Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)

1983-11-11 / 45. szám

V . * ! Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! A fegyveres erők KISZ-szerve­­zeteinek felelősséggel ki kell ven­­niök a részüket abból a szakmai és politikai oktató-nevelő mun­kából, amely a honvédség, a ha­tárőrség, a belügyi szervek és a munkásőrség kereteiben a fiata­lok magas színvonalú helytállásá­nak megalapozása érdekében fo­lyik a szocialista társadalom rendjének, biztonságának védel­méért. Hasznos időről időre átte­kinteni ezt a munkát, értékelni az eredményeket, kijelölni a tovább­lépés teendőit. A központi bizott­ság mai ülése ezt a feladatot vé­gezte el. Meggyőződésem, hogy a mai színvonalas vita után a ha­tározat újabb lendületet s jó út­mutatást nyújt majd a következő időszakban, nemcsak a fegyveres erők KISZ-szervezetei, hanem a parancsnokok és pártszervezetek számára is. A határozati javaslat jelzi, hogy a KISZ a fegyveres erőknél is képes az új követelményekhez igazodva munkájának a megújí­tására, munkastílusának, munka­­módszerének a korszerűsítésére. E törekvéseket tisztelettel el kell ismerni és támogatni is kell A fegyveres erőknél működő KISZ-szervezetek jelentős politi­kai erőt képviselnek a testületek életében, hozzájárulnak az állo­mány megfelelő harckészültségé­hez, erkölcsi, politikai tudata fej­lesztéséhez, megbízható segítői a katonai és politikai vezetőknek. Munkájuk minden elismerést megérdemel. A párt Központi Bizottságának elismerését és kö­szönetét tolmácsolom az eddig végzett munkáért, abban a biztos tudatban, hogy tevékenységük a jövőben is tovább fejlődik. Hivatásuk magaslatán állnak Mint ismeretes, az MSZMP XII. kongresszusa — és azóta több ma­gas párt- és állami fórum — ér­tékelte fegyveres erőink helyzetét. Joggal állapíthatták meg, hogy fegyveres erőink és testületeink hivatásuk magaslatán állnak. Fel­sorakoznak a párt politikája mö­gé, megbízható szövetségesei a Va­rsó Szerződésben tömörült or­szágok fegyveres erőinek, készen állnak minden körülmények kö­zött a Magyar Népköztársaság szocialista vívmányainak védelme­­zésére, alkotmányos rendünk, köz­­biztonságunk, államhatáraink őri­zetére, a dolgozó nép hatalmának oltalmazására. Abban, hogy fegy­veres erőink és testületeink mun­káját így minősíthetjük, jelentős részük van a KISZ-szervezetek­­nek, a KISZ-tagoknak is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg — és gondolom, ezen a fó­rumon is helye van ilyen megál­lapításnak —, hogy a magyar if­júság túlnyomó többsége elkötele­zett a szocializmus iránt. Ez ki­fejeződik a mindennapi munká­ban, a tanulásban, s nem utol­sósorban a fegyveres erőknél és a fegyveres testületekben teljesí­tett szolgálatban is. Ugyanakkor az ifjúság körében tapasztalható ellentmondások a fegyveres erő­kön belül is megmutatkoznak. A fegyveres erők nincsenek elszige­telve a társadalomtól, annak szer­ves alkotórészét képezik, a fiata­lokra is hatnak az otthoni, a pol­gári életben, a nemzetközi, a ka­tonai élet különböző területein tapasztalható pozitívumok és ne­gatívumok. A mai fiatalok — a katonafiatalok is — meggyőző magyarázatokat várnak mind a nemzetközi élet, mind a szocialis­ta társadalom építésének különbö­ző kérdéseire. Gondjainkról, azok okairól sok­szor kérdezik a katonák parancs­nokaikat, a politikai munkásokat. E kérdések ismertek, mégis meg­említem őket: sikerül-e a békét megvédeni, milyen­­lesz társadal­mi rendszerünk további útja, mi­korra tudjuk felépíteni a szocialis­ta társadalmat. A fegyveres erők­nél is tapasztalható az az aggály, hogy vajon a XII. kongresszuson kitűzött céljainkat — az életszín­vonalnak legalább társadalmi méretekben való megőrzését — sikerül-e elérnünk. A fiatalság természeténél fogva türelmetlen. A gyorsabb haladást, a fejlődést sürgeti. Sokat kezdeményeznek, de olykor nem elég körültekintően, megfontoltan. Ezt nem tartom is­tencsapásnak. A gondot inkább abban látom, hogy az idősebb ge­nerációhoz tartozó elvtársaink, a párttagok és a pártonkívüliek is az ilyen kezdeményezéseket nem mindig fogadják kellő megértés­sel és támogatással. Ezektől nem mentesek a fegyveres erőkben szolgálatot teljesítő idősebb elv­társaink sem. A kezdeményezése­ket jó irányba kell vinni, fejlesz­teni vagy megmagyarázni, hogy azokat miért nem lehet az adott pillanatban valóra váltani. Ez a munka elsősorban az idősebb ge­nerációra, főként a parancsnoki és pártpolitikai apparátusban dol­gozó elvtársainkra hárul. Propaganda­­célpont is a hadsereg A mai vitában már szó volt arról, hogy rakéták irányulnak ránk. Ez így igaz. De nemcsak rakéták, hanem mellettük a nyu­gati propaganda fegyverei is ránk szegeződnek. E tekintetben ellenségeink megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak mint célpont­ra a hadseregre, fegyveres tes­­tületeinkre és a fiatalokra. „Szórakozz és ne politizálj!” — mondják. Azt hirdetik, hogy a katonai szolgálat megtagadása nem alkotmányellenes, hiszen a Magyar Népköztársaság alkotmá­nya a lelkiismereti szabadsághoz való jogot is garantálja. Tehát nem kell feltétlenül katonának lenni. Pacifizmust hirdetnek, de­­fetizmust, kishitűséget keltenek, és sajnos ezekben a kérdésekben az ellenséges propagandisták a mi történelemoktatásunk gyenge pontjaira és hézagaira is építhet­nek. Az ellenséges propaganda arra is számít, hogy az ifjúságnak nincs közvetlen történelmi ta­pasztalata az éles osztályösszeüt­közésekről, nincsenek közvetlen élményei már 1956-ról sem. Mindezt igyekeznek propagandá­jukban úgy felhasználni, hogy hihetővé tegyék,, amit mondanak. El kell ismerni, hogy mindez nem hatástalan, amint erről az előterjesztés is szólt. Hallottuk, hogy a bevonuló fiatalok között akadnak, akik elveszett éveknek tekintik a katonai szolgálatot. • Aki egy kicsit aktívabb vagy többet tesz, mint ami a köteles­sége, azt nemegyszer azzal a ré­gi világból itt maradt jelzővel illetik, hogy „örömkatona”. Ezek­re feltétlenül oda kell figyelnünk. Az is vizsgálandó, mi annak a magyarázata, hogy a tiszti és tiszthelyettesi hivatás nem tarto­zik a divatos pályák közé. Azt gondolom, ezzel konkrétabban és eredményesebben kell foglalkoz­ni. Igaz, hogy a hadsereg nagy nevelő iskola, de sokat kell még tenni, hogy ezt a nevelőiskolai funkcióját még teljesebben, még jobban betölthesse, leszerelés után sokan elvesznek a KISZ számára. Nem mondom, hogy a társadalom is elveszti őket, de a KISZ igen. A közpon­ti bizottság tagjai jól tudták, hogy mostanában a KISZ háza táját sok szó éri, hogy a mun­kája nehézkes, sokszor bürokra­tikus, nem elég fiatalos. Ez álta­lában vonatkozik a fegyveres erők, fegyveres testületek KISZ- szervezeteire is. Ezzel a kérdés­sel foglalkozni kell. Ha azt mond­juk, hogy a KISZ mozgalmi jel­legét kell erősíteni, akkor ez ér­vényes a fegyveres erőknél mű­ködő KISZ-szervezetekre is. Tudom, elhangzott itt is, hogy nemcsak törekvések, hanem ered­mények is vannak a KISZ moz­galmi munkájának fejlesztésében, de még önállóbb arculatot kell kialakítania a KISZ-nek a fegy­veres erőkön belül is. Jobban előtérbe kell helyezni például az indirekt politizálási tevékenysé­get. A jelentésben sok jó szó esett a parancsnokokról, a pártszer­vezetekről, és ezek igaz megál­lapítások voltak. De ha a KISZ mozgalmi jellegét akarjuk erő­síteni, akkor ehhez az is kell, hogy a parancsnokok korszerűb­ben, más munkastílussal, megér­tőbben foglalkozzanak a KISZ vagy a KISZ-fiatalok által­ fel­vetett kérdések­kel. Nem akarok én egy parancsnokot sem meg­bántani, de mielőtt valamire azt mondja, hogy nem, előtte hallgassa meg a KISZ-szerveze­­tet, és utána mondja ki adott esetben azt, hogy nem, ha azt ki kell mondani. A fiatalos lán­got ébren tartani — és nem va­lamiféle kincstári módon értel­mezni a dolgokat — ez a pa­rancsnoki munka művészetéhez tartozik." Nekem is az a véle­ményem, hogy­­a fegyveres erők­nél, testületeknél az egyszemélyi parancsnoki rendszer és a de­mokratizmus összeegyeztethető. Természetesen­­a parancs bírá­lata vagy az alá- és fölérendelt­ség vastörvényének az áthágása semmiféle okkal nem indokol­ható és nem engedhető meg. ------------------------------------------------------------------------------­ A fiatalos lángot ébren tartani Korom Mihály felszólalása a KISZ KB ülésén Önállóbb arculat igénye Szerintem is figyelmet érdemel, hogy az ötvenes és a hatvanas évekhez képest lényegesen keve­sebb a bevonulók között a KISZ- tag. Arra is oda kell figyelni, hogy a KISZ-be ugyan belépnek a fegyveres testületeknél, de a Felszólalása végén Korom Mi­hály jónak ítélte a központi bi­zottság határoz­at-tervezetét. A benne foglaltaknak a fiatalok­kal közös, sikeres­­végrehajtása érdekében ugyanakkor javasol­ta, hogy a KISZ Központi Bi­zottsága a parancsnokokhoz is szóljon, kérje ő­ket, hogy — kii-ki a maga munkaterületén — se­gítse elő a kitűzött célok eléré­sét. J 3

Next