Kisdednevelés, 1939 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1939-04-01 / 4. szám
149 nehezebb méltóságát. Kétszeres örömmel kiáltja tehát a magyar katolikusság feléje: Áldott, ki az Úr nevében jő! Halálozás. Súlyos gyász érte elnökünket március 7-én édesanyjának, özv. bihari Végh Józsefné sebessi Gönczy Rebeka magyar nagyasszonynak elhunytával. Életének 101-ik évében hunyt el csendesen, hosszabb betegeskedés után. A megboldogultat gyászolják fiai: Végh Kálmán ny. felsőkereskedelmi iskolai igazgató, Végh József tanügyi főtanácsos, ny. óvónőképzőintézeti igazgató, országos egyesületünk elnöke, Végh Béla ny. községi takarékpénztári igazgatón kívül a bihari Végh, sebessi Gönczy, alsócsernátonyi Csiky, Vámossy, Radnay Nagy családok. Temetése március 10-én történt a Kerepesi úti temetőben. A temetésen a gyászoló család tagjain kívül résztvett országos egyesületünk vezetősége, egyesületünk számos budapesti és vidéki tagja, az állami óvónőképzőintézet tanári kara és növendékei, valamint a gyászoló család számos barátja és tisztelője. A megható gyászbeszédet Szabó Imre ref. esperes, kormányfőtanácsos mondotta. Az elhunyt nagyasszony koporsójára országos egyesületünk, a budapesti óvókör és az állami óvónőképző intézet is koszorút helyezett. Országos egyesületünk nevében ezúton is mély részvétünket fejezzük ki elnökünknek az őt és családját ért súlyos veszteségért. Adjon az Úr csendes pihenést a megboldogultnak, a jó Isten különös kegyeltjének, akit oly magas életkorban részesíteni kegyes volt. Az elhúnyt nagy magyar asszony halálakor az egyik napilapban Szűcs Nándor tollából az alábbi cikk jelent meg: Egy magyar nagyasszony sírhantjára... 101 éves korában meghalt Arany János, Brassai Sámuel, Vámbéri Ármin és Liszt Ferenc személyes jóismerőse, bihari Végh Józsefné. A Hernád utca egyik tisztes, polgári módon berendezett lakásában ül együtt a gyászoló familia. Itt van Végh József, vele szemben Végh Béla, aki Debrecenből jött fel, ahol egyik banknak az igazgatója. Megérkezett ifjú Végh József is, az egyetlen fiú-unoka, aki nagyanyja végtisztességére Cserépfalváról, ahol a község jegyzője, jött fel. Ők beszélnek édesanyjukról, illetve nagyanyjukról. 1849-ben tragédia történik a debreceni országúton ... Végh József nyugalmazott tanügyi főtanácsos kezdi a szót. Elmondja, hogy édesanyja 1838. októberében született Hajdúszoboszlón, ősrégi hajdú nemesi családból. Atyja, Gönczy János városbíró volt, aki természetesen nagyon élénk részt vett Kossuth Lajos szabadságharcában. Amikor 1849-ben bejöttek a muszkák — menekülnie kellett. — Menekülésében magával vitte — folytatja Végh József — édesanyámat, aki akkor 11 éves volt. Hajdúszoboszló és Debrecen között az országúton egyszerre három oldalról is megközelítették őket a muszkák és szegény nagyapám, aki vérmes ember volt, izgalmában agyvérzést kapott s ott maradt az úton. Ott állott árván, anyám tizenegyéves korában, s így került testvérbátyjához, Gönczy Pálhoz, aki ettől a pillanattól fogva atyja lett anyámnak. Debrecenben látta 1849-ben a megszálló muszkakatonákat s 70 év múlva Budapest utcáin a bocskoros oláh megszállásnak lett szemtanúja. Pál bátyám, aki tanárember volt, kiutazott Svájcba tanulmányútra. Mikor Svájcból visszajött, Pestre költözött s felhozta magával tizenötévesre cseperedett kis húgát is. Családi emlék Arany Jánostól — A Svájcból visszaérkezett tanárember köré sereglett az akkori iró-