Magyar Nemzet, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
Tssámsp, 1943. február 10. FARBESZED egy képviselőjelölttel ,4 zf»rf Jött®0' < 31. Prie"** 11 '11 szollgához, a Budapest II. kerületi pártbizottság első titkárához, a Hazafias Népfront egyik tanácstér- és képviselőjelöltjéhez, hogy megismerhessem közösről. — Kérem. kérdezzen. — Hány éves, hova való, milyen környezetből jött? — 1926-ban születtem, családunk valamikor felvidéki, liptói volt, szüleim már Pesterzsébetem éltek, onnan indultam el .— Az édesapja... — Kőműves volt. Ahogy kőműves volt a három bátyám közül kettő. A harmadik öntő lett. — Szülei hol élnek? — Édesapám még 1943-ban meghalt, édesanyám pedig 1958-ban. A legidősebb bátyám valóságos második apám lett. Ő segített, ő akart taníttatni. — Emlékszik egy olyan épületre, amely az édesapja keze munkáját őrzi? — Nem is egyre. Sok rózsadombi villát építettek, gyárakat, templomokat. Dolgoztak Harkányfürdőn, Mezőladányban, végigjárták az egész országot — Miért használt többes számot? — Mindig együtt jártak: apám és két kőműves testvérem. Először az apa vitte a két fiát, aztán — hogy múlt az élet — a két fiú az apját. — Előbb azt említette, hogy édesapja kőművesként rózsadombi villák építésén is dolgozott A második kerületen belül hol jelölték tanácstagnak? — Pontosan ott A Rózsadomb egyik részét szeretném képviselni a kerületi tanácsban. — Ez furcsa érzés volt, olyan elégtételt adó, vagy teljesen közömbös? — Egyik sem. Inkább természetes. . — Mennyi iskolát végzett régen, milyen tanuló volt, a régi világiban miért nem tanult tovább? — A mert nyolc általánosnak megfelelő iskolát végeztem, kitűnő tanuló voltam, a legidősebb bátyám nagyon szerette volna, ha elvégzem még a polgárit is. Szerettem tanulni. — És? — Nem akarok nagy szót mondani. Láttam a család nehéz helyzetét. Keresni szerettem volna, hogy könnyítsék rajtuk. Ezért nem tanultam tovább. — Hova ment dolgozni? — A régi Standard-gyárba, a mai Beloianniszba. Tizennégy éves voltam, munkásnő lettem, kondenzátor tekercselő a rádiókészítésnél. Mi Lnt és hol ismerked 1TUUU1 dott meg a munkásmozgalommal? — A felszabadulás után lettem párttag, 1948-ig munkásnőként a volt Standardban dolgoztam, 1948-ban mint pártmunkást függetlenítettek, később a nagybudapesti pártbizottságra kerültem, ott dolgoztam 1961-ig, 1961 óta a második kerület első titkára vagyok. — Volt ebben a liptói származású munkáscsaládban egyetlen olyan ember — nő vagy férfi —, akinek doktorátusa, diplomája vagy ezzel egyenértékű főiskolai végzettsége volt? — Nem. Soha. — Tehát évtizedek, évszázadok óta, hiszen minden család története a messze évszázadokba vész. Prieszol Olga az elsődr." a Prieszolok közt? • Ugyannyira az első, hogy amikor a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi doktorrá fogadtak, a teremben megláttam az ismerősöket, az elvtársakat a nagybudapesti pártbizottságról, a rokonokat és nagyon messze, az erkélyen a legidősebb bátyámat, úgy összeszorult a szivem, hogy suttogva, vagy inkább némán azt mondtam magsamban: «Ez nem lehet igaz.»— Milyen körülmények között végezte el a jogot? És miért végzett éppen jogot? — 1952 és 1955 között a levelező oktatás keretében tettem le az érettségit és az ellenforradalom után, mikor az Elnöki Tanács határozata alapján népi ülnököket delegáltak a bírósági tanácsokba, a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsának lettem az egyik népi ülnöke. A tanácselnök megjegyezte, hogy jó igazságérzetem van és sajnálná, ha nem végeznék jogot. Harmincéves koromban iratkoztam be a jogtudományi karra s az esti levelező tanfolyamon 4 év alatt elvégeztem a 6 évet. — Tud arról, hogy a középiskolák és egyetemek esti és levelező tagozatain 38 ezer ember érettségizett és 16 ezer szerzett diplomát? — Akkor én vagyok az egyik a 38 ezerből és a 16 ezerből. — Úgy hallottam, hogy aszszony, egy fia van, közben a nagybudapesti pártbizottságon dolgozott — mikor tanult? — Az első műszak a munka volt, a második az egyetem, a harmadik a család. Mikor vizsgáztam, a család a lakásból valósággal száműzve volt. Órákra elment sétálni a férjem és a fiam. Mindent megtettek értem. — Csüggedés? Vagy megtorpanás? — Óh, mennyi volt!... Már abba akartam hagyni. Hogy nem bírom tovább. A család bátorított, ők biztattak, ők öntöttek belém erőt. — A jogi végzettségnek a pártmunkában hasznát veszi? — Tulajdonképpen nem, hanem csak úgy, mint az általános műveltség részét. Műveltebb ember lettem, ez ahasznom*. — A választási falragaszok megjelenéséig nem láttam a neve mellett a "dr." két betűjét. — Nem használtam. Ma sem használom. — Miért nem? — Hogy ne a jogot végzett nőt becsüljék bennem, hanem úgy és aszerint ítéljenek meg engem, amit csinál, ahogyan csinálja, amilyen ember. Az embert becsüljék és szeressék bennem, ne a jogi "dr.*-t. Ezt szeretném elérni az embereknél. • — Az emberek... legfontosabbak. Prieszol elvtársnő tizenöt éve pártmunkás. Milyen különbséget lát a régi és az ... — Tudom, mire gondol. Nézze. A pártmunkások egymás közti viszonyában teljesen más a légkör, mint régen volt. Emberi. A felfogását mindenki nyíltan, bátran mondja meg, az egész légkör őszinte és igaz. — És milyennek látja a pártmunkások és a dolgozó tömegek közti új viszonyt? Nem a funkcionáriust tarja bennünk, hanem az emberi. Nem azt amumust", aki azért jött, hogymegtudjon valamit". Teljesen megváltozott körülöttünk a légkör. Emberi lett, tiszta, az emberek megnyíltak, őszinték. A pártot szeretik és tisztelik és ez végtelenül jó érzés nekünk. Nem azt az embert látják bennünk, akimeg akar tudni valamit, hanem azt az embertársukat, aki segíteni akar. — A pártkongresszuson mondott felszólalásában elmondta, hogy önálló kutatóintézeteink 13 százaléka a II. kerületben működik, beszélt a kiemelkedő alkotó munkáról. Szeretnénk erről többet hallani. Körülbelül két éve indult el az a folyamat, amelynek során a pártbizottság felismerte, hogy ez nem ipari, hanem értelmiségi jellegű kerület, tehát a helyi sajátosságok alapján kell politizáljunk és messze ki kell emeljük a szellemi alkotó munka, a tudományos munka, a kutatás jelentőségét. Ez a felismerés a mi legszebb eredményünk. — A kerület értelmiségi jellegére más példát is tudna felhozni? — Huszonegy kutatóintézetünk van, közöttük olyan jelentősek, mint a Távközlési Kutató Intézet, a Központi Kémiai Kutató Intézet, az Agrokémiai Kutató Intézet; a Meteorológiai Intézet nemzetközi viszonylatban is jelentős munkát végez, ebben a kerületben van a Külügyminisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, Budapestnek ebben a legnagyobb — s tegyük hozzá, egyik legszebb — kerületében lakik a tudományos értelmiség nem jelentéktelen része, nagyon sok Kossuth-díjas, akadémikus és az új országgyűlés képviselőjelöltjei közül 47 jelölt. Illetve eddig ennyit sikerült összeszámolnunk. A kerületnek egyébként négy képviselőjelöltje van: dr. Harrer Ferenc, dr. Bárczi Gusztáv, dr. DeésiFrigyes és... — Dr. Prieszol Olga. — Igen, Prieszol Olga. — Prieszol Jányi feleség, kerületi párttitkár, tanácstag és képviselő lesz — ha ezek után is marad ideje, mivel szórakozik? — Olvasni szeretek. — Kit és mit, és amit szeret, miért? — Romain Rolland, Jack London, Csehov, Puskin, Thomas Mann. — És a magyarok közül? — Mikszáth! — Miért Mikszáth és miért Csehov? — A társadalom mozgástörvényei érdekelnek, a társadalombíráló regényeket szeretem. — A könyvszekrényben rengeteg Mikszáthot látok. Csak Mikszáthot olvas? — Móriczot is, Mórát is. De Mikszáth a legjobb. — Ez a szépirodalom volt. És a művelődés más formái? — A zenét, az operát szeretem. Ha nem is a legnehezebbet. Nézze... (Kis csend. Nagyon világos a szeme. Egészen áttűnő.) Én most úgy beszélek magával, mint egy munkáslány. (Még egy kis csend, de ez már szikrázni kezd.) Én régen egy színházba vagy az operába belépni... nem tudtam. Feszengés. Szorongás. •Félelem. Hogy én? ... Egy munkáslány?... És eljutni odáig, hogy operába járjak. Televízióm legyen! A Romeo és Júliát lássam! — Előbb olyan rajongással beszélt Puskin Anyeginjéről. Most a Rómeót említi. Ezt is annyira szereti? — Mondjam? Ez annyira érzelmes dolog. A Romeo és Júliát végig tudom sírni. Nem szégyelnivaló? — Nem szégyelnivaló. Csak tisztelni tudom az olyan embert, akit megindítanak a nagy emberi érzések. És külön is becsülöm azért, hogy bevallja ezt. — Csak arra kérem, ne dicsérjen és ne írjon rólam sokat. — Nem fogom dicsérni és csak annyit írok, amennyi ebben a beszélgetésben benne van. — És ennyi elég? — Köszönöm. — Nem haragszik, de Orbán elvtársékat várom... — A viszontlátásra ...... azon a szavazólapon — a II. kerületben lakom magam is —, ahol három dologra szavazok: arra a nagy messzeségre, ahonnan feljött ez a nép, aztán Prieszol Olga nem használt doktori címére és, szokatlan módon, a könynyeire. Mert sírni csak az tud, aki az embert szereti.) Ruffy Péter Magyarifemrat Román nemzetiségi bál Gyulán, sváb-bál Eleken Gyulán a román nemzetiségi iskolák — a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségével közösen — szombaton műsoros román farsangi bált rendeztek az Ion C. Frimu nemzetiségi diákotthonban . Eleken a hagyományos sváb-bálon szórakozott a német nemzetiségű lakosság. Sokan népviseletben jelentek meg. A bálon felelevenítették a régi népszokásokat, dalokat és táncokat. Justh Zsigmond emlékünnepség Gádoroson Justh Zsigmond, az első magyar parasztszínház megalapítója születésének 100. évfordulója alkalmából szombaton emlékünnepséget rendeztek a szülőfalujával, Szentetarnyával szomszédos Gádoroson. Megkoszorúzták Justh Zigmond síremlékét a gádorosi temetőben, utána ünnepséget rendeztek a művelődési otthonban, amely a jövőben az író nevét viseli. A névadón leleplezték Nyári Józsefnek Justh Zsigmondról mintázott szobrát, és megnyitották az író életét és munkásságát bemutató emlékkiállítást. Országos minőségellenőrző konferenciát rendeznek A Gépipari Tudományos Egyesület hétfőn egésznapos minőségellenőrző konferenciát rendez a Technika Házában Tudományos kutatók, gyakorlati szakemberek vitatják meg a minőségellenőrzés helyzetét és fejlesztésének kérdéseit Dr. Varga József műszaki egyetemi tanár megnyitója után Bakonyi Sebestyén Endre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tart előadást, majd hozzászólások következnek. A nap folyamán még három előadás hangzik el. __2 cA JUaqqa* Qhmzit gnUrldjfa Szurcsik János két rajza az Ernst Múzeumban rendezett kiállításból Alvó Rádióhallgatók PARUIEITÍ ARCKÉPCSARNOK A régi választások körüli dolgokról szólva egyáltalán nem szabad megfeledkezni ezek történetének egyik legfontosabb forrásanyagáról, a Parlamenti Almanach vaskos köteteiről. Aforrásanyag* kifejezés ugyan kicsit tudálékosan hangzik itt, a Parlamenti Almanach kezdetben sovány, igénytelen külsejű, később, a rendszer megerősödése után nekigömbölyödő kötetei tulajdonképpen inkább szórakoztató — ám tanulságos — olvasmányok, mint nehézkes szövegek. Az országgyűlési ciklusonként megjelenő kötetek gerincét a felsőház tagjainak és a képviselőknek arcképei és életrajzai alkotják; régebben sok minden egyéb is volt bennük, pártprogramok, statisztikák stb. Később azonban ezek asallangok lassan lefoszlottak, maradtak az arcképek és az életrajzok. Találomra kiválasztva és felütve egyet a kötetek közül, elsőnek találjuk persze — a rangsornak megfelelően — a felsőház tagjainak életrajzi adatait. Mielőtt ezeket megtekintenénk, előre kell azt bocsátani, hogy a felsőház elődjének, a főrendiháznak 1910- ben a következők voltak tagjai: 16 Habsburg-főherceg, 67 elsősorban arisztokrata zászlósúr és egyházfő, az arisztokrata családok 96 képviselője és 22 választott, valamint 48 a király által kinevezett tag. Mikor azután 1927-ben a felsőházat visszaállították, a kormány szócsövei azt hirdették: az új törvény ennek az elavult intézménynek a szerkezetét modernizálja, az új ,demokratikus jellegű" reform során a felsőház tagjainak egy része "-választás útján kerül be a felsőházba. Nézzünk hát utána, mit is jelentett a "demokratizálás"? Szerencsére a kötet beosztása megkönnyíti az áttekintést. Sietve átlapozzuk a 4 Habsburg-főherceg életrajzát, a 18 "latin- és görögszertartású római katholikus egyháznagy* és 14 más vallású »egyháznagy* curriculum vitaejét. Nem időzünk a két koronaőrnél, sőt a legfelsőbb bíróság 6 vezetőjénél sem, csak Töreky markáns — nem ok nélkül annyira gyűlöletes — arcára vetünk egy pillantást. Gyorsan pergetjük az oldalakat: a honvédség főparancsnoka, a Nemzeti Bank, az OTI elnöke. De hol vannak a "választott" tagok? A következő csoport "Az örökösjogú főrendi családok képviselői". Egymásután, hoszszú sorban 38 gróf — báró is csak elvétve akad —: gróf Andrássy Géza, ismert sportférfiú, gróf Appolnyi Károly, "örökölt birtokait vezeti", gróf Cziráky László, kitűnő gazda... a Hitelbank igazgatósági tagja. A könyvből merev tekintettel néz az olvasóra báró Fiáth Pál, Bánffy Dezső főispánja, a hamiskásan mosolygó báró Jeszenszky, Tisza István jó barátja. És így következnek egymásután a képek, alattuk a többnyire saját fogalmazású életrajzok, tele dicsekvéssel, tele hazugsággal, tele rossz frázisokkal: mindegyikük többszörösen iskockára tette életét a nemzetért a bolsevizmus idején, mindegyikük »élénken részt vesz a jótékonysági mozgalmakban«, mindegyiküket "a nemzet bizalma szólította a politika porondjára«. A 244 tag közül már a kilencvenedik körül járunk, de még mindig csak az arisztokrata családok "Választottjainál" tartunk. A következő nagyobb — 75 tagú — csoport: a vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok. Itt nem annyira a név, mint a foglalkozás mond valamit: ny. alispán, esperes-plébános, malomtulajdonos, földbirtokos, prelátus-kanonok, volt főispán, ez utóbbi még "udvari tanácsos, királyi asztalnok, a szuverén máltai lovagrend magisztrális lovagja, őszentsége palatínus grófja és aranysarkantyús vitéze". És így folytatódik a sor tovább: ismét földbirtokosok, polgármester, ügyvéd, kúriai bíró, ny. lovassági tábornok, pápai prelátus, közjegyző és apátplébános, takarékpénztári igazgató, kiscsoltói, balassagyarmati és kékkői Ragályi- Balassa Ferenc báró, bajsai Vojnits Sándor báró, Waldbott Kelemen báró stb. Ők voltak a "Választottak". Sokan, 45-en vannak a "hivatottak":a kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok*. Bankárok, fegyvergyárosok, kivénhedt tábornokok, Herczeg Ferenc és Vida Jenő, Weisz Fülöp és Wlassics Gyula, Chorin Ferenc és báró Szterényi József. Végül az utolsó — 34-es — csoport: a szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok. De milyen szervezetek ezek és kiket választottak? A halhatatlan Berzeviczy Albert képviseli az Akadémiát, Hubay Jenő a Zeneművészeti Főiskolát, Hellenbronth Antal a Vitézi Széket, vitéz Purgly Emil a Mezőgazdasági Kamarát, Wolkenberg Alajos apostoli protonotárius Pázmány egyetemét. És itt, a végén akad néhány igazán jelentős név is: Réti István, Petrovics Elek, Marék József. De egyébként? A 245 tag között, még mutatóba se, nincs egyetlen munkás, egyetlen paraszt — senki, aki hangot adhatna a kirekesztett milliók panaszának. Nehezebb dolog persze a képviselők listáját így felbontani. Nehezebb, de nem kevésbé tanulságos, mert csakhamar kiderül, hogy pl. 1922- ben a képviselők zömét a 41 nagy- és 34 középbirtokos, 34 ügyvéd, 16 pap, 5 volt katonatiszt, több mint 50 volt magas rangú megyei és állami tisztviselő tette ki Az egész parlamentben — mint az egykorú kimutatás büszkélkedve felsorolja — 17 gróf, 11 báró, 4 kamarás, 81nemes származású* képviselő volt, I. Ferenc József 8 valóságos titkos tanácsosán kívül. Érdekes azonban, hogy — a felsőház életrehívása ellenére — a képviselőház "társadalmi összetétele", ahogy ma mondanánk, egyre romlott a későbbi években: 1939-ben már 50 nagybirtokos van, a képviselőknek több mint 20 százaléka, utánuk ismét az ügyvédek következnek, majd — és ez új jelenség — igen nagy száblú volt a katonatiszt, Gömbös barátai, akik avezér halála után vitték tovább az ő fasiszta politikájának a vonalát. A legérdekesebbek persze itt is maguk az életrajzok, bennük apró, jellemző mondatok. Almásy László Tisza István belső politikai köréhez tartozott, Antal István Szegeden Gömbös mellett kapott beosztást és mint bizalmas embere, az egyetemi ifjúságot szervezte, Balogh Gábor a Vitézi Szék ügyésze, Bánó Iván 3000 holdas családi birtokán és 2000 holdas bérletén gazdálkodik. Bénárd Ágostonmár a Károlyi-uralom idején fegyveres ellenforradalmi gárdát szervezett, Csicsery Rónay István a siófoki fővezérségen alapozta meg pályáját. De itt van, a nép képviselői között a keresztényszocialista apátplébános mellett az OMGE igazgatója, Fellner Pál, a GYOSZ elnöke és Festetics Sándor, a nyilas gróf, Endre Zsigmond, Endre László apja, akinemcsak részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben, de irányító szerepet is töltött be, Haám Artúr, a Károlyi-család képviselője, Huszár Mihály, a leventeintézmény fejlesztője. Vitéz Leölössy Árpád elégedetten pillant az olvasóra:mindenkor oktatója és irányítója volt népének, s ügyelt arra, hogy szélsőséges irányba ne sodródjék. A hatalmas szakállú báró Radvánszky mellett Rajniss Ferenc mosolyog simán, Scheftsik György egykori szegedi különítményes öntudatosan szegezi fel fejét, Sulyok Dezsőről se hinnénk el, ha nem maga írná, hogy két évig csendőrtiszt volt. Itt van továbbá a két Orbán, Horthy rokonai, Váry Albert, a kommunisták elleni perek kegyetlen főügyésze. Így kavarog itt az Almanach lapjain egy egész letűnt, pokolraszállt világ. A mai képviselőjelöltek listáján ott szerepel mindig a jelölt eredeti foglalkozása; legtöbbször azt olvashatjuk: munkás, földművelő. Helyesen van ez így. Mindenkinek meg kell látnia, mekkorát fordult a történelem kereke azóta, hogy földbirtokosok, gyárosok, tisztek töltötték meg atisztelt Házk padsorait. Pamlényi Ervin