Jelenkor, 2000. január-június (43. évfolyam, 1-6. szám)
2000-01-01 / 1. szám - Hárs Endre: Fikció=önéletrajz : Filozófiai antropológiai vázlat avagy fiction-science
egzisztenciális időnbelüliség.20 Performancia és egzisztenciális időnbelüliség metszéspontjában pedig egy olyan (folyamatosan) felfüggesztett identitás helyezkedik el, amely egyéni és közösségi formájában egyaránt a szubjektum szóval jelölhető. S ezzel elérkeztem okfejtésem második fejezetéhez, amit ezzel a címmel látok el: (2) A történet, amint az Én-t meséli Paul Feyerabend Against Method, Outline of an Anarchistic Theory of Knowledge [A módszer ellen] című könyvében (többek között) arra figyelmezteti az egzakt tudományok művelőit, hogy egyetlen elavult vagy abszurd elképzeléstől se búcsúzzanak el véglegesen, mert az bármikor jó lehet még valamire, ideális esetben valamely uralkodó elmélet vakfoltjainak feltárására.21 így volnék én a Marquard és Ricoeur által egyaránt emlegetett Wilhelm Schapp-pal, akinek 1953-as In Geschichten verstrickt [Történetekbe gabalyodva] című könyve a maga fenomenológiai alapokon nyugvó és (mégis) elképesztően egyszerű nyelvezetével — ha szabad ezt mondani — Gadamertől Hayden White-ig majd mindenki problémáját már jó előre megoldja. A könyv címében is szereplő tézis így foglalható össze: az ember történetekbe van bonyolódva, fonódva, gabalyodva, esetleg ágyazódva, aszerint, hogy ki hogyan fordítja ezt a verstricht-et, s mennyire ragaszkodik a szó fonál-, csomó-, háló-féle implikációihoz. Annyi mindenesetre biztos, hogy „a történet és a történetbeágyazottság olyan szorosan összetartoznak, hogy a kettőt talán még gondolatban sem lehet szétválasztani"." Vannak ugyan különböző történetek, például az emberrel viszonyba kerülő dolgok történetei („Geschichten der Worudinge"), a mások történetei („Fremdgeschichten"), a saját történetek („Eigengeschichten") és közösségi történetek („Wirgeschichten"), de a lényeg az, hogy az ember és a világ csak e történeteken keresztül hozzáférhető: „Die Geschichte steht für den Mann."23 Ami e prefeminista korszakban körülbelül annyit jelent, „A történet rávall az emberre" (Angyalosi Gergely fordítása),24 retorikatudatú korszakunkban pedig akképp is félrefordítható, hogy „A történet az ember helyébe áll". E konzekvencia feszültségét maga Schapp is felméri: hangsúlyt fektet arra, hogy leltározza mindazt az emberit, amit a törté nt Ricoeur kedvelt argumentatív technikája az alacsonyabb (ilyen például a mimézis I) és magasabb (ilyen például a mimézis III) szintek hierarchiájának megfordítása, és a kölcsönös függőség kétirányúságának felmutatása. A Temps et récit harmadik részében Heidegger meghatározásait követve az időnbelüliség védelmére kel a történetiség és az időbeliség fogalmaival szemben, mondván: „Ha az egyik időalakzattól a másik felé [az időnbelüliségtől a történetiségen át az időbeliség felé, H.E.] haladva egyidejűleg van szó a tulajdonképpeniség csökkenéséről és az eredendőség növekedéséről, nem fordítható-e meg a három alakzat mentén létrehozott rend? A történetiség valójában folyamatosan előfeltételezi az időn belüliséget: datálhatóság, kifeszítettség és nyilvánosság nélkül nem mondhatnánk a történetiségről, hogy egy kezdet és egy vég között bontakozik ki, hogy e körödben terjed ki és válik a történelmi sors együttes történésévé. A naptár és az óra bizonyítékok erre. És ha a történetiségtől visszatérünk az eredendő időbeliséghez, menthetetlenül feltűnik, hogy a történeti nyilvános volta a maga módján megelőzi a fundamentális időbeliséget, amennyiben annak értelmezése elgondolhatatlan a nyelv nélkül, amely már mindig is megelőzte a halálhoz viszonyuló lét vonatkozásnélkülinek számító formáit." Paul Ricoeur, Zeit und Erzählung, Band III: Die erzählte Zeit, Aus dem Französischen von Andreas Knop, München (Fink) 1991, 153. o. Fordítás tőlem - H.E. 21 Paul Feyerabend: Wider den Methodenzwang [Against Method. Outline of an Anarchistic Theory of Knowledge], Übersetzt von Hermann Vetter, Frankfurt/M. (Suhrkamp) 61997, 55ff 22 Wilhelm Schapp: In Geschichten verstrickt. Zum Sein von Mensch und Ding, Hamburg (Richard Meiner Verlag) 1953, 1. o. Fordítás tőlem - H.E. 23 I. m. 103. o. 24 Paul Ricoeur: „A hármas mimézis", i. m. 291. o.