Magyar Nemzet, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

4 része megint külföldi irányzatok befolyása alatt áll. Nem lehet minden húsz esztendőben forradalomba zavarni ezt az országot csak azért, mert van zsidókérdés, amelynek konstruktív és becsületes megoldására eddig nem voltunk képesek. Tisztességesen és végérvényesen meg kell oldanunk ezt a kérdést. Messzire kell menni ennek a megoldása során, de azután legyen csend és nyugalom. Mert a forradalom tönkreteszi a nemzet jövőjét. Nem forradalomra, hanem tisztességes konstruktív, végérvényes megoldásokra van szükség. Ezt vegye tudomásul a túloldalon és ezen az oldalon is mindenki, aki magyarnak és kereszténynek meri vallani magát ebben a Házban. (Felkiáltások a kormánypárton. Azért van itt ez a javaslat.) — Egyetértek gróf Teleki Pál miniszterelnökkel abban is, hogy magyaroknak kell lennünk és maradnunk Európában. Elfogadom általánosságban ezt a törvényjavaslatot, noha bizonyos elvi kérdésekben és bizonyos részletek tekintetében nagyon súlyos aggodalmaim vannak. Elvileg főleg azt kifogásolom ebben az egész törvényalkotásban, hogy nem disztingvál zsidó és zsidó között, kifogásolom, hogy általánosít, hogy nem tesz különbséget érdemesek és érdemtelenek között. Az olasz törvény nagyon tisztességesen, az olasz nemzeti szempontokat mérlegelve, felálította azokat a kategóriákat, amelyeket ki kell venni a zsidótörvény rendelkezései alól és akiket érdemük alapján vesz ki. Az ellenzéki padokban nem konkrét megoldásokra van szükség. Itt a bírálat a kötelesség. Mégis egyszerűbbnek tartom, ha pozitív alakban mondom el a Háznak, hogy miféle megoldást tartottam volna én helyesnek, miféle elveket akceptáltam volna, ha történetesen ennek a törvénynek megalkotása rám bízatott volna. Konkrét javaslatok a helyes megoldás érdekében . Mindenekelőtt ott kezdeném, hogy a jövőre nézve eltiltanám a zsidók bevándorlását. (Helyeslés a baloldalon.) Egyenesen nem akartam szememnek hinni, amikor a törvényjavaslatot végignéztem. Hol van ebben a törvényjavaslatban olyan fejezet, amely legalább pro fátum megtiltaná a zsidók bevándorlását? Mert azt hiszem, abban véleménykülönbség nincs közöttünk, hogy a zsidóságnak és a keresztény társadalomnak egyaránt érdeke, hogy újabb zsidóbeszivárgás ne legyen. Az előadó jelentésében azt írja, hogy erre a zsidótörvényre szükség van azért, mert az Európában bevezetett különféle zsidótörvényalkotások azt a veszélyt rejtik magukban, hogy nagyobb tömegekben történik zsidóbeszivárgás Magyarországra. Utal jelentésében arra, hogy 1867-ben a legkiválóbb magyar törvényhozók a zsidóbevándorlás ellen irányuló erélyes intézkedéseket sürgettek. — Csak sajnálni tudom, hogy 1867-től mostanáig ilyen intézkedés nem történt, mert akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb volna ennek a kérdésnek fajvédő szellemben való megoldása is. De ha a törvényhozás 72 esztendő alatt nem szánta rá magát arra, hogy ilyen korlátozó intézkedéseket tegyen, kérdem, mi az oka annak, hogy viszont most sincs ilyen rendelkezés a törvényben? Makkai János előadó: Ott van a harmadik szakasz. Eckhardt Tibor: A harmadik szakasz nem tiltja el a zsidó bevándorlást, csak a honosítást nem engedi meg. Márpedig teljesen más dolog a honosítás megszüntetése, vagy a bevándorlás megtiltása. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az oka ennek, mert igenis az idegeneknek az országból való kirekesztése, az idegen elemeknek az országból való kiszárítása az az elvi álláspont, amit az egész világ megért. Az egész világ védekezik az idegenek beözönlése ellen. Amerika védekezik a japán bevándorlás ellen. A védekezés mindenütt faji alapon történik. Én tehát ott kezdeném a törvényalkotást, hogy a jövőre nézve ! és talán nemcsak a zsidókat illetőleg, hanem általában az idegeneket illetőleg, nagyon alacsony létszámhoz kötött foglalkozásonként megállapítandó kvótához kötném az idegenek bevándorlását, úgy, ahogy azt nálunk sokkal hatalmasabb és boldogabb országok is megtették és megteszik, így nem volna mód arra, hogy az történjék, ami történik. Személyesen láttam, hogy menekült külföldi zsidók magyar útleveleket kapnak ebben az országban. És ha az ajtón kidobjuk őket, visszajönnek az ablakon. Kérdem: törvényalkotás-e az, mely ilyen egyszerű és természetes intézkedést elmulaszt, ugyanakkor pedig keresztény családok egységét is felborítja úgynevezett zsidóüldözés, vagy a zsidókérdés megoldása címén. Hát legyünk logikusak és védekezzünk az idegenek beáramlása ellen. Ezek ellen azonban komoly preventív intézkedés nincs a javaslatban. Elég volt a Eckhardt Tibor. Már a második zsidótörvényjavaslat beterjesztése előtt pontos zsidókatasztert kellett volna készíteni. Lett volna idő arra, hogy az országban pontosan összeírják mindazokat az egyéneket, illetőleg családokat, akik zsidóknak minősülnek, hogy összeírják mindazokat a tárgyi szempontokat és adatokat, amelyek ennek a kérdésnek elbírálását, foglalkozási áganként való lemérését lehetővé teszik. Nagyon sok fölösleges vita, nagyon sok légüres térben mozgó és, sajnos, minden tárgyi alapot kényszerűleg nélkülöző izgalom nem lenne, ha pontos zsdókataszter alapján tárgyilagos képet festhetnénk magunknak arról, hogy a törvényjavaslatnak milyen jelentősége van, milyen következményekkel jár az egyes foglalkozási ágakban. Már csak azért is szükség volna erre, mert hiszen a zsidótörvényjavaslat rendelkezései alapján olyan igazolási kényszer szakad nemcsak a zsidókra, hanem kataszter hiányában egész Magyarországon mindenkire, aminek megfelelni úgyszólván lehetetlenség, mert nagyon nehéz egy nagymamának a kikutatása is — mondotta nagy derültséget keltve Eckhardt — és milyen könnyű ezen fennakadni. Peyer Károly: Pláne, ha az ember nem mond igazat előzőleg! Eckhardt Tibor: Már most tessék elképzelni, hogy az egész orságban mindenkinek el kell végeznie a családkutatást. És ez tévedések esetén egészen a büntetőjogig menő konzekvenciákkal jár. Olyan óriási kötelezettséggel állunk majd szemben, amely alól a kormánynak nem lehet és nem szabad kitérnie. Tessék sürgősen tehát megcsinálni a zsidókatasztert, tessék elvégeztetni azt a bizonyos népszámlálási munkát, amelyre nemcsak a zsidókérdés megítélése szempontjából, de a keresztény társadalom zaklatásának elkerülése szempontjából is feltétlenül szükség van. Tessék nyilvánosság elé hozni azokat a számokat, amelyek a kérdés konkrét megítélését lehetővé teszik. Végrehajtható törvényre van szükség. Elég volt a frázisokból, a Eckhardt Tibor: Hajlandó vagyok disztingválni. Hajlandó vagyok a zsidókat mint egyenrangú, jó magyar honpolgártársaimat akceptálni, de valahol állítsuk be a cezúrát. A hazai zsidóságnak igen sokszor igen tiszteletreméltó vezetői is hibásak abban, hogy a maguk körén belül fel nem állították ezt a választóvonalat. Most keresztény oldalról történt egy káros és felesleges általánosítás A zsidóságnak lett volna tehát elsősorban kötelessége és érdeke, hogy hatáskörén belül meghúzza a választóvonalat: te galíciáner vagy, én pedig magyar. Ha ez megtörtént volna, akkor most nagyon sok súlyos hibát és veszélyt könnyebben ki lehetne küszöbölni. — E két mulasztásnak, a bevándorlási tilalom és a zsidó kataszter hiányának feltárása után pozitíve fejtem ki azokat az elvi szempontokat, amelyeket a zsidókérdés megoldása terén alkalmazandóknak látnék. Utalok arra, amit különben a törvény harmadik paragrafusa is tartalmaz, talán nem egészen világosan, hogy tudniillik ki kell szorítani az országból az 1914 óta bevándorolt zsidóságot. Ebben az országban kétféle tekintetben vár megoldásra a zsidókérdés Megoldást kell keresni abban a tekintetben, hogy a zsidók túl nagy száma korlátoztassék és túlhatalmuk visszaszoríttassék. Ez az a két szempont, amiért nemzeti önvédelem jogán ennek a nemzet frázisokból, handa-bandákból, az üldöző kijelentésekből, a komolytalan intézkedésekből. Amit megszavazunk, azt végre is kell hajtani. Tudnunk kell tehát, hogy mi az, amit csakugyan végre is lehet hajtani. A kataszterre ezért is szükség van. Meglehetősen összekavarja ez a törvényjavaslat a faji és az aszszimilációs problémát Lényegében azonban mégis az asszimilálás alapjára helyezkedik. Legalább is amennyire én megítélhetem a javaslatot. És ha az asszimiláció alapjára helyezkedik, akkor meg kell állapítani azokat a tárgyi ismérveket, amelyek fennforgása esetén az asszimiláltságot legalább is mint egy prezumpciót vélelmezni lehet. Feltétlenül szükség van olyan zsidókataszterre, amelyből hivatalosan meg lehet állapítani a bevándorlás időpontját. A bevándorlás időpontjának nézetem szerint az asszimiláció szempontjából tényleges értéke és jelentősége van. Peyer Károly: A sváboknál is. Eckhardt Tibor: Meg kell állapítani azt is, hogy az illető zsidó család, amely a kataszterbe felvétetik, minek minősül. Güttler Dénes képviselőtársamnak megint csak általánosító kijelentéseivel szemben kénytelen vagyok azt az azt hiszem megcáfolhatatlan véleményemet kifejezésre juttatni, hogy ennek negligálása nagyon sok zűrzavarnak válik még okozójává. — Faj, felekezet vagy nemzetiség-e a zsidó? Van olyan család, amely mind a három. Egy Galíciából bejött, ki nem keresztelkedett, jidisül beszélő zsidó faj is, felekezet is és nemzetiség is. Az asszimilált, de ki nem keresztelkedett zsidó faj is, felekezet is. A kikeresztelkedett és asszimilált zsidó pedig csak fajilag különbözik a többi magyartól. Hogy tehát asszimiláltnak minősíthető-e egy zsidó, vagy egy zsidó származású család, ahhoz ismernünk kell, hogy az illető család faj, faj és felekezet, vagy pedig faj, felekezet és nemzetiség? Mert ennek a családnak további sorsát együttesen ezekből a szempontokból kell elbírálni, nek igenis joga van cselekedni. De vigyázni kell, hogy ne éppen azok ellen a zsidók ellen történjenek intézkedések, akiknek itteni múltbeli működésük esetleg közérdekű volt és ne azok a tömegek maradjanak itt, akik bármilyen dehonesztálás vagy üldözés ellenére változatlanul folytatják majd a maguk illegális tevékenységét. Elsősorban tehát azt vizsgálnám meg, hogy kik az idegenek. Nem eresztek be újabb zsidót. Az 1914 óta bevándorolt zsidókat, mint idegeneket kiszorítom az országból. Kivándorlási lajstromra kell tenni őket, mert képtelenség kiütni egy család kezéből a kenyeret, azután azt mondani, hogy most pedig maradj itt és sétálj Budapest utcáin. Mi lesz az ilyen emberekből? Vagy zsebmetsző vagy orgyilkos vagy bolsevista agitátor. Akinek a kezéből kiütöm a kenyeret, azt át is kell tennem a határon. — Az idegennek minősített zsidóság kivándsoroltatása olyan nagy nemzetközi vonatkozású probléma, amelynek helyes előkészítése nélkül e törvénynek vagy szégyenletes és barbár pogromszerű irányzathoz kell vezetnie vagy csődöt mond és végrehajthatatlanná válik. Az 1914. óta bevándorolt zsidóság kitelepítése mellett fel kell állítani a másik cezúrát is, amelynek időpontja az emancipációval kezdődik. Az 1867 óta bevándorolt zsidóságot illetően azt a posztulátumot kötném ki, hogy ittartózkodásának közérdekű voltát igazolja. Akiknek az ittartózkodása nem közérdekű, azoknak ügyét a tárgyi ismérvek alapján bírói, legalább is közigazgatási bírói akció mellett kell elbírálni. Azt a zsidót, akinek is tartózkodása nem közérdekű, szintén a kivándorlási listára kell venni és a lehetőség határain belül az ország területéről el kell távolítani.— Az 1867 előtt bevándorolt zsidósággal szemben általánosságban egy megszorító intézkedést kell tenni és ez az, hogy akik bizonyos bűncselekményeket követtek el, akik akár a kommunizmus alatt kompromittálták magukat, akár pedig a nemzet gazdasági és pénzügyi érdekei ellen súlyosabban vétettek, azok az 1867 előtt bevándorolt zsidók, akik ilyen büntetendő cselekményeket követtek el vagy a jövőben elkövetnek, szintén kerüljenek rá a kivándorlási listára. — Mi az előnye ennek a megoldásnak? Megszabadulunk a zsidók salakjától és nem teszünk embertelen, dehonesztáló megkülönböztetést azokkal a zsidókkal szemben, akiknek itteni tevékenysége megegyezik vagy összeegyeztethető a közérdekkel. Kérdezem: nem volna-e okosabb erre az elvi alapra rátérni? Még a jövő szempontjából is rá kell mutatnom arra, hogy ilyen megoldás állandó morális ellenőrzést jelent és a valutáris, valamint illegális külkereskedelmi, valutáris és egyéb hasonló tevékenységet háromszor is meggondolná az a zsidó üzletember, ha az a veszély járna vele, hogy nem csupán megbüntetik, hanem rá is teszik a kivándoroltató listára. A maradék zsidósággal szemben, amely nem esik bele a kivándoroltatási lastromba, felállítanám az általános numerus clausus elvét. Erről is volt már vitám a Házban. Én mindig úgy érveltem, hogy a numerus clausus nem minősíthető igazságtalanságnak, sőt megfordítva, a numerus clausus az egyforma osztó igazság álláspontjának felel meg. Mert ha 6 százalék a zsidó és 94 százalék a nemzsidó, én megszövegezhetném ezt a problémát így is: nemzsidó elemnek joga van 94 százalékos érvényesülésre ebben az országban. Ez kétségbevonhatatlan tény, ebben az esetben pedig nyilvánvaló, hogy a zsidóságnak csak hat százalék erejéig van joga érvényesülni. Ennek az általános numerus claususnak keretén belül lehetővé kell tenni természetesen a kompenzálást. Ha a közhivatali pályákon, a hadseregben és egyéb területen a zsidóságnak nem engedjük meg, hogy egyáltalában helyet foglaljon, akkor a gazdasági pályákon aránylag magasabb százalékot lehet nekik engedélyezni. De nem kellene ezeket a rendelkezéseket bizonyos megbélyegző tendenciákkal kísérni, hanem az osztó igazság, egy belső békességnek megteremtése jegyében kellene ezeket a kérdéseket előre megszervezni és józanul leadminisztrálni. A korlátozások terén legmesszebbre a szellemi életben mennék, ahol nyomban végrehajtandónak tartanám a numerus clausust. A gazdasági életben a gyakorlati szükségességek szerint — foglalkozási ágakként — kell felállítani a végrehajtás mértékét. Nem hiszem, hogy a nemzet érdekében cselekszik az, aki jobban gyűlöli a zsidóságot mint ahogy szereti a saját fajtáját. (Nagy taps az ellenzéken.) — Nem lehet, nem szabad helyeselnem olyan intézkedéseket, amelyek ártanak a zsidó és ártanak a keresztény társadalomnak is. — Foglalkozási ágak szerint kell elkészíteni a zsidó katasztert. Azt a formát kell szem előtt tartani, amit a legkisebb munkabérek bevezetésénél követtek. — Kérdezem: egy biztosító társaságnak mi az értéke, a vagyona? Talán bizarrul hangzik: az az ügynöki kar, amely szerzi neki az ügyfeleket. Ami a kereskedőnek az áruraktár, az a biztosítóintézetnek a vigéc Keresztény vigécek nincsenek, viszont vannak keresztény kézben lévő nagyüzemek és üzletek, amelyek — ha brutálisan rájuk kényszerítik például az ügynöki karra vonatkozó intézkedéseket, méghozzá a jutalékrendszer beszámításával máról-holnapra vagy zsidó cégekké változnak vagy kénytelenek bezárni. Nem lehet sematikusan intézkedni ezekben a kérdésekben. A nemzet érdekét, a nemzet folytonosságának érdekét, mint minimumot, a magyar keresztény társadalom érdekében figyelembe kell venni. (Helyeslés az ellenzéken.) Fajkereszteződés és cikk-cakk politika Eckhardt Tibor: Én az egyenjogúság tekintetében közjogi téren mennék a legmesszebbre, mert nem látok komoly veszedelmet a 6 százalék zsidóság szavazati jogának gyakorlásában. Viszont lehetett volna komoly veszedelem, ha a törvényjavaslat eredeti szövegét tartják fenn. Nem is tudom megérteni, hogy a javaslat eredeti kodifikálása során ilyen veszélyes intézkedést hogyan vehettek fel. A zsidóság mint külön népcsoport küldené ide a maga 14—16 képviselőjét. Előfordulhatna olyan parlamenti helyzet, amikor a nemzeti akarat determinálása attól a 14—16 zsidó képviselőtől függne, mint ahogyan a közelmúltban felvidéki képviselőtársaink 17 szavazata adta meg az akkori kormánynak a többséget. A zsidó népcsoport lehetne a mérleg nyelve a parlamentben, ha ilyen népcsoportszerű megoldásra módot adunk. A 6 százalékos zsidószavazatban nem látok semmiféle veszedelmet, mert keverve van a többi magyar között és maguk a zsidók is ezt kívánják. Különválasztva ezeket a szavazatokat, bomlasztó elemmé válhatnának, amelynek súlya alatt az egész magyar közjogi élet darabokra hullhatna. Ezért is tiltakoznom kell minden ilyen kísérlet ellen. Eckhardt Tibor ezután kijelentette, hogy rá kíván térni a törvényjavaslatnak azokra az intézkedéseire, amelyeket — annak ellenére, hogy a javaslatot általánosságban elfogadta — sohasem fog megszavazni. Az első a félvérekre vonatkozó rendelkezés. — Kérdezem: olyan könnyű a zsidókérdés megoldása, olyan kevés zsidóval van dolgunk, hogy a zsidóság létszámát most már a félvér és keresztény vallásban született keresztényekkel is még csak szaporítanunk kell, hogy annál nehezebbé váljék a probléma megoldása? — A félvérekkel szemben csak egy álláspontra lehet helyezkedni. Amelyik félvér keresztény vallású, az keresztény; amelyik félvér zsidó vallású, az zsidó. Ez az egyszerű és természetes megoldás. Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a keresztény megoldás is. Eckhardt Tibor: Mert hiszen abban a pillanatban, amikor áttérünk a fajbiológiai álláspontra, olyan bomlasztó elemet viszünk bele a magyar társadalomba, amely az ország közéletét és számos vezető, de a legalacsonyabb rétegekben levő családok életét és egyúttal a nemzet jövőjét valóságos megrázkódtatással és a legsúlyosabb katasztrófával fenyegeti. (Ügy van! Ügy van az ellenzéken, zaj a kormánypárton.) — Helytelennek tartom távoli fajok keveredését. Ez nem kívánatos, de más dolog az, hogy a jövőre nézve lehetőleg meg kell nehezíteni és akadályozni a vérkeveredést és más dolog egy 72 esztendős folyamat, amelyet egyszerre akarnak elemeire felbontani. A fajkeveredésben, a kapcsok, mislingek gyártásában a veszedelmet abban látom, hogy diszharmonikus lelkű emberek keletkeznek, eik-cakban politizáló emberek ... Eckhardt Tibornak ezt a kijelentését a kormánypárt és a kereszténypárt kivételével a Ház minden oldalán megtapsolták. Eckhardt Tibor: Ez igenis helytelen. A jövőre nézve meg kell akadályozni. De elkezdeni a magyar életben a véranalízist, a családfakutatást, a molesztálásokat, a gyanúsításokat, az egymás kipusztításának kíméletlen, visszataszító és magyartalan rendszerét, ez ellen felháborodottan tiltakozom és nem vagyok hajlandó ilyen rendelkezéseket megszavazni, hogy azután ezek a rendelkezések a magyar törvénykönyvbe kerüljenek. A megkülönböztetés szüksége Magyar Nemzet SZERDA, 1939 MÁRCIUS 1.