Kertgazdaság, 2005 (37. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - Gyümölcstermesztés - Gonda István - Király Katalin: A nyári metszés hatása a meggyfajták növekedésére és gyümölcsminőségére
45 Kertgazdaság 2005. 37. (1) A nyári metszés hatása a meggyfajták növekedésére és gyümölcsminőségére Gonda István - Király Katalin Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Gyümölcstermesztési Tanszék, Debrecen Bevezetés A minőségi követelmények növekedése mind a friss fogyasztású, mind az iparilag feldolgozott gyümölcsfélékre egyaránt vonatkozik, így van ez a csonthéjasainkon belül a nagyrészt ipari feldolgozásra kerülő meggy esetében is. A gyümölcs minőségi áruhányadának emelését a termesztés intenzitásának a növekedése segíti elő. Ez elsősorban a fák méretének csökkenését, a hektáronkénti fadarabszám növekedését, végeredményben a területegységre vonatkoztatott produktív (napfény által jól megvilágított) termőfelület növekedését jelenti. Az elsősorban ipari feldolgozást célzó meggytermesztésünk az elmúlt évtizedekben az „extenzitás jegyében” fejlődött. A nagy méretű, sudaras, többnyire szórt állású kombinált koronaformák mellett a rázógépes betakarítású, tengely nélküli, váza koronákat alkalmazzuk. Ezekben a sudaras fákhoz viszonyított jobb megvilágítás ellenére az árnyékos részek aránya még mindig igen jelentősnek tekinthető. A vázakorona méretcsökkenése, és a hektáronkénti fasűrűség jelentős növekedése nem lehet cél, mivel az a gépi betakarítás lehetőségeit jelentősen korlátozná. Ezeknél a metszés gyakoriságának és minőségének a növelése, illetve a javítása jelentheti az előrelépést a jelenlegi állapotokhoz képest. A magyar meggyfajták egy jelentős része friss fogyasztásra is alkalmas, ezért sürgetően felvetődik a korábbinál intenzívebb termesztés szükségessége. A kisebb koronaméretek ugyanakkor nemcsak az ápolási és szüreti munkákat könnyítik meg, hanem a fa minden részén egyformán kiváló minőségű gyümölcs előállítását is lehetővé teszik. Ezáltal nemcsak a friss fogyasztású, hanem az ipari feldolgozásra szánt áru egyöntetűbb beltartalmi minőségének növelése is lehetővé válna. A meggynél Magyarországon elsősorban a sajmeggy használata terjedt el, a hazai faiskolák a meggyfajták 95%-át sajmeggy alanyra szemzik (Hrotkó, 2003). A fajták szinte mindegyikével jó az affinitása és biztosítja azok részére más feltételek megléte esetén, pl.: optimális metszés és növényvédelem, stb.- a regenerációhoz szükséges növekedési erélyt is (Holb et al., 2005). A fajtáink gazdaságos termesztése érdekében szükség is van az ilyen erősségű alany alkalmazására, azaz a „megfelelő növekedési impulzus” kiváltására, amely a gyors elöregedés késleltetésének egyik fontos tényezője. A bíztató kísérleti eredmények ellenére (Bujdosó és Hrotkó, 2003), véleményünk szerint, a sajmeggynél lényegesen gyengébb növekedésű alanyok használata a meggytermesztésben az előbb említettek miatt a jövőben kevésbé valószínűsíthető, így a növekedés gyengítését, a kisebb méretű fák alkalmazását nem az alany, hanem a növekedést mérséklő művelési rendszer, illetve technológiai elemek között kell keresnünk. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy a minden évben alkalmazott, azonos erősségű, de különböző időszakban végzett metszés (kizárólag nyáron és kizárólag télen) hatására milyen különbségek keletkeznek a fák növekedésében, illetve méretében. Ezen túlmenően vizsgáltuk, hogy milyen az eltérően kezelt fák külső és belső részein az azonos időpontban szüretelt gyümölcsöknek a beltartalmi értéke. Anyag és módszer A Debreceni Egyetem Pallagi Kísérleti Telepén 1995 tavaszán telepítettünk egy két fajtából álló meggy ültetvényt. Az Érdi bőtermő és Újfehértói fürtös fajták sajmeggy magonc alanyon, 5x3 méteres térállásban állnak. Az ültetvény egyik felén kizárólag a nyugalmi állapotban történt az évenkénti alakító és karbantartó metszés (a továbbiakban: kontroll), a má