Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)
1983-11-11 / 45. szám
V . * ! Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! A fegyveres erők KISZ-szervezeteinek felelősséggel ki kell venniök a részüket abból a szakmai és politikai oktató-nevelő munkából, amely a honvédség, a határőrség, a belügyi szervek és a munkásőrség kereteiben a fiatalok magas színvonalú helytállásának megalapozása érdekében folyik a szocialista társadalom rendjének, biztonságának védelméért. Hasznos időről időre áttekinteni ezt a munkát, értékelni az eredményeket, kijelölni a továbblépés teendőit. A központi bizottság mai ülése ezt a feladatot végezte el. Meggyőződésem, hogy a mai színvonalas vita után a határozat újabb lendületet s jó útmutatást nyújt majd a következő időszakban, nemcsak a fegyveres erők KISZ-szervezetei, hanem a parancsnokok és pártszervezetek számára is. A határozati javaslat jelzi, hogy a KISZ a fegyveres erőknél is képes az új követelményekhez igazodva munkájának a megújítására, munkastílusának, munkamódszerének a korszerűsítésére. E törekvéseket tisztelettel el kell ismerni és támogatni is kell A fegyveres erőknél működő KISZ-szervezetek jelentős politikai erőt képviselnek a testületek életében, hozzájárulnak az állomány megfelelő harckészültségéhez, erkölcsi, politikai tudata fejlesztéséhez, megbízható segítői a katonai és politikai vezetőknek. Munkájuk minden elismerést megérdemel. A párt Központi Bizottságának elismerését és köszönetét tolmácsolom az eddig végzett munkáért, abban a biztos tudatban, hogy tevékenységük a jövőben is tovább fejlődik. Hivatásuk magaslatán állnak Mint ismeretes, az MSZMP XII. kongresszusa — és azóta több magas párt- és állami fórum — értékelte fegyveres erőink helyzetét. Joggal állapíthatták meg, hogy fegyveres erőink és testületeink hivatásuk magaslatán állnak. Felsorakoznak a párt politikája mögé, megbízható szövetségesei a Varsó Szerződésben tömörült országok fegyveres erőinek, készen állnak minden körülmények között a Magyar Népköztársaság szocialista vívmányainak védelmezésére, alkotmányos rendünk, közbiztonságunk, államhatáraink őrizetére, a dolgozó nép hatalmának oltalmazására. Abban, hogy fegyveres erőink és testületeink munkáját így minősíthetjük, jelentős részük van a KISZ-szervezeteknek, a KISZ-tagoknak is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg — és gondolom, ezen a fórumon is helye van ilyen megállapításnak —, hogy a magyar ifjúság túlnyomó többsége elkötelezett a szocializmus iránt. Ez kifejeződik a mindennapi munkában, a tanulásban, s nem utolsósorban a fegyveres erőknél és a fegyveres testületekben teljesített szolgálatban is. Ugyanakkor az ifjúság körében tapasztalható ellentmondások a fegyveres erőkön belül is megmutatkoznak. A fegyveres erők nincsenek elszigetelve a társadalomtól, annak szerves alkotórészét képezik, a fiatalokra is hatnak az otthoni, a polgári életben, a nemzetközi, a katonai élet különböző területein tapasztalható pozitívumok és negatívumok. A mai fiatalok — a katonafiatalok is — meggyőző magyarázatokat várnak mind a nemzetközi élet, mind a szocialista társadalom építésének különböző kérdéseire. Gondjainkról, azok okairól sokszor kérdezik a katonák parancsnokaikat, a politikai munkásokat. E kérdések ismertek, mégis megemlítem őket: sikerül-e a békét megvédeni, milyenlesz társadalmi rendszerünk további útja, mikorra tudjuk felépíteni a szocialista társadalmat. A fegyveres erőknél is tapasztalható az az aggály, hogy vajon a XII. kongresszuson kitűzött céljainkat — az életszínvonalnak legalább társadalmi méretekben való megőrzését — sikerül-e elérnünk. A fiatalság természeténél fogva türelmetlen. A gyorsabb haladást, a fejlődést sürgeti. Sokat kezdeményeznek, de olykor nem elég körültekintően, megfontoltan. Ezt nem tartom istencsapásnak. A gondot inkább abban látom, hogy az idősebb generációhoz tartozó elvtársaink, a párttagok és a pártonkívüliek is az ilyen kezdeményezéseket nem mindig fogadják kellő megértéssel és támogatással. Ezektől nem mentesek a fegyveres erőkben szolgálatot teljesítő idősebb elvtársaink sem. A kezdeményezéseket jó irányba kell vinni, fejleszteni vagy megmagyarázni, hogy azokat miért nem lehet az adott pillanatban valóra váltani. Ez a munka elsősorban az idősebb generációra, főként a parancsnoki és pártpolitikai apparátusban dolgozó elvtársainkra hárul. Propagandacélpont is a hadsereg A mai vitában már szó volt arról, hogy rakéták irányulnak ránk. Ez így igaz. De nemcsak rakéták, hanem mellettük a nyugati propaganda fegyverei is ránk szegeződnek. E tekintetben ellenségeink megkülönböztetett figyelmet fordítanak mint célpontra a hadseregre, fegyveres testületeinkre és a fiatalokra. „Szórakozz és ne politizálj!” — mondják. Azt hirdetik, hogy a katonai szolgálat megtagadása nem alkotmányellenes, hiszen a Magyar Népköztársaság alkotmánya a lelkiismereti szabadsághoz való jogot is garantálja. Tehát nem kell feltétlenül katonának lenni. Pacifizmust hirdetnek, defetizmust, kishitűséget keltenek, és sajnos ezekben a kérdésekben az ellenséges propagandisták a mi történelemoktatásunk gyenge pontjaira és hézagaira is építhetnek. Az ellenséges propaganda arra is számít, hogy az ifjúságnak nincs közvetlen történelmi tapasztalata az éles osztályösszeütközésekről, nincsenek közvetlen élményei már 1956-ról sem. Mindezt igyekeznek propagandájukban úgy felhasználni, hogy hihetővé tegyék,, amit mondanak. El kell ismerni, hogy mindez nem hatástalan, amint erről az előterjesztés is szólt. Hallottuk, hogy a bevonuló fiatalok között akadnak, akik elveszett éveknek tekintik a katonai szolgálatot. • Aki egy kicsit aktívabb vagy többet tesz, mint ami a kötelessége, azt nemegyszer azzal a régi világból itt maradt jelzővel illetik, hogy „örömkatona”. Ezekre feltétlenül oda kell figyelnünk. Az is vizsgálandó, mi annak a magyarázata, hogy a tiszti és tiszthelyettesi hivatás nem tartozik a divatos pályák közé. Azt gondolom, ezzel konkrétabban és eredményesebben kell foglalkozni. Igaz, hogy a hadsereg nagy nevelő iskola, de sokat kell még tenni, hogy ezt a nevelőiskolai funkcióját még teljesebben, még jobban betölthesse, leszerelés után sokan elvesznek a KISZ számára. Nem mondom, hogy a társadalom is elveszti őket, de a KISZ igen. A központi bizottság tagjai jól tudták, hogy mostanában a KISZ háza táját sok szó éri, hogy a munkája nehézkes, sokszor bürokratikus, nem elég fiatalos. Ez általában vonatkozik a fegyveres erők, fegyveres testületek KISZ- szervezeteire is. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Ha azt mondjuk, hogy a KISZ mozgalmi jellegét kell erősíteni, akkor ez érvényes a fegyveres erőknél működő KISZ-szervezetekre is. Tudom, elhangzott itt is, hogy nemcsak törekvések, hanem eredmények is vannak a KISZ mozgalmi munkájának fejlesztésében, de még önállóbb arculatot kell kialakítania a KISZ-nek a fegyveres erőkön belül is. Jobban előtérbe kell helyezni például az indirekt politizálási tevékenységet. A jelentésben sok jó szó esett a parancsnokokról, a pártszervezetekről, és ezek igaz megállapítások voltak. De ha a KISZ mozgalmi jellegét akarjuk erősíteni, akkor ehhez az is kell, hogy a parancsnokok korszerűbben, más munkastílussal, megértőbben foglalkozzanak a KISZ vagy a KISZ-fiatalok által felvetett kérdésekkel. Nem akarok én egy parancsnokot sem megbántani, de mielőtt valamire azt mondja, hogy nem, előtte hallgassa meg a KISZ-szervezetet, és utána mondja ki adott esetben azt, hogy nem, ha azt ki kell mondani. A fiatalos lángot ébren tartani — és nem valamiféle kincstári módon értelmezni a dolgokat — ez a parancsnoki munka művészetéhez tartozik." Nekem is az a véleményem, hogya fegyveres erőknél, testületeknél az egyszemélyi parancsnoki rendszer és a demokratizmus összeegyeztethető. Természetesena parancs bírálata vagy az alá- és fölérendeltség vastörvényének az áthágása semmiféle okkal nem indokolható és nem engedhető meg. ------------------------------------------------------------------------------ A fiatalos lángot ébren tartani Korom Mihály felszólalása a KISZ KB ülésén Önállóbb arculat igénye Szerintem is figyelmet érdemel, hogy az ötvenes és a hatvanas évekhez képest lényegesen kevesebb a bevonulók között a KISZ- tag. Arra is oda kell figyelni, hogy a KISZ-be ugyan belépnek a fegyveres testületeknél, de a Felszólalása végén Korom Mihály jónak ítélte a központi bizottság határozat-tervezetét. A benne foglaltaknak a fiatalokkal közös, sikeresvégrehajtása érdekében ugyanakkor javasolta, hogy a KISZ Központi Bizottsága a parancsnokokhoz is szóljon, kérje őket, hogy — kii-ki a maga munkaterületén — segítse elő a kitűzött célok elérését. J 3