Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)
1961-05-06 / 106. szám
Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN SZERGEJ PROKOFJEV halálának 70. évfordulóján a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az Országos Filharmónia rendezett hangversenyt korunk klasszikus zeneszerzőjének alkotásaiból. László Zsigmond műgonddal és nagy felkészültséggel szerkesztett ünnepi beszéde vezette be a műsort, amelyet kegyelettel állítottak össze jórészt Prokofjev Magyarországon adott hangversenyeinek anyagából. A Tátrai-vonósnégyes, Petri Endre és kitűnő fiatal művészek, Almássy László, Kubinyi Attila és Róth Márta legjobb tudásukkal igyekeztek, hogy méltó emléket állítsanak a nagy zeneszerzőnek. Nem rajtuk múlt, hogy erőfeszítésük nem járt megfelelő sikerrel. Prokofjev lezárt életművének legkevésbé jelentős művei ilyen ünnepi alkalommal nem reprezentálhatják méltóképpen alkotóművészetét. A hegedűre írt Melódia-sorozatban, a Tél tündére édeskés hangjában, az apró népdalfeldolgozásokban alig ismerünk rá az Alekszandr Nyevszkij kantáta, vagy a Rómeó és Júlia alkotójára. Úgy érezzük, hogy a szovjet zene kiváló és hazánkban is népszerű reprezentánsáról, századunk zenéjének egyik legnagyobb alakjáról feltétlenül zenekari est keretében kellett volna megemlékezni, annál is inkább, mivel zenekari alkotásai egyre nagyobb közönségsikerrel hangzanak el nálunk. Breuer János * JEAN TERMERGERJAN, ifjú szovjet vendégművészünk pénteken, a Zeneakadémián Hacsaturján hegedűversenyét adta elő a Németh Gyula vezényelte Állami Hangversenyzenekar kíséretével. Elöljáróban mindössze ennyit: Mergerjan újból megerősítette azt a véleményünket, hogy a David Ojsztrah vezetése alatt álló szovjet hegedűiskola ma világviszonylatban is az élen jár. Az első ütemekben Mergerjan játékát kissé hűvösnek találtuk — de néhány további másodperc alatt meggyőződhettünk arról, hogy ez csak kezdeti elfogódottság volt. A melléktéma már teljes buja szépségében bontakozott ki: forró, érzéki — de sohasem túlfűtött — hegedűhangja szinte szárnyakat kapott, zengett és zúgott, mindvégig megtartva vezetőszerepét. És ha ehhez még hozzávesszük a művész rendkívüli virtuóz felkészültségét, pontos fogalmat alkothatunk játékának élményszerűségéről. Mergerjan ugyanis nem ismer technikai problémát. A Hacsaturjankoncert nyaktörő, bravúros versenyszólama az ő számára nem erőpróba, hanem produkció, a szó legmagasabb művészi értelmében. A műről alkotott kép benne él lelkében, kész elképzeléseit valósítja meg hangszerén, virtuozitása csupán az elrendező akarat függvényeként jelentkezik. A harmadik tétel rondótémája esetről esetre új színeket nyert keze alatt, új és új élményt ígért és váltott valóra, mivel Mergerjan művészetéből nem hiányzik a magasrendű formálókészség. Érthető ezek után, hogy a közönség hallatlan lelkesedéssel fogadta Jean Ter-Mergerjan produkcióját. A lelkes tapsvihar hatására két tétel ráadást hallottunk tőle Bach h-moll hegedűszóló-partitájából. Valójában csak ekkor kezdtük igazán sajnálni, hogy a művésztől nem hallhattunk szólóestet is. Bach interpretációja maga volt ■ a salaktalan tisztaság, félelmetes biztonság és a maximális tökély. Hegedűhangja ezúttal is mély érzéstől áthatott volt, szinte emberi hangon énekelt, mégsem esett egyetlen pillanatig sem a romanticizmus hibájába. Reméljük, hogy hamarosan újból vendégül láthatjuk Jean Ter-Mergerjant. A Hacsaturjan-koncert előadásában ragyogó kísérőkarmesterre támaszkodhatott: Németh Gyula ugyanolyan fölényes biztonsággal mozog a szerző zenei világában, mint a szólista. Maximális forrponton indította a koncert első tételét és ezt a lelkesedést sikerült neki mindvégig megtartania. Ugyancsak jelentős produkció volt a műsort nyitó Muszorgszkij-mű, a Hovanscsina-előjáték, a Hajnal a Moszkva-folyó felett. Ez a darab semmiféle karmesteri bravúrra nem nyújt lehetőséget, megoldása kizárólag muzikalitás, az értelmezés problémája — annál nagyobb örömünkre szolgált, hogy ennek ellenére nagy sikert aratott. A műsor második felében szereplő Sztravinszkij Tűzmadárszvit már kevésbé szerencsés csillagzat alatt indult. A bevezetés fafúvósai egyszerűen cserbenhagyták a karmestert és csak a Tűzmadár táncában gyönyörködhettünk egységes játékban. Legjobban a harmadik tétel sikerült (Kascsel király pokoli tánca) és a Finálé néhány pillanata valódi csúcspontot hozott ABEETHOVEN ÖSSZES VONÓSNÉGYESEI* c. sorozzat szerdai estjén a Bartókteremben a Weiner-vonósnégyest és a Budapesti Fúvósötöst hallottuk, Sólymos Péter közreműködésével. A műsort nyitó Beethoven fúvósötös meglehetősen bizonytalanul indult. A Gravebevezetés kétszeresen pontozott, pregnáns ritmusa kissé elkenődött és ezért a ráfelelő, lírikus zongoraszólam sem ér- vényesülhetett kellőképpen. A gyors-tétel főtémájánál Soly- ■ mos Péter magára talált és ha nem is teljesen felszabadultan, de igen muzikálisan és jól értelmezte szólamát. A lassú-tétel jelentős színvonal- emelkedést hozott, különösen a moll-középrész fúvósszólói sikerültek szépen. A "legfiatalabb magyar vonósnégyes" Szabó Ferenc ifjúkori első kvartettjével hatalmas sikert aratott. Csupán a lassú tétel tempóvételét éreztük kissé lassúnak, a második és a harmadik tétel lendületes, egészséges hangon szólalt meg. E kristálytiszta, hamvas szépségű alkotás különben is igen hálás előadói feladat és az utolsó tétel arra is módot nyújt, hogy az együttes technikai felkészültségét csillogtassa. Ugyanígy nagy sikert aratott Beethoven f-moll kvartettje, melynek utolsó tételét meg kellett ismételni. Tapasztalataink szerint a Weiner-kvartett hangzása egészséges irányban fejlődik, összjátékuk mind csiszoltabb lesz és Szász József primárius — azelőtt kissé gyenge — hegedűhangja is örvendetesen gazdagodik dinamikai árnyalatokban és vivőerőben egyaránt. Pernye András iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiim MffliimwwHmfflfflHfflmiwmifflmn flhgwNemzet■ Szombat, 1901. május 6. Útban Cannes felé, csütörtökön megérkezett Párizsba Aczél Györgynek, a művelődésügyi miniszter első helyettesének vezetésével a filmfesztiválon részt vevő magyar küldöttség. Az MSZBT meghívására V. A. Csernyavszkajának, a Belorusz Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társasága elnökhelyettesének vezetésével hazánkban járt belorusz kulturális és művészeti küldöttség pénteken elutazott Budapestről. * A jövő hét végén hosszabb párizsi és londoni vendégszereplésre indul a leningrádi Akadémiai Opera- és Balettszínház 120 tagú balettcsoportja. Első fellépésük május 16-án Párizsban lesz, ahol a Csipkerózsika című balettet mutatják be. A leningrádi együttes június közepén a Covent Garden színpadán kezdi meg londoni vendégjátékát. Tegyenek figyelmeztető jelet a kép jobb sarkába, ha gyermekek számára nem ajánlott filmet sugároz a televízió — javasolta az angol kormánynak egy konzervatív képviselő. A javaslat sorsa még ismeretlen. Komját Aladár-emlékestet rendez a Magyar Újságírók Országos Szövetségének sajtótörténeti munkaközössége a költő születésének 70. évfordulója alkalmából, május 1an este 6 órakor a székházban, már mond beEmlékbeszédet Imre. A Filmtudományi a Gondolat Kiadó adásában rövidesen 20 éves filmévkönyv jelenik meg. Johne Osborne angol drámaíró Luther című színművével szerepel a párizsi Nemzetek Színházában a londoni Royal Court Theatre társulata. Május 11 Rabindranath Tagore születésének századik évfordulóját május 7-én ünnepli a világ. A Szovjetunióban az évfordulóra jelenik meg a 12 kötetes orosz nyelvű Tagore-kiadás első kötete. A moszkvai dokumentum filmstúdióban színes film készül a nagy indiai költőről. A derecskei énekkar, amelyet 1861-ben alapított meg Kántor Mihály derecskei kántor, ma este díszhangversenyen ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A kórus felveszi Liszt Ferenc nevét. Befejezték a Szépművészeti Múzeum oromzati szoborcsoportjának helyreállítását. Az antik görög szobrokon több mint 70 sérülést javítottak ki a restaurátorok. Jean Gauguin szobrászművész, a világhírű francia festő, Paul Gauguin fia, néhány nappal 80. születésnapja után Koppenhágában meghalt. Jean Gauguint a legjelentősebb dán művészek között tartották számon. 6 intézet és közös ki Sajtóértekezlet a román nagykövetségen Pénteken sajtóértekezletet tartottak a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségén a Román Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Ezt a dicsőséges évfordulót május 8-án ünnepli a baráti román nép. A sajtóértekezleten Vasile Gliga ideiglenes ügyvivő ismertette a kommunista párt négy évtizedes harcos múltját, s beszámolt azokról az új sikerekről, eredményekről, amelyeket a Román Népköztársaság dolgozói a Román Munkáspárt vezetésével elértek. Kiváló külföldi művészek érkeznek Budapestre Májusban és június elején több ismert külföldi művész lép fel Budapesten. Május 12-én a Zeneakadémián mutatkozik be Frederic Portnoi izraeli zongoraművész. Ugyancsak a Zeneakadémián mutatkozik be május 18-i hangversenyén Djura Jaksic jugoszláv karmester, aki a Magyar Állami Hangversenyzenekart vezényli, közreműködik Simor András hegedűművész. külföldi vendégek során Alekszandr Melik-Pasan kiváló szovjet karmesa Szovjetunió népművea Moszkvai Nagyszínházban jön, tér, sze, karmestere május 25-én dirigálja a Magyar Állami Hangversenyzenekart a Zeneakadémián. Május 29-én ismét vendégkarmestert üdvözölhet a Zeneakadémia közönsége. Kozma Tibor, a New Yorkban élő magyar származású dirigens vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart. Június 1-én kerül sor Dietrich Fischer-Dieskau szólóestjére. Robert Casadesus, a kiváló francia származású zongoraművész június 3-án lép fel a Zeneművészeti Főiskola nagytermében a Magyar Állami Hangversenyzenekarral, amelyet Kórody András vezényel. Graham Greene: Mr. Wormold jelenti Kubából... (Our man in Havana) S most, hogy a közeledtét jelző füttyöket hallotta, azon tűnődött, miért jön Milly a kikötő felöl a Lamparilla úton és nem a Avanida de Belgiean. Amikor meglátta, tüstént megértette az okát. Milly nyomában egy fiatal bolti segéd akkora csomagot cipelt, hogy az arca is eltűnt mögötte. Wormold szomorúan vette tudomásul, hogy a lánya ismét bevásárolt. Felment az üzlet fölötti lakásukba s máris hallhatta a szomszéd szobából az áruk szétosztásának irányítását. Egy puffanás, egy recsegés, aztán fémcsörgés. — Tegye csak ide — mondta a lány, majd aztán: — nem, inkább ide. Fiókok nyíltak, csukódtak, majd Milly szögeket vert a falba. Wormold szobájában egy darabka vakolat pattant le s belehullott a salátába; a bejárónő hideg villásreggelit készített oda. Milly épp idejében lépett be. Wormold mindig nehezen titkolta, hogy Milly szépsége hat rá, de a láthatatlan duenna metszőn nézett keresztül rajta, mint egy nem kívánatos udvarién. Már régen volt, hogy a duenna szabadságra ment; Wormold már unta is a kitartását, s néha szívesen látta volna lángokban Earlt. Milly elmondta az asztali áldást, keresztet vetett, ő pedig tisztelettudón lehajtotta a fejét, ameddig az imádság tartott. Egyike volt ez a hosszú asztali áldásoknak, valószínűleg azt jelentette, hogy a lány nem éhes, vagy húzni akarja az időt. — Jól telt a nap, apa? —kérdezte udvariasan a lány. S ez olyan kérdés volt, amit inkább egy feleség tehetne fel, sokévi házasság után. — Nem is rosszul. S nálad? — Mindig megrettent, amikor a lányát figyelte, gyűlölt ellenkezni vele, s ameddig csak lehetett, igyekezett a bevásárlás témáját mellőzni. Azt is tudta, hogy Milly a zsebpénzét már két hete elköltötte: megkívánt egy fülbevalót és egy kis szent Seraphina szobrocskát. — Kitűnőt kaptam ma dogmatikából és erkölcstanból. — Pompás, pompás. S mi volt a kérdés? — Legjobban az eredendő bűn ment. — Reggel találkoztam Hasselbacher doktorral — mondta nyilvánvaló közönnyel Wormold. A lány udvariasan válaszolt: — Remélem ő is jól van. A duenna, gondolta Wormold, megint túlzásba viszi. A katolikus iskolákat a magaviselet tanításáért dicsérik, de ez a jó magaviselet mindig az idegenekre hat. De persze én is idegen vagyok, ötlött eszébe szomorúan. Nem tudta Millyt elkísérni a gyertya, a szenteltvíz, a térdhajtás különös világába Néha már úgy érezte, megfosztották a gyerekétől. — A születésnapodon eljön hozzánk egy pohárkára, utána pedig azt hiszem elmehetnénk egy lokálba. — Lokálba!* A duema egy pillanatra úgy látszik félrenézett, amikor Milly felkiáltott: — Dicsőség az atyának! — Máskor halleluját mondasz. — Csak a négy alsó osztályban. Melyik lokálba? — Talán a Nacionalba. — Miért nem a Shanghai Orfeumba? — Szó se lehet a Shanghairól. Fel se tudom fogni, hol hallhattál róla. — Az iskolában mindenről beszélnek. Wormold másra terelte a szót. — Még nem beszéltünk az ajándékokról. Tizenhetedik születésnap, az már nem akármi. Azon tűnődtem... — Igazán és komolyan: nincs a világon semmi, amit akarnék — felelte Milly. Wormold szemrehányóan emlékezett a hatalmas csomagra. Hát persze, ha már elment és mindent megvett, amit akart... És még ő könyörgött neki: — biztos van valami, amit nagyon akarsz. — Semmi. Igazán semmi. — Egy új fürdőruha — tanácsolta kétségbeesetten. — Hát talán egy valamit.. De azt persze karácsonyi ajándéknak is beszámíthatjuk, sőt a jövő évinek is, meg azutáninak is... — Uram-teremtőm mi az? — S aztán hosszú ideig nem kell törődnöd az ajándékokkal. — Csak azt ne mond, hogy hogy egy Jaguár-kocsit akarsz. — Nem, ez kis ajándék. Nem kocsi. S esztendőkig eltart. Aztán meg roppant gazdaságos ötlet is. Bizonyos értelemben még benzint is megtakarítunk vele. — Megtakarítunk, benzint. — S aztán meg minden hozzávalót megvettem ma, saját pénzemből. — Nincs már pénzed. Nekem kellett kölcsönadnom három pesót szent Seraphinának. — De a hitelem jó. — Milly, hányszor mondjam még, hogy nem szeretem, ha hitelre vásárolsz. Különben az az én hitelem, nem is a tied, s már az enyém is rohamosan csökken. — Szegény apám. A tönk szélén állunk. — Remélem majd ismét fellendül az üzlet, ha vége a zavargásoknak. — Azt hiszem Kubában mindig kavarognak. S ha majd nagyon rosszul állunk, még én is elmehetek dolgozni, nem? — Hová? — Mint Jane Eyre, én is lehetek nevelőnő. — S ki fogadna fel? •— Senyor Perez. — Milly, mit nem veszel a szádra? Perez a negyedik feleségével él, te pedig katolikus vagy... — Úgy Mladk MHösveges (3) ODÜSSZEUSZ SZERELMEI AZ EGYETEMI SZÍNPADON Devecseri Gábor, akinek nevéhez újabbkori teljes Homéroszfordításunk nagy tette fűződik, most drámát írt a húsz évig bolyongó, kalandos sorsú hősről. Odüsszeusz vándorlásait a klasszikus görög eposz huszonnégy énekben, sok ezer hexameterben örökítik meg. Devecseri tiszteletre méltó fegyelemmel és önmérsékléssel ragadta ki a kalandos útnak azokat a nőalakjait, akik Odüsszeusz tekervényes útját keresztezik, majd előreviszik. Az Egyetemi Színpad és a Színháztudományi Intézet stúdió-előadásában egy nagyobb verses játék szorosan összefüggő, zenével és kórusokkal egymáshoz illesztett részleteit láttuk. A csillogó, teljesen mai hangvételű, hol rímes alexandrinusokba, hol időmértékes sorokba öltöztetett bájos játék Odüsszeusz szerelmeiről szól, de nem egészen Homérosz hangján, inkább Homérosz ürügyén. Az eredeti cselekmény mit sem változik, ám Devecseri a tiszteletnek és a finom iróniának költői szövedékével ábrázolja a történetet. Modern hang ez, megfosztja Kalüpszót, Helénát, Nauszikaát, Kinkét a mítosz terhes béklyóitól, de meghagyja a mítoszból azt, ami korunkban is hat. így kerül be a játékba egy rövid sor Kalüpszó pedantériájáról, így kap új hangsúlyt Nauszikaá nyárspolgárian naív szemérmetessége, Helené sajátosan értelmezett hűsége és Kirké vad élvetegsége. Közben a szerző, aki némiképpen kívülről és jóságosan szemléli hőseit, s oly magasztosan vall békéről, hontalanságról és hazáról Odüsszeusz nyomán, nemcsak drámabeli alakjaival, de velünk is játszik. Vidáman ránk kacsint, amikor a mondái alak kedves fennhéjázását Athénével tompíttatja, és felénk int mosolyogva: figyeljünk arra, hogy ezek a görög istenek mennyire emberek. A homéroszi hősöktől nem idegen, ami emberi — vallja a darab —, a mitológiának és a korszerű mondanivalónak ez az ötvözete avatja Devecseri drámáját élővé, maivá és értékessé. Ezt a lírai, vidám és helyenként fenségesen szép költői játékot az áldozatkész, lelkes vállalkozás igyekezett következetesen színre vinni. Az évezredek húrjain játszó dráma oratórium-szerű színpadi megoldása egyszerre himnikus és köznapian emberi. Vincze Imre hol ókori görög zenét asszociáló, hol a jazzt idéző, szellemes zenéje, Huszár Klárának világosságra törekvő, archaizálástól mentes, egységes játékstílust teremtő, ízléses rendezése, és a színtérnek a görög vázaképekre emlékeztető vetített jelzése mind-mind ezt a kettősséget hangsúlyozza, így tesznek mai utcai öltözetükben a színészek is, akik közül elsőnek Ruttkai Éváról kell megemlékeznünk. Ruttkai öt női hőst alakít, a szó szoros értelmében színpadi eszközök nélkül, mindvégig ugyanabban a ruhában, szövegkönyvvel a kezében. Mégis alakít, jellemez, páratlan művészettel, megértetve az öt női lélek azonosságát a különbözőségekben is. Gábor Miklós árnyalatokban gazdagon, kalandjai változó hőfokához igazodva formálja meg Odüsszeuszt, talán a kelleténél is nagyobb hangsúlyt vetve a gyarló emberre és kevesebbet a mitológiai hősre. Csernus Mariann a szerzőhöz hasonlóan némiképpen kívülről és az emberek oldaláról szemléli Athénét, pajkos virgoncsága kedves színeket tesz hozzá az istennő alakjához. Gordon Zsuzsa Aphroditéja valamivel földibb és nehézkesebb az írói és rendezői elképzelésnél is, s csak a második részben válik Athéné igazi vetélytársává. Pádua Ildikó, Győrffy György, Mezsdelényi Vilmos, Pásztor János Raksányi Gellért és Tordy Géza megérdemelten osztozik a darab sikerében. Szívesen látnók Devecseri Gábor darabját a két stúdióelőadáson túl más színpadunkon is. A közönség bizonyára örömmel fogadná a Bartókteremben, az Ódry Színpadon, vagy a nyári körszínházban az Odüsszeusz szerelmeit. Gábor István