Kelet-Magyarország, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

XXVII. ÉVFOLYAM 152. SZÁM­ÁRA: 80 FILLÉR Ifjú építők Több mint 10 éves múltra tekint vissza a már tömeges mozgalommá vált ifjúsági építőtáborozás. A tanév vé­gén ezrével jelentkeznek a szakmunkástanulók, középisk­­olások és egyetemisták, hogy a pihenőidőből 2—3 hétig a munkában is részt vegye­nek. Kemény munka ez és komoly próbatétel a­­ fiata­loknak, akik a hosszú tan­évben végig megállták he­lyüket az iskolapadokban. Emlékszünk még arra, hogy feketére sülve és fel­tört kézzel jöttek az első csoportok a Hanság lecsapo­­lásáról és az ország minden vidékéről. Nem kis örömet jelentett, hogy minden tur­nusban volt szabolcsi fiatal és minden csoportból nyertek első helyet szabolcsi diákok. Nevek nélkül is magukra is­mernek a Kossuth Gimnázi­um volt tanulói, vagy a kis­­várdai lányok, akik fárad­tan, de nagyon boldogan ér­tek haza. Most nem mennek megyén kívülre fiataljaink. Sőt ide jönnek az ország minden ré­széből azok, akik már ta­valy és azelőtt is dolgoztak építkezésnél. De ilyen mun­kát még nem végeztek. Most a romok tetején, azok he­­ly­én kell felépíteni saját vagy diáktársaik szüleinek lakását. Általában 31 ezer diákot fogadtak nyaranként az ifjú­sági táborok. Az év elején megindult szervezéskor most­­ is ennyire számítottak. A katasztrófa azonban közbe­szólt. Alig terjedt el az ár­víz híre, az ifjúsági szerve­zet rögtön tudta mi a teen­dője. Pénz és természetbeni adományokon kívül pótje­lentkezést hirdetett az építő­táborba. Az eredmény napok alatt meglett. Már megérkeztek az első cso­portok. Tivadarban, Jánkmaj­­tison és Kishódoson sátrak­éban, Csengerben pedig a gimnázium termeiben helye­zik el a diákokat. Hétfőn már 3500-an voltak és meg­történt az ünnepélyes tábor­nyitás is. Az ünneplés vi­szont csak egy napig tart, utána két hónap kemény munka vár a fiatalokra. Nagy felelősség ez a lelkes diákoknak, de legalább ak­kora a tábor vezetőinek. So­kan közülük először állnak kollektíven munkába és itt szerzik meg első benyomá­saikat a közösség erejéről. . Nem mindegy tehát, hogyan­­ fogadjuk őket és hogyan használjuk ki az erejükön felül lelkesedésükből faka­dó energiájukat. Sikerül-e a napi nehéz munka után megfelelően gondoskodni kulturált szórakozásukról és tartalommal megtöltött szel­lemi elfoglaltságot is bizto­sítani az igényeikhez mér­ten.Sok helytelen megjegyzés hangzott már el a mai fia­talokról, akiknek egy része­­részt vett az árvízvédekezés­ben, a mentésben, a romelta­karításban. Vasárnap újabb erők érkeztek, köztük olya­nok, akik néhány­­ napja vették kezükbe az érettségi bizonyítványt. Ha az isko­lákban nem is mindannyian vi­zsgáztak jelesre, ahogy lel­kesedésüket ismerjük, itt a munkában remélhetőleg ki­tűnőek lesznek. Ehhez az is szükséges, hogy a helyi párt-, tanácsi és KISZ-szervezetek adjanak meg nekik minden támogatást. Szabolcs megye most vizsgázik először a nagy tragédiájában segítsé­gére siető fiatalok előtt. Az előzetes készülődést figye­lembe véve, reméljük siker­ jr€l* . Balogh József VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * 1970. JÚLIUS 1. SZERDA Megkezdődtek sí isiagy izsarTMnBiBOsság­ol hivatalos tárgyalások Ambrus István, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Kedden délelőtt a mon­gol Nagy Népi Hurál El­nökségének tanácstermében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és a kíséretében lévő magyar ál­lamférfiak, illetve a Mongol Népköztársaság vezetői kö­zött. A tárgyalásokon mongol részről jelen voltak Zs. Szambu, a Nagy Népi Huzal Elnökségének elnöke, J. Ce­­denbal miniszterelnök, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, Sz. Luvszan, a minisztertanács elnökének első helyettese, N. Luvszam­avdan, a Nagy Népi Hurál Elnökségének helyettes elnöke, J. Ocsir, külkereskedelmi miniszter, B. Zsargal­szajhan, a külügy­miniszter első helyettese és Zs. Botod, a Mongol Nép­­köztársaság budapesti nagy­követe. Magyar részről a megbe­szélésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke, dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter, Gyenes András külügyminiszter-he­lyettes és Krajcsik Mihály, hazánk Ulánbátori nagyköve­te. A megbeszéléseket szívé­lyes, elvtársi légkör és vala­mennyi érintett kérdésben a legteljesebb nézetazonosság jellemezte. A tárgyalások be­­vezetéseként Szambu és Ce­­denbal tolmácsolta a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának, a Nagy Népi Hurál Elnökségének és a mongol népnek testvéri, baráti üdvözletét. Hangsú­lyozták, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és kíséretének baráti látogatása fontos hoz­zájárulás a két ország kö­zötti kapcsolatok továbbfej­lesztéséhez. Az üdvözlő szavakra vá­laszolva Losonczi Pál el­mondotta, hogy a mostani látogatás célja az országa­ink, népeink, pártjaink kö­zötti jó viszony elmélyítése, a nemzetközi problémáknak és a két ország közötti együttműködés legidőszerűbb kérdéseinek megtárgyalása. Az üdvözlő beszédek után Cedenbal tekintette át a nemzetközi helyzet főbb kér­déseit, ismertette a Mongol Népköztársaság belső helyze­tét és értékelte a mongol­­magyar kapcsolatokat. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy csakis a Szovjetunióval való szoros szövetségben, a szocialista országok egységé­nek erősítésével és minden haladó erő összefogása ré­vén lehet sikeresen folytatni a harcot az imperializmus háborús törekvéseivel szem­ben. A Mongol Népköztársaság, hasonlóan a Magyar Nép­­köztársasághoz, minden szükséges támogatást megad a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak és a dél-vi­etnami ideiglenes forradalmi kormánynak ahhoz, hogy eredményesen folytassák hő­sies harcukat. Támogatják a haladó arab országokat­­ az izraeli agresszió felszámo­lásáért vívott küzdelmük­ben. Mindkét kormánynak azo­nos a véleménye az európai biztonságról és határozottan támogatja a Varsói Szerződés tagállamainak az európai bé­ke és biztonság megszilárdí­tására vonatkozó törekvéseit, üdvözli a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri értekezletének memorandu­mában foglaltakat. A magyar—mongol kapcso­latokat illetően mindkét fél­nek az a véleménye, hogy a két ország kapcsolata példá­ja lehet a szocialista orszá­gok közötti testvéri, kölcsö­nösen előnyös együttműkö­désnek, amelynek szilárd alapját az a barátsági és együttműködési szerződés ké­pezi, amit 1965-ben, Kádár János , mongóliai látogatása alkalmával írtak alá.­­ (Folytatás a 2. oldalon) Irányelvek, intézkedések a háztáji gazdaságok fejlesztésére A TOT főtitkárának nyilatkozata A MÉM, a TOT és a SZÖ­­VOSZ elnöksége irányelve­ket bocsátott ki a termelő­szövetkezeti közös és háztáji gazdaságok kapcsolatainak fejlesztésére. Az irányelvek elemzik a háztáji termelés eddigi csökkenésének oka­it, szorgalmazzák a háztáji gazdaságok fejlesztését, tá­jékoztatják a közös és a ház­táji kapcsolatainak új lehe­tőségeiről. , , , A háztáji gazdaságok helyzetéről, fejlődésük ten­denciáiról K. Nagy Sándor, a TOT főtitkára a követke­ző tájékoztatást adta Somo­gyi Lajosnak, az MTI fő­munkatársának : " Az ország gazdaságpoli­tikája a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének egész ideje alatt, s annak befeje­zése óta is nagy jelentőséget­­tulajdonított, illetve tulaj­donít a háztáji gazdaságok termelésének. Ez a koncepció azonban a meg nem értés miatt, az anyagi-technikai feltételek, továbbá a meg­felelő ösztönzés hiányában nem eléggé érvényesülhetett. Ezért a háztájikban kedve­zőtlen tendenciák alakultak ki, 1961 óta a szarvasmarha­állomány 200 ezerrel, a ser­tésállomány majdnem 500 ezerrel csökkent. A gazda­ságirányítás reformja élesen feltárta e kedvezőtlen jelen­ségeket, s mint ismeretes, egész sor intézkedés történt azok visszaszorítására. Nagy jelentősége volt annak, hogy a háztáji gazdálkodás jogos­ságát a tsz-törvénybe ik­tatták, ösztönzésként fel­emelték számos fontos me­zőgazdasági cikk felvásárlá­si árát, kedvezményes ak­ciókat indítottak a tenyész­állatok utánpótlására, sza­baddá tették a takarmány­­vásárlást, hozzáférhetőbbé vált a háztáji gazdaságok számára is a műtrágya, a kisgép. Igen jelentős az az intézkedés is, hogy a ház­tájiban végzett bizonyos munkát a társadalombiztosí­tás és a nyugdíj szempont­jából a közösben végzett munkával azonos értékűnek tekintik.­­ Az ösztönző intézkedé­sek nyomán gyökeres fordu­latról ma még nem be­szélhetünk, bizonyos kedve­ző tendenciák azonban már tapasztalhatók. A háztájiban erőteljes növekedésnek in­dult a kocaállomány, jelen­leg 197 ezer kocát nevelnek, a korábbi 120 ezerrel szem­ben. A tsz-ek sok malacot kihelyeztek a háztájikba hizlalásra. A szarvasmarha-, s főleg a tehénállomány csökkenése lassult, s kívána­tos, hogy ez a folyamat to­vább tartson. A baromfi- és tojástermelés gyors növeke­désnek indult. Mindennek azért nagy a jelentősége, mert az ország sertésállomá­nyának 44, a szarvasmarha­állomány 30, a törzsbaromfi 84 százaléka a háztáji gaz­daságokban van.­­ Még sokat kell azon­ban tenni a háztáji munka ösztönzésére, elősegítésére. Különösen gazdálkodásuk műszaki feltételeit kell job­ban biztosítani. Az a pa­raszt, aki a közösben gép­pel fej, otthon nem szívesen feji tehenét kézzel. Fel kell tehát mérni­, hogy a háztá­ji gazdaságoknak milyen és mennyi kisgépre van szük­ségük, intézkedni kell, hogy ezek a gépek akár hazai termelés­ből, akár importból rendelkezésre is álljanak. Ebben a munkában a MÉM- m­el és a SZO­V­OS­Z-szal együttműködve a TOT is részt vesz. Több követésre méltó kezdeményezés tör­tént a háztájik műszaki színvonalának emelésére. A kaposvári technikum példá­ul a régi falusi istállók­at. .. (Folytatás a 2. oldalon) LAPUNK TARTALMÁBÓL» G­yorsig III.-IV.Békekölcsek sorsolásáról (4. oldal) Ülést tartott a megyei pártbizottság Kedden, 1970. június 30-án ülést tartott az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága. Az ülés napirendjén szerepelt: 1. Tájékoztató az 1970. első félévi gazdasági helyzetről és a további feladatokról. A napirend előadója: Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. 2. Tájékoztató az árvíz okozta károkról és az újjáépí­tés feladatairól. Előadó: Kállai Sándor, a megyei pártbizott­ság titkára. 3. Tájékoztató a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1970. első félévi munkájáról — javaslat a pártbi­zottság és a végrehajtó bizottság második félévi munkatervé­re. Előadó: dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság titkára. A megyei pártbizottság a napirenden szereplő tájékoz­tatókat egyhangúlag tudomásul vette és elfogadta. A szántóföldi árvízkárokról, nehézségekről tanácskoztak Mátészalkán A szatmári árvízkatasztrófa bekövetkezése óta első ízben tartottak tanácskozást Máté­szalkán a mátészalkai járás tsz-elnökei, főagronómusai. Részt vett a tanácskozáson több vállalat és intézmény képviselője is. Dr. Bélteky Béla, a járási tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője a károkkal kapcsolatban ismertette, hogy őszi kalászos vetésekből 9711 holdon tör­tént teljes kipusztulás, s ez a járás gabonavetésének 37 szá­zaléka. Legsúlyosabb a vesz­teség búzavetésből: 51,3 szá­zalék, összes szántóföldi vesz­teség, a vetetlen területekkel együtt 29 639 holdat tesz ki, ami azt jelenti, hogy a járás szántóterületének 43,6 száza­léka parlagon van. Súlyosbítja a helyzetet, hogy még jelen­leg sem lehet a talajmunkákat megkezdeni. Volumenében legnagyobb méretű az ár- és belvíz miatti területkiesés a nagyecsedi Rákóczi Tsz-nél, 4947, a sza­­mosszegi Dózsánál 2937, a csengeri Lenin Tsz-nél 2689, a kocsordi Új Élet Tsz-nél 2289 hold. A felszólaló tsz-elnökök, fő­­agronómusok szinte kivétel nélkül legnehezebb feladat­nak jelölték meg a termelői munka megindításának, a ta­gok foglalkoztatásának kérdé­sét. A támogatások révén ugyanis már több tsz kapott pénzátutalást munkadíjazás­ra, de eddig nem tudtak vele mit kezdeni. Közös munka nincs, vagy alig akad ilyen. A tagság jogviszonyát azon­ban nem csorbíthatja a rend­kívüli helyzet, mivel akara­tán kívül nem tudja teljesíte­ni a szükséges munkanapokat. Szerencsére nem mindenütt van az a helyzet, hogy a falu­ban nagyméretű újjáépítésre van szükség. Ez esetben a tag­ság az építkezéseknél sem tud közvetlen dolgozni, amiért munkaegység-, vagy teljesít­ményjóváírást kaphat. Szóvá tették többek között, hogy az érkezett vetőmagva­kat sajnos, nem tudták fel­használni. S már nincs is rá kilátás, hogy idén kezdhesse­nek velük valamit. Biztonsá­gosan nem tudják azokat tá­rolni. Jó volna, ha az illeté­kes vállalatok visszavennék ezeket a nagy értékű vető­­magvakat. Általában sok dicsérettel illették az Állami Biztosító gyors intézkedéseit, jó szer­vezettségét, de kifogás vele kapcsolatban is elhang­zott. (Érthetetlennek tartják például a lápi tsz-ek vezetői, hogy fiatal cellulóz nyárfaül­tetvényeik kipusztulását nem kártérítik. Felvetették azt is, hogy vízbe került — de élet­ben maradt — juhok gyapjú­hozama mind mennyiségben, mind minőségben elmarad a kívánalomtól. Az árvesztesé­get nem veszik figyelembe.­ Megnyugtatónak találják a háztáji földeket ért kár „so­ron kívüli” rendezését. Az Állami Biztosító ugyanis a tsz számlájára utalja át az ilyen összegeket is, viszont a bank a tsz kérésére ezt a pénzt zárolt számlán tartja, nehogy más célra kerüljenek felhasználásra. A feladatok között első helyre tették az őszi vetések­re való jó felkészülést, az aratás, cséplés és a lehetséges őszi munkák jó szervezését Kifogásolták azonban, hogy a hosszú ideig vizes területek erősen elgyomosodnak, s ezek letakarításához jelenleg nincs megfelelő erősségű kaszáló­gép. Emberi erő pedig aligha birkózhat meg az ilyen gyom­­dzsungelekkel

Next