Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)
1961-05-03 / 103. szám
1**1. május Nemzet Thorez az algériai puccs okairól és a francia nép követeléseiről A külpolitikai helyzet »VESZÉLYES ÖSVÉNYEKEN« címmel írt Szemleiró cikket a Pravdában az Egyesült Államok kubai politikájáról. Az ellenforradalmárok felett hősi erőfeszítések és emberáldozat árán aratott győzelem nem hozta még meg a békét és a nyugalmat a szabadság szigetén — írja a Pravda, majd megállapítja: A Karib-tenger térsége fölött még mindig sűrűsödnek a viharfelhők. Szemleíró aláhúzza, hogy az esztelenség és az elvakultság, úgy látszik, tartósan eluralkodott az amerikai fővárosban. Szemleíró idézi Kennedy elnöknek egy nemhivatalos beszélgetés során elhangzott következő kijelentését: »Nem élhetünk még tíz évig ezzel a Castro-féle rákkal«, majd sajtó- és rádióközleményekre hivatkozva rámutat arra, hogy Washington kormányköreiben komolyan fontolgatják egy Kuba elleni új amerikai intervenció lehetőségét. Egyesek azt indítványozzák, hogy a guantanamói amerikai katonai támaszpont ellen megrendezett támadási komédiával teremtsenek ürügyet betörésre, mások azt tanácsolják, hogy az Egyesült Államok hadiflottája fogja szoros gyűrűbe Kubát, ismét mások indítványozzák, hogy próbálkozzanak az intervenció »pánamerikai« változatával. Szemleíró emlékeztet azokra az észszerű kijelentésekre és ígéretekre, amelyeket Kennedy a választási kampány során és országlásának első heteiben tett, majd kiemeli az új elnök szavai és tettei között jelentkező kiáltó ellentmondást. Kennedy politikai váltói — írja — az ellenőrzés során egyszerűen hamisaknak bizonyultak, a Fehér Ház új gazdája ahelyett, hogy végrehajtaná az amerikai külpolitikai vonal beígért megváltoztatását, jobbnak látja, ha csődbejutott elődeinek nyomdokain halad. A Kennedy ígérte »új ösvényeken« a nemzetközi közvélemény nem lát mást, mint a »furkósbotot« — állapítja meg a Pravda cikke. Roosevelt helyesen gondolta, hogy minden furkósbot darabokra törik, ha a függetlenségért és a haladásért küzdő népek ellen használják. Vajon mást lehet-e várni most, amikor a haladás erői, oly hatalmas mértékben megnövekedtek és megsokszorozódtak. A furkósbot politikája — a rablás, erőszak, nemzetközi kalózkodás politikája — sohasem hozta meg és nem is hozza meg a távozó világbajnokai által várt eredményt. Annak az útnak, amelyre az amerikai külpolitika szekerét akarják terelni, csak egy állomása van: a katonai katasztrófa. Az, aki meggyújtja a tüzet, nemcsak a kezét égetheti meg, hanem maga is elpusztulhat a lángokban — figyelmezteti az amerikai vezetést Szemleíró a Pravdában. Nagyon hevesen bírálják Kennedyt az angol lapok. Az Observer vezércikkében így vélekedik: A kubai kaland nem elszigetelt baklövés, hanem abból a különleges amerikai világnézetből ered, amelyet Kennedy teljes mértékben vall és amely az Egyesült Államokat élesen elválasztja szövetségeseitől s az összes semleges államoktól. E nézet szerint a kapitalizmus azonos a szabadsággal és minden erénnyel. A kommunizmus viszont olyan abszolút bűn, mint a nácizmus vagy a gyilkosság és aki ezt kétségbevonná, azt már »megfertőzte a ragály«. Kennedy azt hiszi, a gondviselés őt szemelte ki arra, hogy a szabadság erőit a végromlás elleni végső erőfeszítésre vezesse és mindenki, aki nem támogatja őt, elpuhult vagy meghátráló. A Sunday Express szerint a Kubával kapcsolatos magatartás súlyos nézeteltéréseket szült az amerikai kormányban. A lap tudósítója azt állítja, hogy Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-megbízottja lemondással fenyegetőzött, ha bármilyen további katonai akciót indítanának Kuba ellen. Stevenson közölte Kennedyvel, képtelen tovább védelmezni az ENSZ-ben azt a politikát, amelyet ő maga is agresszívnek tart. Thorez beszéde Párizsból jelenti az MTI. Vasárnap a Lille közelében levő Seclin-ben a Nord megyei kommunista pártszervezet konferenciáján nagy beszédet mondott Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az algíri államcsíny, amely már a harmadik 1958 május óta, az algériai háború következménye volt. Ez a háború fokozatosan korlátozta a francia nép szabadságjogait, és gyakorlatilag felszámolta a demokráciát, a személyi hatalom olyan rendszerét hozta létre, amely a fasizmus veszélyét rejti magában. Thorez hangsúlyozta, hogy a legújabb algíri események megerősítették a francia kommunisták véleményét a degaulleista hatalom, a monopóliumok hatalmának jellegéről. Már 1958 októberében rámutatott a párt arra, hogy a degaulleista politika ellentmondásokat idéz elő a monopóliumok, a kormány és az algériai gyarmati birtokosok, a kiváltságosok, a hadsereg tisztikarának egy része között. Ezek az ellentmondások vezettek az 1960 januári öszszeesküvés kirobbantásához. Már akkor világossá vált, hogy a hatalom, amely »erősnek« mondotta magát, valójában igen gyönge, hiszen foglya a saját eredetének. így jutottunk el az újabb lázadáshoz, a tábornokok puncsához, akik az idegenlégió zsoldosaira támaszkodtak, különösen a légió 1-es számú ejtőernyős ezredére, amely 90 százalékban volt SS-ekből és magyar ellenforradalmárokból állt. Mindenki megállapíthatta, milyen könnyedén ragadhatták magukhoz a hatalmat a pártütők Algírban. A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután az algíri puccsal kapcsolatban egész sor kérdést vetett fel, amelyek választ érdemelnének. Fejvesztettségnek, vagy megrendezett színjátéknak nevezhető-e az, ami április 23-án éjszaka történt, amikor a miniszterelnök felhívást intézett a párizsi lakossághoz: szirénajelzésre vonuljon a repülőterekre az ejtőernyősök elébe. Vagy komoly volt ez a felhívás — mondotta Thorez —, s ez esetben mit tehettek volna a párizsiak puszta kézzel az ejtőernyősök ellen, vagy talán a kormány maga sem hitt benne, hiszen az ejtőernyősök egymagukban hogyan tudhatták volna megszállni egyidőben egész Algériát és Franciaországot is? Mindenkit meglepett — hangoztatta ezután Thorez — az algériai lázadás gyors befejeződése. A pártütők ahogy jöttek, úgy el is mentek. Thorez ezután néhány tisztázatlan mozzanatra hívta fel a figyelmet, majd megállapította: a legfontosabb tény mégis az, hogy a nép verte le a lázadást. A nép mozgósítása idézte elő az államcsíny kudarcát. A munkásosztály óriási sztrájkja mérte a döntő csapást a pártütésre. A sorkatonák lojalitása is hozzájárult ehhez. Végül Thorez így foglalta össze a francia népi követeléseket: 1. Megbüntetni a bűnösöket és cinkosaikat, feloszlatni a fasiszta szervezeteket, betiltani a szolgálatukban álló újságokat. Megtisztítani a hadsereg és a rendőrség sorait, feloszlatni az idegenlégiót és a különleges egységeket, elindulni a hivatásos hadsereg megszüntetése felé Harcolni az alkotmány 16. szakaszának alkalmazása ellen, a demokrácia helyreállítása és megújhodása felé haladni. Nem szabad megengedni a nép sajtójának elkobzását, a munkásgyűlések megtiltását. 2. Az algériai békét meg Algírból jelenti a Reuter. Május elseje a házkutatások jegyében telt el Algír városában. A katonasággal karöltve nyomozó rendőrség kutatásának fő célpontja ezúttal az egyetemi negyed volt. A rektor hozzájárulásával minden egyetemi épületet átkutattak a padlástól az alagsorig, beleértve még a bonctermet is. A délutáni órákban elkezdődött kutatás este nyolc órakor ért csak véget. Az AP szerint az algíri rendőrség hétfőn este 85 további személy letartóztatását jelentette. Ezzel mintegy ötszázra emelkedett a letartóztatottak száma. Az európaiak által lakott házak átkutatása után mintegy 300 pisztolyt és tizenöt géppisztolyt találtak. A lefoglalt fegyverek száma körülbelül 9000 darab, de nem hivatalos becslések szerint még ennek sokszorosa lehet európaiak kezében. A városban újabb szélsőjobboldali röpiratok jelentek meg és arra szólítják fel a lakosságot, hogy emlékezzék meg május 13-a évfordulójáról. Mint az MTI Párizsból jelenti, de Gaulle tábornok hétfőn kéttemplomos falujából kell teremteni, haladéktalanul meg kell kezdeni a tárgyalásokat az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával az algériai nép önrendelkezési joga alapján. Fel kell hagyni a manőverekkel, az Algéria területének felosztására irányuló fenyegetésekkel. visszatért Párizsba, hogy meghallgassa Louis Joxe államminiszternek négynapos algíri vizsgálata eredményéről szóló jelentését. A délutáni órákban az államfő a szűkkörű kabinet ülésén elnökölt. A köztársasági elnök és kormánya a jelek szerint ez alkalommal szélesebb körű számonkérésre készül, mint az 1960 januári lázadás után. Az AP jelenti, hogy Párizsban előkészületeket tettek az algíri lázadás főkolomposának, Challe tábornoknak perére. A tárgyalást előreláthatólag tíz napon belül megkezdik zárt ajtók mögött. A francia hadügyminisztérium vasárnap rövid közleményben bejelentette, hogy letartóztatták Jean Nicot tábornokot, a francia légierők egyik vezetőjét. A szűkszavú közlemény csak annyit említ, hogy Nicot-ot egy katonai fogházba szállították. Az AP párizsi jelentése szerint szombaton este letartóztatták Pierre Bigot vezérőrnagyot, az algériai légierők parancsnokát és Andre Petit dandártábornokot, a szaharai körzet parancsnokhelyettesét. Házkutatások, letartóztatások Algírban De Gaulle széleskörű leszámolásra készül Tíz napon belül bíróság elé állítják Challe-t Afrikai külügyminiszteri értekezlet Kairóban Hathatalmi chartát írtak alá Kairóból jelenti az MTI. Kairóban vasárnap megkezdődött a januárban Casablancában tartott értekezleten részt vett országok külügyminiszteri értekezlete. Mint AFP-tudósítás közli, az értekezlet elnökévé Ako Adjei ghanai külügyminisztert választották. A megnyitó ülésen ünnepélyesen aláírták a Casablancában kihirdetett afrikai chartát, amit majd az érdekelt kormányok ratifikálnak. Az afrikai charta célja: a szabadság diadalának előmozdítása egész Afrikában és Afrika egységének megteremtése. Az afrikai charta ennek értelmében állandó szerv létesítéséről intézkedik, amely öszszehívja majd az afrikai konzultatív gyűlést, amint arra lehetőség nyílik. Az afrikai charta az Arab Liga mintájára máris javasolja négy bizottság, nevezetesen gazdasági, kulturális, politikai és katonai bizottság alakítását. Ezenkívül összekötő irodát létesítenek az említett négy bizottság tevékenységének öszszeegyeztetése végett. A külügyminiszteri értekezlet választja majd meg az összekötő iroda ideiglenes titkárságát is. Az értekezleten részt vesz a Mali Köztársaság, Ghána, Guinea, Marokkó és az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere, úgyszintén Jazid, az ideiglenes algériai kormány tájékoztatásügyi minisztere, aki a betegség miatt távollevő Belkaszem külügyminisztert képviseli. Látványés per vagy ENSZ-vizsgálat ? Találgatások Csembe sorsáról Kongóból jelenti az MTI. A kongói Coquilhatville-ben hétfőn bizottságokra oszolva folytatta tanácskozását az az értekezlet, amelyen Kaszavubu kongói elnök és a kongói nép árulói igyekeznek minél nagyobb koncot szakítani maguknak a terveik szerint szétdarabolandó Kongóból, így például az egyik bizottság azon vitatkozott, hol húzzák meg Kaszai tartomány északi és déli része között az új határt. Leopoldville-i jelentés szerint nem szállították át hétfőn Csombet, a Coquilhatville-ben Mobutu zsoldosainak »őrizetébe vett« katangai diktátort Leopoldville-be. Az AFP tudósítója közli, hogy Leopoldvilleben sűrűn találgatják, mi lesz Csombe sorsa. Bizonyos megfigyelők körében úgy vélik — írja az AFP tudósítója —, hogy Kaszavubuék igyekeznek majd megszabadulni Csomóétól, illetőleg attól a felelősségtől, hogy maguk döntsenek, mi történjék vele. Ezért valószínűleg átadják majd az ENSZ-nek, így az az ENSZ bizottság, amely a Biztonsági Tanács február 21-i határozatával megbízást kapott, hogy vizsgálja ki Lumumba kongói törvényes miniszterelnök meggyilkolásának körülményeit, akadálytalanul kihallgathatja Csombét. Leopoldville-ben egyébként feltűnést keltett, hogy az ENSZ, amely a múltban jól együttműködött Csombéval, most tudomást sem vesz helyzetéről. Más vélemények szerint Kaszavubu kongói elnök »kormánya« látványos pert készít elő Csembe, Katanga tartomány diktátora ellen, akinek hatalmi törekvései alkalmasint keresztezték Kaszavubu terveit. Bomboko, a leopoldville-i »belügyminiszter«, vasárnap sajtóértekezletet tartott. Csembe — mint mondotta —bűnös abban, hogy saját céljait szolgáló bel- és külpolitikát folytatott. Például: saját szakállára szövetkezni akart a francia közösséghez tartozó Brazzaville-i Kongó (volt Francia Kongó) kormányával, területhódítási tervei voltak és elsőnek Észak-Katangát foglaltatta el, végül gazdasági nyomást gyakorolt Kongó többi részére. A Coquilhatville-ben ülésező értekezletről szólva, Bomboko kijelentette, hogy »megegyezés nélkül nem fejeződhetik be az értekezlet«. Csembe fogságba vetése viszont meghozta a többi áruló területi étvágyát, mert — mint Bomboko kijelentette — az értekezlet máris elhatározta, hogy »felszabadítja« Katangát, ugyanakkor az is kiderült Bomboko szavaiból, hogy az értekezlet részvevői változatlanul agressziót készítenek elő Kongó törvényes kormánya ellen. Munongo, az elisabethville-i »belügyminiszter« hétfőre ugyan értekezletet hívott öszsze, amelyen még a belga bányavállalatok képviselői is jelen voltak, majd délután »minisztertanácsot« tartott, de hivatalos közleményt nem adtak ki. Az AFP tudósítója szerint jól tájékozott körökben úgy vélik, Csembe közvetlen munkatársai azért nem szállnak síkra kiszabadításáért, mert a hatalom megkaparintásáért máris kitört harc kötte minden figyelmüket. Szerintük ebben a harcban Mutaka, a tartományi parlament elnöke, Jean-Baptiste Ribue »pénzügyminiszter« és Munongo vesz részt. Az ENSZ leopoldville-i szóvivője hétfőn közölte, hogy a múlt héten Port Francqui-nál zsoldosok fogságába esett ghánai ENSZ-katonák visszanyerték szabadságukat és repülőgépen visszautaztak Luluabourgba. Körülbelül húsz ghánai ENSZ-katona hollétéről még mindig nem tudnak. Reuter-jelentés szerint a laoszi ellenfelek megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat SEATO-hadgyakorlat a Délkínai-tengeren Washingtonból jelenti a Reuter. Hétfőn az amerikai fővárosban tíz napon belül negyedszer ült össze a nemzetbiztonsági tanács. Az ülés részvevői Kennedy elnökkel megvitatták a legutóbbi laoszi fejleményeket és más kérdéseket. A tanácskozáson részt vett Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldötte is. Hírügynökségi jelentések szerint Stevenson részvétele megerősíti azt a véleményt, hogy az Egyesült Államok esetleg az ENSZ elé terjeszti a laoszi kérdést. Nyugati hírügynökségek vientiane-i jelentése szerint Harriman, Kennedy amerikai elnök utazó nagykövete hétfőn folytatta megbeszéléseit Vientiane-ban. Mint ismeretes, a nagykövet korábban már tárgyalt Szihanuk herceggel, Kambodzsa államfőjével. Hétfőn Harriman a laoszi uralkodóval folytatott megbeszélést, majd a lázadó katonai erőkkel tanácskozott. Mint az AFP közli, Phoumi Nosavan igen sötét képet festett Harrimannak a lázadók katonai helyzetéről, s hangoztatta, ha idejében nem kötik meg a tűzszünetet, akkor a nyugati országok katonai segítségét kéri. Mint az AFP közli, Harriman kedden Vientaane-ből Saigonba utazott. Az ADN manilai jelentése szerint a SEATO hat tagállamának mintegy hatvan hadihajója vasárnap hadgyakorlatot kezdett a Délkínai-tengeren. Mint az UPI amerikai hírügynökség megállapítja, ez a legnagyobb flottaegység, amelyet a SEATO valaha is összeállított. Az UPI közlése szerint Manilában megjegyezték, hogy a flotta rövid idő alatt átirányítható a vietnami partokhoz, ha a SEATO laoszi beavatkozásra határozná el magát. A New York Times vasárnapi vezércikkében figyelmeztet, hogy a kormány Laoszra vonatkozó határozata sorsdöntő lehet Leleplezi egyben, hogy amikor az Egyesült Államok intervenciót mérlegel Laoszban, a Castro-ellenes partraszállás kudarcáért szeretne elégtételt szerezni. A Daily Herald hétfőn kiemeli, az Egyesült Államok elnöke azt a benyomást kelti, hogy Laoszban akár »melegháborús« helyzet kialakulását is kockáztatja. A laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság május elsején ülést tartott és ezen teljes megegyezésre jutott a genfi értekezlet társelnökei, Anglia és a Szovjetunió kormányai elé terjesztendő jelentés szövegében. Az ülés végén kiadott közlemény bejelenti, hogy a bizottság nem tart újabb ülést addig, amíg nem kap újabb utasításokat. A bizottság kész Laoszba utazni. A Reuter bangkoki diplomáciai körökre hivatkozva gyorshírben közli, hogy a laoszi szembenálló felek képviselői állítólag találkoztak és megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat. A megnevezett diplomáciai körök szerint a találkozóra valahol Vientiane és Luang Prabang között került sor a két várost összekötő útszakaszon. Hozzáfűzték még, hogy a találkozó már hétfőn megtörtént. A hírt más forrásból még nem erősítették meg. Hazahívták a Kubában élő amerikai állampolgárokat Katonai erősítés a guantanamói támaszpontra Washingtonból jelenti a TASZSZ. Washingtonban a latin-amerikai ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság ülésén Dean Rusk, az Egyesült Államok külügyminisztere ismertette a Kuba elleni fegyveres támadás kudarcának okait. Bush, aki fehérre akarja mosni az Egyesült Államok agresszív politikáját, biztosította a szenátorokat, hogy az Egyesült Államok nem tervez újabb fegyveres agressziót Kuba ellen. Ugyanakkor Morse szenátor szerint a külügyminiszter beismerte, hogy az Egyesült Államok fegyverrel látta el a kubai menekülteket. Mint a UPI jelenti, Svájc havanai nagykövetsége, amely tudvalevőleg az amerikai érdekeket is képviseli Kubában a diplomáciai kapcsolatok megszakítása óta, rádióközleményben hívta fel a még Kubában tartózkodó amerikai állampolgárokat, azonnal térjenek haza az Egyesült Államokba. Az intézkedés az amerikai külügyminisztériumtól származik. A TASZSZ közli, hogy Washingtonba érkeztek a kubai ellenforradalmárok »forradalmi tanács« nevű szervezetének vezetői. José Miro Cardona, Manuel de Varona és három társuk. Guantanamóban — hírügynökségi jelentések szerint — újabb amerikai haditengerészeti gyalogos zászlóalj szállt partra teljes harcfelszereléssel, a 2-es számú partraszálló hajóraj egységein pedig még egy zászlóalj haditengerészeti gyalogos zászlóalj tartózkodik. Ezek a hajók bármikor befuthatnak Guantanamo kikötőjébe. Egy Reuter-jelentés szerint hétfőn a Havana közelében levő egyik repülőtérre leszállt egy amerikai személyszállító repülőgép. A gép egyik utasa közölte, hogy miután máskép nem tudott eljutni Kubába, fegyverrel kényszerítette a gép pilótáját, hogy Key West helyett Kubában szálljon le. Elmondotta, hogy Trujillo dominikai diktátor 100 000 dollárt ajánlott fel neki, ha Fidel Castrot meggyilkolja. A repülőgép később visszatért Floridába. »Kuba nem hajlandó ürügyet szolgáltatni az Egyesült Államoknak újabb nyílt Kubaellenes agressziójához« — mondotta Fidel Castro kubai miniszterelnök az El Nacional venezuelai napilap tudósítójának. Castro kifejtette, hogy a kubai kormány ez idő szerint nem szándékozik felhívni az Egyesült Államokat, adja viszsza Kubának a guantanamói támaszpont területét. Viszont a kubai kormány tervbe vette, hogy mihelyt ajánlatosnak tartja, az ENSZ hágai nemzetközi bíróságához fordul ezzel az igényével. A havanai rádióban Guevara, a kubai kormány iparügyi minisztere ismertette az ország gazdasági helyzetét. A távlati gazdasági terveket ismertetve, a miniszter kijelentette, hogy az új ipari üzemek létesítését továbbra is központilag szervezik meg, de a felépült ipari üzemek termelésének irányítását az egyes tartományok gazdasági vezetői végzik majd. Közölte továbbá, hogy kidolgozták az ország kőolajkincse feltárásának terveit. E munkához szovjet szakemberek segítségét veszik igénybe. A kormány tervbe vette, egy évenként 250 000 tonna termelőképességű acélgyár építését, továbbá öt éven belül a villamosenergia-termelés megkétszerezését.