Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Magasabb életszinten A X. pártkongresszus irányelveiben — a bevezető végén — van egy mondat, amelyet többféleképpen értelmeznek: „__pártunk és népünk nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben a szocializmus felépítésének magasabb szinten való folytatása legyen.” Sokan a magasabb szintet a magasabb életszinttel azonosítják. Ezt azonban nem kell kioktató, vagy emelkedett hangon visszautasítani, mondván: ezzel szemben vannak a szocializmusnak egyéb értékei. Nem ezzel szemben, hanem ezzel együtt vannak. Nem mondható ki, hogy a társadalom fejlődik, ha az emberek életkörülményei rosszabbodnak. Megtorpanást, egy-egy nehéz évet nem lehet elkerülni; a hegymászásnak is vannak küzdelmes szakaszai —, ahol meg kell állni és csak centiméterenként lehet haladni —, de azért mindenkinek érezni kell, hogy a csúcs felé tartunk. A hegycsúcsra pedig nem lehet felrohanni a százméteres versenyfutó tempójával. Azok között, akik egyenlőségjelet írnak a szocializmus felépítésének magasabb szintje és a magasabb életszint közé, ott látjuk ■a-ilfiam nyugdíjasokat, járadékosokat, segélyezetteket, kisfizetésűeket, sokgyerekeseket és a gyereküket egyedül nevelő anyákat. Megértjük, hogy ők a szocializmus más értékeire nemigen gondolnak, annyira elfoglalja őket a puszta létezés. Az irányelvekből kiolvasható, hogy négy esztendő múlva kevesebb lesz a küszködő és enyhülnek a gondok. Van azonban egy elítélendő türelmetlenség is. Hangadói egy rossz hibridizációt képzelnek el: a szocialista fogyasztási társadalom modelljét vázolják fel. Szocialistának azt vélik, hogy kiiktatják az áru- és a pénzviszonyokat, az árak mozdulatlanok, vagy csökkennek, a keresetek viszont megugranak. Tehát értéken alul vásárolnának — válogatnának egy óriási választékból — és értéken felül fizettetnék meg magukat. Az eszükbe se jut, hogy ha rájuk hallgatnának, a választék sem nőne és nem emelkedne, hanem süllyedne az életszint. A magasabb szint azt is jelenti, hogy az árak és a bérek mindinkább megközelítik az értéket, és eközben az életkörülmények javulnak. Az árak elrugaszkodását igyekeznek megfékezni. Résen vannak a hivatalos és nem hivatalos ellenőrök — utóbbiak között a szakszervezetek —, sőt, az egész lakosság. Az átlag árnövekedés nem is haladja meg a tervezettet, de a kisebb keresetű rétegek fogyasztási struktúrájára nagyobb figyelemmel kellene lenni. Ha a Nyugatról importált árukat — luxuscikknek minősítve — értékükön felül adhatunk el, úgy az alapvető élelmiszeren kívül a legfontosabb ruházkodási és aprócikkeknek — amelyekre a legszerényebb háztartásnak is szüksége van— az árára féltő gonddal ügyelhetnénk. Akkor majd sokkal inkább értékelik a nyugdíjak évenkénti kétszázalékos növekedését — amely automatizmusa miatt — igen nagy vívmány, és kifejezi, hogy az életszínvonal emeléséből a nyugdíjasokat sem zárják ki. Az eljövendő nagyobb lakbérek is az ár és az érték közelítését célozzák. A különbözetet azonban a szocialista állam fedezi, jelezve ezzel, hogy az áru- és pénzviszonyokat nem lehet az életszínvonal ellen, csak érdekében felhasználni. „A termelés a termelésért” elvével a megreformált tervgazdálkodás megbirkózik. Nem tűri meg a fogyasztást megnyirbáló felhalmozást, a soha, vagy sokára megtérülő beruházásokat, a piacnak hátat fordító gyártást, s ami ebből következik, hogy elosztásra az kerül, ami a befektetések után megmarad. Egy ilyen „maradék”gazdálkodás igen kockázatos, mert aki bírja, marja, s így nem folytatható tervszerű életszínvonalpolitika. Nem csökkenthetők — egyebek között — a bérfeszültségek, nem növelhetők az indokolt társadalmi juttatások. ___A magasabb szintű építés azt is feltételezi, hogy számolunk a gazdasági fejlődés iránti társadalmi elvárásokkal, a különböző rétegek jogos igényeivel és az a törekvésünk, hogy a növekedési ütemet ezzel összhangban állapítsuk meg. Gazdaságpolitikánk humánus, középpontjában az ember áll. A magasabb szint, életszint értelmezésekor elméleti türelmetlenség is megnyilatkozik, mondván, hogy miért tekintjük fejlődésnek a munka szerinti elosztás következetes érvényesítését, hiszen a szükségletek szerinti elosztást kellene megközelítenünk.. A munka szerinti elosztás mindenképpen fejlődés a múlthoz, az egyenlősdihez képest. S feltétele — a nagyobb termelékenység és hatékonyság révén — a szükségletek szerinti elosztás elemei kibontakozásának, amelyek már ma is megvannak. Egyebek között az egészségügyben és a közoktatásban. Egyébként állandóan megfigyelhető e két elosztási elv harca. Mind a költségvetés, mind a vállalati részesedési alap felosztásakor. Akkor is, ha olyan egyszerű kérdést vitatnak meg, hogy a rendelkezésre álló pénzt a munkával kapcsolatos jövedelmek növelésére, vagy napközi építésére fordítsák-e. Nyilván nem úgy köszönt be a kommunizmus, hogy kihirdetik: holnaptól kezdve a termelt javakból a szükségletek szerint juttatnak. A tézisekben az is olvasható: „A munkaképtelen öregek és a gyermekek ellátásából az állam, a népgazdaság teherbíró képességének növekedésével fokozatosan vállaljon többet magára.” Ez is a szükségletek szerinti elosztás elemeit növeli. Kovács Mit Szovjet állásfoglalás az ENSZ-ben Haladéktalanul fel kell újítani Janing küldetését A külpolitikai helyzet GROMIKO TÁRGYALÁSAI a két német államban minden jel szerint új lendületet adtak a problémakört érintő különböző eszmecseréknek. Brandt nyugatnémet kancellár péntek esti televíziós beszédében kijelentette, hogy Gromiko és Scheel frankfurti találkozója bizonyítja a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak fejlődését. A nyugatnémet kormányfő hangoztatta azt a véleményét, hogy Gromiko amerikai és angliai látogatása hozzájárul a nyugat-berlini probléma megoldásának előmozdításához. A frankfurti találkozót kommentáló francia sajtó kiemeli Scheelnek a megbeszélés után tett nyilatkozatát, miszerint a nyugat-berlini kérdésben kezdenek kibontakozni a megegyezés körvonalai. A Figaro azonban megjegyzi, hogy még nem tudni, Bonn nyugati szövetségesei menynyire értenek egyet azzal a Scheel felvetette elképzeléssel, miszerint a Nyugat-Berlinről folyó négyhatalmi tárgyalásokba vonják be a két német állam képviselőit is. A lap szerint viszont Scheel óvatos optimizmusa megerősíti azt a benyomást, hogy talán már a szerdán tartandó nyugat-berlini nagyköveti találkozón kezd körvonalazódni a megegyezés, mégha nem is következik be hamarosan. A francia álláspont mindenesetre azért is érdeklődésre tarthat számot, mivel a hétfő estére Varsóba várt Scheel a hétfői nap folyamán még villámlátogatást tesz Párizsban, hogy — a francia—nyugatnémet konzultációs rendszernek megfelelően — kollégájával, Schumannal tárgyaljon. Ekként Franciaország lesz az első nyugati nagyhatalom, amely közvetlenül információkat szerez a frankfurti találkozó után. A nyugat-berlini kérdéshez kapcsolódik Daneliusnak, az ottani NSZEP -Békének püntete-esti beszéde, amelyben síkraszállt a város és az NDK kapcsolatainak normalizálásáért és követelte minden olyan bonni ténykedés megszüntetését Nyugat-Berlinben, amely ellentétben áll a város nemzetközi jogi státusával. Másfelől hangoztatta, hogy Nyugat-Berlinnek gazdasági, pénzügyi, kulturális és tudományos kapcsolatokat kell fenntartania a szövetségi köztársasággal, ám ezek a kapcsolatok nem akadályozhatják a társadalmi fejlődést. A KÖZGYŰLÉS KÖZEL-KELETI VITÁJA egyre feszültebb a tűzszünet vége közeledtével és a változatlanul merev amerikai—izraeli álláspont láttán. Eban izraeli külügyminiszter mind közgyűlési felszólalásában, mind szombati rádiónyilatkozatában elutasította az afro-ázsiai országoknak azt a határozati javaslatát, amely a Jarring vezette béketárgyalások feltétel nélküli felújítását sürgeti. Az újabb amerikai—izraeli feltételeket bírálta a francia ENSZ-küldött és a Jarring-misszió sürgős folytatása mellett szállt síkra egy beszédében Douglas Home brit külügyminiszter is. A közgyűlési vitát kommentálva a kairói angol nyelvű lap, az Egyptian Gazette megállapítja, hogy az amerikai küldött pénteki közgyűlési felszólalása után már aligha várható a Jarring-misszió felújítása a november 5-i tűzszüneti határidő előtt. A vezércikk felháborodottan ítéli el az amerikai magatartást, amelyet a háború folytatása melletti állásfoglalásnak minősít. A lap külön kiemeli, hogy Izrael jelenleg azzal fenyegetőzik, hogy az afroázsiai javaslat elfogadása esetén még akkor is végleg megszakítja a kapcsolatokat Jarringgal, ha Egyiptom netán visszavonná a kérdéses térségben levő légvédelmi rakétáit. A kairói lap szerint ez a követelés egyenes folytatása az agressziónak és annak az elképzelésnek, hogy az agresszor rákényszerítheti akaratát a háború veszteseire Közel-keleti vita az ENSZ-ben Malik támogatta az afro-ázsiai javaslatot Pénteken az ENSZ-közgyűlés közel-keleti vitájában három fontos felszólalás hangzott el a csütörtökön beterjesztett amerikai határozati javaslat ügyében. Az Egyesült Államok nyilvánvalóan Izrael-barát indítványát az EAK és a Szovjetunió képviselői elutasították, a francia megbízott pedig bírálta. Yest amerikai delegátus — mint ismeretes — a „bizalom helyreállítását”, más szavakkal: az egyiptomi rakéták visszavonását jelölte meg a Jarring vezette tárgyalások előfeltételeként. Kosciusko-Morizet, Franciaország képviselője kijelentette: a bizalomból még nem lesznek tárgyalások. Inkább a tárgyalások során lehet a kölcsönös bizalmat megteremteni. Hasszán el-Zajjat, egyiptomi delegátus kormánya támogatásáról biztosította a 16 afro-ázsiai ország határozati javaslatát Egyszersmind éles szavakkal bírálta az Egyesült Államoknak a válságban betöltött szerepét, amelyek Izrael katonai fölényét, tehát a status quo fenntartását hivatottak biztosítani. Az egyiptomi delegátus az izraeli megszálló csapatok visszavonásában jelölte meg a békéhez vezető utat. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője rámutatott arra, hogy Izrael makacsul gátolja a közel-keleti kérdés békés rendezését, s ezért az ENSZ-nek, minden békeszerető államnak újabb lépéseket kell tennie, „hogy arra ösztönözzék az izraeli kormányt és a mögötte álló erőket: számoljanak az ENSZ- tagállamok túlnyomó többségének a közel-keleti kérdés haladéktalan és igazságos politikai rendezésére irányuló követelésével”. Malik rámutatott arra, hogy az izraeli agressziónak és támogatóinak célja az EAK és más arab országok haladó rendszerének, felszámolása. Az Egyesült Államok újabb repülőgépek és egyéb hadfelszerelés szállításával segíti fel Aviv arabellenes szándékait. Az Egyesült Államok hivatalos nyilatkozataiban és propagandájában a Biztonsági Tanács határozatának teljesítése és a közel-keleti béke biztosítása mellett foglal állást, ténylegesen viszont Izrael agresszív terjeszkedő céljait támogatja. A Szovjetunió határozottan támogatja az izraeli fegyveres támadás áldozatait, az arab országokat. A szovjet kormány ugyanakkor többször világosan és határozottan kijelentette, hogy amikor határozottan elítéli az arab országok elleni izraeli agressziót, nem Izrael népe ellen áll ki, hanem az ország kormányköreinek agresszív politikája ellen. A kérdés jelenleg úgy áll, hogy vagy tovább fokozódik a közel-keleti háborús veszély, vagy pedig olyan intézkedéseiket hozunk, amelyek biztosítják a politikai rendezést a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának teljes egészében való végrehajtása alapján. Semmiféle további feltétel, semmiféle egyoldalú kezdeményezés nem helyettesítheti a Biztonsági Tanács e határozatát — hangoztatta Malik. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy az amerikai határozati javaslat célja a közelkeleti békés politikai rendezés további elodázása, meghiúsítása. A „bizalom légkörének” emlegetése újonnan kiagyalt követelés. A bizalom feltétele a Biztonsági Tanács határozatának teljes egészében való végrehajtása, az izraeli csapatok kivonása minden arab területről, s az igazságos és tartós béke megteremtése az arab államok és Izrael között. Malik rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok hatalmas propaganda-gépezete nem fukarkodik a különféle koholt vádakkal az Egyesült Arab Köztársasággal szemben, ugyanakkor mélyen hallgat a tűzszünet tényleges megszegésének Izrael által elkövetett eseteiről. Malik hangsúlyozta: a megegyezés előmozdításához haladéktalanul fel kell újítani Jarring misszióját, nem terhelve azt semmiféle kiagyalt feltétellel és követeléssel, miként az amerikai küldöttség teszi határozati javaslatában. Az afro-ázsiai országok és más, el nem kötelezett államok küldöttségeinek határozati javaslata — ha nem is tartalmazza mindazokat a követeléseket, amelyeket a szovjet küldöttség véleménye szerint a közgyűlésnek Izraellel és pártfogóival szemben támasztania kell — leszögezi az ENSZ alapokmányának nagy fontosságú rendelkezéseit, valamint a Biztonsági Tanács említett határozata mielőbbi végrehajtásának követelését, s ezért a szovjet küldöttség támogatja e javaslatot. * Az ENSZ 1. számú politikai bizottságában befejeződött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőjének meghívásával foglalkozó vita. A bizottság 63 szavazattal 31 ellenében és 25 tartózkodás mellett, korábbi, nyíltan diszkriminációs határozatát ismételte meg. Dél- Koreát meghívták a Koreával kapcsolatos kérdések ENSZ- vitájára, a KNDK-nak viszont azt a feltételt szabták, hogy csak az ENSZ „illetékességének” elismerése után kaphat meghívást. A TASZSSZ tudósítója a határozatról megjegyzi, hogy a tagországok egy csoportjának nyomására 20 év óta nyilvánvaló igazságtalanság áldozata a Koreai ANDK: megfosztják attól a lehetőségtől, hogy részt vehessen a számára létfontosságú kérdés vitájában. Ebben az évben 27 ázsiai és afrikai ország nyújtott be olyan határozati javaslatot, hogy a KNDK és Dél-Korea k°oviselőiét minden előzetes feltétel nélkül hívják meg. Izraelnek vissza kell adnia a területeket Douglas-Home brit külügyminiszter a tárgyalások folytatását sürgeti Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter szombaton délután beszédet mondott a Harrogate észak-angliai városban tartott politikai gyűlésen. A közel-keleti helyzettel fezszlkozva azonnali békeakciót sürgetett. Izraez°k vissza kell vonulnia az 1 967. évi hatnapos háború előtt fennállt határok mögé, s fel kell adnia a Golan -magaslatokat. Viszonzásképpen — sürgette Douglas Home —, az Izraellel szomszédos országoknak hozzá kell járulniuk a hivatalos békeállapot megteremtéséhez. A Palesztinai arab menekültekről szólva a brit külügyminiszter úgy vélekedett, hogy azoknak, akik vissza akarnak térni régi otthonukba, meg kellene ezt engedni, azoknak pedig, akik nem akarnak visszatérni, kárpótlást kellene fizetni. A brit diplomácia vezetője végül Gunnar Jarring közelkeleti békemissziójának mielőbbi felújítását sürgette. „Ha elmulasztjuk az alkalmat e misszió felújítására, akkor további húsz vagy még több évig viszállyal és a nagyhatalmak közötti konfrontáció növekvő veszélyével találhatjuk magunkat szemben e térségben.” Vírnanölcséni értesülések a damaszkuszi Baath-kongresszus megnyitásáról A Reuter és az AFP egybehangzó — de nem hivatalos közlésre támaszkodó — jelentése szerint péntek este Damaszkuszban megnyílt a Baath-párt rendkívüli kongresszusa. A pénteki ülés két órát tartott, s a kongresszus szombaton folytatta munkáját — véli tudni a Reuter. A tanácskozáson Nureddin Atasszi állam- és kormányfő, a Baath főtitkára elnököl. Az eredeti tervek szerint a pártkongresszusnak már hétfőn meg kellett volna nyílnia. Damaszkuszból időközben olyan hírek érkeztek, hogy újabb delegációk bevárása végett került sor a halasztásra.