Kisalföld, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

A tanácsok a lakosság szolgálatában Nyilatkozik a soproni járási hivatal elnöke A felszabadulás előtt a fa­lusi lakosság még csak idé­zésre, kényelmetlen vagy ter­hes kötelességének teljesítése végett kereste fel a község­házát. Okkal, hiszen nem sok jót ígértek ezek a találkozá­sok ... A szocialista állam napjainkban leginkább gazda­ságszervező és kulturális-ne­velő funkcióival véteti észre magát. A hatalom helyi gya­korlása közben egyértelművé vált, hogy a tanács nemcsak a dolgozókból, de a dolgo­zókért is van.­­ Melyek a legszembetű­nőbb jelei annak, hogy a ta­nácsi jog- és hatalomgyakor­lás a lakosság érdekeit szol­gálja? — kérdeztük Markó Józseftől, a soproni járási hi­vatal elnökétől. — Annak, hogy községi és nagyközségi tanácsaink való­ban a lakosság érdekeit tart­ják szem előtt, a legkézen­fekvőbb bizonyítéka, hogy minden esztendővel kevesebb a közérdekű bejelentés vagy a panasz. A közelmúltban folytatott átfogó vizsgálat kapcsán a népi ellenőrzés megállapította, hogy 1976-ban 42 1977-ben már csak 28. és 1978. első felében pedig mind­össze tíz panasz volt a járás­ban.­­ Ennek a magyarázata mindenképpen az, hogy a köz­igazgatási dolgozók e­gyre ma­­­gasabb színvonalon végzik munkájukat. A tanácsi tiszt­ségviselők és ügyintézők fel­készültsége, politikai és szak­mai végzettsége az évek so­rán jelentősen megnövekedett. A 12 községi végrehajtó­ bi­zottsági titkár közül 10-en tanácsakadémiai végzettség­gel, az elnökök pedig marxis­ta-leninista esti egyetemi végzettséggel rendelkeznek. S ahogyan a tanácsi vb-titká­­roknak a megfelelő politikai, a tanácselnököknek a megfe­lelő szakmai képesítésük sem hiányzik. Többségük sok évti­zedes szakmai gyakorlattal is rendelkezik, ezért aztán mi­nimális a fluktuáció, a tör­vénysértés pedig ismeretlen fogalom a mi területünk ta­nácsainak gyakorlatában. A végzettség és a képzettség te­szi alkalmassá a tanácsok dolgozóit a magasabb szintű munkára, de bizonyára sok hasznát látják a járási hiva­tal segítő-ellenőrző tevékeny­ségének is.­­ A tanácsok élő kapcso­latban állnak a tömegekkel. Rendszeresek a szocialista de­mokrácia nagyszerű fórumai, a falugyűlések. Évente, két­évenként minden településen számot adnak a tanácsok a lakosságot érintő témákról, a fejlesztésről, a környezetszé­pítésről, a társadalmi munká­ról, rendszeresen jogszabály­ismertetést is tartanak. A mi véleményünk szerint az a ta­nács dolgozik jól, amelyik magáévá teszi az itt szóba került teendőket, de arról is beszámol, hogy miként intéz­te a megelőző falugyűlésen kapott megbízatásokat. A leg­utóbbi hegykői falugyűlésen például 110 lakos vett részt. Süttörön a résztvevők köszö­­netüket fejezték ki a tanácsi dolgozóknak a megelőző al­kalommal felvetett tenni­valók elintézéséért. — Beszédesek a társadalmi munkavégzés eredményei is. 1977-ben e tekintetben elsők voltunk a megye járásai kö­zött: 279 forint értékű mun­kát végzett minden lakos. Az 1978. évi, első félévi ered­mény viszont minden eddigi­nél magasabb, 184 forint volt. Különösen szépen dolgozta­k a fertődi és a fertőszentmiklósi lakosok. Fertődön például az építőipari szövetkezet szocia­lista brigádjai az általános iskola építésére évente egy napi keresetüket ajánlották fel, és csatlakozásra hívták a nagyközség valamennyi szocia­lista brigádját.­­ A községi tanácsok a tár­sadalmi és a tömegszerveze­tekkel közösen már az év elején meghatározzák a köz­célú teendőket, s a munkát is megszervezik. Parkok, gyer­mekintézmények, iskolák, víz­vezeték-rendszerek, sportléte­sítmények, megszépült falu­kép jelzi, hogy a név a sa­ját hatalma képviselőjének, céljai megvalósítóinak tartja a tanácsot­, s a tanácsi vom­­­á­nk többsége becsületesen erejét meghaladó módon dol­gozik a lakosságért. Farkas Imre Miért szidjuk a buszokat? Hát nem tudom, igazán nem tudom. Tulajdonképpen úgy áll a dolog, hogy szidtuk. Mert szidtuk. Bevallom, a múltkoriban én például olyasmit találtam mondani — amúgy magamban —, amit most nem­­szeretnék megismételni. Aztán számtalan esetet sorakoztathatnék ide, bizonyítva mindegyikkel, hogy a kifakadásoknak igazi alap­ja volt. A győri helyi autóbuszközlekedésben már megszoktuk az új vonalakat, az új megállóhelyeket, otthonosan topogunk az új belvárosi állomás néha­ huzatos utcájában is. Kezdjük megtartani a szabályokat, nem viszünk hízott kacsát, libát, olajkályhát a buszon, jegyet váltunk szájkosaras kutyánk­nak, gumicsónakunknak, dobozban gubbasztó macskánknak, s olykor magunknak is. Megtanultuk, hogy díjmentesen szál­líthatunk mózeskosarat, naposcsirkét. Nem megy még viszont tökéletesen, hogy nem szabad szemetelnünk. Az óesztendő­ben elviseltük a tájékoztatás apróbb hiányosságait, megértet­tük a vállalat gondjait, segítettük, bosszantottuk a gépkocsi­vezetőket, az ellenőröket, szóval elmondhatjuk, nem volt kü­lönösebb zavar a kapcsolatunkban. Illetve egy mégis. A világszerte divatos számjelzéseket alig-alig találtuk meg a járműveken. Játéka lett — össz­ győri — az utazóknak, akik később értek a megállóba, hogy „előre fuss!”, vagy fölkiabál­ni a hátsó ajtónál állókhoz: „Hányas”? ... Bevallom: szinte megdöbbentem szombaton, amikor is a Vörös Hadsereg útján, fél négy tájban lehetett, láttam egy 5-ös jelzésű autóbuszt. Ha jól jegyeztem meg a rendszámát GC 74—79. Majdnem azt írtam, csillagos 5-ös buszt láttam, elöl is volt száma, oldalt is, hátul is. Szóval, nem volt pu­cér, mutatott az egész. Ezért döbbentem meg, hiszen ezidáig én „álruhás” buszokhoz voltam hozzászokva. Újév napján aztán 4-est is láttam, nem is egyet. Tegnap meg olyanon utaztam, szintén 4-esen, amin ugyan a szám hátul nem volt kitéve, de már ott gubbasztott neki az alumínium tartó... Csak nem?­ De igen, azt hiszem, igen. Akár estig is sorolhatnám, mi minden járt a fejemben. Kinek az ötlete volt? Mennyibe került a vállalatnak? Újesz­­tendei ajándéknak szánták-e? — Csoda történt — jegyzi meg Y. Érződik a hangjában, mindezt soha nem remélte. — Mennyivel szebb lett! — mondja Z. — Nyilván, a busz­ról beszél, amin naponta utazik. Másoktól is hallottam hasonlót, s joggal érzem, hogy öröm­íze van a dolognak. Elmaradnak a járművek melletti rohan­gálások, a kérdezősködések. Elég egy szempillantás, akármer­­ről is érkezik az utas a megállóba, máris tudja, hányas a busz. A megnyugvás adja kezembe a tollat: így lesz már ezután. Azzal, hogy szóvá teszem, adósságot törlesztek, ennyivel tar­tozunk egymásnak. J. J. Sikeres beruházás Átadták rendeltetésének Bábolnán a sertésprogram ke­retében épült utolsó istállót. A határidőre befejezett 183 millió forintos beruházást a kombinát dolgozói valósítot­ták meg, és ezzel több mint hetven százalékkal bővült sertéstenyésztésük. A sürgős bővítést az indo­kolta, hogy a Tetra sertés iránt nemcsak a hazai érdek­lődés nőtt meg jelentősen, hanem a nemzetközi piacon is „jegyzik” már. A bábol­naiak többéves kitartó mun­kával, hosszú kísérletsorozat­tal, keresztezésekkel előállí­tott új fajtáját — amely a mai étkezési kultúrának meg­felelő, kiváló minőségű hús­sertés decemberben államilag elismert fajtává­­nyilvánítot­ták. Gépek a mezőgazd Az idei kiszállításokra jól felkészült az Agroker Vállalat győri telepe: ebben az évben 360 millió forint értékű mezőgazdasági gépet és berendezést kínál megyénk mezőgazdasági üzemei részére. Termelési körkép az üzemekből (Folytatás az 1. oldalról.A munkavégzésnek valamennyi feltétele megvan. Nemcsak mostanra, az egész esztendő­re hűségesen el vagyunk látva rendelésekkel, anyag­gal. És mert úgy zártuk az óesztendőt, hogy gondoltunk januárra, elegendő befeje­zetlen készlettel rendelke­zünk ahhoz, hogy már az első nap a decemberhez ha­sonlóan, folyamatos legyen a készáru-termelésünk. A szil­veszter előtti napon húsz tonna készterméket szállí­tott egy kamion az NSZK- ba. Az új esztendő eléő nap­jának krónikájához tartozik; munkatársaink ma vitték föl a trösztbe a véglegessé vált idei tervünket. Ennek értelmében 900 millió forint értékű termék gyártása vár 1979-ben közösségünkre. Gyári Kötöttkesztyűgyár A vállalatnál az óesztendő utolsó hetében tulajdon­képpen már 1979-re készül­tek. Tegnap reggel ezeket a félkész gyártmányokat ve­hették munkába az üzem dolgozói. A Győri Kötött­kesztyűgyár anyagellátása jó, az üzem termelését egész esztendőre lekötötték a kül­földi és hazai megrendelők. A vállalatnál jelenleg folyó, mintegy 70 millió forint ér­tékű rekonstrukció eredmé­nyeként az óesztendő utolsó napjaiban 66 nagy termelé­kenységű, japán gyártmá­­­nyú, munkavédelmi kesztyű­kötőgép már megérkezett, s tegnap folytatták kicsomago­lásukat, beszerelésüket. A to­vábbi huszonnégy berendezés is Európában van, s a hó­nap végéig várják azokat Győrbe. A rekonstrukció be­fejezésének határideje de­cember vége, így a vállalat nem kevés időtartalékkal rendelkezik. Az AFIT soproni Eutófelszerelési Gyára A gyár pártszervezete de­cember 14-én külön napi­rendként foglalkozott azzal, milyen intézkedések szüksé­gesek ahhoz, hogy zavarta­lan legyen az átmenet az új esztendőre. Jó volt a felké­szülés, ezt mi sem bizonyít­ja jobban, hogy tegnap már a kora reggeli órákban a megszokott munkarend fo­gadta az idegent. A soproni gyár közösségének 1979-ben minden korábbinál nagyobb feladatai lesznek. A készáru­termelés 11,6 százalékkal gyarapszik. Az esztendő vé­géig fejezik be az épülő új gumiüzem munkáit. A nö­vekvő feladatokban azonban ennek ellenére számításba vették. Szépségápolás húszmillióért A Győri Fodrász Ipari Szövetkezet adatai azt tanú­sítják: 1978-ban minden ed­diginél több figyelmet, időt, no meg pénzt fordítottunk a külcsínre, a jó megjelenés­hez nélkülözhetetlen szépség­­ápolásra,, frizuragondozásra.­­ Árbevételünk várhatóan eléri a 20 millió forintot — mondja Lovász Imre, a Győ­ri Fodrász ISZ elnöke. — Ez annyit jelent, hogy 1977- hez viszonyítva kilenc száza­lékkal emelkedett üzleteink­ben a forgalom. A 9 százalékos növekedés­be be kell számítani, hogy a fodrászati, kozmetikai és egyéb alapanyagárak növe­kedésének következtében a kiadások, költségek csökken­tése végett a szövetkezet is a szolgáltatások árának módo­sítására kényszerült. Ám, ha a 2,5 százalékos átlagos ár­emelkedést nem vesszük fi­gyelembe, mint forgalomnö­velő tényezőt, az ISZ ered­ményei akkor is jelentősek. — Sajnos, az anyagellátás­sal sok gondunk van — foly­tatja a szövetkezet elnöke —, különösen a hajfestékekkel van probléma. A KHV már nem gyárt hajfestéket, az NDK-ból érkező szállítmá­nyok pedig nem tartalmaz­zák a kívánt színskálát. Nemcsak a külföldről szár­mazó, hanem az itthon gyár­tott anyagokból sem mindig jó az ellátás: fél éve hiány­cikk például a szőrgyanta. Az anyagellátási nehézsé­geket azonban a fodrászhoz, kozmetikushoz, avagy mani­kűröshöz, pedikűröshöz beté­rő vendéggel n­em szabad észrevetetni, éreztetni. Egy jó fodrász, ügyes kozmetikus, mindig megtalálja azt a megoldást, amellyel helyet­tesítheti a hiányzó anyagot használatát, ugyanakkor a vendég kívánságának, óhajá­nak is eleget tesz. — Valamennyi üzletünk növelte 1978-ban az árbevéte­lét — sorolja tovább az ered­ményeket Lovász Imre. — A legnagyobb, 4 millió forint forgalom a Lenin úti női fodrászatnál volt. Ez érthető is, hiszen ott dolgoznak a legtöbben, és ez az üzletünk a megyeszékhely legforgal­masabb részén található, de említhetném két adyvárosi üzletünket is, amelyeknek bevétele meghaladja a 2 mil­lió forintot. Az V. ötéves terv még hát­ralévő két esztendejében több fejlesztést szeretne megvalósítani a szövetkezet. Mindenekelőtt a József Atti­la lakónegyedben szükséges egy férfi-női fodrászat és kozmetikai szalon megnyitá­sa. (A városi tanács tervei szerint ez az idén el is ké­szül.) 1980. végéig a Kazinczy utcában lesz még női fod­rász- és kozmetikai szalon, a Gorkij lakótelepen korszerű kozmetikai testápoló szalon épül, a Kun Béla lakónegyed első ütemének felépítésének idején nyílik egy több mint 400 négyzetméter alapterüle­tű, női és férfifodrászat, va­lamint kozmetikát befogadó üzlet. A győri beruházásokon kívül Csornán is épül új üz­let. A létesítmények költsé­ge előreláthatóan 12 millió forint lesz. A szövetkezet nagy figyel­met fordít a dolgozók szak­mai tudásának gyarapításá­ra: évente 30 fodrász részé­re szervez 132 órás tovább­képzést. A tanfolyam részt­vevői nemcsak szakmájuk­hoz kapnak elméleti és gya­korlati képzést, hanem poli­tikai ismereteket is szerezhet­nek. T. J. Soproni Ruhagyár Az új esztendő első heté­ben Hollandiába és a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba szállítják az üzem első exportküldeményeit. Hogy így kezdheti a Soproni Ru­hagyár az új esztendőt, eh­hez jó és­­ gondos előkészüle­tekre volt szükség. December utolsó napjaiban már a 79-es feladatokra készültek a gyár dolgozói. Mint tegnap Hor­váth Tibor, a gyár igazgató­helyettese elmondta, az üzem bőségesen el van látva rendelésekkel -s a decemberi gondok után most már az anyagellátás is kielégítő. F. J.—H. S. KUMPÖID 1979. január 3., kedd3

Next