Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)
1970-09-18 / 37. szám
t , teái Plmmm * A közel-keleti események — a tárgyalások izraeli megtorpedózása, a repülőgéprablások okozta feszültség, a Jordániai összetűzések — elterelték a figyelmet Indokínáról. Washington igyekezett némiképpen átszínezni délkelet-ázsiaihelyzetét, s érvényesíteni Nixon „guami doktrínáját”, vagyis a terhek növekvő részét áthárítani az Egyesült Államok ázsiai szövetségeseire, pontosabban kifejezve: vazallusaira. Ezt szolgálta Agnew alelnök közelmúltban tett délkelet-ázsiai utazása, amelynek során Dél-Koreát, Tajvant, Dél-Vietnamot, Kambodzsát és Thaiföldet kereste fel. Ezek a szövetségesek mind kértek Agnew-tól, aki alkudozott velük („Több katonáért több dollárt kapnak"). Végeredményben ez a látogatás semmit sem javított az amerikaiak helyzetén, de elegendő volt ahhoz, hogy tovább nehezítse egy politikai kibontakozás lehetőségét Indokínában. Hiszen Agnew, a Washingtonban kapott szerepnek megfelelően, Nixonnál is jobban elkötelezte magát e kaszárnyarezsimek mellett, még mélyebbre merülve abba a mocsárba, amelyben félmillió amerikai katona vergődik. Agnew körútja nehezen magyarázható olyan céllal, hogy ez az Egyesült Államok fokozódó tárgyalási készségét bizonyítaná a Párizsban folyó vietnami—amerikai értekezleten. Igaz, hogy Nixon elnök végre — miután több mint fél évig üresen állt az amerikai küldöttség vezetőjének helye — David Bruce-t, a tapasztalt nagykövetet nevezte ki az amerikai delegáció élére, Bruce azonban mindeddig semmit sem tett a zöldposztós asztalra, állítólagosan súlyos tárgyalási bőröndjéből... Pedig Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője már ott ült szeptember első csütörtökén a párizsi tárgyalóasztalnál. Mint mondotta,ezúttal is jó szándékkal és komoly tárgyalásokra készen érkezett, sőt, hajlandó külön megbeszélésekre is az amerikai megbízottal. Bruce azonban nem terjesztett elő új amerikai javaslatokat. (Itt jegyezzük meg, hogy Binh aszszony, a DIFKkülügyminisztere szeptember második hetében, tehát a párizsi tanácskozás 83. ülésének idején, Latsakéban tartózkodott, az el nem kötelezett országok harmadik csúcsértekezletén, ahol sok küldöttség támogatta a dél-vietnami hazafiak álláspontját.) A párizsi tárgyalásokon több mint kilenc hónapja nem hangzott el érdembeni javaslat amerikai részről, s Washington változatlanul hangoztatja: 1. a „külföldi csapatok kivonását" (értve ezen az állítólagos észak-vietnami katonaság kivonását), 2. „politikai rendezést” (Nixon: az USA nem hajlandó rákényszeríteni egy koalíciós kormányt Dél-Vietnamra, Rogers külügyminiszter azonban júliusban sejtette, hogy egy koalíciós kormányban esetleg „a kommunisták is részt vehetnének, számarányuknak megfelelően” — a saigoni Thieu-rendszer azonban ilyesmiről hallani sem akar! Agnew most óvakodott az ilyen kijelentésektől, noha tudvalevő, hogy a DNFF nélkül elképzelhetetlen politikai rendezés Dél-Vietnamban), 3. a hadifoglyok kérdését. (Amerikai lapjelentések szerint legalább 500 amerikai pilóta van a VDK fogságában.) A VDK és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány kész a békés megoldás keresésére az utóbbi által korábban előterjesztett tízpontos javaslat alapján. Xuan Thuy a 82. ülésen rámutatott arra, hogy a VDK független és semleges Dél-Vietnamot kíván, s azt, hogy Vietnam újraegyesítésének a kérdését békésen és fokozatosan oldják meg a két övezet közötti megállapodások alapján: „Ha az Egyesült Államok teljesen kivonul Vietnamból, minden vietnami kezet fog nyújtani egymásnak, hogy békében együtt építsék újjá az országot.” Párizsban most az amerikaiaknak kell lépniük, de a Kambodzsa elleni amerikai agresszió, az amerikai katonai akciók fokozott kiterjesztése Laoszra. Thaiföld növekvő felhasználása az amerikai katonai célok érdekében — mindez sötétre festette az amerikai küldöttség fellépésének hátterét. Kambodzsában az amerikai agresszió nem érte el célját: nem sikerült magas rangú „Vietkong-parancsnokokat” foglyul ejteniük, ahogyan a DNFF állítólagos főparancsnokságát sem találták meg a betört amerikai és dél-vietnami alakulatok. Elmaradtak a „tetemes hadizsákmányok” is, viszont az Egyesült Államokat olyan súlyos politikai kudarc érte, amit az amerikai katonák visszavonásával sem hevert ki (az amerikai légierő továbbra is akciókat hajt végre Kambodzsában a hazafias erők ellen). A Lan Nolrezsim csak a fővárost és néhány nagyobb várost tart ellenőrzése alatt, de a Szihanukhoz hű harcosok jelenleg is Phnom Penh — a főváros — szélén harcolnak, s fegyvereik zaját a néhány órára Kambodzsába látogató Agnew alelnök is hallhatta ... Laoszban az elmúlt hónapokban a Hazafias Fronthoz tartozó fegyveresek megszilárdították állásaikat. Attopeu és Saravane áprilisban történt elfoglalása után júliusban Khong a harmadik város, amit elfoglaltak. Augusztusban a hazafias erők — jóakaratuk és tárgyalási készségük jeléül — csaknem mindenütt beszüntették a harcot, hogy megegyezés jöjjön létre a Patet Lao (Hazafias Front — Szufanuvong herceg) és a vientianei kormány (Szuvanna Phouma) között, az 1962-es genfi egyezmény alapján, egy koalíciós kormány létrehozására. Ezeket az erőfeszítéseket azonban aláássa az amerikai és a saigoni csapatok Laosz területén fokozódó tevékenysége. Az amerikai légierő naponta támadja a hazai fias erők által ellenőrzött területeket és fedezi a vientianei kormány katonai kiadásainak felét. Dél-Vietnamban a DNFF erői az utóbbi hónapokban nem indítottak látványos, nagy offenzívát, de ismételt akcióikkal morzsolják az amerikai és a saigoni csapatokat. A felszabadított területeken megszilárdult a DNFF helyzete, ugyanakkor nem szabad szemet hunyni afelett sem, hogy az amerikaiak és a saigoni rezsim bizonyos juttatásokkal igyekszik a maga oldalára venni a falvak lakóit. Saigonban és a nagyvárosokban katasztrofális a gazdasági helyzet, a korrupció, a feketepiac. Íme, a vázlatos körkép Indokínáról, 1970 szeptemberében. Miközben a születésének negyedszázados évfordulóját ünneplő Vietnami Demokratikus Köztársaság politikai, katonai és gazdasági pozíciói tovább javultak — a térség többi országában fokozódott az elégedetlenség, a szemben állás az Egyesült Államokkal. PHAM VAN DONG, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, húszéves korában csatlakozott a Ho Si Minh által megalapított Forradalmi Ifjúsági Ligához. A franciák hét évig a Paulo Condor nevű halálszigeten tartották fogva. Később Ho Si Minh-nel együtt szervezte az ellenállást a franciák, majd a japánok ellen és az 1946-ban elkezdődött nyolcéves háborúban a franciák elleni felszabadító harcot. 1954-ben Pham Van Dong vezette a Vietnami Demokratikus Köztársaság delegációját a genfi értekezleten. 1955 óta a VDK kormányának elnöke. NGUYEN THI BINH asszony, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere diákkorától részt vesz a haladó mozgalomban, s csaknem három évet töltött a francia gyarmatosítók börtönében. A felszabadított területeken a DNFF tagjaként tevékenykedett, és 1968-ban kinevezték a DNFF-nek a párizsi tárgyalásokon részt vevő küldöttségének vezetőjévé, majd 1969-ben a DIFK külügyminisztere lett. Ebben a minőségében járt legutóbb hazánkban is. SZUFANUVONG herceget, a Laoszi Hazafias Front vezetőjét, a nyugati újságírók „vörös hercegnek” nevezik. A Párizsban építészmérnöki diplomát szerzett, királyi családból származó Szufanuvong 1950-ben lett a LHF vezetője, majd a Szuvanna Phouma vezette egységkormány tagja. A Laosszal foglalkozó genfi konferencián (1961—62) a baloldali hazafias erők küldöttségét vezette. 1965 óta - amikor a kormány jobbratolódott - a Laoszi Hazafias Front által ellenőrzött területen tartózkodik. XUAN THUY vezeti a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségét a Párizsban folyó vietnami-amerikai tárgyalásokon. Egy ideig a VDK külügyminisztereként tevékenykedett, jelenleg tárca nélküli miniszter. Több nemzetközi konferencián képviselte a VDK-t, így az 1962-ben Laoszról tárgyaló genfi értekezleten is. NORODOM SZIHANUK először 1941 -ben, 21 éves korában királyként került Kambodzsa élére, de 1955-ben lemondott apja javára, s annak halála után, 1960-ban nem lépett trónra, hanem az államfői címet vette fel. Jó viszonyt teremtett a laoszi hazafias erőkkel és a DNFF- fel, megszakította a kapcsolatokat a saigoni bábrezsimmel, és az amerikai légi provokációk miatti tiltakozásul 1964-ben felmondta az USA- val kötött egyezményeket. Amióta idén tavasszal a puccsisták törvénytelenül megfosztották az államfői tisztségtől, Norodom Szihanuk Kambodzsai Nemzeti Egységfrontot alapított, s kormánya Pekingben székel. SZUVANNA PHOUMA, a laoszi kormány miniszterelnöke, a baloldali Szufanuvong herceg és a jobboldali Bun Um herceg féltestvére, kezdetben a királyi gyarmati közigazgatásban szolgált. Az indokínai háború derekán, 1951-ben lett először miniszterelnök, megpróbálván egyesíteni a királyi Laoszt és a Patet Lao (amelynek pártja a Laoszi Hazafias Front , Neo Lao Hakszat) által ellenőrzött területeket. 1958-ban történt eltávolítása után 1960- ban ismét visszakerült a kormány élére, semlegességi irányzata azonban - az amerikaiaknak tett engedmények révén - 1965 óta fokozatosan gyengül. HUYNH TAN PHAT neves építészként kapcsolódott 1936-ban a Vietnam demokratikus átalakulásáért küzdők soraiba, majd a japán megszállók ellen harcolt, 1945 után pedig ismét a francia gyarmatosítók ellen. Amikor 1960 decemberében létrehozták a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Frontot (DNFF), Huynh Tan Phatot főtitkárrá választották, majd 1969-ben kinevezték a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány (DIFK) elnökévé. NGUYEN VANTHIEU, a francia gyarmati hadsereg egykori tisztje, ma az Egyesült Államok hadereje által fenntartott saigoni rezsim „szilárd embere". 1964-65- ben miniszterelnök-helyettes és hadügyminiszter, majd 1965 júniusa óta a dél-vietnami Nemzetvezetési Bizottság elnökeként az államfői funkciót gyakorolja a bábrendszer élén. Marassa&L Ba I LON NOL tábornok Szihanuk herceg megbuktatása után, idén, március 18-án lett Kambodzsa „első számú embere”. A francia gyarmati időszakban távol maradt a politikai küzdelmektől, majd a függetlenség után a hadseregben tevékenykedett és 1965-ben Szihanuk hadügyminiszterévé választotta, majd 1966-ban miniszterelnök lett. A jobboldali nézeteiről ismert Lon Nol szoros kapcsolatokat teremtett az amerikaiakkal. MAGYAR IFJÚSÁG 1170/37