Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

R - Reiter Ede - Reiter László - Reitter Hermina - Rekesz-zománc - Relief-csipkék - Relief-intarzia - Remarque (Remarque-levonat) - Rembrandt

Relter 3­4 Rembrandt kát, a parlament termeinek egy részét, a budai Szent Anna, a kőbányai, a józsefvárosi, a kassai Mihály-kápolna, a pozsonyi Szentháromság templom, stb. dekoratív falképeit. Egyébként főleg tájképfestő volt. REITER 1. Ede, építész, • Fünfhaus (Bécs mellett) 1847, + Temesvár 1908. Bécsben és Münchenben tanult, 1871- től Temesvárt működött, ahol R. ter­vei szerint építették a józsefvárosi Miasszonyunkról nevezett iskolanővé­rek zárdáját és templomát, a józsef­városi takarékpénztár palotáját, az állami tanítóképző intézetet, a Turul­­cipőgyárat és számos magánépületet. R. 2. László, grafikus, * Budapest 1890. Grafikáival 1913 óta szerepel fő­városi tárlatokon. Számos könyvet il­lusztrált. 1931. az Ernst Múzeumban, 1933. a newyorki Brooklyn Galleryben volt kollektív kiállítása. Mint a Ma­gyar Bibliophil Társaság vezetőségé­nek tagja­­. rendezte sajtó alá a Tár­saság összes kiadványait. REITTER Hermina, festő, • Török­bálint 1883 jún. 23. Deák Ébner Lajos­nál, tanult. 1913 óta táj- és csendélet­képeket állított ki a Nemzeti Szalon­ban. REKESZ-ZOMÁNC (email cloisonné), a bizánci művészetben kedvelt módja az ötvöstárgyak díszítésének. Az aranyból készült alaplemezre rajz szerint vékony aranyszalagocskákat forrasztottak, ezek választották el az ily módon keletkezett rekeszekben a különböző színű zománcokat. Leg­szebb példák közé tartozik a magyar szent korona. Újabban (főleg a XIX. században) Kínában és Japánban réz­­alapon készülnek cloisonné-tárgyak. — Irodalom: M. Rosenberg, Zellen­schmelz (Frankfurt, 1921). RELIEF-CSIPKÉK, olyan varrott csipkék, melyeknek egyes része többé­­kevésbbé kiemelkedően van készítve. Ezeknek a domború részleteknek al­kalmazása eleinte konstruktív okok­ból történik, t. i. midőn a reticella­­csipkének vászonalapját elvetik és szabadon varrják a csipkét, szükség volt erősebb összetartó elemekre, hogy annak tartást adjanak. Midőn látták, hogy ezek az erős kontúrok a csip­kének bizonyos karaktert adnak, a szükségből erényt csináltak és nem­csak a szükséges összetartó eleme­ket, hanem egész részleteket, virágo­kat, leveleket képeznek ki dombo­­rúan, de a későbbi daraboknál plasz­tikusan is. Nem valószínű, hogy R. a XVII. század közepe előtt készül­tek, de bizonyos, hogy legnagyobb virágzásukat Franciaországban érték el a XVII. század második felében. RELIEF-INTARZIA, olyan fabera­kás, melynél a berakott dísz dombo­­rúan kiemelkedik. Ez a nehéz, de sti­lisztikailag nem szerencsés technika Csehországban tűnik fel a XVII. szá­zad folyamán (prágai munkának is nevezik), de sem akkor, sem később nagy elterjedésnek nem örvend. A franciák a XIX. század 60-as éveiben újra alkalmazzák REMARQUE (Remarque-levonat), a rézkarcok ama levonata, amelynek margóján, a rézlemezen a művész egy-egy kis rajzocskát alkalmaz. A metsző vagy rézkarcoló munka köz­­ben, hogy tűjének hegyét kipróbálja, vagy az edző sav hatását jobban megfigyelhesse, apró kis ötleteket karcol a rézlemez R.­szélére. Ezek az első próbalevonatoknál megmaradnak a lemezen, míg később, mikor már a teljes kész lemezről a nagyközönség részére kell levonatot készíteni, eze­ket az apró ötleteket és próbákat a lemezről csiszolással eltávolítják. A R.-kal ellátott levonat tehát korai nyomatnak számít. Különösen a XVII. századbeli grafikai lapokon látjuk. Conrad­ REMBRANDT (tkp. R. Harmensz van Rijk­), hollandi festő, * Leiden 1606,­­ Amszterdam 1669. Nemcsak a hollandi művészet legnagyobb alakja és a germán művészet legteljesebb megtestesítője, hanem általában a festészet leghatalmasabb képviselői­nek egyike. Optikai szempontból R. a festői stílus elvének első és leg­tökéletesebb megvalósítója, a modern értelemben vett festőiség atyja. Mű­vészetének bűvös eszköze, a chiaros­curo azonban nemcsak ily külső op­tikai célokat szolgál, hanem éppen annak segítségével alakjainak, az áb­rázolt cselekvényeknek, azok színte­rének valami magasabb, titokzatos, transzcendens jelentőséget ad. Való­ság és költészet a legbensőbben egye­sül művészetében. Azt ábrázolja, amit lát és — távol a klasszicizáló, akadé­mikus művészet stilizálásától — még szenttörténeti, mitológiai képeiben is a legszűkebb környezetéből vett ala­kokat szerepeltet, megvan azonban az ereje ahhoz, hogy ezeket, a köznapi alakokat a magasabbrendű élet vará­zsával ruházza fel. Nincs művész, akinek alkotásai reálisabbak és egy­úttal kifejezőbbek volnának az övéi­nél: az ábrázolás és kifejezés nála egy szerves, elválaszthatatlan egész. Míg mások, még a legnagyobbak is, csak többé-kevésbbé egyoldalúan kö­zelítik meg a művészet legmagasabb céljait, R. együtt ad mindent. S hogy igazán mindent adhasson, nem éri be a festészet eszközeivel, hanem a gra­fika, a sokszorosító művészet eszkö­zeit is igénybe veszi. Rajzai és réz­karcai nem melléktermékek, hanem — mintegy a festészet anyagisága alól felszabadulva — lehetővé teszik szá.

Next