Magyar Nemzet, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
■•escsoba, Derkovits st ium.on: 129-29 Postafic - Magyar Nemzet kf ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA__________________________________• Nevelők nevelése Az oktatás világválsága című könyvében Philip d. Loombs amerikai professzor egy oktatási szakembert idéz: „Mindig találunk elég vállalkozót, aki hajlandó rendet tartani az osztályban. A mi problémáim az, hogy olyanokat találjunk, akik tanítani is tudnak.” Tanítani azonban az tud igazán, akiben elhivatottság él a pedagóguspálya iránt. Ez a hivatástudat nem születik együtt az emberrel, erre nevelni kell. Ezt a kérdést vitatta meg legutóbbi ülésén a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége. A tanácskozás, amely a szakszervezet történetében először foglalkozott ezzel a témával, mindenekelőtt az elnökség írásos jelentésére támaszkodott, azt egészítette ki referátumában Szalóki Lambert, a szakszervezet felsőoktatási tanácsának titkára. Jelentős hangsúllyal szólt erről a kérdésről dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár is azon a háromnapos tanácskozáson, amelyet a múlt héten tartottak a budapesti pedagógusok számára. A pedagógushivatásra nevelésnek nagyon sok összetevője van. A családban kezdődik, majd az iskolában, később a pedagógusképző intézményben folytatódik, és ismét az iskolában, a hivatás gyakorlása közben vizsgázik. A családi nevelést alapvetően az határozza meg, hogyan vélekednek a szülők az iskoláról, miképpen ítélik meg a pedagógusok munkáját. Ahol a család a tanítók és tanárok pártján áll és tisztelettel beszél az iskola nevelőmunkájáról, ott a gyermekben is tudatosodik, hogy a pedagógus tevékenysége valóban életre szóló hivatás, nem pedig egy foglalkozás a sok közül. Kivételektől eltekintve a pedagóguspályára azok mennek, akikben érdeklődés támad a pálya iránt. Ezt az érdeklődést a család mellett az iskola keltheti föl, mindenekelőtt példaadással, de megfelelő pályairányító munkával is. A példának meghatározó szerepe van a pályaválasztásban, és az iskolának, az egész pedagógusközösségnek ezt a példamutatását erőteljesen hangsúlyozta felszólalásában dr. Kardos József, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője. Ő szólt arról is, hogy a felvételi rendszerben olyan reformok várhatók, amelyekkel a képességeket, a rátermettséget, az elhivatottságot a fz eddigieknél alaposabban meg lehet állapítani. A pályára való alkalmasságnak ugyanis ez az egyik legfontosabb biztosítéka: már a felvetőkor el kell dőlnie, hogy a hallgató m°g tudja-e állni a bébiét a múlván, hogy van-e benne eleeendő hivatástudat az iskolai munka iránt. Nemrégiben egy vezércikkben dr. Nagy Józsefnek és dr. Veczkó Józsefnek a szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett tanárok körében folytatott vizsgálatáról esett szó. Kiderült, hogy a szakmai rátermettséggel nincs különösebb baj, annál több a fiatal pedagógusok nevelői hivatástudatával. És nem kis számban akadt a megvizsgált tanárok között olyan is, aki alkatánál fogva alkalmatlan erre a pályára, mert például beszédhibás. Róluk állapította meg a szakszervezet központi vezetőségi ülésén találóan Bácskai Mihályné szentesi tanár, hogy olykor azokat is fölveszik a pedagógusképző intézményekbe, akiknek nem a nyelve, hanem a lelke dadog. Márpedig a „dadogó lelkű pedagógus azon túl, hogy rosszul tanít egy emberöltőn át, még sok-sok évfolyamon át diákjainak kedvét is elveszi a pedagóguspályától. Az a híres Kodály-mondás, hogy „sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója, mert a rossz tanár 30 éven át 30 évjáratból éli ki a zene szeretetét”, fokozott mértékben igaz a pedagógushivatásra. A gondosabban mérlegelő felvételi rendszer mellett természetesen nagyon nagy a felelősségük a pedagógusképző intézményeknek a hivatásra nevelésben. Annak ellenére, hogy az utóbbi években igen sok fontos lépés történt ezen a téren, nem kevés még a tennivaló. Némely helyen a nevelés leszűkül a pedagógiai tanszékekre és a szakmódszertanra, és kimondva-kimondattanul kettéválik a szakmai képzés és a hivatásra nevelés. Márpedig a hivatás akkor erősödik meg a pedagógusjelöltekben, ha a differenciál- és integrálszámítást, a középkort, az őslénytant vagy a testnevelést ugyanolyan hivatásszeretettőláthatott tanár oktatja, mint a neveléselméletet vagy a szakdidaktikát. A hivatásudatra nevelés, mint a bevezetőben szó volt róla, az iskolában vizsgázik. Mindenekelőtt a gyakorlóiskolában, amelynek nevelő hatásáról a korábbi szűkkeblű és merev tanügyi véleményekkel szemben rendkívül pozitívan foglalt állást a központi vezetőség. Mert bár a gyakorlóiskola a maga kiváló pedagógusgárdájával, jó fölszerelésével valóban kissé ideális képet tár a jelöltek elé, de mutatja egyben az utat, amerre haladni kell, és fölkelti az igényt is az elérhető cél iránt. Az iskolának, ahová gyakorlata után a kezdő tanító és tanár bekerül, meghatározó szerepe van a pálya alakulásában. Abban is, hogy az ifjú pedagógus megleli-e örömét munkájában, de főképpen abban, hogy egyáltalán a pályán marad-e. Mert meg lehet állapítani: annak ellenére, hogy a pedagógusok fizetése még ma sem magas, már kevésbé döntő ok a pálya elhagyásában az anyagi, inkább az, hogy rossz a kezdő pedagógus fogadtatása, nem megfelelő az iskola légköre, és hiányzik az első lépéseknél a bátorító szó és cselekedet. Visszajutottunk tehát Coombs-hoz: azok, akik „tanítani is tudnak”, az iskolában nevelődnek fel, amikor pályát választanak, és hivatástudatuk ismét az iskolában erősödik meg, már munka közben. Ezt pedig nem szabad elfelejtenie annak az iskolának, amely kezdő pedagógusokkal foglalkozik. Gábor István * Eredményesen zárult az INGTAD kenyai értekezlete Algírban az el nem kötelezettek csúcstalálkozóját készítik elő A külpolitikai helyzet A VÁLASZTÁSI csatazaj több nyugati országban erősödik. Az előtérben kétségtelenül az olasz választások állnak, de a nyugatnémet és az amerikai belpolitikát is már az őszi küzdelmek előkészületei hatják át. A legújabb amerikai fejleményekben a londoni The Economist érdekes mozzanatot vél fölfedezni: Reagan, Carter, valamint Brown kaliforniai kormányzó előretörését, illetve föltűnését azzal magyarázza, hogy az Egyesült Államokban kiszélesedett a „lázadás” a főváros, vagyis a Washington nevével fémjelzett politikai establishment ellen. Abban általában megegyeznek a vélemények, hogy a jövő héten sorra kerülő előválasztások után már véglegesen eldőlhet, hogy a két nagy pártnak kik lesznek az elnökjelöltjei. Gyakran vizsgálják a szemleírók az amerikai hatalmi politika szemszögéből az olasz választásokat is: a NATO-t aggasztja az a lehetőség, hogy az OKP előretört június 20-án. Nino Posti olasz tábornok ugyancsak — a közös piaci Spinemhez hasonlóan — az olasz kommunisták listáján indul és nyilatkozatában éppen az aggodalmak jó részének mondvacsinált jellegére mutatott rá. Kifejtette, hogy az OKP részvétele a kormányban a katonai titkok szempontjából nem veszélyes, hiszen az köztudott, hogy a NATO hétezer atomrobbanófejet tárol Nyugat-Európában. A hadászati fegyverzetek egyensúlya általában ismeretes, s a valódi hadititkokat csupán egy szűk csoport tudja — a washingtoni politikai vezetés belső köre. Eközben az olasz társadalom széles körei tiltakoztak az újfasiszták pénteki, gyilkos merénylete ellen, és az általános felháborodás hatására a lövöldöző MSI-képviselő ellen bűnvádi eljárás indul. Az olasz választások inkább hosszú távon hatnak a portugál belpolitikai küzdelemre, amelynek újabb állomásaként június végén kiválasztják az ország új elnökét. A tatár, legesélyesebb elnökjelölt, Banes tábornok úgy vélekedett hogy a majdan megalakítandó új, kormányba katonaminisztereket is be kellene vonni. A nyugatnémet szabaddemokraták befejezték tanácskozásukat, s óvatosan ugyan, de elkötelezték magukat a koalíció mellett. Kinyilvánították készségüket a szociáldemokratákhoz fűződő szövetség folytatására, ám Genscher pártelnök azt is hangoztatta, hogy az FDP önállóan kívánja megvívni választási küzdelmét és nem lehet szó „koalíciós kampányról ”. A jelek szerint francia belpolitikai vitatéma lett a kormány újabb kezdeményezése: a párizsi sajtó élénken bírálja azt az elképzelést, hogy Franciaország nukleáris erőműveket szállít Dél-Afrikának. A hírmagyarázók egy része úgy véli, hogy ez az ügylet Párizsnak alapos tekintélyveszteséget okozna a harmadikvilágban, miután a libanoni közvetítő próbálkozás az érintett országok körében meglehetős visszatetszést keltett. A harmadik világ fontos értekezlete zárult le a kenyai fővárosban. A tanácskozáson végül is sikerült kompromisszumot elérni a fejlődő és a fejlett tőkésországoknak, noha sok kérdést nyitva hagytak. Kissinger indítványát elutasították, viszont megegyeztek abban, hogy újabb értekezletet hívnak össze; ezen a nyersanyagárak kiküszöbölésére hivatott pénzügyi alap részleteiről döntenének. A TASZSZ a többi között megállapította, hogy az egyezmény a fejlődő államok érdekeit szolgálja. A jelek szerint az el nem kötelezettek szeretnék szorosabbra fűzni intézményesített kapcsolataikat. Algírban megkezdődött a tömbön kívüli országok koordinációs bizottságának tanácskozása, amelyen a colombói csúcsértekezletet készítik elő. Buteflika algériai külügyminiszter indítványozta, hogy a kitűzött célok megvalósítására az el nem kötelezettek szervezzék meg az állandó titkárságot. A javaslatról a ceyloni csúcstalálkozó részvevői döntenek majd. Az arab világ, a szocialista országok és a haladó arab államok együttműködése szempontjából — és a minden eddigi pusztítást fölülmúló libanoni polgárháború miatt is — nagy figyelem kíséri Koszigin szovjet kormányfő közel-keleti megbeszéléseit. A miniszterelnök befejezte bagdadi tárgyalásait, amelyeknek középpontjában természetszerűen a közel-keleti kérdés és a kétoldalú kapcsolatok bővítése állt. Koszigin következő állomása Damaszkusz, ahol Asszad elnökkel bizonyosan részletes eszmecserét folytat a térség összes nagy problémájáról. ltunk helyett készletalap Kompromisszummal ért véget a nairobi találkozó Nairobiból jelenti a TASZSZ és a Reuter. A kenyai fővárosban háromnapos késedelemmel hétfőn fejeződött be az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezletének (UNCTAD) negyedik ülésszaka. A tanácskozáson csaknem 150 ország és sok nemzetközi szervezet képviseletében mintegy 4000 küldött vett részt. Hatórás vita után a plenáris záróülésen a delegátusok egyhangúan jóváhagyták a konferencia úgynevezett összekötő bizottságában kidolgozott ajánlásokat egy nemzetközi készletalap létrehozására. A 10 legfontosabb nyersanyag áringadozásának mérséklésére szolgáló alap finanszírozását, működésének egyéb részleteit októbertől kezdve bizottságokban vitatják meg és legkésőbb 1977 márciusában újabb világkonferenciát tartanak erről a témáról. A záróülésen szavaztak Kissinger javaslatáról, a nyersanyagbank-tervezetről, amelyet a nyugati propaganda nagy hírveréssel fogadott, s amely a nemzetközi nyersanyag-kitermelő monopóliumokat biztosította volna a kisajátítással szemben. Az indítványt 33 ország — zömében a következetes álláspontot valló fejlődő országok, valamint a szocialista államok — elutasí totta. A javaslat mellett 31-en adták le voksukat, 44 delegátus tartózkodott, 46-an pedig nem vettek részt a szavazáson. A záróülésen a fejlett tőkés államok ígéretet tettek arra, hogy a harmadik világ mintegy 165 milliárd dolláros adósságainak törlesztési feltételeit a fejlődő országok pénzügyi helyzetét figyelembe véve újra fogják tárgyalni. Ez elsősorban a pénzügyi csőd szélén álló húsz legszegényebb ország tartozásaira vonatkozik. A nem kötelező határozat ugyanakkor nem említi a harmadik világ által indítványozott világkonferenciát, amelyen általános fizetési moratóriumot biztosítottak volna a harmadik világ államainak. A TASZSZ tudósítója az értekezlet mérlegét megvonva megállapítja, hogy a konferencia ismét feltárta a kapitalista körök és a fejlődő államok gyökeres nézetkülönbségét sok alapvető, nemzetközi gazdasági kérdésekben. A fejlődő országok és a szocialista államok gyümölcsöző együttműködésnek köszönhetően az értekezleten sikerült megoldani számos problémát. Ez felel meg a harmadik világ érdekeinek. Iluteflika nylilván.hu Colombo előtt Lienn állandó titkárság a tamlóin kisüli országok mozgalmába!! Algírból jelenti az AFP. Az el nem kötelezett országok 17 tagú koordinációs bizottságának vasárnap Algírban megnyílt négynapos értekezletén beszédet mondott Buteflika, a vendéglátó ország külügyminisztere, a tanácskozás elnöke. Bubeflika röviden körvonalazta az algíri értekezlet célját, amely mindenekelőtt az augusztusi colombói csúcsértekezlet napirendjének megszövegezése. Beszélt az el nem kötelezettek mozgalmának problémáiról. Kifejtette, hogy az el nem kötelezett országok tevékenysége az eddiginél nagyobb összehangoltságot igényel, a találkozók előkészítését komolyan és ésszerűen kell megszervezni. A problémák — mint Buteflika mondotta — az el nem kötelezettek mozgalmának növekedéséből és felelősségének növekedéséből adódnak. Buteflika javasolta, hogy az említett célok sikeresebb megvalósítása érdekében az el nem kötelezett országok létesítsenek állandó titkárságot. A javaslatról majd a colombói csúcsértekezleten döntenek. A koordinációs bizottság hétfőn csoportokban folytatja munkáját. A vitatéma között szerepel a nemzetközi helyzet, a csúcsértekezlet előkészítése, a csúcsértekezlet irodájának létrehozása és annak munkaszervezése, valamint új tagok felvétele. Közlemény Nascimento moszkvai megbeszéléseiről Sokoldalú támogatás Angolának Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hétfőn Moszkvában közös közleményt adtak ki Lope do Nascimentónak, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnökének Szovjetunióban tett látogatásáról. Az angolai fél köszönetét fejezte ki azért a támogatásért, amelyet a Szovjetunió nyújtott az MPLA vezetésével harcoló angolai népnek. Az angolai fél üdvözölte az SZKP XXV. kongresszusának határozatait és aláhúzta azok nemzetközi jelentőségét. A felek kinyilvánították azon eltökéltségüket, hogy minden eszközzel fejlesztik és erősítik a két ország barátságát és együttműködését. A Szovjetunió támogatást fog nyújtani az angolai gazdaság, káderképzés és egészségügy fejlesztéséhez. Megállapodtak néhány olyan intézkedésről, amelyeknek célja Angola védelmi képességének erősítése. A Szovjetunió az Angolának nyújtandó segítséget és támogatást az összes szabadságszerető nép kötelességének tartja. Afrika népei történelmi jelentőségű sikereket értek el a nemzeti szabadságért és függetlenségért vívott harcban. A felek kifejezték meggyőződésüket,-hogy az afrikai országok gyarmatosításellenes, imperialistaellenes harca sikerének záloga a szocialista országokkal és a világ más haladó erőivel való akcióegységben rejlik. A két fél egyetértett abban, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma a világpolitika fontos tényezője. Koszigin befejezte bagdadi megbeszéléseit Bagdadból jelenti a TASZSZ Bagdadban hétfőn befejeződtek a tárgyalások Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke és Szaddam Husszein, az iraki Baath Párt helyettes főtitkára, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának helyettes elnöke között. A tárgyszerű, konstruktív légkörben lefolyt tárgyalásokon megvitatták a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság politikai, gazdasági, tudományosműszaki együttműködésének további elmélyítésével kapcsolatos kérdéseket. Nagy figyelmet szenteltek az időszerű nemzetközi kérdéseknek, köztük a közel-keleti helyzet rendezésének, az arab országok ellen elkövetett izraeli agresszió következményei felszámolásának. Vasárnap Bagdadban az elnöki palotában találkozott egymással Koszigin kormányfő és Al-Bakr, az iraki Baath Párt főtitkára, a Forradalmi Farancsnokság Tanácsának elnöke, az Iraki Köztársaság elnöke. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében lezajlott találkozón mélyreható eszmecserét tartottak a szovjet—iraki kapcsolatok kérdéseiről. Mindkét fél megállapította, hogy a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság között — az 1972-