Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1935 / 3. szám - Hegedüs Lóránt: Petőfi és Kossuth (Tanulmány)
méltóságos megjelenésében is el van ragadtatva „izzó, félig keleties szónoklatának megragadó erejű részletei által“. Az Óceán túlsó partján pedig az amerikai Headley (The life of Kossuth, 1852) egyenest akként jellemzi, hogy „olyan, mint a holdvilág fénye, mely megviselt, de bevehetetlen várromra hull“. A másik oldalon nemcsak Petőfi „regényessége“ érdekli a külföldet, hanem a legnépszerűbb magyar regényírót, Jókai Mórt is ezen a címen ismeri meg a nyugat olvasóközönsége, mely azonban vele szemben már szűkebb körre szorítkozik, mint akár Kossuthtal, akár Petőfivel, kiknek hírét általánosnak vehetjük. Ezen a nyomon közelíthetjük meg az összehasonlító irodalomtörténetnek azt a kérdését, hogy mi hát az, amit a nagy külföld különösen magyarnak tart az irodalmunkban és tehetségeinkben. Mert ne feledjük el, hogyha mi folyton csak azt állapítjuk meg, hogy a magyar irodalom „nemzeti irodalom“, akkor semmivel sem jutottunk tovább az összehasonlításban, mert minden nemzet irodalma nemzeti irodalom az ő szempontjából és minket az téveszt meg, hogy a francia, angol vagy német irodalmak műveit internacionálisnak látjuk azért, mert nemzetileg termettek ugyan, de kicsordultak a határaikon. Amit Kossuthban és Petőfiben oly izgatóan érdekesnek tartott és bámul ma is a világ közvéleménye, ez szónoki, vagy lírai műveik álomszerűsége. Ne értessem félre. Minden költészet álmodás, mert Calderon helyesen mondja a költő szempontjából, hogy „az élet álom s az álom is csak álom csupán“ — és soha semmiféle könyvtudós a költészet lényegének tökéletesebb meghatározását nem fogja adni, mint Arany János, ki így szól: „nem a való, de annak égi mása.“ Költő az, aki a szívén át megérzett földi világot át tudja álmodni az égbe. Most már, ha ez az álomszerűség minden költészetben benne van, a külföld szeméből nézve a magyar szónoklatban és a magyar költészetben nemcsak fokozottabb az álomjelleg, hanem oly helyeket is elfoglal, amelyeket másutt az irodalmi művekben a reális megfigyelés kell, hogy kitöltsön. Kossuth nagy emigrációs politikai terveit összehasonlítva az akkori nagy politikusok, Cavour és Bismarck elgondolásaival, arra kell rájönnünk, amit a külföld észrevett, hogy rendkívüli érdekeségüket az adja meg, hogy olyanok, mint a lepkeszárnyakból összeállított képek, vagy azok a festmények, amelyeket keleti mesterek pókhálókra vetítettek. Ha pedig az irodalomnál maradunk és akár Petőfi „János vitéz“-ét vagy pusztai dalait, akár Jókai regényeit letesszük a 148 .•