Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / 1. szám - KÖNYVISMERTETŐ - Molnár Éva: Fejér László: Szolnok és a Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja. IV. (1975-2010)

Könyvismertetés Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) című könyvét ismerteti Molnár Éva. A könyv, mint a Vízügyi Történeti Füzetek 19. kötete (Szolnok és a Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja IV.) jelent meg 2013- ban Szolnokon, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiadásában, Lovas Attila igazgató előszavával, az Igazgatóság fennállásának 60. évfordulóján. Az alföldi térség vízügyi történetének feltárása a Víz­ügyi Történeti Füzetek sorozatának 8-9-10. köteteiben - Szolnok és a Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja sorozatcímmel­­ már az 1970-es években megtörtént. (A korábbi kötetek szerzői és címei: Károlyi Zsig­­mond-Nemes Gerzson: Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei /895-1846/; Károlyi Zsig­­mond-Nemes Gerzson: A rendszeres szabályozások kora /1846-1944/. Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson- Pálhidy Csaba: A vízgazdálkodás eredményei /1945- 1975/.) A kutatások elősegítésében és a kötetek megje­lentetésében nagy szerepet játszottak a térség sokolda­lú vízgazdálkodásáért mindenkor felelős vízügyi igaz­gatók, akiknek köszönhetően vízügyi történeti szem­pontból a Közép- Tisza-vidék az egyik leginkább feltárt tája hazánknak. Az első kötetek megjelenése óta eltelt több mint három évtized - hazánk általános története szempont­jából is - igen mozgalmas volt. Lezajlott a rendszer­­váltás, ami a tulajdoni és termelési viszonyokban alapvető változásokat hozott (nem is beszélve a politi­kai környezet alapvető fordulatáról), és a természeti erők is megpróbálták a Tisza mentén élők mindennap­jait megkeseríteni, elég, ha az ezredforduló és a 2000- es évek első évtizedében levonult rendkívüli árvizekre, valamint h­a nem egy esetben, az árvizekkel együtt jelentkező aszályokra gondolunk. Mindezek együtt meghatározó módon befolyásolták a közép-tiszai térség vízgazdálkodásának addig kialakult rendszerét. Ez a körülmény a szerzőnek egyfelől könnyű, más­részt nehéz feladatot is jelenthetett. Könnyű volt, mert a vizsgált évtizedek szereplőinek többsége él, a forrá­sok is könnyen hozzáférhetőek, legalábbis könnyeb­ben, mint a több száz évvel ezelőtti levéltári anyagok. Ugyanakkor a feladat nehézsége is ebben rejlik, mert a források bősége elárasztja a bennük kutakodót, ráadá­sul a szemtanúk mindegyike gyakorta másképp emlé­kezik ugyanarra az eseményre, folyamatra. A témával foglalkozó IV. kötet bevezetője a hazai vízgazdálkodás utóbbi évtizedeinek átfogó történetét vázolja fel. Talán ez az alig több mint 20 oldalas átte­kintő rész az első, amely mérlegre teszi a szocializmus korának és a rendszerváltás utáni két évtizednek víz­ügyi politikáját, s azt a hazai gazdaságtörténet szem­szögéből is értékeli. VÍZÜGYI TÖRTÉNETI FÜZETEK VÍZÜGYI MÚLTJA IV. (1975-2010) Szolnok 2013 Ezt követően a kötet Magyarország legnagyobb komplex vízgazdálkodási létesítményének, a Kiskörei Vízlépcsőnek és a hozzá kapcsolt vízi műtárgyaknak és csatornarendszereknek, nem mellesleg a Tisza-tó történetét tárja az olvasó elé. A könyvsorozat addigi utolsó, fent említett kötetében - amely 1975-tel zárult - épp hogy megépült a duzzasztómű, a vele kapcsola­tos tapasztalatok - pro és kontra - nem voltak ismer­tek a szakemberek számára sem. Tanulságos, hogy a Kiskörei tározót milyen támadások érték működésé­nek első évtizedeiben, s aztán az ellenhangok lassan elcsitultak, amikor kiderült, hogy a térség gazdasági fejlődésének szinte egyedüli kitörési pontját jelenti a Tisza-tó idegenforgalma, természetvédelmi funkciója, öntözésre alkalmas vize, és a tóból megvalósuló vízát­vezetések pedig a Körösök völgyét segítik ki vízsze­gény, száraz nyarakon. A közetből nem maradhattak ki a rendkívüli árvízi védekezések áttekintő ismertetései sem, miként a 2000. évi cianid szennyezés elhárításának izgalmas részletei. Századunk eddigi legnagyobb árvédelmi fejlesztése, az új Vásárhelyi-terv megvalósítása radi­kális iránymódosulást indított el a hagyományos mód­szerekhez képest. Továbbra is feladat ugyan a magas­sághiányos töltések megépítése és a tiszai folyómeder árvízi levezetésre alkalmassá tétele, azaz a hullámtér kitisztítása, de az árhullámok veszélyes csúcsvízhozamának szabályozott kivezetése az erre kiépített tározók sorozatába, új vonása a hazai árvé­delmi rendszernek. A napjainkban is zajló beruházások történetén keresztül a könyv bemutatja a Vásárhelyi

Next