Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1920-11-21 / 48. szám
Lapunk ára II. XXXVIII-XXVI. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1920. november 21. 48. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Pr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 50 K. Fél évre 25 K. Az Ébredők ellen harsogott a vörösemberrel egy gyékényen árulók érdekszövetsége s most ezekhez csatlakoznak — ha szemforgatással is — azok, kiknek a keresztény magyarság megerősödése, talpraállása csak a maguk egyéni érdekeinek kielégítéséig volt céljuk és pusztán jelszavuk. Amint azonban a zsidókérdés, helyesebben zsidóveszedelem azon részét vették az Ébredők célkitűzésükhez híven kézbe, mely az ország köz- és társadalmi életét az önzés és korrumpáltság fertőjébe vitte, rögtön felszisszentek a liberálisokkal anyagi érdekközösségben állók r ontották a rágalmat zsidórecept szerint az Ébredőkre. Minden rendzavarást, zsarolást és egyéni akciót az Ébredőkre akartak kenni s hogy nem sikerült a befeketítés, hát mosták kezeiket, mondván: csupán féltő szeretetből akarják az Ébredőket a nem odavaló elemektől megtisztogatni. Köszönjük a szíves fáradságot, de nincs rá szükségünk. Az Ébredők nem egyesek, sem csoportok érdekeiért küzdenek, nem hatalmi vágy a mozgató erejük, hanem igenis minden hatalmukkal a keresztény erkölcs helyreállításával akarják és fogják a a keresztény magyarság uralkodását az országban biztosítani. Tisztogatásra van szükség, de nem az Ébredőknél, akiknél senki sem kívánja jobban a jogrend megszilárdulását, melynek a valutacsempészek, árdrágítók, spekulánsok mellett nem kisebb ellensége az a szomorú állapot, hogy szállításhoz, vagonhoz, lakáshoz, szálláshoz és minden falat kenyérhez csak megvesztegetés, lepénzelés, baksis útján juthat és jut a legtöbb ember az országban. Igen, a becsületes munka helyett a kijárás legaljasabb kereseével foglalkozik sok-sok ezer ember, térít le vesztegetésével sokakat az egyenes útról, drágítja az árakat, teszi lehetetlenné a becsületes úton haladók megélhetését. Igen, itt kell tisztogatni, hogy az ország erkölcsi és anyagi végromlásba ne zuhanjon. S az Ébredők a szemita erkölcstelenséget üldözik és irtani fogják még a keresztényeknél is. Hogy ez sokaknak fáj, azt elhiszszük, de addig kell menteni, mig van menthető. K. D. Csonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország mennyország. Ország-világ. * A nemzetgyűlés a trianoni békeszerződést ratifikálta és mégsem ratifikálta. A gyásznap lefolyását visszatükröző beszédek velejét itt idézzük: Huszár Károly előadó: Kegyetlenül szomorú kötelességet teljesít, midőn a trianoni békeszerződés törvénybe iktatását ajánlja a Háznak. A kényszerhelyzetben az ország fontos érdekében ajánlja a ratifikálást, majd elmondja a minden magyarok imáját: Hiszek egy Istenben. Hiszek egy Hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Friedrich István: Tagadom, hogy ez a nemzetgyűlés jogosult volna arra, hogy ezt a békét ratifikálja és világgá kiáltom, hogy mi soha elismerni nem fogjuk. Windischgraetz Lajos herceg: A mi katasztrófánk oka a forradalmak, a széthúzás és a zárt ajtók mögötti tárgyalások. Dvorcsák Győző: a tótság nevében kijelenti, hogy a tótok - w.oV « «■í?!tényjavaslatnak a betartását sohasem vállalhatják. Lingauer Albin: Népszavazás nélkül nem enged Nyugatmagyarország népe magáról diszponálni és általam azt a hitvallást teszi itt, a nemzetgyűlés előtt, hogy nem akar Magyarországtól elszakadni. Kutkafalvy Miklós a rutének nevében tiltakozik. A nagyhatalmakat arra kértük, hogy népszavazást rendeljen el rutén területen. Azonban az ántánt egyetlen kérésünket sem teljesítette. Klebersberg Kunó gróf: Sopron városát akarata ellenére nem lehet elszakítani Magyarországtól. Czettler Jenő dr.:Miután az ántánt az általános választások alatt a de facto megszállott, azonban a de jure még Magyarországhoz tartozó területek polgárait meggátolta abban, hogy szavazzanak, ezt a csonka nemzetgyűlést nem tartjuk jogosultnak arra, hogy Magyarország egész területéről és a megszállott országrészekről érvényes határozatot hozzon. Czettler beszéde után negyvennyolc képviselő kivonult a teremből. Teleki Pál gróf, miniszterelnök, utolsónak szól e gyászos törvényjavaslat tárgyalásánál. A magyar nemzet becsületes volt és becsületesen hinni tudott és hinni akart. Becsületességében dobta el a fegyvert és azt hitte, hogy becsülettel fognak vele bánni és úgy, mint ahogy bánt volna gyengébb ellenségeivel. Ehelyett kaptunk egy békeszerződést, amelynek pontjai közül csak egyet akarok felemlíteni, az őszinteség és igazság teljes hiányát, sőt annak megcsúfolását. Mikor a miniszterelnök szavai elhangzanak, felcsendül a kivonult képviselők éneke a kupolacsarnokból. Teleki abbahagyja a szavait, a teremben maradt képviselők felállnak és az ő ajkukon is felhangzik a Szózat. Azután néma csendben mindenki viszszaül a helyére és a miniszterelnök folytatja beszédét. . . . Beszélnem kell arról a rágalmazási hadjáratról is, amely a külföldön ellenünk folyik. K 11 magyar sajtót is figyelmeztetem, hogy kár hosszú riportokat írni olyan atrocitásokról, melyeknek lelki okait nem is ismerjük, mert ezek a riportok ártanak a magyar nemzetnek. — Hiszen máshol is vannak gyilkosságok, atrocitások. — I amik itt történtek, más országokban is megtörténtek, azonban tekintet nélkül arra, hogy másutt van, vagy nincs rend, mi rendet csinálunk, de nem engedjük meg, hogy rágalmazási hadjárat induljon ellenünk és a nemzet becsületében gázoljanak. Nem találom helyesnek, ha bárki úgy állítaná be, mintha valaki ezt a javaslatot támogatni kívánná. Azok, akik itt bennmaradtunk a teremben, lehajtott fejjel, némán belenyugszunk abba, ami most változhatatlan, de tudom, hogy senki sincs közöttünk, magamat beleértve, aki úgy tekintené ezt a békét, mint amely végleges volna és végleges maradna. — A demarkáción túl élő testvéreink nem vesznek el számunkra, ha mi egyetértünk és megerősödünk. Rakovszky István házelnök kérdi a Házat, elfogadják- e a javaslatot. Egyetlen hang sem jelentkezik, mire Rakovszky István házelnök jelenti, hogy a Ház a törvényjavaslatot elfogadja. HAJs Imre jegyző felolvassa ezután Huszár Károly előadói deklarációját: „A nemzetgyűlés midőn a trianoni béke törvénybe iktatását elhatározza és annak ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság színe előtt és az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak és az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja, hogy az nem a tények és az érdekek kétoldalú megvitatásának és ebből eredő megegyezésnek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akarat reánk való erőszakolása, hogy a nemzetgyűlés tehát csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához, hogy e tényével nem róhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne nincsenek és nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapodásával beálló jobb belátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett igazságtalanságok jóvátételéhez.“ A Ház egyhangúlag elfogadta. A miniszterek és a képviselők, úgyszintén az elnökség felállanak helyeikről és a Szózatot éneklik. Egy szem sem maradt szárazon. Meg kell állapítanunk, hogy kivétel nélkül minden felszólaló ünnepélyesen tiltakozott a gyilkos szerződés ellen. A magunk java elleneink romlása. (Vége.) Nem csupán szép gondolat a kormányzótól, hogy vonatát „Túrán“ névre íratta. Ez lehet csak a magyarság erőfeszítésének jelszava. Előretörés a dolgunk és nem védelem, támadás a harci módunk, nem helytállás. Tíz harci század a hajdanuak, az