindezek együtt meghatározó módon befolyásolták a közép-tiszai térség vízgazdálkodásának addig kialakult rendszerét. Ez a körülmény a szerzőnek egyfelől könnyű, másrészt nehéz feladatot is jelenthetett. Könnyű volt, mert a vizsgált évtizedek szereplőinek többsége él, a források is könnyen hozzáférhetőek, legalábbis könnyebben, mint a több száz évvel ezelőtti levéltári anyagok. Ugyanakkor a feladat nehézsége is ebben rejlik, mert a források bősége elárasztja a bennük kutakodót, ráadásul a szemtanúk mindegyike gyakorta másképp emlékezik ugyanarra az eseményre, folyamatra. A témával foglalkozó IV. kötet bevezetője a hazai vízgazdálkodás utóbbi évtizedeinek átfogó történetét vázolja fel. Talán ez az alig több mint 20 oldalas áttekintő rész az első, amely mérlegre teszi a szocializmus korának és a rendszerváltás utáni két évtizednek vízügyi politikáját, s azt a hazai gazdaságtörténet szemszögéből is értékeli. VÍZÜGYI TÖRTÉNETI FÜZETEK VÍZÜGYI MÚLTJA IV. (1975-2010) Szolnok 2013 Ezt követően a kötet Magyarország legnagyobb komplex vízgazdálkodási létesítményének, a Kiskörei Vízlépcsőnek és a hozzá kapcsolt vízi műtárgyaknak és csatornarendszereknek, nem mellesleg a Tisza-tó történetét tárja az olvasó elé. A könyvsorozat addigi utolsó, fent említett kötetében - amely 1975-tel zárult - épp hogy megépült a duzzasztómű, a vele kapcsolatos tapasztalatok - pro és kontra - nem voltak ismertek a szakemberek számára sem. Tanulságos, hogy a Kiskörei tározót milyen támadások érték működésének első évtizedeiben, s aztán az ellenhangok lassan elcsitultak, amikor kiderült, hogy a térség gazdasági fejlődésének szinte egyedüli kitörési pontját jelenti a Tisza-tó idegenforgalma, természetvédelmi funkciója, öntözésre alkalmas vize, és a tóból megvalósuló vízátvezetések pedig a Körösök völgyét segítik ki vízszegény, száraz nyarakon. A közetből nem maradhattak ki a rendkívüli árvízi védekezések áttekintő ismertetései sem, miként a 2000. évi cianid szennyezés elhárításának izgalmas részletei. Századunk eddigi legnagyobb árvédelmi fejlesztése, az új Vásárhelyi-terv megvalósítása radikális iránymódosulást indított el a hagyományos módszerekhez képest. Továbbra is feladat ugyan a magassághiányos töltések megépítése és a tiszai folyómeder árvízi levezetésre alkalmassá tétele, azaz a hullámtér kitisztítása, de az árhullámok veszélyes csúcsvízhozamának szabályozott kivezetése az erre kiépített tározók sorozatába, új vonása a hazai árvédelmi rendszernek. A napjainkban is zajló beruházások történetén keresztül a könyv bemutatja a Vásárhelyi