Magyar Nemzet, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-22 / 223. szám

Csütörtök, 1955. szeptember 22. .Egyébként minden jól sikerült..." Egy Bartók-levél margójára v­ártok keveset, szinte vona­­t­szodva nyilatkozott szemé­lyes dolgairól, s bármilyen szorgalmas levelező is volt, a saját személyével foglalkozó utalások leveleinek elenyésző hányadát teszik. Annál fárad­­hatatlanabbul fejtegeti levelei­ben zenetudományi, népzene­kutatási kérdésekben elfoglalt álláspontját, s nem fukarkodott idejével, fáradságával, irodal­mi, sőt politikai kérdések meg­világításában sem. Ha­ ügyről volt szó, amelyért szükséges­nek tartotta, hogy síkra száll­jon, hosszan írt. Saját magáról, röviden vagy sehogyan sem­ Páratlan szerénysége zongora­művészi mivoltában különösen érvényesült. Szerénységéről hadd álljon itt ez a dokumentum. "A­uszonhárom esztendős volt, amikor 1904. november 10-én hangversenyt adott Po­zsonyban. Jószerével első ko­moly szereplése volt ez a fő­városon kívül. Beethoven-, Liszt- és Richard Strauss-mű­­v­eket játszott, s mint az aláb­biakban látni fogjuk, óriási si­kerrel. A pozsonyi lapok kri­tikái egekig magasztalták a fiatal pianistát. A német nyel­vű Pressburger Zeitung a töb­bi között így írt: »Bartók úgy látszik, Liszt zongoradarabjai­nak virtuóz művelésére szánta el magát...« Később a cikk elemzi Lisztnek Bach Weinen und Klagen korál-témájára írott változatait, s Bar­tók zongorázásáról azt írja: »Bartók ezt a művet kinyilat­koztatásszerűen játszotta. Aho­gyan Liszt a koráit... megszó­laltatja, s ahogyan ezt Bartók a maga egyszerűségében into­­nálja és művészien, szinte tel­jes dübörgő orgona-erőre fo­kozza, ez a fenséges benyomás örökre megmarad bennünk.« A Nyugatmagyarországi Hír­adó című lap a Bartók által előadott Beethoven-szonátáról (op. 26.) azt írja: »A szonáta első tételét lágyabb és behízel­­gőbb billentyűveréssel, tisztább­­ és átlátszóbb frazírozással alig­­ lehet játszani. A reá követke­zett pezsgő, bizsergő Scherzo után a gyászinduló nehéz, sú­lyos akkordjai ez a mély ko­molysága, egyszerű téma, mint mázsás sírkő nehezedett a hallgatóság szorult kedélyére, hogy a Finálé gyöngyöző, csil­lámló allegrójával annál nyo­matékosabban kifejezhesse is­mét a fel-felébredő életkedvet.« A lapok visszhangja híven tolmácsolta a közönség érzé­seit. ■Dartók másnap — szokása ■*D szerint — beszámolt az otthoniaknak a fontos hang­versenyről. Lapot írt tanárjá­nak, Thoman Istvánnak Buda­pestre. A lap képes oldalán: egy pozsonyi utca. A másik olda­lon pedig — mindarról, ami­ről fentebb olvashattuk a lel­kendező lap-kritikákat. Bar­tók ennyiben ad számot: »250!« (hogy tudniillik eny­­nyien voltak a hangverse-­­nyen). »Elég. De nagyon elfo­­­­radtam. Egyébként minden jól sikerült. Sokszor üdvözlöm B.« Tizenegy szó, s a nevét jelző B-betű. Ennyit szánt Bartók a maga zongoraművész-sikerének. S ha ma élnek, akik akkor hallhat­ták, bizonyára egész szívükkel, érzik most is: »a fenséges be­nyomás örökre megmaradt«. (—I—r) Szombaton kezdődnek a Bartók-ü­nn­epséírek A Bartók Béla emlékkiállí­tást szeptember 24-én, szom­baton délelőtt fél tizenkettő­kor nyitják meg a Nemzeti Múzeum dísztermében. Ünnepi beszédet Kállai Gyula nép­művelési miniszterhelyettes mond. A kiállítás megnyitása után fél egy órakor hangver­seny lesz Bartók Béla művei­ből. A budapesti békebizottság és a TTIT Eötvös Klubja csü­törtökön este hét órakor Bar­tók Béla-emlékestet rendez az Eötvös Klubban (Bem József rakpart 44.). Az emlékesten Járdányi Pál Kossuth-díjas zeneszerző beszél Bartók Béla munkásságáról. Beszámoló a genfi atom­értekezletről Jánossy Lajos akadémikus, a fizikai tudományok kandidá­tusa és Simonyi Károly, a fi­zikai tudományok kandidátu­sa szeptember 26-án, hétfőn este 6 órakor az Eötvös Lo­­ránd Fizikai Társulat előadó­termében (V., Reáltanoda utca 13—15.) beszámolnak az atom­energia békés felhasználásá­val kapcsolatban a közelmúlt­ban lezajlott genfi értekezletről. FILM KRÓNIKA fmniiiiiiimiiiiiiiiiiiiiittiiiiHiiiiiiiitiiimiiHiititiiiiiiittiHHmiiiiiifViifc JO REGGELT — Színes szovjet filmvígjáték Bizonyára kevés embernek jut eszébe, ha a gépkiállítá­son bemutatják az ekszkavá­­tor, a markológép működését, hogy a gyakorlati életben ilyen gép körül mennyi mulatságos dolog történhet. Az új szovjet vígjáték a szocialista munka területén felkutatja azokat a figurákat, akik fontoskodó, nagyképű módszereikkel és magatartásukkal a munkát nehezítik, meg azokat is, akik épp oly szenvedélyesen har­colnak a munkakörülmények megjavítása érdekében, mint a magia jogos, érzelmeiért. Kitűnő, nagyon mulatságos vígjáték kerekedik ebből, amely bővelkedik szatirikusan jellemzett figurákban. Válta­kozó színhelyeken ismerjük meg a szereplőket: a hajón, amely a fiatalokat szállítja az útépítéshez, az irodában, ahon­nan a munkát dirigálják. A munkahelyen, ahol az út épül, a legény- és leányszállásokon s a kultúrházban, ahol mulat­ságot tartanak. Maljugin, a film írója gon­doskodik arról, hogy a figyel­met a mulatságos, leleplező momentumokra hívja fel első­sorban. Hogy kifigurázza egyes személyekben, típusokban az olyan jellemeket, akik nem tudnak lépést tartani fontos feladatukkal s felületes gé­piességgel próbálnak olyan hatáskört betölteni, amely va­lódi gondoskodást, szívet-lel­­ket, értelmet, szervezőképessé­get és odaadást kíván. Frolov rendező a filmkönyv lehetősé­geit jól kiaknázta. Elsőrendű színészekkel figuráztatja ki a két negatív alakot, Bobiljovot és tanítványát Usatovot. Bo­­biljov Ljubeznov alakításában olyan figura, aki a figyelmét az étkezési örömökre összpon­tosítja, meg arra, hogy magá­ról minden felelősséget eleve elhárítson. Usatov pedig Bje­­lov művészi jellemzésében olyan alak, aki megrészegedve hatáskörétől, “dinamikus” élő­lénnyé korcsosul, folytonos te­­tonálgatással, sürgető jelsza­vak bömbölésével, száguldo­zással, sürgetésekkel és hamis jelentésekkel próbálja helyre­hozni, amit elmulasztott: a m­unka alapos megszervezését, az emberek helyes értékelését és irányítását. Magától értetődik, hogy két ilyen bürokrata működése visszás körülményeket teremt a munkafeladat minden pont­ján. Ezeket a visszásságokat a film nagyon mulatságos, na­gyon emlékezetes szatirikus éllel leplezi le. Ugyanakkor kedves és mulatságos szerelmi történet szálait vegyíti mon­danivalói közé. Ez a szerelmi történet sokatmondó, mert vi­lágosan rámutat arra, hogy olyan emberek is, akik mun­kájukban kitűnően helytáll­nak ugyan, mégis rabjai lehet­nek elfogultságoknak, amilyen elfogultság például a nők munkaképességének hátrányos megítélése. Vaszja, a markoló­gép sztahanovista irányítója — akinek szerepét Szapancev alakítja — nagyon kedves fickó. Kicsit rátarti és hiú. A tiszteletére rendezett bálon minden táncosnőjének saját fényképét adja emlékbe. V.­ onnan vásárolt motorkerék­párját elementáris fölénnyel kezeli, pedig még ki sem ta­nulta titkait. Segédjével, Mi­­trával együtt, a rossz szervezés miatt szembekerülnek a gép­kocsivezető-nőkkel. Ha ugyan­akkor figyelembe vesszük, hogy az egyik nő, a kedves Katja, szerelmes a sztahano­vistába, érintjük ezzel annak a szerelmi konfliktusnak mag­­vát, amely a filmen vidám módon elmérgesedik és még vidámabb módon megoldódik. Kitűnő jelenetek egész sora jellemzi ezt a filmet. Nagyon mulatságos a tucatnyi leány egyforma estélyi ruhája, me­lyet a leányok abb­an a meg­győződésben vásároltak, hogy egyetlen példányban létező modellruha, megnyerhetik Vele a bálkirálynő címet. Nagyon kedves jelenet ezen a bálon a­­bűnös* üzletvezető felelősség­­revonása, aki tánccal fizet Kétségtelen tény, hogy a né­zőközönség kedveli azokat a filmeket, amelyeknek alapja kémkedési történet. Együtt jár az ilyen történettel a fe­szült helyzet, az éles jellemzés és a folytonosan jelenlevő le­hetőség a meglepetésre, a harcra. Fontos művészi terület ez, hiszen ebben a témakörben a legnépszerűbb művészet, a film, nagyon hasznosat tehet az éberség nevelése érdekében. Az új lengyel film Kontwiczki és Sumepski könyve alapján Skrowaczewski rendezésében új hangot, új stílust jelent eb­ben a filmműfajban. Kevesebb kellékkel dolgozik, mint az eddigi hasonló filmek. S hogy példával jellemezzük ezt az előadásmódot, megemlítjük azt a jelenetet, amikor a ké­met Nyugatról átdobják. Egy kukoricatáblán pillantjuk meg aktatáskával, ballonkabátban és csak a távolodó repülőgép zaja jelzi, hogy ezt az embert pillanatokkal előbb repülőgép­ről ejtőernyővel dobták a népi demokratikus Lengyelország földjére. Ez a leegyszerűsített közlésmód lehetővé teszi, hogy a mindennapi élet jelenségei­t, azért, hogy vevőit­ félrevezetve, gépiesen akarta tervét teljesí­teni. A filmben nincsenek erőlte­tett vígjátéki elemek, vígjá­téki sémák. A vidám szovjet életet közel hozza a nézőhöz, s ugyanakkor számtalan olyan észrevétellel gazdagítja, amely­­lyel ezt az életet még vidá­mabbá teheti. Különösen ked­vessé teszi a filmet, hogy benne a lírai és szatirikus ele­mek kellemesen keverednek. A film szatírája életerősebb, mint lírai, szerelmi tartalma, s ennek egyik oka, hogy Katja alakja elmosódottabb, meg­­fogalmazatlanabb, mint a férfi főszereplőké. között fejlessze az éberséget, mert nem a szokatlan, nem a rendkívüli eszközökre hívja fel a figyelmet. S ha arra gondo­lunk, hogy a kémek elsősor­ban arra törekszenek, hogy elvegyüljenek, ez a művészi módszer feltétlenül helyesel­hető. Nagyon érdekes maga a történet is, amit a film bemu­tat, s fő érdekessége abban áll, hogy a diverzáns egy olyan család körében talál működé­sére alkalmas szálláshelyet, amelynek tagjai közt többféle embertípust ismerünk meg. Érdekes és nagyon valószínű, talán az is, ahogy a film a kém életét, ezt a szorongással teljes keserű életet bemutatja. Hibája a filmnek, hogy — ki­tűnő kifejezőereje mellett — nem példázza eléggé azokat az egyszerű, de­ becsületes embe­reket, akiknek magatartásán az ilyen szennyes vállalkozá­sok feltétlenül és minden eset­ben megbuknak. A színészi munka elsőrendű. Jan Koecher ért a kitűnő, ár­nyalatos rendezéshez. Komoly művész. Kár, hogy a forgató­­könyv fogyatékosságait még­sem fedezte fel. Újvári Imre KARRIER — Lengyel film Budapestre érkezett N. Szudarikov moszkvai egyetemi tanár Szerdán Budapestre érkezett N. Szudarikov moszkvai tan­székvezető egyetemi tanár, a Szovjet Állam és Jog című fo­lyóirat megbízott főszerkesz­tője, aki a VOKSZ jogi szak­osztályának küldötteként vesz részt a magyar jogászok pén­teken kezdődő hévízi kongresz­­szusán. A szovjet vendéget a repülőtéren a Magyar Jogász Szövetség elnökségének meg­bízásából Kovács István főtit­­eá. ..... kár, Szalai József, a Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyé­szének első helyettese, Szabó Imre akadémiai levelezőtag, az Állam- é­s Jogtudományi Intézet igazgatója, Beér János és Lévay László egyetemi ta­nárok, Ciesler Viktor igazság­ügyminisztériumi főosztályve­zető és Révai Tibor, az Ügy­védi Kamarák Országos Bizott­ságának főtitkára fogadták. Közös csehszlovák—magyar néprajzi kutatás Három szlovák néprajzku­tató érkezett Magyarországra: Filova Bozsena, Szonja Kova­­csevicsova és Emília Csajan­­kova. Céljuk nem egyszerű tanulmányút; a magyarországi szlovák települések vizsgálata mellett a magyar néprajzi ku­tatók munkásságába is bele­kapcsolódnak. A tudományos együttműködés újabb jele ez: a csehszlovák és magyar nép­­­rajzi tudomány közös felada­tok megoldására szövetkezett. Az együttesen végzett munka sokat segít a magyarországi szlovák nemzetiség és a cseh­szlovákiai magyar községek folklórjának behatóbb ismere­téhez. hintésére látogatását jelezte Ján Miartan, a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatója. S az elmúlt héten Budapestre érke­zett kutatók három héten át részt vesznek a tótkomlósi gyűjtőmunkában. Szlovák nyelvismeretük, és néprajzi tájékozottságuk rendkívül so­­kat jelent a néprajzi kölcsön­hatások vizsgálatában, az ösz­­szehasonlító kutatásokban. A készülő monográfia egyes fe­jezeteit szlovák és magyar ku­tatók közösen dolgozzák ki, s a munka szlovák nyelven a Szlovák Tudományos Akadé­mia kiadásában jelenik majd meg. A magyar néprajzkutatók nemrég elhatározták, hogy el­készítik a gazdag hagyomá­nyokkal rendelkező Tótkomlós község néprajzi monográfiáját. Ez a munka részletesen foglal­kozik majd a község kialaku­lásával, a szlovákok beköltö­zésének kérdéseivel, ismerteti és elemzi a szlovák nyelvjárás jellegzetességeit. A háznak és berendezésének vizsgálata, a települési viszonyok meghatá­rozása után külön rész foglal­kozik a földművelés­ és állat­tartás kérdéseivel. A­ monog­ráfia leggazdagabb része elő­reláthatólag a népviseleteket, szőtteseket, hímzéseket, kerá­miát, cserépedényeket, festett bútorokat tárgyaló fejezet lesz. Sok színes anyagot nyújt a hitvilágnak, a népszokások­nak, a szövegfolklórnak (nép­mese, népköltészet), a népze­nének és táncnak összegyűj­tése is. Az írásbeli feljegyzé­sek kiegészítésére fényképek, rajzok, magnetofon- és filmfel­­vételek készülnek. A 15—20 ívre terjedő tanul­mány előzetes terve nagy ér­deklődést keltett Csehszlová­kiában is. A kutatások megte-Hasonló kutatás indul meg rövidesen Csehszlovákiában is a magyarlakta területeken. A magyar néprajzi gyűjtők való­színűleg azokon a nyitravidéki­­ magyar településeken kapcso­lódnak bele a csehszlovák ku­tatók munkájába, ahol fél év­százada Kodály Zoltán oly sok értékes népdalt jegyzett fel. E készülő kötet viszont — noha munkáját többségében cseh­szlovák kutatók végzik — itt, Magyarországon jelenik meg magyar nyelven. M. A. A nemzetközi szlávisztikai értekezlet munkája A Belgrádban ülésező nem­zetközi szlávisztikai értekezlet szakosztályonként folytatja munkáját. A szakosztályok ülésének kezdete előtt a mun­kabizottság ülésén a szovjet küldöttség javaslatot terjesz­tett elő, hogy a soron követ­kező szlávisztikai kongresszust Moszkvában tartsák meg 1958- ban. A munkabizottság elfo­gadta ezt a javaslatot és jóvá­hagyás végett beterjeszti a nemzetközi szlávisztikai szö­vetségnek. Elutaztak a Tudományos Munkások Világszövetségének közgyűlésén részt vevő magyar küldöttek A Tudományos Munkások Világszövetsége szeptember 23-tól 25-ig Berlinben közgyű­lést tart. A közgyűlésre a Tu­dományos Munkások Világ­­szövetsége magyar tagszerve­zetének, a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetségének képviseletében szerdán Berlinbe utazott Val­­kó Endre, a MTESZ főtitkára és Hevesi Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagja, az Akadémia mű­szaki tudományok osztályának titkára. Hevesi Gyula elutazása előtt nyilatkozatot adott, amelyben kiemelte: a Tudományos Mun­kások Világszövetsége szer­vezi és mozgósítani kívánja azokat a tudósokat, akik tilta­koznak a tudomány eredmé­nyének pusztító célokra való felhasználása ellen. A Szövet­ség egyik elsőrendű feladata, hogy az atomenergia békés felhasználását elősegítő kuta­tásokra ösztönözze a tudomá­nyos elmélet és a gyakorlat dolgozóit. A Szövetség ennek érdekében nemzetközi kong­resszus összehívását vette tervbe. A mostani ülésnek egyik célja az is, hogy előké­szítse ennek a nemzetközi kongresszusnak megtartását a jövő évben.­­ Külön foglalkozik a köz­gyűlés a nemzetközi tudomá­nyos együttműködés további fejlődésével, a tudósok kölcsö­nös cseréjével, a kölcsönös tapasztalatcserével. Amint ar­ról értesülésünk van, a világ­szövetség jelentősnek és köve­tésre méltónak találja a ma­gyar társszervezetnek azt a kezdeményezését, hogy nyári üdülésre meghívott angol és francia tudósokat, s a jövő év­re viszont magyar tudósok kaptak meghívást Francia­­országba és Angliába. — A világszövetségnek egyik feladata az is — ezzel is fog­lalkozik a mostani közgyűlés —, hogy védelmet, erkölcsi és anyagi segítséget nyújtson azoknak a haladó tudósoknak, akiket tudományos felfogásuk miatt üldöznek. A múlt évben a szervezet többször lépett fel sikerrel ilyen esetekben. — A magyar tudományos dolgozók tevékenyen igyekez­nek kivenni részüket a világ­­szövetség munkájának fejlesz­tésében. A magyar delegáció két javaslatot kíván a közgyű­lés elé terjeszteni. Az egyik az, hogy a jövőben a világszö­vetség közgyűlésén tárgyalja­nak a különböző országokat és tudományágakat egyformán érdeklő fontos szervezési és módszertani kérdéseket is. — Másik javaslatunk az — amit hazánkban már a legkö­zelebbi tudományos kongresz­­szusokon megvalósítanak —, hogy minden nagyobb jelentő­­ségű­ és különösen nemzetközi jellegű tudományos konferen­cián a Tudományos Munkások Világszövetségének ott jelen­levő valamelyik képviselője ré­vén ismertessük a világszövet­ség aktuális feladatait és te­gyünk határozati javaslatot az adott kongresszus tárgyával kapcsolatban arra, hogy a tu­dományos fejlődés eredmé­nyeit kizárólag az emberiség békés, kulturális céljainak megfelelően használják fel — mondotta Hevesi Gyula. Egy vidéki könyvkiadó munkája Új vidéki könyvkiadóink közül a Pécsett működő Du­nántúli Magvető szép eredmé­nyekre tekinthet vissza. Rövid nyolchónapos fennállása alatt hét könyvet adott ki, amelyek között legjelentősebbek Egry József és Takács Gyula biblio­fil kiadás, Vízitükör című kö­tete, Csorba Győző elbeszélő költeménye, az Ocsúdó évek és Tatay Sándor novelláskötete, az Ének a szőlőhegyről. A Vizitükör­­ben Egry József tizennégy rajza a Balaton sze­relmesének megható vallomá­sa; Takács Gyula versei és Tatai Sándor novellái a Du­nántúl tájainak megejtő va­rázsát örökítik meg. Hogy a Dunántúli Magvető a fiatalok­ról sem feledkezett meg, azt Gáli István, Páll József és Szántó Tibor kötetei bizonyít­ják. A régi közmondás, hogy sen­ki sem lehet próféta saját, ha­zájában­­ megdőlt Pécsett, Csorba Győző kötete iránt igen érdeklődtek a pécsiek: diákok, munkások, tisztviselők vásárolták a könyvnapi sátor­ban, ahol a Dunántúli Mag­vető írói dedikálták könyvei­ket. Hasonlóképpen szíves fo­gadtatásra talált az Egri-raj­zokkal ékes Vizitükör, amely minden könyvtár díszére válik. A Dunántúli Magvető iroda­lombarátokat nevel. Az Író­szövetség helyi csoportjának helyiségeiben péntek délutá­nonként megvitatják a frissen megjelent vagy kiadásra ke­rülő könyveket. Ma még csu­pán 30—40 főre tehető azok száma, akiket a baranyai iro­dalmi élet érdekel, de ez a szám hétről hétre nő. A kiadó­hoz 629-en küldtek be eddig verset, novellát, regényt, szín­darabot! Komoly szám ez, tíz lektornak ad munkát a beér­kezett írások feldolgozása. Az első hét kiadott könyvet az év végéig újabb hét kö­veti. Nyomás alatt van a dunán­túli népmesék illusztrált kö­tete, a Hetedhét ország, amely­ből húszezer példányt adnak ki, Várkonyi Nándornak Az üstökös csóvája című Petőfi­­tanulmánya, Örsy Ferenc Na­­ni­a néni című mai tárgyú re­génye. Jelentékeny érdekes­ségnek ígérkezik Pataki Dezső mártírhalált halt író tizenkét novellát­ tartalmazó posthu­­mus kötete Déry Tibor beve­zetőjével s nagy érdeklődésre tarthat számot Galsai Pongrác portrésorozata a Nyugat-nem­zedék elfelejtett prózaíróiról, A feledés hajósai címmel, Ka­lász Márton versekkel jelent­kezik. Kiadják ezenkívül a dunántúli bányászmeséket, amelyeket a bányavidékeken szájhagyományok alapján gyűjtöttek egybe. Örvendetes jelenség ez a frissen pezsgő vidéki irodalmi élet, a vidéki könyvkiadás fejlődése. Lehetőséget nyújt a tehetséges fiataloknak, hogy mondanivalójukkal az olvasó elé kerülhessenek és az idő­sebb írók — Kodolányi János, Várkonyi Nándor, Tatay Sán­dor. Takács Gyula munkáit is szeretettel gondozza, s adja át az egész ország olvasóközön­ségének. F. R. NAPLÓ ! A MÁV Szimfonikus Zene­kar tizenhat előadásból álló új hangversenysorozatot kezd, amelynek első hangversenye október 7-én lesz. A hangver­senyeket minden hónap első és harmadik péntekjén tartják a Zeneművészeti Főiskolán. " Bécsben véget ért a­­Politi­ka a karikatúrában­"­ című nemzetközi karikatúra-kiállí­tás, amelyen 16 ország — köz­tük a Magyar Népköztársaság — 144 karikaturistájának raj­zait mutatták , be. A kiállítást majdnem 10 000 látogató tekin­tette meg.* A Chaillot-palota színház­termében a napokban megtar­tották az első párizsi nemzet­közi énekverseny döntőjét. Az első nagydíjat Nyikoláj Jurov bolgár basszista nyerte el. Szekszárdim a helyi kultúr­­ház rendezésében november X­7-ig ünnepi napokat rendez­nek. Az ünnepségeket a szek­szárdi szerzők estje vezeti be, amelyen a magyar irodalom Tolna megyében élt nagyjai: Vörösmarty, Garay és Babits művein kívül a megye ma élő íróinak munkásságát is bemu­tatják. »Hogyan kerülhetünk közel­­ Bartók muzsikájához?! címmel,­­ az Országos Filharmónia hat,­­ mikrobarázdás lemezekkel il­ i­lusztrált előadást rendez a­­ Bartók-teremben. A beveze­­t­­ők során Bar­ha Dénes zene­­i esztéta ismerteti meg a hall­­­­gatókkal Bartók munkásságát­­ és egyes alkotó korszakainak­­ kiemelkedő műveit. Az előadá­sok második részében az utol­­­­­ó alkotó korszak egy-egy nagy­­ mesterművét játsszák. 5

Next