Közlekedés, 1976 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
DCN. január. Autófenntartó Ipari Tröszt Tervcélok és szabályozók Az Autófenntartó Ipari Tröszt vállalatainak és országos karbantartó hálózatának a negyedik ötéves tervidőszakban megvalósult feljesztése nagymértékben hozzájárult az igények kielégítésének viszonylagos egyensúlyához és a lakossági szolgáltatásban a területi különbségek mérsékléséhez. A mintegy másfél milliárd értékű fejlesztéssel és a nagyjavítások csökkenésével felszabaduló kapacitás átalakításával a javítási igényekhez alkalmazkodó kapacitás két és fél millió közvetlen órával növekedett. Tizenhat új, korszerű karbantartó állomás és 18 üzem bővítése, korszerűsítése valósult meg. Jelentős fejlődés Ezzel egyidejűleg — amint erről Jónás Sándor, az AFIT ászt-titkára összefoglaló értékelésében szólt — a közel tizenhétezer dolgozó élet- és munkakörülményei is lényegesen javultak. A fejlesztéssel új, korszerű munkahelyek jöttek létre, ahol a magas fokú technikai ellátottság hatására könnyebb lett a munka. A szociálpolitikai célú eszközfelhasználás éves átlaga 30 millió forint felett van, javult az egészségügyi ellátás színvonala, az AFIT dolgozóinak 70 százaléka üzemorvosi ellátásban részesül. E tervidőszakban vették birtokukba a dolgozók a százszemélyes, korszerű AFIT-üdülőt Gyulán. A dolgozók jövedelme kedvezően alakult, öt év alatt 33 százalékkal nőtt. A területi, technikai, szociálpolitikai fejlesztés eredményeit részben az állami támogatás és a preferenciák, részben az tette lehetővé, hogy az AFIT több mint 2,2 milliárd nyereséget ért el. Ezzel érdekeltségi alapjai az állami tervben előirányzott kapacitásfejlesztés és a jövedelempolitikai célok megvalósulását adott arányban biztosították. A negyedik ötéves tervidőszakban a hálózatfejlesztés ütemében, a gazdálkodás hatékonyságának javulásában minden korábbi ötéves tervnél jelentősebb volt a fejlődés. Ennek megvalósítása nagy erőfeszítéseket követelt. A javításikarbantartási arányeltolódás, a haszongépjármű-gazdálkodás korszerűsítése érdekében végrehajtott selejtezés, a gyors ütemű fejlesztés következtében az eszközállomány növekedése, területenként a szakképzett munkások hiánya, a krónikus alkatrészellátási problémák együttvéve nagymértékben nehezítették a munkát. A kedvezőtlen hatások ellensúlyozását részben állami beavatkozás, részben az AFIT dolgozóinak eredményes munkamozgalmai, a tervek teljesülését segítő üzletpolitikai, szervezési intézkedések biztosították. Indulási alap Összefoglalóan megállapítható, hogy központi támogatással — amelyben szakszervezetünk vezető testületeinek állásfoglalásai, kezdeményezései számottevőek voltak — és a dolgozók aktív és eredményes munkájával az AFIT az állami tervben számára meghatározott feladatot — a tervcélok és a szabályozó rendszer összhangja alapján — teljesítette. Ebből a helyzetből indul ki az ötödik ötéves terv, melynek előkészítése már közel másfél éve tart azzal a céllal, hogy az AFIT teljesítményei mennyiségében és minőségi, kulturáltsági színvonalban feleljenek meg a népgazdasági igényeknek, az autósok elvárásainak. A sokféle tervváltozat követi a közúti gépjárműállomány növelésére és a szabályozó rendszer változtatására vonatkozó információkat. Alapirányzat a szükségletekkel arányos területi, hálózati fejlesztés, a még megoldásra váró szociálpolitikai célú feladatok végrehajtása, a szolgáltatás választékának és kulturáltságának, a gazdálkodás hatékonyságának további javítása E tervcélok megvalósulásához szükséges fejlesztés változatlanul kettős forrásból, központiámogatásból és saját alapokból történik. A fejlesztés mértékét az állami terv meghatározta, de a tervcél megvalósulásához szükséges forrásokat még ezután kell biztosítani. A népgazdasági tervben az AFIT-nál előirányzott kapacitásfejlesztés mértéke mintegy hétmillió közvetlen munkaóra, melynek létrehozásakor közel egyenlő arányban állami támogatás, tanácsi szolgáltatásfejlesztési alap és vállalati saját alapok felhasználását irányozták elő 1,4 milliárd forintban. A tervtörvény meghozataláig a központi alapok kisebb mértékben csökkentek, a vállalati alapok a termelési adó kivetésével jelentősen mérséklődtek. „Ez az ellentmondásos helyzet sok gondot okoz nemcsak a gazdasági vezetésnek, hanem a társadalmi szerveknek is — idézzük ismét Jónás Sándor ászt-titkár véleményét —, mert a tervezett fejlesztéseken belül a saját alapok bővítő, a szociális ellátás helyzetét javító célú felhasználását határoztuk el, melyet szakszervezetünk elnöksége is megerősített. Éppen ennek a célnak a megvalósulását teszi kérdésessé, hogy az új szabályozók alapján a nyereségági fejlesztési alap képződése minimális. Ez nemcsak a fejlesztés gátja, hanem a béralap 8 százalékában megtervezett részesedési alap mértékében is kedvezőtlen változást okozhat.” Az AFIT-ra érvényes szabályozó rendszer sajátos, melynek az az alapja, hogy ágazati rendszerben a gépipari, tevékenységének jellege alapján részben a fogyasztói szolgáltatásra vonatkozó szabályozás valósul meg. A szolgáltatások kötött árszínvonala és alacsony nyereségtartalma alapján lehetővé vált az AFIT területén a központi bérszínvonal-szabályozás alkalmazása, amely, ha szolid mértékben is, a teljesítmények alakulásától függetlenül 4—4,5 százalékos bérszínvonal-növekedést biztosít. A nyereségalakulás és a bérszínvonal-változás korábbi szoros kapcsolatának megszűnése kedvezően hat egyrészt arra, hogy az AFIT tevékenységének szerkezete jobban kövesse az igényváltozást, másrészt elősegíti, hogy tervszerűbbek, előre jobban meghatározottak legyenek a bérpolitikai intézkedések. A gépipari szabályozás érvényesülése keretében az AFIT termelési értéke százalékában meghatározott termelési adót köteles fizetni, s ez oly mértékben csökkenti a nyereséghez kapcsolódó fejlesztési alapot, hogy az ötödik ötéves tervidőszaki kapacitásfejlesztésnek az állami tervben előirányzott mértéke mintegy ötven százalékban valósulhat meg. Mindez annak ellenére történik, hogy összehasonlítható adatok alapján az AFIT ötödik ötéves tervidőszakra tervezett nyeresége az előző középtávú tervidőszakénak csaknem másfélszerese. A negyedik ötéves tervidőszakban éves átlagban 110 millió forint fejlesztési alap képződött, az ötödik ötéves tervidőszakban nyereségági fejlesztési alap nem képződik, s a fogyasztói szolgáltatás arányában járó preferencia alapján képződő fejlesztési alap éves átlagos összege 50 millió forint. Az ellentmondások feloldásáért Az ötödik ötéves tervtörvény meghatározta a közúti járműállomány növekedésének mértékét. Ennek megfelelően a középtávú tervidőszak végén a haszongépjárművek mellett 900 000 személygépkocsi műszaki ellátásáról kell gondoskodni. A tervtörvény értelmében a motorizáció fejlődésével összhangban kell fejleszteni a karbantartási és javítási feladatok ellátását. Az egyensúlyi helyzet dinamikus fenntartása tehát indokolja a szabályozó rendszerből adódó korlátok feloldását, melynek többféle megoldására készült javaslat. A javaslatok lényege, hogy a vállalati saját alapok képzése biztosítsa a fejlesztéshez hiányzó forrásokat. A megoldás az állami preferenciák többféle változatával lehetséges. A preferencia nem az AFIT adottságainak, hanem az állami tervben meghatározott feladatok ellátásának sajátos körülményeit ismerné el. A feszültségek feloldásában az állami intézkedések mellett nagy a szerepe az AFIT kollektívájának és vezetésének. Ennek felismerését tükrözi, hogy az AFIT ötödik ötéves és 1976. éves terve — ez utóbbit az ászt januári ülése is megtárgyalja — olyan célokat fogalmaz meg, melyek között első helyen szerepel a meglevő kapacitások növekvő kihasználása, a beruházások előkészítésének és megvalósításának gyorsítása, a szolgáltatások választékának és a munka hatékonyságának további növelése és nagyfokú takarékosság minden területen. Az ászt véleménye szerint a munkaverseny-feladatokat is úgy kell megfogalmazni, hogy azok megvalósításával, az eszközkihasználás növelése és a munkaidőalapokkal való gazdálkodás javuljon lényegesen. Feltárni a tartalékokat A népgazdasági tervvel összhangban megfogalmazott AFIT-tervcélok és a szabályozó rendszer által biztosított lehetőségek összhangja jelenlegi hiányának megszűnésével az AFIT-nál foglalkoztatott dolgozók száma közel negyven százalékkal, teljesítményének volumene 50—52 százalékkal, a lakossági szolgáltatások menynyisége 100 százalékkal növekedne az ötödik ötéves tervidőszakban. A terv szerinti fejlesztés következtében az országos hálózatban a területi ellátottság ma még meglevő különbségei mérséklődnek, nő az új, korszerű munkahelyek száma és aránya, javul a szolgáltatás kulturáltsága. Lehetőség nyílik az energiamegtakarítást segítő porlasztóbeállító szolgálat, a korrózióvédelem, a karambolos gépkocsik javítása, a pótalkatrészek felújítása fejlesztésére és az országos hálózatban a haszongépjárművek cserelődarabos, szükség szerinti javításának nagyobb mértékű megvalósítására is. A jelenlegi helyzet problémáinak rendezésében még sok a tennivaló. Szükséges rendezni a terv- és a szabályozó rendszer kapcsolatát, nehogy a bizonytalanság a fejlesztés késleltetéséhez, az egyensúlyi helyzet romlásához vezessen. Addig is azonban, amíg a lehetséges megoldási változatok valamelyikével ez a probléma megoldódik, a szép eredményekkel zárult negyedik ötéves terv teljesítményeihez képest is tovább kell lépni. A valóban nagy erőfeszítéseket igénylő feladatokra mozgósítani kell a dolgozókat, fel kell tárni a tartalékokat, javítani kell a vezetés és a végrehajtás fegyelmét. Nagyobb követelmények A több szektorú országos hálózat múltbeli fejlesztése alapján olyan helyzet alakult ki, hogy az AFIT karbantartó állomásai kapacitásméretük, komplexitásuk, technikai színvonaluk alapján az országos hálózat gerincét alkotják. Ezt a pozíciót erősíteni, de legalább szinten tartani népgazdasági szempontból is indokolt. Ez a helyzet ugyanakkor az AFIT-üzemekkel szemben is nagyobb követelményt támaszt. E követelmény a már ismert feltételeket, a jó minőségű javítást, a gyors átfutási időt, a korrekt áralkalmazást és az udvarias ügyfélkapcsolatot tartalmazza. Ebben a felfogásban foglalkozik az 1976. évi tervfeladatok teljesítésének gyakorlati problémáival az ászt és az AFIT igazgatói tanácsülésének januári ülése. P. B. KÖZLEKEDÉS Pakson javultak a szociális és munkakörülmények Rendszeres ellenőrzés fuvarba indulás előtt Irányjelzés, fék, kormány, világítás — mindezt naponta ellenőrzik fuvarba induláskor Pakson, a szekszárdi Volán 11. sz. Vállalat üzemegységének új telepén. Pintér Ferenc garázsmester a pontosság embere. Ha valami műszaki hibát vesz észre, visszaküldi a műhelybe a gépkocsit. Figyelme természetesen nemcsak a járművekre terjed ki. Kötelességét híven teljesítve, rendszeresen ellenőrzi a gépkocsivezetőket is. Megkérdi, nincs-e valaki olyan problémájuk, ami miatt jobb, ha nem ülnek a volánhoz. Néhányukat — szúrópróbaszerűen — megszondázza. Az ittasságvizsgáló naplót megkülönböztetett gonddal vezeti. Név, időpont, észlelt eredmény — minden rovatban olvasható az oda való bejegyzés. Az alkoholszondán meg rajta van a címke — az érdekelt gépkocsivezető ragasztotta rá, így hiteles a tárgyi bizonyíték. Aztán ott van a kis forgalmi iroda folyosóján egy tabló: 38- féle gyógyszer címkéje gyűjteményének az áttekinthető kimutatása. képen. Aki ezeknek a gyógyszereknek bármelyikét szedi, az ne vállalkozzon járművezetésre. A kritikus idő tíz óra — ennyit kell várni a gyógyszer beszedése után, csak utána szabad a kocsival elindulni. Plézer János csoportvezető, a műhelybizottság titkára azért veszi át a szót, hogy elmondja: nincs különösebb baj a paksi gépkocsivezetőkkel. Ez a kis telep 87 gépkocsit üzemeltet. A 33 autóbusz munkásokat szállít, a tehergépkocsik az épülő atomerőmű és más építkezések meg a konzervgyár fuvarjait bonyolítják le, illetve a lakossági megrendeléseket teljesítik. E feladatok jellege, főként az említett kiemelt beruházás önmagában véve is pontos, gondos munkára készteti mind a műszak, mind a forgalom dolgozóit. Munkahelyi körülményeikre nem panaszkodhatnak. Piegl Ferenc, a vállalat igazgatója arról tájékoztat, hogy az említett telep a 11-es Volán paksi üzemegysége korszerű műszaki-forgalmi bázisa kiépítésének, megteremtésének hosszabb folyamatában az első elkészült, kisegítő jellegű létesítmény. Az már korábban tisztázódott, hogy a paksi igényeknek megfelelő új, nagy, korszerű telepet kell építeni, mert a meglevő szűk is, kicsi is — a kiemelten nagy feladatok ellátására ily módon, új telep építésével is alkalmassá kell tenni, fel kell készíteni a Volán-üzemegységet. El is készült a terv, meg is kezdődött az építkezés, 46 milliós előirányzattal. Igen ám, de az építkezés éveket vesz igénybe. Addig is üzemeltetni kell a járműveket, méghozzá egyre több buszt is, teherkocsit is és rakodógépet is. Addig is kell műhely is, meg a dolgozóknak szociális létesítmény. Ezért emelték itt ezt a néhány épületet, amelyik átmenetileg ezeket az igényeket kielégíti. A vasvázas műhelyben más ám dolgozni, szerelni, javítani, mint a szabad ég alatt. A két kis faházban van a fizikai munkások tartózkodója, pihenője, öltözője, fürdője, meg a forgalmi irányítók irodája. Mindez együttvéve 2,1 millió forintba került. A közlekedés 1974. májusi száma Lépést tartani az ország, a megye fejlődésével. Korszerű, új üzemegységi telepre van szükség Pakson című cikkében feltárta az akkori áldatlan állapotokat és sürgette a megoldást. Íme azóta alig több mint másfél év telt el, és most van már olyan telep, mely elfogadható körülményeket biztosít a dolgozóknak. A vállalatnak ez az intézkedése, a beruházás megvalósítása érdekében tett megannyi erőfeszítése teljesen összhangban van szakszervezetünk törekvéseivel, a XXVIII. kongresszus iránymutatásával. A külső telepiek, a kisebb szolgálati helyek szociális ellátottságának javítását értjük ezen. Fontos és örvendetes, hogy ezt az útmutatást figyelembe vették és találtak megoldást Pakson az égető szociális problémák orvoslására. Készen van tehát a kis telep. Innen indulnak naponta útjukra a munkásokért a Jausnok, szállítmányaikért a tehergépkocsik. A karbantartók ügyelnek arra, hogy műszakilag rendben levő járműveket engedjenek ki a forgalomba. A kijáratnál pedig a garázsmester ellenőriz: irányjelzés, fék, kormány, világítás. Még nem virradt meg egészen, a fényképezőgép villanófénye küszködik a reggeli sötétséggel. De a garázsmester arra már fényt derített, hogy az YC 63—13-as rendszámú ZIL minden tekintetben megfelel a forgalom követelményeinek. Vezetője, Tóth István indulhat a 22-esekhez, vagyis az építőipari vállalathoz. (Kutas) Helytálltak a múlt évben a borsodi brigádok Hatodszor tanácskoztak a Volán 3. sz. Vállalat szocialista brigádvezetői Miskolcon. Baksa László tiszt-titkár megnyitója után dr. Valykó István igazgató tájékoztatta a brigádvezetőket a vállalat eredményeiről. Többek között elmondotta, hogy a vállalat a korlátozott eszközbeszerzési lehetőségei mellett isteljesítette kötelezettségeit. Nagyobb terheket rótt a borsodi Volánvállalatra az a körülmény, hogy a selejtezési programot nem tudta végrehajtani, s ez a költségeket 3,2 százalékkal növelte. Az 1975. évi feladataink teljesítése — mondotta — egybeesett olyan évfordulókkal, mint hazánk felszabadulásának 30., a közhasznú autóközlekedés 25. éves jubileuma. Dolgozóink munkakedvét, szocialista brigádjaink tenni akarását serkentette az a politikai előkészítő munka, amely pártunk XI. kongresszusa és a szakszervezeti választások időszakában a munkaverseny-sikerekben jutott kifejezésre. Az elért eredményekben a szocialista brigádoknak nagy részük volt, s ezért köszönet illeti a brigádok tagjait. A teljesítmények növekedésével párhuzamosan nőtt a dolgozók átlagkeresete. Az autóbuszvezetők havi átlagkeresete 3140, a tehergépkocsivezetőké 2743, a forgalmi utazó dolgozóké 2717 forintra, a vállalati átlagkereset 2555 forintra nőtt. A negyedik ötéves tervben több beruházás, korszerűsítés és felújítás valósult meg. Encsen új forgalmi-műszaki telep készült. A dolgozók szociális ellátottságán javított a tokaji, ózdi, sárospataki, szerencsi rekonstrukció, új öltözők, mosdók épültek Ózdon és a kiskocsis főnökségen. A szocialista brigádok több ezer társadalmi munkaórával segítették a vállalat ez irányú törekvéseit. A tanácskozáson felszólaló brigádvezetők ismertették brigádjaik tevékenységét, számot adva vállalásaik teljesítéséről. Urbán Géza autóbuszvezető sokak véleményét tolmácsolva mondta: azért érezzük jól magunkat a vállalatnál, mert nemcsak jelenlevői, hanem aktív cselekvői vagyunk a vállalat életének. Futtó Lajos tehergépkocsi-vezető, Zupkó Istvánné, Weisz István, Hornyák István hozzászólásaikban a jobb munkaszervezésről, a vezetők és vezetettek jobb munkakapcsolatáról, az anyagellátás javításáról és a szocialista brigádok felelősségteljes, emberformáló nevelőmunkájáról szóltak. Kiss József, a vállalati pártbizottság titkára az üzemi légkör alakulásának befolyásoló tényezőiről szólt, kiemelve aszocialista brigádok jelentős szerepét. Kedves színfoltja volt a tanácskozásnak a gyermekvárosi 304 patronált gyerek egyikének szavalata, aki Juhász Ferenc egyik versével köszöntötte a brigádvezetőket. Kublik Ferenc Benzin helyett gáz Széles körű felkészülés kezdődött meg a Szovjetunióban az autóközlekedés korszerűbb üzemanyagra történő áttérése érdekében. A benzint és keveréket elsősorban gázzal kívánják helyettesíteni. Ennek feltételeiről tervszerűen gondoskodnak. Ezzel függ össze a rjazanyi gépkocsi-berendezések gyárának rekonstrukciója. Az ország első olyan üzeme ez, ahol a gázpalackos felszerelés gyártására felkészülnek. A tervek szerint évente több tízezer készletet gyártanak. Gazdasági szempontból ezzel jelentős megtakarítást érnek el. Gázüzemelés mellett jelentékenyen csökken a kipufogón át távozó égéstermékben található mérgező anyagok menynyisége. Lényeges szempont az is, hogy az új hatóanyag bevezetése nem követeli meg a gépkocsimotorok számottevő alakítását. 3