Dolgozók Lapja, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
í Középpontban az anyanyelvi oktatás CSAK BELE kell pillantani a neveléstörténet könyveibe: még nem volt olyan oktatási reform az első átfogó magyar tanügyi szabályzat, az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis óta, amely ne tűzte volna ki célul az anyanyelv iskolai tanításának megújítását, legalábbis hatékonyabbá tételét. A korszerűsítés jegyében fogant tantervi, tantárgyi és módszertani változtatások viszont egyetlen korban sem hozták meg a kívánt eredményt, ezért szinte rendszeresen napirenden kellett tartani az anyanyelvi képzés fejlesztését. A napjaink iskoláiban folyó anyanyelvi oktatás mégis lényegesen különbözik az előzményektől. Még néhány évtizeddel ezelőtt is a merev nyelvtani szabályok besulykolása uralta a nyelvtanórákat minden iskolatípusban. A vaskal apos tanítási módszer azonban többnyire elidegenítette a diákokat a nyelvtantól, talán még a nyelvtől is, és a „rideg” tanítás semmiképp sem járult hozzá a tanulók közlési vágyának fölkeltéséhez, kifejezőképességük gyarapításához. Már egy nemzedék tanúsíthatja idestova, hogy az élettől idegen, öncélú grammatizálás általában nem jellemző a mai nyelvtanításra. Persze kivételek, azaz a nyelvi szabályok „ledaralásánál" és számonkéréseinél megrekedt tanárok még akadhatnak, és vannak is, de számuk egyre csökken, mert a nyelvtanítás ma már más elvek alapján szerveződik, mint korábban. Most mindenekelőtt a nyelvi készségek fejlesztése áll középpontban, aminek sikeréhez természetesen nyelvtani ismeretek, például a szabályok nélkülözhetetlenek, de csupán eszközjelleggel. Kényes ponthoz érkeztünk el ezzel a gondolattal, mert ma is vannak, akik a készségfejlesztés és a nyelvi ismeretek viszonyát egyoldalúan értelmezik. Pedagógusok is, az iskolán kívül állók is. Némelyek konokul kitartanak a leíró nyelvtani ismeretek kizárólagos közvetítése mellett, egyedül a szabályok pontos elsajátíttatására esküsznek, mások viszont teljesen száműznék a nyelvtan paragrafusait, és a rendszerbe foglalt tudnivalókkal a kötetlen csevegést, a játékos tanórai foglalkozásokat állítják szembe. Fölösleges volna e helyütt részletes szakmai fejtegetésekbe bocsátkozni a két álláspontról. Anélküli is könnyű belátni, hogy a végletes nézetekkel a pedagógiában is csínján kell bármi. Valójában józan mérlegelésre, vagyis az ismereti, illetve a gyakorlati célzatú nyelvi nevelés ötvözésére van szükség. Kár volna elfeledni, hogy a nyelvről, mint a gondolatközlés eszközéről — épp a gyakorlat érdekében — sok mindent szükséges tudni, mert a nyelvi kultúra végeredményben mindennemű ismeret megszerzésének az alapja. Ennek jelentőségét a társadalom soha nem érezte annyira, mint éppen napjainkban, és éppen a nehézségek miatt került a társadalmi érdeklődés középpontjába az anyanyelvi oktatás. EGÉSZ VILÁGOSAN szólva: a művelődési hátrányban lévő tanulókról van szó, az ő tanulási esélyegyenlőségük megteremtéséről. Tüzetes szociológiai vizsgálatok nélkül is közismert, hogy a mostani iskolások nem kis része — zömük munkás- és parasztgyerek — kulturális hátránnyal érkezik az általános iskola első osztályába. Legtöbbször azért, mert szüleik nem tudnak akkora segítséget adni nekik a tanulásban, mint másoknak például az értelmiségi környezet, továbbá a művelődési igények fölkeltésében is kisebb ösztönzést kapnak otthon, ennélfogva a nyelvhasználatuk is gyakran pallérozatlan. Ingerszegény környezetben rejtve marad a gyerek természetes közlési hajlama, beszédkészsége — amit ma divatos szóval kommunikációs képességnek hívunk — visszamarad a fejlődésben, gondolkodása is megreked, és e három tényező veti vissza őt az iskolai tanulmányok során. Nyitott iskolarendszerünk ugyanis önmagában még nem teremt mindenki számára egyenlő tanulási esélyeket, ehhez az is szükséges, hogy minden tanulónak egyformán elérhető tanulási feltételeket nyújtsunk — intézményeken is. Az indulási hátrányok megszüntetése ily módon nem egyszerű pedagógiai tennivaló, hanem jóval több annál: elsőrendű társadalmi-politikai kötelesség. Ezért hangsúlyozza az iskolai anyanyelvi oktatás korszerűsítésének jelentőségét az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állásfoglalása is. Hasonlóképpen sürgős teendő a felnőttek nyelvi műveltségének gyarapítása. Nemrég még nemzedékek nőttek föl és kapcsolódtak be a közéletbe megfelelő anyanyelvi kultúra nélkül. A felnőttek köreire irányuló nyelvi ismeretterjesztésre nagy szükség van, hiszen a szocialista demokrácia kiszélesítése nem képzelhető el az önmagukat kifejezni tudó emberek sokasága nélkül, ha az iskola nem találna társakra az anyanyelvi műveltség _____________________ fejlesztésében. Igaz, a munka dandárja minden körülmények között az oktatási intézményekre hárul, de a társadalmi szervezetek, intézmények és a családok sem maradhatnak közömbösek e tekintetben. A tanulók pedig nem ülhetnek ölbe tett kézzel, mert önámítás, hiú ábránd azt hinni, hogy műveltséget szerezni erőfeszítés nélkül is lehet. BAJ VOLNA p. k. r. UTÓHANG DOLGOZOK LAPJA „Elmebajnokság” dfj. vetélkedőműsort indít a Televízió 1983. elején. A januárban kezdődő sorozat első műsorát a TV 1-es stúdiójában rögzítették Szakköri kiállítás értékekkel Az oroszlányi városi művelődési központban az intézmény képzőművészeti szakköre tagjainak munkáiból rendeztek kiállítást. Korábban Závory Zoltán, most Zámbó Kornél irányítja azoknak a munkáját, akik szakköri keretek között keresik az önkifejezés lehetőségét. Ha az összkép vegyes benyomásokat kelt is a szemlélőben, meg kell vallanom, ismét kellemesen csalódtam az oroszlányi szakköri tagok képességeit igazoló kiállítási anyagban. A rendezők egyik legjobb ötlete volt, hogy Szedlák Jánosné képeit tették a művelődési központ kiállító helyiségének első traktusába., Szedlákné immáron beérett alkotó, s megint tapasztalhatjuk, hogy nem a valamilyen szervezethez tartozást igazoló tagság, hanem minden esetben a mű, csakis a mű minősítheti az alkotót. A Bakonyi részlet, a Horgász, az Oroszlánfalu látképe mellett különösképpen a Gyulai tanya, a Nagyvelegi táj és a Rábapart című kompozícióit tartom igazán értékesnek. A nyers kontúrokat kerüli, lazúros megoldásai igazán atmoszférát teremtenek. Ezután persze kissé már magasabbra állított mércével mértem a többiek munkáit. Varga Klára akvarelljein érződik szemléletmód. Nem a grafikus elfogadhatatlannak, hanem jellemzőnek tartom ezt, inkább Vámos Sándor karikatúrái, krokijai, Kovács Mihály rajzai arról vallanak, hogy e szűk forma keretein túl lassan már többre is képesek lennének. Az utóbbi festményei igazolni látszanak feltételezésemet. Hanzlik István hat ezt a nem közkeletű, képéről nem használatos kifejezést írtam föl magamnak: „nyersnatúr”. Hogy ez az út, amit választott magának, mennyire járható, nem tudom, az idő adhat rá választ. Véghné Dittrich Márta akvarelljei a szakkörvezető Zámbó Kornél művészetének közvetlen hatását mutatják. Ezt azért kell megjegyezni, mert általában a kör tagjai mentesek ezektől a direkt hatásoktól. Annyi képet látunk a kiállításon, hogy hirtelen meglep bennünket Polyákné Végh Márta makraméja. Hiányoltuk viszont emellett a plasztikát. Segített még az oldásban Ackermann Andrea textilterve. Lehrreich Nándor tusrajzai érettségről, magabiztosságról tanúskodnak. Említsük még meg Hartmann Csilla és Klinger Józsefné alkotásait is, hogy teljes legyen a kép. Örömmel számolunk be az egyenletesen jó színvonalon dolgozó oroszlányi képzőművészeti szakkör tevékenységét reprezentáló kiállításról. Egyebek között azért is, mert — „rgpg. egyszer ismétlem — nem a valamilyen szervezethez tartozást jelző tagság, hanem mindig csakis a mű minősít, igazolja az alkotói törekvéseket. Ezért érdemel utólag is méltatást ez a tárlat, mert itt megint megbizonyosodhatunk arról: egy szakkör tagjai maguk kedvére-örömére alkotnak, ámde egyúttal valamennyiünknek élményt szereznek munkálkodásukkal. Mindezek alapján méltán szólhatunk elismeréssel a szakköri tevékenység értelméről, hasznáról, szimpatikus összképéről, pozitív benyomásainkról. —1 — 1983 január 5., reerdá i] A RUBIK ALAPÍTVÁNY : Ki ne ismerné ma már Rubito tbrno nevet, amelyet találmányaval kapott szárnyra a világhír: ntv. A történet 19<3. január 30- «ül kezdődött, amikor bejelentetstte szabadalmát az Országos Takarmányi Hivatalnak, írván, hogy : „A találmány tárgya térbeli logilkai játék, amely külső alakját tekintve zárt kockává, vagy szférrikus felületű testté, célszerűen gömbbé, vagy egyéb amorf testté összeépíthető, huszonhét tér:idomból van összeállítva ... ”, magyarázta el a hosszú leíró }{szövegben, 4 rajzzal, és 15 ábrájával. |j. Aztán e bejelentés után, 1976. || október 28-án közzétették a szabadalmat, mely hivatalosan is| megjelent 1977. december 31-én. j: Minden ment a maga útján, ha Is apTM is nehézségek nélkül. Végre sok huzavona után megkezdőddött a gyártás is, a kockából vi• pált siker, Rubik Ernő okleveles építészmérnök, főiskolai tanár,segédből a magyar játék utazó • nagykövete és egyetemi docen s,fott. Csak úgy mellékesen szocialista milliomos, ahogy az „Életjes Irodalom’’ cikkírója említete.m ezeket a milliókat nemsak a masza javára kívánja fordítani. Attól a szándéktól vezéreltetve ugyanis, hogy a játék j: embert kibontakoztató varázsa fokozódjék, hogy a magyar jáéktervezők külföldi tanulmányutakon kamatoztassák képessé Teiket, kötelezettséget vállalt hárommillió forintos alapítványra. A közjegyző által hitelesített alapítvány szövege így hangzik: ..Kötelezettséget, vállalok arra, hogy 3 millió forintot a fiatal magyar iparmfvészek külföldi tanulmányútjainak támogatására fordítok. E támogatásban részesülhetnek a Magyar Iparművészeti Főiskola lril"itói, oktatói, s a már főiskolát végzett iparművészek is”. Az összeget 2,5 millió forint : konvertibilis valutában, a többit • forintban helyezte letétbe. Az • alapítólevélben úgy rendelkezett, • hogy az alapítvány a művelődési miniszter jóváhagyásával válik’ • érvényessé. Fz gyorsan megtör . • sténtr a minan Köpeczi Béla mű-"ivplődési miniszter melegen megköszönve az adományt, jóvárbhagvta az alapítványt, melyet ■ 1983-ban már igénybe vehetnek • az per a érdem*1« magyar ipar:művészek. 1*téktervezők és jel’löltek, oktatók és hallgatók. ' |:| Annyi bizonyos: találmánya,felrázta nemcsak a közvéleményt, hanem a játéktervezőket. Itthon és külföldön egyaránt. Milliók forgatták a világon a Rubik-kockát villamoson, autóbuszon, ki várakozás közben, s a külső me?* ■'jelenésében Vasarely on artidomjaira emlékeztető logikai játék sokak társa lett. Olyan já- , :,ték, amely egyúttal értelem-kén:zelet-lelemény-ügyességfejlesztő ■ eszköz, önmagában is, továbbá •hatásában, abban az azóta belementett ezer magyar játékszaba dalomban, melyre az Országos ji Találmányi Hivatalnak külön osz itályt kellett szerveznie. Külföl■dön is hirtelenül fellendült a logikai játékok tervezése. Úgy hírlik, hogy Rubik Emil •hosszúra nyúlt értekezleten táplálta ki a bűvös kocka alapú“lem«lyet az elmélyülés, és akik»dolgozás követett. Rá»* Ma»ayikovszkii ost^^^zta a r öna^vonjjülésezőket, Vörösmarty* viszont :|ecrV pa/rv vers. a. Gondolatok a könyvtárban megíráséra serken jtette, ihlette akadémiai ülés, amelynek VÁln*1ni) vonűnrrp VOR. jsmé^íöd^^t {Sz 1 iHneon-rA«-n is alkalmas közös eszmecsere? A VEAB MUNKÁJA NYOMÁN Eltűnik a „vidékiség” a tudományból A VEAB OLYAN mozaamit mindenki ért , aki csak egy kicsit is ismeri tudományos életünket. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága a szervezet teljes neve, s ez az intézmény Észak- és Nyugat- Dunántúlon működik. Pontosabban Vas, Veszprém, Komárom, Győr-Sopron, Fejér megye tudósainak munkáját koordinálja. Köztudomású, hogy az „akadémikusságnak” van egy rosszízű értelme is: elszigeteltséget, konzervatizmust, jelöl. Ez a szervezet viszont a területén működő akadémiai tagokat, tudományos minősítésűeket, a tudomány más művelőit fogja össze, összehangolja a tudományos tevékenységet, megalapozza a gazdasági, kulturális és egyéb terveket. Szorosabbra vonja a kapcsolatot az Akadémiával és a vidéken élőkkel, fejleszti a tudományos közéletet és demokratizmust. Így iktatódhat ki az akadémiából az „akadémikusság” pejoratív értelme. Hiszen figyelemmel kíséri, támogatja a területi és helyi tudományos munkát, szorgalmazza a szellemi-gazdasági lehetőségre épülő, az ország célkitűzésével összhangban álló kutatásokat. Szem előtt tartja az elméleti kutatás és a gyakorlat összhangját, a célok eléréséhez vezető folyamat egységét. De ,jó kapcsolatot teremt a társadalmi intézmények, gazdasági szervezetek és a kutatók között is. A VEAB felhívja a figyelmet a másutt már elért, de a megyénkben dományos is hasznosítható tóeredményekre. Rendszeresen pályázatokat ír ki, amelyekkel dalmi, gazdasági a régió társaés tudományos szempontból fontos feladatainak megoldására ösztönzi a tudomány művelőit. Ebben az évben például összesen 59 pályamű érkezett a VEAB-hoz, ebből hét Komárom megyéből. A hét munkából 5 nyert valamilyen díjat. Végső soron jó az arány, jó a megye részvétele a tudományos tevékenységben. VESZPRÉMBEN, !_____________________egyUn" gyönyörűen felújított épületben kapott helyet a régió központja. Erről a helyről „irányítják” a VEAB 1126 tagját, amelyből húszangyar Tudományos tagjai a MaAkadémiának, és 350-en értek el valamilyen tudományos minősítést. Egyébként a VEAB-on kívül még Szegeden, Pécsett, Debrecenben és Miskolcon működik regionális szervezet. Amikor ellátogattam Veszprémbe, rögtön egy dokumentumot adtak a kezembe, amely a Komárom megyei Környezet- és Koordinációs Természetvédelmi Társulás létrehozásáról szól. Éppen a szervezeti és a működési szabályzatot tanulmányozták a VEAB- nál. Ez a társulás nagy figyelmet érdemel, hiszen van mit tenni megyénkben a környezetvédellmért. A környezetvédelmi, gazdasági társulás létrejöttének előkészítéséhez a VEAB adott információkat. A régió tudósainak publikációit semmel is rendszeresen figyekísérik Veszprémben. Évente két értesítőt adnak ki, megjelentetik az üléseken elhangzott előadásokat, monográfiákat. Évenként több mint száz szakmai ülést tartanak szakbizottságaink. (Csak néhányat említsünk meg a bizottságok közül: biológiai, orvosi, jogtudományi, erdészeti, kémiai, agrokemizálási, műszaki, elektrotechnikai, metallurgiai, számítástechnikai, neveléstudományi. Tehát a VEAB átfogja a tudományos élet minden területét.) Tíz éve működik már az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága. Egy évtized alatt mindenhol elismerték fontosságát, munkájának jelentőségét. A Magyar Tudományos Akadémia önmagában nem tudja átfogni a tudományos munka, a gyakorlati élet minden területét és mozzanatát. Viszont a regionális szervezetek egy-egy megye érdekeit is jobban figyelembe vehetik, érvényesíthetik. EBBŐL KÖVETKEZIK, hogy az annyit emlegetett „vidékiség” kezd eltűnni mányból is. Az MTA a tudougyan Budapesten működik, de jellegénél fogva sem tud olyan gyorsan és rugalmasan reagálni egy-egy problémára, mint a régiók. A területi szervezeteknek olyan kutatók, vagy gyakorlati szakemberek is tagjai lehetnek, akik az akadémiába soha nem juthatnának be. A Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt működő VEAB is sokoldalúan bizonyította egy évtized alatt létjogosultságát. Vaderna József ‘