Kis Ujság, 1933. április (46. évfolyam, 75-97. szám)

1933-04-02 / 75. szám

1943 április 2 szik, döntő változást fog jelenteni a mi sokat megzaklatott életünkben. És újab­ban mind többször hallani a reménykedő sóhajtást: — Haza fogunk menni! Igenis, haza fogunk menni ... Vissza­térünk a Vágmenti omladozó várak tövé­be, a messzeségbe rémlő Tátra falvacs­­­káiba, sétálni fogunk a kassai korzón . . . Bejárjuk a Verhovina rengetegének zeg­­zuma­t, a kolozsvári téren megállunk ismét Hollós Mátyás szobra előtt s fürdeni fo­gunk a Palicsi-tóban ... És zarándok­­hellyé avatjuk a Csáktornyai várat, melynek kongó folyosóin döngve járt fel s alá egykor a költő Zrínyi, miután érez­te, hogy két ellenség: a török és német között el fog vérezni hazája ... Haza fogunk menni ! Akkor andalogva járjuk be majd a Szepesség zöld hegyitájait, ujjongva fo­gunk beülni a losonci Széchenyi-kávé­­házba s merengő bánattal haladunk vé­gig a fehéregyházi országúton, amelyen Petőfi menekült utoljára, miközben a halál karjaiba futott egyenesen. Fölke­ressük majd szüleink, nagyapáink, őseink sírjait s megesküszünk a csontjaik mel­­ett, hogy soha többé nem fogunk össze­különbözni egyetlen testvérnéppel sem, hanem úgy fogunk élni azontúl, miként atyánkfiaival illik. Ez a tavasz, az 1933-i, nagy-nagy ígé­retektől terhel­. Mindenki érzi, hogy vala­mi van a levegőben, ami bennünket, árva magyarokat, titkolt ujjongásra késztet. Nem vagyunk már elhagyottak s világ­utolsói, mint voltunk csak nemrégiben is. Ezen az igéretes tavaszon egyszerre mintha jobb lelkiismeretére riadt volna a világ s mintha jóvá akarná tenni mind­azt a gonosz mulasztást, amit elkövetett velünk szemben. A világ diktáló hatalmai a mi oldalunkon állnak s ezzel az akarat­tal előbb-utóbb senki sem szállhat szem­be .. . Istenünk, aki annyit őrködtél a magyar felett mindenkor, mennyit kel­lett szenvednünk az utolsó tizenkilenc esztendő csapásai alatt ! Most azonban, 1933 elején, egytől-egyig hiszünk a meg­váltó változásban, mint ahogy hiszünk Tebenned. .. Igenis, haza fogunk menni valameny­­nyien ! Ha nem most, a következő évben s ha nem a Feltámadás Ünnepére, hát piros pünkösd napjára .. . De akkor föltétlenül I­gazó kioktatta. Mindez gyors iramban, váltakozva, egyszer az egyik van felül, aztán a másik. A közönség izgatott moraja kiséri a küzdelmet. Most egy perc szünet következik. Ez arra kell, hogy a hatás kedvéért víz­zel hűsítsék, "törülközőkkel dörzsöljék őket, mint a komoly birkózókat szokás. Jóska közben a közönséget nézi. Alig nyolc napot töltöttek ebben a város­ban és máris mindenfelé ismerős arcot lát. Az ott a fűszeres, akinél ma a sovány vacsoráját vásárolta — az a gyerek a megtalpalt cipőjét hozta haza a susztertől — a szép szőke lány a drogériában pénztárosnő. A Fő­ utcán majd mindennap találkozott vele, min­dig hosszan a szemébe nézett és úgy látta — a lány is bátran, barátságosan nézett vissza. Jó lett volna vele meg­ismerkedni. Kezdődik a második menet. Jóska gépiesen csinálja, amit az igzgató rádik­tált. Hagyja, hogy Bom­be­lli a földre döntse — hidat csinál és hagyja, hogy Bombelli betörje. Aztán következik, az az egy pillanat, amikor ő kerül felülre, de utána — tehetetlen erőlködést mí­melve — megint engedi, hogy a másik tetszése szerint dobja ide-oda. Az igaz­gató fülébe súgja: »Most!« — és ő már tűrné engedelmesen, hogy vállát a földre szorítsa. Ebben a pillanatban valaki elkiáltja magát a nézőtéren:­­Tempó, Jack!« Vékony női hang. Mintha arról jönne, ahol az a szőke lány ül. És a tömeg egy része átveszi a bátorító jelszót, most már jobbról-balról-középről hangzik .Tempó, Jack, tempó! Tempóóó! Talán 50—60 ember biztatja így Jós­kát, de ő úgy hallja, mintha ezernyi torokból jönne. Részeg lesz tőle. Egyet­len mozdulattal lerántja magáról Bom­­bellit, aztán felugrik két karjával átkap­csolja, ledobja a földre, a két váltás a földre szegezi. A meglepetéstől és az erős kezektől mozdulni sem tud Bom­be­ll. K­I 5 U­J­S­A­G Tanácskozások a gen­pá­in és leszellet dolpli A kormány gazdasági miniszterei nap­nap­j­án foglalkoznak a bole­­a meg­­szüntetése folytán a gabona­,ak alátá­­maszására vonatkozó tervekkel. Dön­tés ebben a kérdésben nincs, idáig a leg­valószínűbb megoldás a gabonamonopó­­lium tervezete. Kállay Miklós föld­m­­ekés­ miniszter ezenfelül a tejrendelet ügyér­e­n is tár­gyal. Nyilatkozóta szerint még húsvét előtt kiadja a rendeletet. Hétfőn már „kis-szakasszal" leh­et utazni Szombaton megkezdte a Beszkárt az új, 6 filléres »kis-szakaszjegyek« áru­sítását. A kis-szakaszj­egyeket kizárólag előtétérben árusítják. Az összes vonala­kon meg lehet venni a 6 filléres érmé­ket a kalauzoknál, ezenkívül a kísérlet első napjaiban a fontosabb szakaszha­tárokon külön jegyárusítóknál is. A hat­filléres kis­ szakaszjegyvel ki­írólag a kocsivezető perronján lehet utazni, ahol viszont minden más jegy érvénytelen, a kocsivezető perronján tehát más utas nem utazhat. A kis Beszkárt-pénzecskék az első na­pjon tetszettek a közönségnek és sokan vásárolták. Hétfőn reggel kezdődik az új rendszer, amely, ha az első napokban zavarokkal fog is járni, — mert minden nyításnál elkerülhetetlen az első idők­ben bizonyos fennakadás — kétségtele­nül sokkal olcsóbbá teszi a villamos utazást. ­ A zsidóellenes bojkott első napján nagy izgalom, de rend volt Németországban Izgalmas napra ébredt szombaton Németország lakossága. Délelőtt 10 órakor megkezdődött a zsidó áru­házak és üzletek kiközösítő bojkottja. A bojkott, amely szerint zsidóknál vásárolni nem szabad, felelet akar lenni a külföldön Németországról terjesztett rémhírekre és kiterjed arra is, hogy senki zsidó vallású orvost és ügyvédet ne foglalkoztas­­­son. A tömeg tombolva éljenzi a győztest. Ő hajlongva köszöni a tapsokat, a lelkesedést. A»bíró« zavartan áll az aranyérem­mel. Nem meri oda­adni az igazgató le­győzőjének, tanácskérően nézi az igaz­gatót, aki most tápászkodik fel a föld­ről. De nem néz a bíróra, nem néz senkire, szégyenül len, szitkokat morogva oldalog ki a porondról. Jóska odamegy a bíróhoz, kiveszi a kezéből az érmét, s ő maga tűzi fel a mellére. Fokozódva kiújul erre a taps, az él­jenzés. Ö boldog morajjal hajlong jobb­­ra-balra. Ö is indul az öltöző felé. Az ajtóban áll az igazgató és rátámad. — Megbolondultál, te gazember'?! Ezért szedtelek ki a piszokból, ezért csinál­tam művészt belőled­? Te hálátlan disznó te!... Félvállról odaszól neki: — Fogja be a száját, mert itt is megkaphatja a magáét! Az igazgató látja a szemeiből, hogy ha még egy szót mer szólni, rosszul jár. Jóska bemegy az öltözőbe, ledobja a dresszt magáról, az érmeket is földre szórja, csak azt az egyet tartja meg, amelyet ma este kapott. Ez jár neki. Felöltözik. Nem búcsúzik senkitől, ki­lép az utcára. Átmegy a térségen, ki az országútra, aztán a vág a réten, arra mé is közelebb lesz. Talán 30 kilométernyire van innen a kis város, ahonnan a pályafutása elindult. A kovácsműhely, ahol­­felfe­dezték . Gyalogol az éj­z­akában. Egy krajcárja sincs. Éhes. Nem tudja, mi lesz holnap, visszafogadja-e a mester a műhelybe? De most is fülébe zúg a tömeg lelkes tapsa. Megáll egy pillanatra, lassan ösz­­szeh­ajtja a kaját, hogy az izmok ki­ugor­janak, táguló melle majd szétfeszíti a ruháját. Vidáman indul tovább és na­gyokat szív a friss tavaszi levegőből. A német városokban szombaton mindenütt felvonultak a barna­­inges roham­osztagok és őröket állítottak a zsidó boltok elé. A legtöbb ilyen üzletet a vásárlást megtiltó feliratokkal látták el. A boj­­kottmozgalom résztvevői gondoskod­tak arról, hogy az akció teljesen bé­kés legyen és bántódása senkinek se essék. Berlin fővárosban nagy tömegek nézték a horogkeresztesek különös tevékenységét és a bojkottált üzle­tekbe egyetlen vevő sem merészke­dett. A vidéki német városok leg­nagyobb részében a zsidó vállalko­zók és kereskedők zárva tartották üzemeiket. Rendzavarás sehol sem fordult elő. A nemzeti szocialista német asszo­nyok szövetsége felhívást bocsátott ki, amelyben arra hívja fel a nőket, hogy ne nyúljanak a zsidók vagyo­nához, de közösítsék ki őket a német népből. Legyen átkozott az a német asz­­szony — mondja a felhívás, — aki ezt a parancsot megszegi. A hirdetőoszlopokon hasonló han­gú egyéb felhívások is megjelentek. A közönség távol maradt azokból a vendéglőkből, mozgószínházakból és színházakból is, amelyeknek Zsi­dók a tulajdonosai. Göbbels miniszter a kormány ne­vében nyilatkozatot tett, amely sze­rint hogyha a zsidó faj folytatja iz­gatását a külföldön Németország el­len, akkor további megtorlás követ­kezik. Vasárnap, hétfőn és kedden nem folytatják a bojkottot, hanem alkalmat adnak a zsidóságnak arra, hogy jobb belátásra jusson. Ha azonban ez nem történne meg, akkor a kiközösítési mozgalom szer­dán még erőteljesebben folytatódik. A német rendőrségek szombaton állandó készültségben voltak, hogy az esetleges zavargásokat megakadá­lyozzák. Összeütközésre azonban egyetlen helyen sem került a sor. A zsidó bortok elé állított horog­­keresztes őrök mindenütt nagyon ud­variasan viselkedtek és csendes han­gon szólították föl a közönséget a távozásra. A nemzeti szocialista munkások Berlinben 100.000 ember részvételé­vel propaganda népgyűlést tartottak. Hasonló óriási népgyűlések voltak egész Németországban. A gyűléseken a szónokok azt fejtegették, hogy a zsidóság bojkottálása hazafias kö­telesség és aki nem vesz részt a moz­galomban, az hazaárulást követ el. Meskó Zoltán Hitlernél, Hitler Adolf birodalmi kancellár szom­baton fogadta a magyar nemzeti szoci­alisták küldötteit, Meskó Zoltánt és Al­­landori Rezsőt, akik átnyújtották neki a magyarországi nemzeti szocialisták díszjelvényét. t? I 80 I év tapasztalata alapján, a technika­i| vívmányainak felhasználásával 1 is készül a S | legtökéletesebb | I szivarkapapír-gyártmányi 1 | I ­ SÜRGŐS %■ TÁVIRAT ttgiJfM ivgyl&ljdPifd­! 3nlM/néS! mM e fülen áp\i£iÁ 7-étv­e&1d­én %£é­Jvdjy-f£(m­axfy(Mny0i&7nlrv£ ettöámápfigv. JfzgyidíM). 3hiAiAis%a. ■fcmfi/íáxs h.~t. !íkida^JíJfzeMktéití^ ÍRenAeru fafiarv vos­i teZefotunv(87~0-66).

Next