Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)

1961-05-03 / 103. szám

1**1. május Nemzet Thorez az algériai puccs okairól és a francia nép követeléseiről A külpolitikai helyzet »VESZÉLYES ÖSVÉNYEKEN« címmel írt Szemleiró cik­ket a Pravdában az Egyesült Államok kubai politikájáról. Az ellenforradalmárok felett hősi erőfeszítések és emberáldozat árán aratott győzelem nem hozta még meg a békét és a nyu­galmat a szabadság szigetén — írja a Pravda, majd megálla­pítja: A Karib-tenger térsége fölött még mindig sűrűsödnek a viharfelhők. Szemleíró aláhúzza, hogy az esztelenség és az el­­vakultság, úgy látszik, tartósan eluralkodott az amerikai fő­városban. Szemleíró idézi Kennedy elnöknek egy nemhivatalos be­szélgetés során elhangzott következő kijelentését: »Nem élhe­tünk még tíz évig ezzel a Castro-féle rákkal«, majd sajtó- és rádióközleményekre hivatkozva rámutat arra, hogy Washing­ton kormányköreiben komolyan fontolgatják egy Kuba elleni új amerikai intervenció lehetőségét. Egyesek azt indítványoz­zák, hogy a guantanamói amerikai katonai támaszpont ellen megrendezett támadási komédiával teremtsenek ürügyet be­törésre, mások azt tanácsolják, hogy az Egyesült Államok hadiflottája fogja szoros gyűrűbe Kubát, ismét mások indít­ványozzák, hogy próbálkozzanak az intervenció »pánamerikai« változatával. Szemleíró emlékeztet azokra az észszerű kijelen­tésekre és ígéretekre, amelyeket Kennedy a választási kam­pány során és országlásának első heteiben tett, majd kiemeli az új elnök szavai és tettei között jelentkező kiáltó ellent­mondást. Kennedy politikai váltói — írja — az ellenőrzés során egyszerűen hamisaknak bizonyultak, a Fehér Ház új gazdája ahelyett, hogy végrehajtaná az amerikai külpolitikai vonal beígért megváltoztatását, jobbnak látja, ha csődbejutott elődeinek nyomdokain halad. A Kennedy ígérte »új ösvényeken« a nemzetközi közvéle­mény nem lát mást, mint a »furkósbotot« — állapítja meg a Pravda cikke. Roosevelt helyesen gondolta, hogy minden fur­­kósbot darabokra törik, ha a függetlenségért és a haladásért küzdő népek ellen használják. Vajon mást lehet-e várni most, amikor a haladás erői, oly hatalmas mértékben megnöveked­tek és megsokszorozódtak. A furkósbot politikája — a rablás, erőszak, nemzetközi kalózkodás politikája — sohasem hozta meg és nem is hozza meg a távozó világ­bajnokai által várt eredményt. Annak az útnak, amelyre az amerikai külpolitika szekerét akarják terelni, csak egy állomása van: a katonai katasztrófa. Az, aki meggyújtja a tüzet, nemcsak a kezét égetheti meg, hanem maga is elpusztulhat a lángokban — figyelmezteti az amerikai vezetést Szemleíró a Pravdában. Nagyon hevesen bírálják Kennedyt az angol lapok. Az Observer vezércikkében így vélekedik: A kubai kaland nem elszigetelt baklövés, hanem abból a különleges amerikai világ­nézetből ered, amelyet Kennedy teljes mértékben vall és amely az Egyesült Államokat élesen elválasztja szövetségesei­től s az összes semleges államoktól. E nézet szerint a kapita­lizmus azonos a szabadsággal és minden erénnyel. A kom­munizmus viszont olyan abszolút bűn, mint a nácizmus vagy a gyilkosság és aki ezt kétségbevonná, azt már »megfertőzte a ragály«. Kennedy azt hiszi, a gondviselés őt szemelte ki arra, hogy a szabadság erőit a végromlás elleni végső erő­feszítésre vezesse és mindenki, aki nem támogatja őt, elpuhult vagy meghátráló. A Sunday Express szerint a Kubával kapcsolatos maga­tartás súlyos nézeteltéréseket szült az amerikai kormányban. A lap tudósítója azt állítja, hogy Stevenson, az Egyesült Álla­mok ENSZ-megbízottja lemondással fenyegetőzött, ha bármi­lyen további katonai akciót indítanának Kuba ellen. Stevenson közölte Kennedyvel, képtelen tovább védelmezni az ENSZ-ben azt a politikát, amelyet ő maga is agresszívnek tart. Thorez beszéde Párizsból jelenti az MTI. Vasárnap a Lille közelében levő Seclin-ben a Nord me­gyei kommunista pártszerve­zet konferenciáján nagy be­szédet mondott Maurice Tho­rez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az algíri ál­lamcsíny, amely már a har­madik 1958 május óta, az al­gériai háború következménye volt. Ez a háború fokozatosan korlátozta a francia nép sza­badságjogait, és gyakorlatilag felszámolta a demokráciát, a személyi hatalom olyan rend­szerét hozta létre, amely a fasizmus veszélyét rejti magá­ban. Thorez hangsúlyozta, hogy a legújabb algíri események megerősítették a francia kom­munisták véleményét a de­­gaulleista hatalom, a monopó­liumok hatalmának jellegéről. Már 1958 októberében rámu­tatott a párt arra, hogy a degaulleista politika ellent­mondásokat idéz elő a mono­póliumok, a kormány és az algériai gyarmati birtokosok, a kiváltságosok, a hadsereg tisztikarának egy része kö­zött. Ezek az ellentmondások vezettek az 1960 januári ösz­­szeesküvés kirobbantásához. Már akkor világossá vált, hogy a hatalom, amely »erős­nek« mondotta magát, valójá­ban igen gyönge, hiszen fog­lya a saját eredetének. így jutottunk el az újabb láza­dáshoz, a tábornokok puncsá­hoz, akik az idegenlégió zsol­dosaira támaszkodtak, külö­nösen a légió 1-es számú ej­tőernyős ezredére, amely 90 százalékban volt SS-ekből és magyar ellenforradalmárok­ból állt. Mindenki megálla­píthatta, milyen könnyedén ragadhatták magukhoz a ha­talmat a pártütők Algírban. A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután az algí­ri puccsal kapcsolatban egész sor kérdést vetett fel, ame­lyek választ érdemelnének. Fejvesztettségnek, vagy meg­rendezett színjátéknak nevez­­hető-e az, ami április 23-án éjszaka történt, amikor a mi­niszterelnök felhívást intézett a párizsi lakossághoz: sziréna­jelzésre vonuljon a repülőte­rekre az ejtőernyősök elébe. Vagy komoly volt ez a fel­hívás — mondotta Thorez —, s ez esetben mit tehettek vol­na a párizsiak puszta kézzel az ejtőernyősök ellen, vagy talán a kormány maga sem hitt benne, hiszen az ejtőer­nyősök egymagukban hogyan tudhatták volna megszállni egyidőben egész Algériát és Franciaországot is? Mindenkit meglepett — han­goztatta ezután Thorez — az algériai lázadás gyors befeje­ződése. A pártütők ahogy jöt­tek, úgy el is mentek. Thorez ezután néhány tisztázatlan mozzanatra hívta fel a figyel­met, majd megállapította: a legfontosabb tény mégis az, hogy a nép verte le a láza­dást. A nép mozgósítása idéz­te elő az államcsíny kudarcát. A munkásosztály óriási sztrájkja mérte a döntő csa­pást a pártütésre. A sorkato­nák lojalitása is hozzájárult ehhez. Végül Thorez így fog­lalta össze a francia népi kö­veteléseket: 1. Megbüntetni a bűnösö­ket és cinkosaikat, feloszlat­ni a fasiszta szervezeteket, betiltani a szolgálatukban álló újságokat. Megtisztítani a hadsereg és a rendőrség so­rait, feloszlatni az idegenlé­giót és a különleges egysége­ket, elindulni a hivatásos hadsereg megszüntetése felé Harcolni az alkotmány 16. szakaszának alkalmazása el­len, a demokrácia helyreállí­tása és megújhodása felé ha­ladni. Nem szabad megenged­ni a nép sajtójának elkobzá­sát, a munkásgyűlések megtil­tását. 2. Az algériai békét meg Algírból jelenti a Reuter. Május elseje a házkutatások jegyében telt el Algír városá­ban. A katonasággal karölt­ve nyomozó rendőrség kuta­tásának fő célpontja ezúttal az egyetemi negyed volt. A rektor hozzájárulásával min­den egyetemi épületet átku­tattak a padlástól az alagso­rig, beleértve még a boncter­met is. A délutáni órákban elkezdődött kutatás este nyolc órakor ért csak véget. Az AP szerint az algíri rendőrség hétfőn este 85 to­vábbi személy letartóztatását jelentette. Ezzel mintegy öt­százra emelkedett a letartóz­tatottak száma. Az európaiak által lakott házak átkutatása után mintegy 300 pisztolyt és tizenöt géppisztolyt találtak. A lefoglalt fegyverek száma körülbelül 9000 darab, de nem hivatalos becslések sze­rint még ennek sokszorosa le­het európaiak kezében. A vá­rosban újabb szélsőjobboldali röpiratok jelentek meg és arra szólítják fel a lakossá­got, hogy emlékezzék meg május 13-a évfordulójáról. Mint az MTI Párizsból je­lenti, de Gaulle tábornok hét­főn kéttemplomos falujából kell teremteni, haladéktalanul meg kell kezdeni a tárgyalá­sokat az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával az al­gériai nép önrendelkezési jo­ga alapján. Fel kell hagyni a manőverekkel, az Algéria te­rületének felosztására irányu­ló fenyegetésekkel. visszatért Párizsba, hogy meghallgassa Louis Joxe ál­lamminiszternek négynapos algíri vizsgálata eredményéről szóló jelentését. A délutáni órákban az államfő a szűkkö­­rű kabinet ülésén elnökölt. A köztársasági elnök és kormá­nya a jelek szerint ez alka­lommal szélesebb körű szá­monkérésre készül, mint az 1960 januári lázadás után. Az AP jelenti, hogy Párizs­ban előkészületeket tettek az algíri lázadás főkolomposá­nak, Challe tábornoknak pe­rére. A tárgyalást előrelátha­tólag tíz napon belül megkez­dik zárt ajtók mögött. A francia hadügyminiszté­rium vasárnap rövid közle­ményben bejelentette, hogy letartóztatták Jean Nicot tá­bornokot, a francia légierők egyik vezetőjét. A szűkszavú közlemény csak annyit említ, hogy Nicot-ot egy katonai fogházba szállították. Az AP párizsi jelentése sze­rint szombaton este letartóz­tatták Pierre Bigot vezérőr­nagyot, az algériai légierők parancsnokát és Andre Petit dandártábornokot, a szaharai körzet parancsnokhelyettesét. Házkutatások, letartóztatások Algírban De Gaulle széleskörű leszámolásra készül Tíz napon belü­l bíróság elé állítják Challe-t Afrikai külügyminiszteri értekezlet Kairóban Hathatalmi chartát írtak alá Kairóból jelenti az MTI. Kairóban vasárnap megkez­dődött a januárban Casablan­cában tartott értekezleten részt vett országok külügy­miniszteri értekezlete. Mint AFP-tudósítás közli, az érte­kezlet elnökévé Ako Adjei ghanai külügyminisztert vá­lasztották. A megnyitó ülésen ünnepé­lyesen aláírták a Casablancá­ban kihirdetett afrikai char­tát, amit majd az érdekelt kormányok ratifikálnak. Az afrikai charta célja: a sza­badság diadalának előmozdí­tása egész Afrikában és Afri­ka egységének megteremtése. Az afrikai charta ennek ér­telmében állandó szerv létesí­téséről intézkedik, amely ösz­­szehívja majd az afrikai kon­zultatív gyűlést, amint arra lehetőség nyílik. Az afrikai charta az Arab Liga mintá­jára máris javasolja négy bi­zottság, nevezetesen gazdasá­gi, kulturális, politikai és ka­tonai bizottság alakítását. Ezenkívül összekötő irodát lé­tesítenek az említett négy bi­zottság tevékenységének ösz­­szeegyeztetése végett. A kül­ügyminiszteri értekezlet vá­lasztja majd meg az összekötő iroda ideiglenes titkárságát is. Az értekezleten részt vesz a Mali Köztársaság, Ghána, Guinea, Marokkó és az Egye­sült Arab Köztársaság kül­ügyminisztere, úgyszintén Ja­­zid, az ideiglenes algériai kormány tájékoztatásügyi mi­nisztere, aki a betegség miatt távollevő Belkaszem külügy­minisztert képviseli. Látványés per vagy ENSZ-vizsgálat ? Találgatások Csembe sorsáról Kongóból jelenti az MTI. A kongói Coquilhatville-ben hét­főn bizottságokra oszolva foly­tatta tanácskozását az az ér­tekezlet, amelyen Kaszavubu kongói elnök és a kongói nép árulói igyekeznek minél na­gyobb koncot szakítani maguk­nak a terveik szerint szétda­rabolandó Kongóból, így pél­dául az egyik bizottság azon vitatkozott, hol húzzák meg Kaszai­ tartomány északi és déli része között az új határt. Leopoldville-i jelentés sze­rint nem szállították át hétfőn Csombet, a Coquilhatville-ben Mobutu zsoldosainak »őrizeté­be vett« katangai diktátort Leopoldville-be. Az AFP tudó­sítója közli, hogy Leopoldville­­ben sűrűn találgatják, mi lesz Csombe sorsa. Bizonyos meg­figyelők körében úgy vélik — írja az AFP tudósítója —, hogy Kaszavubuék igyekeznek majd megszabadulni Csomóétól, ille­tőleg attól a felelősségtől, hogy maguk döntsenek, mi történ­jék vele. Ezért valószínűleg átadják majd az ENSZ-nek, így az az ENSZ bizottság, amely a Biztonsági Tanács feb­ruár 21-i határozatával meg­bízást kapott, hogy vizsgálja ki Lumumba kongói törvényes miniszterelnök meggyilkolásá­nak körülményeit, akadályta­lanul kihallgathatja Csombét. Leopoldville-ben egyébként feltűnést keltett, hogy az ENSZ, amely a múltban jól együtt­működött Csombéval, most tu­domást sem vesz helyzetéről. Más vélemények szerint Ka­szavubu kongói elnök »kormá­nya« látványos pert készít elő Csembe, Katanga­ tartomány diktátora ellen, akinek hatal­mi törekvései alkalmasint ke­resztezték Kaszavubu terveit. Bomboko, a leopoldville-i »belügyminiszter«, vasárnap sajtóértekezletet tartott. Csem­be — mint mondotta —­­bű­nös abban, hogy saját céljait szolgáló bel- és külpolitikát folytatott. Például: saját sza­kállára szövetkezni akart a francia közösséghez tartozó Brazzaville-i Kongó (volt Fran­cia Kongó) kormányával, te­­rülethódítási tervei voltak és elsőnek Észak-Katangát fog­laltatta el, végül gazdasági nyomást gyakorolt Kongó töb­bi részére­. A Coquilhatville-ben ülésező értekezletről szólva, Bomboko kijelentette, hogy »megegyezés nélkül nem fejeződhetik be az értekezlet«. Csembe fogságba vetése viszont meghozta a töb­bi áruló területi étvágyát, mert — mint Bomboko kijelentette — az értekezlet máris elhatá­rozta, hogy »felszabadítja« Katangát, ugyanakkor az is kiderült Bomboko szavaiból, hogy az értekezlet részvevői változatlanul agressziót készí­tenek elő Kongó törvényes kormánya ellen. Munongo, az elisabethville-i »belügyminiszter« hétfőre ugyan értekezletet hívott ösz­­sze, amelyen még a belga bá­nyavállalatok képviselői is je­len voltak, majd délután »­mi­nisztertanácsot« tartott, de hi­vatalos közleményt nem adtak ki. Az AFP tudósítója szerint jól tájékozott körökben úgy vélik, Csembe közvetlen mun­katársai azért nem szállnak síkra kiszabadításáért, mert a hatalom megkaparintásáért máris kitört harc kött­­e min­den figyelmüket. Szerintük eb­ben a harcban Mutaka, a tar­tományi parlament elnöke, Jean-Baptiste Ribue »pénzügy­miniszter« és Munongo vesz részt. Az ENSZ leopoldville-i szó­vivője hétfőn közölte, hogy a múlt héten Port Francqui-nál zsoldosok fogságába esett ghá­nai ENSZ-katonák visszanyer­ték szabadságukat és repülő­gépen visszautaztak Lulua­­bourgba. Körülbelül húsz ghá­nai ENSZ-katona hollétéről még mindig nem tudnak. Reuter-jelentés szerint a laoszi ellenfelek megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat SEATO-hadgyakorlat a Délkínai-tengeren Washingtonból jelenti a Reuter. Hétfőn az amerikai fő­városban tíz napon belül ne­gyedszer ült össze a nemzet­biztonsági tanács. Az ülés részvevői Kennedy elnökkel megvitatták a legutóbbi laoszi fejleményeket és más kérdé­seket. A tanácskozáson részt vett Stevenson, az Egyesült Álla­mok ENSZ-küldötte is. Hír­ügynökségi jelentések szerint Stevenson részvétele megerő­síti azt a véleményt, hogy az Egyesült Államok esetleg az ENSZ elé terjeszti a laoszi kérdést. Nyugati hírügynökségek vientiane-i jelentése szerint Harriman, Kennedy amerikai elnök utazó nagykövete hétfőn folytatta megbeszéléseit Vien­­tiane-ban. Mint ismeretes, a nagykövet korábban már tár­gyalt Szihanuk herceggel, Kambodzsa államfőjével. Hét­főn Harriman a laoszi uralkodó­val folytatott megbeszélést, majd a lázadó katonai erőkkel tanácskozott. Mint az AFP közli, Phoumi Nosavan igen sötét képet fes­tett Harriman­nak a lázadók katonai helyzetéről, s hangoz­tatta, ha idejében nem kötik meg a tűzszünetet, akkor a nyugati országok katonai se­gítségét kéri. Mint az AFP közli, Harri­man­­ kedden Vientaane-ből Saigonba utazott. Az ADN manilai jelentése szerint a SEATO hat tagálla­mának mintegy hatvan hadi­hajója vasárnap hadgyakorla­tot kezdett a Délkínai-tenge­­ren. Mint az UPI amerikai hírügynökség megállapítja, ez a legnagyobb flottaegység, amelyet a SEATO valaha is összeállított. Az UPI közlése szerint Manilában megjegyez­ték, hogy a flotta rövid idő alatt átirányítható a vietnami partokhoz, ha a SEATO laoszi beavatkozásra határozná el magát. A New York Times vasárna­pi vezércikkében figyelmeztet, hogy a kormány Laoszra vo­natkozó határozata sorsdöntő lehet Leleplezi egyben, hogy amikor az Egyesült Államok intervenciót mérlegel Laosz­­ban, a Castro-ellenes partra­szállás kudarcáért szeretne elégtételt szerezni. A Daily Herald hétfőn kiemeli, az Egyesült Államok elnöke azt a benyomást kelti, hogy Laosz­­ban akár »melegháborús« helyzet kialakulását is kockáz­tatja. A laoszi nemzetközi ellenőr­ző bizottság május elsején ülést tartott és ezen teljes megegyezésre jutott a genfi értekezlet társelnökei, Anglia és a Szovjetunió kormányai elé terjesztendő jelentés szö­vegében. Az ülés végén kiadott közlemény bejelenti, hogy a bizottság nem tart újabb ülést addig, amíg nem kap újabb utasításokat. A bizottság kész Laoszba utazni. A Reuter bangkoki diplomá­ciai körökre hivatkozva gyors­hírben közli, hogy a laoszi szembenálló felek képviselői állítólag találkoztak és meg­kezdték a fegyverszüneti tár­gyalásokat. A megnevezett diplomáciai körök szerint a találkozóra valahol Vientiane és Lu­ang Prabang között került sor a két várost összekötő útszaka­szon. Hozzáfűzték még, hogy a találkozó már hétfőn meg­történt. A hírt más forrásból még nem erősítették meg. Hazahívták a Kubában élő amerikai állampolgárokat Katonai erősítés a guantanamói támaszpontra Washingtonból jelenti a TASZSZ. Washingtonban a latin-amerikai ügyekkel fog­lalkozó szenátusi albizottság ülésén Dean Rusk, az Egye­sült Államok külügyminiszte­re ismertette a Kuba elleni fegyveres támadás kudarcá­nak okait. Bush, aki fehérre akarja mosni az Egyesült Államok agresszív politikáját, biztosí­totta a szenátorokat, hogy az Egyesült Államok nem tervez újabb fegyveres agressziót Kuba ellen. Ugyanakkor Morse szenátor szerint a külügyminiszter be­ismerte, hogy az Egyesült Ál­lamok fegyverrel látta el a kubai menekülteket. Mint a UPI jelenti, Svájc havanai nagykövetsége, amely tudvalevőleg az amerikai érdekeket is képviseli Ku­bában a diplomáciai kapcso­latok megszakítása óta, rádió­közleményben hívta fel a még Kubában tartózkodó amerikai állampolgárokat, azonnal tér­jenek haza az Egyesült Álla­mokba. Az intézkedés az ame­rikai külügyminisztériumtól származik. A TASZSZ közli, hogy Washingtonba érkeztek a ku­bai ellenforradalmárok »forra­dalmi tanács« nevű szervezeté­nek vezetői. José Miro Cardo­na, Manuel de Varona és há­rom társuk. Guantanamóban — hírügy­nökségi jelentések szerint — újabb amerikai haditengeré­szeti gyalogos zászlóalj szállt partra teljes harcfelszereléssel, a 2-es számú partraszálló hajóraj egységein pedig még egy zászlóalj haditengerészeti gyalogos zászlóalj tartózkodik. Ezek a hajók bármikor befut­hatnak Guantanamo kikötő­jébe. Egy Reuter-jelentés szerint hétfőn a Havana közelében levő egyik repülőtérre leszállt egy amerikai személyszállító repülőgép. A gép egyik utasa közölte, hogy miután máskép nem tudott eljutni Kubába, fegyverrel kényszerítette a gép pilótáját, hogy Key West he­lyett Kubában szálljon le. El­mondotta, hogy Trujillo do­minikai diktátor 100 000 dol­lárt ajánlott fel neki, ha Fidel Castrot meggyilkolja. A re­pülőgép később visszatért Flo­ridába. »Kuba nem hajlandó ürü­gyet szolgáltatni az Egyesült Államoknak újabb nyílt Kuba­­ellenes agressziójához« — mon­dotta Fidel Castro kubai mi­niszterelnök az El Nacional venezuelai napilap tudósítójá­nak. Castro kifejtette, hogy a kubai kormány ez idő szerint nem szándékozik felhívni az Egyesült Államokat, adja visz­­sza Kubának a guantanamói támaszpont területét. Viszont a kubai kormány tervbe vette, hogy mihelyt ajánlatosnak tartja, az ENSZ hágai nemzet­közi bíróságához fordul ezzel az igényével. A havanai rádióban Gue­vara, a kubai kormány ipar­ügyi minisztere ismertette az ország gazdasági helyzetét. A távlati gazdasági terveket ismertetve, a miniszter kijelen­tette, hogy az új ipari üzemek létesítését továbbra is közpon­tilag szervezik meg, de a fel­épült ipari üzemek termelésé­nek irányítását az egyes tarto­mányok gazdasági vezetői vég­zik majd. Közölte továbbá, hogy kidolgozták az ország kő­olajkincse feltárásának terveit. E munkához szovjet szakem­berek segítségét veszik igény­be. A kormány tervbe vette, egy évenként 250 000 tonna termelőképességű acélgyár épí­tését, továbbá öt éven belül a villamosenergia-termelés meg­kétszerezését.

Next