Kritika 34. (2005)
2005 / 1. szám - Ladányi János - Szelényi Iván: Az újrakörzetesítés társadalmi ára
In nek a külvilággal, nincs a faluban tanító vagy lelkész, aki segíthetne nekik egy kérvényt megírni, vagy az ügyükben, érdekükben a hatóságoknál eljárni. Az elnyomorodó kisfalvak népessége társadalmi csapdába került: annak, aki egyszer már ide szorult, alig-alig nyílik a lehetősége a kitörésre, de még a gyerekeik is jórészt bent rekednek ebben a társadalom alatti létben. A rendszerváltás hatása A rendszerváltás első éveiben a hazai területgazdálkodás terén is jelentős fordulat következett be. Az 1990-ben megszületett önkormányzati törvény visszaadta az önkormányzati jogot szinte minden településnek, mely azt az előző évtizedekben elveszítette. Ezzel párhuzamosan, részben ennek következményeként a helyi intézményrendszerben is számottevő változások mentek végbe. A korábban „bekörzetesített” iskolák egy része - nagy ünneplések közepette - visszakerült a kisfalvakba. Az aprófalvakban is jelentős infrastrukturális fejlődés történt: vízművek épültek, javult az útellátás, bővült az üzlethálózat. Akadtak olyan falvak, ahol új óvodák nyíltak, néha még épültek is. Bár 1989 és 1993 között a magyar gazdaság s különösképpen a magyar vidék gazdasága az 1929—1933-as Nagy Válságnál is mélyebb válságát élte át, ezt valamelyest ellensúlyozta vidéken - még az aprófalvakban is - az önkormányzatok jogainak helyreállítása és a helyi infrastruktúra fejlődése. Az 1990-es önkormányzati törvény nem volt hibátlan. Bizonyos vonatkozásokban (például Budapesten a fővárosi és a kerületi önkormányzatok viszonyában) esetenként a döntésképtelenségig decentralizálta a helyi hatalmat. Az állam egy sor olyan - például szociális - feladatot helyezett az önkormányzatok szintjére, amelyeknek nem teremtette meg a finanszírozási feltételeit. Ennek ellenére az új törvény valamelyest korlátozta, ha kijavítani nem is tudta az 1960-1990 között lezajlott romboló társadalmi folyamatokat. Erőforrások, politikai akarat és szociális érzékenység hiányában, nem tudta kezelni az 1970-es és az 1980-as években kialakult kisfalusi gettók nyomorúságát, nem tudta ezeket a gettókat felszámolni, ugyanakkor arra sem volt képes, hogy az ott élő népesség számára munkalehetőséget teremtsen, életszínvonalát az európai minimumhoz közelítse. Mégis, az 1990-es évek önkormányzati rendszere nemcsak demokratikusabb volt, mint a korábbi tanácsrendszer, de valamivel elviselhetőbbé is tette az átalakulási válságtól leginkább sújtott népességnek azt, hogy a válság fájdalmát elviselje. A településhálózati rendszer reformja az EU-tagság hajnalán Csaknem másfél évtized tapasztalatai után nem indokolatlan újragondolni a rendszerváltás után .Az elnyomorodó kisfalvak népessége társadalmi csapdába került: annak, aki egyszer már ide szorult, alig-alig nyílik a lehetősége a kitörésre megteremtett önkormányzati és területgazdálkodási rendszert, s mindenképpen érdemes azon elgondolkodni, hogy ez a rendszer miként tehető alkalmassá a kisfalvakban rekedt, növekvő lélekszámú népesség gazdasági helyzetének a javítására. 2004-ben az Országgyűlés elfogadta a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényjavaslatot, amely a magyar településhálózat és területgazdálkodás messzemenő reformját fogalmazza meg, és deklarált célja a településrendszer modernizációja volt. Kormányrendelettel kistérségeket jelöltek ki az országban, s ezeken belül a legkülönbözőbb funkciókra - az oktatástól egészen az egészségügyig - társulásokat kívánnak létrehozni. A törvényalkotók szándéka szerint az ez év végén életbe lépő törvény például arra ösztönözné a kistérségeket, hogy oktatási kistérségi társulásokat hozzanak létre, és e társulások szorgalmazzák azt, hogy a kistérségen belüli falvak önkormányzatai egymással megállapodjanak abban, hogy a költségek csökkentése és az oktatás minőségének az emelése érdekében vonják össze iskoláikat. Mindennek eredményeként a „túlságosan kisméretű” iskolák megszűnnének, és a kistérségeken belül kialakuló mikrokörzetekbe koncentrálódnának. Az iskolarendszer ilyen reformját támogatók azt tartanák kívánatosnak, ha idővel minden iskola nyolc évfolyamos, legalább két párhuzamos osztállyal működő iskolává alakulna át. Hasonló szellemben kívánják megreformálni az egészségügyet és a szociális ellátást is. Eredetileg ezt a reformot kötelező jelleggel írták volna elő, de a törvénynek a társulások kötelező voltára vonatkozó részeit az Alkotmánybíróság az alkotmánnyal ellentétesnek minősítette. Ezért a jóváhagyott törvényjavaslat csak önkéntes társulásokról szól. Az önkéntes társulások létrehozását viszont a kormányzat ösztönözni kívánta, s erre a célra 9 milliárd forintot különített el a 2004-es költségvetésből. Úgy hírlik, hogy 2005-ben a Belügyminisztérium újabb fejlesztési célú pályázatokat ír ki, ami újabb milliárdokba fog kerülni. Erre az alapra azok a kistérségek pályázhatnak, melyek többcélú egyesüléseket kívánnak létrehozni, és ezért ebből a pénzből főként azokat a költségeket finanszírozzák, melyeket az ehhez szükséges fejlesztésekre fordítják, így például ilyen forrásokból lehet fedezni a mikrokörzetek központjában levő iskolák bővítésének a költségeit, ami lehetővé teszi azt, hogy az optimális gyermekszámot el nem érő kisfalusi iskolákat bezárhassák, s a gyermekeket onnan a mikrokörzet központjába buszoztassák. A társulások létrehozatala egyszeri kiadás, de hosszabb távú költségvetési következményei is vannak, így például a tervek szerint megemelnék a társulásba belépő kisközségek számára az ___________ általános iskolás gyermekeik után járó fejkvótát, és ennek az összege így magasabb lenne annál, amit ma az aprófalvak azért kapnak, mert a kistelepüléseken való oktatás egy gyermekre jutó költségei magasabbak, mint a nagyobb településeken. A tervezett társulások önkéntessége tehát viszonylagos. Bár a törvény formálisan nem kötelez egyetlen önkormányzatot sem arra, hogy mással társuljon, de ha ezt nem teszi meg, kimarad jelentős költségvetési támogatásokból. Az is figyelemre méltó, hogy az el ársadalmi ára A cigányok aránya az egyes településeken 2005. január.