Magyar Nemzet, 1989. szeptember (52. évfolyam, 205-230. szám)

1989-09-01 / 205. szám

Péntek, 1989. szeptember 1. A kormány eltökélt. Mindenképpen fölszámolják a hazai uránbányászatót • •Öttagú ellenzéki képviselőcsoport alakult a parlamentben KÖZÉLETI HÍREK A nyugatnémet szövetségi kor­mány meghívására az NSZK-ban tartózkodik dr. Ruttner György szociáldemokrata ügyvéd, és a magyar szociáldemokrácia egyik vezetője, valamint tanácsadója, dr. Dávid Gyula, hogy ismerked­jenek az ország politikai és jogi intézményeivel, parlamentjének működésével. A vendégek először Karlsruhéban a szövetségi alkot­mánybíróságot keresték fel. Itt dr. Karl-Georg Zierlein, a bíróság igazgatója fogadta őket. Ezután Kasselban, a szövetségi szociá­lis bíróságra látogattak, ahol ven­déglátójuk, dr. Otto Krasney el­nökhelyettes volt. A magyar szo­ciáldemokrata ügyvédek megfor­dultak Hamburgban is. A tarto­mányi jogú szabad Hansa-város­­ban találkoztak Klaus Römerrel, a Német Alkalmazottak Szakszer­vezete (DAG) elnökhelyettesével, majd a tekintélyes Der Spiegel című hetilap szerkesztőségében és a hamburgi városi tanácsnál ta­nulmányozták a közvélemény-for­málás, a helyi parlament pártbe­folyásának tapasztalatait. Az Általános Népi Kongresszus meghívására parlamenti küldött­ség utazott csütörtökön Líbiába, hogy részt vegyen a szeptemberi forradalom 20. évfordulója alkal­mából rendezendő ünnepségeken. A delegációt dr. Fodor István, az Országgyűlés alelnöke vezeti. A küldöttség tagja Gyuricza László országgyűlési képviselő. A­ kon létezne egy „Pozsgay—Bíró­­paktum”, s visszautasította azt is, hogy az MDF már megállapodott volna arról: az MSZMP-vel koa­lícióra lépne. „Ezzel az MSZMP- vel nem lehet koalíciót kötni — hiszen számtalan irányzata él egymás mellett. Bánffy György így fogalmazott: „Minden tisztes­séges gondolatot föl kívánunk karolni." (d. j.) Köztársasági elnököt csak a parlamenti választások után (MTI) Az ellenzéki kerekasztal — mint ismert — szerdán nagy horderejű javaslatot terjesztett elő a háromoldalú politikai tár­gyalásokon a köztársasági elnök intézményének felállításáról. Varga Csaba, az EKA soros el­nöke felkérte az MTI-t a gondo­lat újbóli ismertetésére, mivel azt számos tömegtájékoztatási eszközben félreérthetően tolmá­csolták. Varga Csaba elmondta, hogy az ellenzéki kerekasztal már az átmeneti időszakban szüksé­gesnek tartja a köztársasági el­nöki intézményről szóló törvény megalkotását, ugyanakkor jelen­legi véleményük szerint e tiszt­ség betöltésére csak a parlamenti választásokat követően kerüljön sor. A kerekasztal álláspontja az, hogy az átmeneti időszakban a parlament elnöke gyakorolja az államfői jogkört A lengyel nagykövetség sajtótájékoztatója (MTI) A II. világháború kirob­banásának 50. évfordulója alkal­mából magyar újságírókkal­­ta­lálkozott csütörtökön Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköz­társaság budapesti, nagykövete a nagykövetségen. A nagykövet és Wladyslaw Jura vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé a háború legdrámaibb pil­lanatának nevezte 1939. szeptem­ber 17-ét, amikor a Szovjetunió megtámadta a hitleri Németor­szág által nyugatról lerohant Lengyelországot. Németország kö­rülbelül 2 millió és a Szovjetunió pedig több mint 1 millió kato­nájával szemben Lengyelország nem sokkal több mint egymillió embert tudott csak mozgósítani — mondotta Wladyslaw Jura. A Molotov—Ribbentrop pak­tum titkos záradékát — amely alapján a Szovjetunió Lengyelor­szág keleti részeit bekebelezte — a nagykövet a lengyel—szovjet közös történelem sötét lapjának nevezte. A leghatározottabban le­szögezte, hogy Lengyelország az európai területi status quo fenn­tartása mellett van, és nem fog határrevízióval előállni. A Magyar Szolidaritási Bizott­ság nyilatkozatot adott ki a hit­leri fasizmus legyőzésére­ emlé­kezve. A történelmi tanulságok elemzése után a nyilatkozat hangsúlyozza: arra kell töre­kedni, hogy az államközi kap­csolatokat ne a konfrontáció jel­lemezze, hanem a sokoldalú, köl­csönös érdekeken és megbecsülé­sen alapuló együttműködés. A II. világháború kitörésének 50. évfordulóján Szűnjék meg a NATO és a Varsói Szerződés Vonják ki az idegen katonaságot az európai országokból Két fontos, eddig szokatlan­nak számító bejelentés hangzott el tegnap a Parlamentben. El­sőként Király Zoltán (Csongrád megye) képviselő ismertette ja­vaslatát az újságírókkal. Nyilat­kozatában szerepel, hogy „az ötven esztendeje Európában el­kezdődött háború máig sodort hordalékai: Jalta és Postdam, a párizsi békeszerződések, a szel­lemiséget sorvasztó hideghábo­rú, a katonai és politikai meg­osztottságot eredményező NATO és Varsói Szerződés létrejötte. Hordalék, súlyos teher napja­inkban is. Mert miközben egyre ígéretesebben bontakoznak ki az európai államok közötti gazda­sági, politikai, kulturális és hur­manitárius kapcsolatok, s mi­közben a jogállam, az emberi sza­badságjogok kiteljesedése a ke­let-európai országok többségében is szembeötlő, azonközben — Helsinki szellemével is ellentét­ben — idegen csapatok állomá­soznak egyes európai államok te­rületén. A képviselő két pontból álló javaslatát ismertette, amely sze­rint a volt szövetséges hatalmak és az érdekelt országok vagy a helsinki záróokmányt aláíró ál­lamok képviselői még idén Bu­dapesten vagy Nyugat-Berlinben kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy 1995-ig valamennyi idegen katonai csapatot kivonják az európai állatitokból. Az idegen csapatok kivonásának megkez­désekor mondják ki a NATO és a Varsói Szerződés feloszlatását. Király Zoltán elmondta, hogy elképzeléseiről tájékoztatta a magyar kormány elnökét és több miniszterét, konzultált diploma­tákkal, amerikai szenátorokkal­­ és az angol képviselőhöz néhány tagjával. Bár közülük többen megfogalmazták kételyeiket, a javaslat előterjesztését mindenki szükségesnek tartotta. Kiemelte, hogy nemcsak a szovjet csapatok magyarországi kivonásiról van szó, hanem egy általános európai rendezésről. A Magyar Nemzet kérdésére válaszolva elmondta, arra szá­mít, a pártok, szervezetek és ál­lampolgárok véleményt alkotnak elképzeléseiről, s ezek ismereté­ben terjesztheti a kormányok elé ajánlásait, népi kezdeményezés­ként­, amellyel nyomást gyako­rolhatnak a hivatalos politikára. Ezután Király Zoltán bejelen­tette, hogy ellenzéki­­képviselői csoportot alakítanak a Parla­mentben. Mint elmondta, a par­lamentarizmushoz hozzátartozik az oppozíciót vállalók létezése. Ez a csoport most van alakuló­ban, tagjai eddig: Roszik Gábor (Pest megye), Debreczeni Jó­zsef (Bács-Kiskun megye), Raf­­fay Ernő (Csongrád megye), Bánffy György (Budapest) és Király Zoltán. Roszik Gábor kiemelte, a par­lamentnek most óriási feladatai vannak az átalakulásban. Cso­portjuk minden támogatást és segítséget meg kíván adni ehhez — nem az ellenzékiség demons­trálása a céljuk. Arra a kérdésre, hogy a csoport vállalja-e az el­lenzéki kerekasztal képviseletét, Király Zoltán úgy válaszolt, hogy a kerekasztal sem egységes, így egységes képviseletének sincs ér­telme. Egy másik kérdésre válaszolva Roszik Gábor tagadta, hogy a nemzeti kerekasztal-tárgyalása­ Magyar Nemzet Az országgyűlési bizottságok vezetőivel tárgyalt az Ellenzéki Kerekasztal (MTI) Az országot békés kö­rülmények között kell kivezetni a válságból, ezt a célt szolgálják a háromoldalú politikai érdek­egyeztető tárgyalások — jelen­tette ki az ellenzéki Kerekasztal nevében Domonkos István, ami­kor csütörtökön délután a Par­lamentben a kerekasztal kezde­ményezésére először jött létre találkozó az Országgyűlés állan­dó bizottságainak vezetői és az ellenzék között. Berecz János, a külügyi bizott­ság elnöke annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a képvi­selők nem fogadták ellenérzéssel a háromoldalú tárgyalásokat, igaz, nem is üdvözölték kitörő örömmel. Ennek oka, hogy a leg­utóbbi ülésszakokra kitűzött tör­­vény­javaslatokat visszavonta a kormány az egyeztető tárgyalá­sok miatt, s a képviselők most sem tudják, hogyha elkészülnek ezek a tervezetek, mi lesz a fel­adatuk. Pesta László, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke azt hangsúlyozta, hogy manap­ság sok a beszéd, kevés a tett. Mint mondta, az ellenzék is tud beszélni, de hogy mire képes, még nem ismeretes. Antall Jó­zsef (MDF) hangsúlyozta, hogy az ellenzék nemcsak beszél, ha­nem mélyen átérzi felelősségét az ország sorsáért. Bölcsey György, a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság elnöke noha három szervezet is kezdeményezte visszahívását, mégis eljött, hangsúlyozva: sze­rinte nem biztos, hogy az Or­szággyűlés teljes egészében elfo­gadja a háromoldalú tárgyaláso­kon kialakított törvénytervezete­ket, bizonyos módosítások lehet­ségesek. Boross Imre (Független Kis­gazdapárt) szerint az MSZMP teljesíteni fogja azt a megálla­podásban rögzített kötelezettség­vállalását, hogy a három oldal ál­tal elfogadott törvénytervezetet a parlament megszavazza. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke arról szólt, hogy szerencsésebb lett volna, ha a parlamenti bizottságok tagjai is részt vehettek volna a háromol­dalú tárgyalásokon. Fekete Já­nos, a reformügyi ad hoc bizott­ság elnöke rámutatott: hiba volt, hogy nem a képviselők mint há­zigazdák hívták meg az ellenzé­ket ismerkedésre. Berdár Béla, a településfej­lesztési és környezetvédelmi bi­zottság elnöke többek között ar­ról szólt, hogy nem szabad siet­tetni a választások megtartását, szerinte erre legkorábbi időpont jövő év első negyede lehetne. Zsigmond Attila, a kulturális bi­zottság tagja azt hangsúlyozta, hogy a tudás, a jó nemzeti ha­gyományok tisztelete sokáig hát­térbe szorult, s ennek súlyos kö­vetkezményeit viseli most az or­szág. Varga Csaba (Magyar Nép­párt) az EKA nevében kérte a bizottságok vezetőit, hogy a há­romoldalú tárgyalásokon elfoga­dott törvénytervezetek vitájára hívják meg az ellenzék tagjait. Szűrös Mátyás aratóü­nnepségi beszédet Sok pártvezető dogmatikusan gondolkodik, de reformernek kiáltja ki magát­ ­MTD Általános iskolát, köz­ségi könyvtárat és takarékszövet­kezeti fiókot magába foglaló épületet adott át a Hajdú-Bihar megyei Szerep községben csütör­tökön Szűrös Mátyás az Ország­gyűlés elnöke, a térség képvise­lője. A 17 millió forintos költség­gel elkészült, a táj építészeti ha­gyományaiba illő épületegyüttes — mint avatóbeszédében fogal­mazott — a jövőben az oktatás és a helyi közélet méltó színte­re lehet. Az avatóünnepséget követően Szűrös Mátyás — akit korábban pártszavazással Püspökladányban ■kongresszusi küldötte, s ezáltal a hajdú-bihari küldöttcsoport tag­jává választottak — az MSZMP kongresszusi előkészületeiről, a párt megújulásának lehetőségei­ről nyilatkozott. Szűrös Mátyás szerint a mai bo­nyolult helyzetben az MSZMP csak akkor maradhat a legerő­sebb párt a választásokon, ha egyértelműen a reformszárny ke­rekedik felül, s ha a párt képes a nemzet integráló erejévé vál­ni.­­Ez utóbbi rendkívül fontos — hangsúlyozta —, mert a bolse­vik típusú pártokban a nemzeti elemet mindig háttérbe szorítot­ták, s ezért ma robbanásszerűen jelentkezik a nemzeti, a nemzeti­ségi kérdés, ami sokkal mélyeb­ben él az emberekben, mint az internacionalizmus. Ha a párt­­kongresszuson nem történik meg az MSZMP-nek a magyar való­ságra épülő korszerű szocialista reformpárttá válása, akkor nem tud igazán erős lenni a parlamen­ti választásokon sem. Az Országgyűlés elnöke szerint a reformerők pártbeli győzelmé­hez nem feltétlenül szükséges az MSZMP önfeloszlatása, mint azt több reformkör is javasolta. A tisztulás azonban elengedhetetlen, mert ma sok olyan vezető van a pártban, aki dogmatikusan gon­dolkodik, de reformernek kiáltja ki magát. Ha az MSZMP-ben a mai követelményeknek megfele­lően gondolkodó és cselekedni kész vezetők és aktivisták kere­kednek felül, s ez tükröződni fog a párt programjában és szerve­zeti szabályzatában, akkor jobb­ról és balról, de főként balról tisztulhat a párt. Vannak jelei — mondta — egy bolsevik típusú kommunista párt ■létrejöttének Magyarországon. Ez felerősítené az MSZMP-ben a tisztulási folyamatot, s talán a választások szempontjából sem lenne rossz. — A jelenlegi küldöttválasztá­si rendszer azonban — vélekedett Szűrös Mátyás — nem biztos, hogy a reformerőknek kedvez. Az elmúlt napok eseményei során a visszarendeződés szellője megcsa­pott bennünket: ez tapasztalható volt a budapesti küldöttklubban, ahol érzékenyen reagáltak Pozs­gay Imrének, a munkahelyi párt­­szervezetek megszüntetésével kapcsolatos kijelentésére, és ér­zékelhető volt az Országgyűlés kommunista frakciójának ülésén, ahol elsősorban azok szólaltak meg, akik a parlamentben nem képesek a mai követelmények­nek megfelelően fellépni. Ez rendkívül elgondolkodtató. Szűrös Mátyás annak kapcsán, hogy a napokban heves támadá­sok érték Pozsgay Imrét, a párt­elnökség tagját, mivel a politi­kai egyeztető tárgyalásokon nem felhatalmazása szerint járt el, ki­jelentette: a politikában kulcs­kérdés a realitásokból kiindulni, s ma a párttagság nem fogadja el a munkahelyekről való gyors kivonulást. Jóllehet, Pozsgay Imre kijelentésével hibát köve­tett el, ezt nem kell dramatizál­ni, mivel a pártban is élénk vita folyik a munkahelyi politizálás­ról. — Meggyőződésem — mondot­ta —, hogy nekünk is rá kell tér­nünk az európai rendszerre, vagyis a munkahelyeken nem pártoskodni, hanem termelni kell. E bonyolult helyzet áthidal­ható lesz a pénteki KB-ülés ál­lásfoglalásával. A fokozatosság betartása mellett azonban el­odázhatatlan, hogy a fegyveres testületekben, a bíróságokon, az ügyészségeken és az államigazga­tásban mielőbb szűnjön meg a párt — és potenciálisan a pártok — működése. ­ A Minisztertanács tegnapi ülé­sén a belpolitika aktuális kérdé­seinek megvitatása vette igénybe a legtöbb időt. A küszöbönálló tanévkezdet mellett Glatz Ferenc művelődésügyi miniszter teljes felgyógyulása is szerepet játszha­tott benne, hogy a vitapontok kö­zött kiemelt helyet kapott a pe­dagógusok helyzete és bérezése. A vita eredményeként Glatz Fe­renc vasárnapi tanévnyitó beszé­dében jó híreket közölhet — eny­­nyit árult el elöljáróban a szóvi­vő. Horváth Ferenc ipari miniszter tárgyszerűen és „némi keserű mellékzöngével” számolt be a me­cseki bányászokkal tervezett (és mint a hírekből már tudjuk, meg­hiúsult) szerdai eszmecseréjéről. A kudarc okát a kormány főként abban látja, hogy az ózdi kohá­szokkal ellentétben, a Mecsek al­ján a bányavállalati vezetés, a párt és a szakszervezet vezetősége nem tudott kellő körülményeket kialakítani a tárgyalásokra. A ku­darcot vallott kísérlet nem rendí­tette meg a kormány eltökéltsé­gét, hogy az uránbányászatot le kell állítani, és a leállítással nem szabad megvárni az állami támo­gatással létesítendő új munkahe­lyek elkészültét. A bányászok fog­lalkoztatási és szociális problé­máinak megoldására a kormány­nak az ózdihoz hasonló elképzelé­sei vannak, és szilárdan hisz ab­ban, hogy ezeket a közeli jövő­ben nem nagygyűlésen, hanem kis csoportokban, civilizált körülmé­nyek között meg tudja tárgyalni az érintettekkel. A feladat koor­dinálására Horváth Ferenc ipari miniszter kapott megbízást. A Minisztertanács irreálisnak tartja azt a Pécsett hangoztatott elképzelést, hogy a bányabezárás egyáltalán ne szerepeljen a szer­kezetátalakítási tervek között. Ar­ra kéri a helyi vállalati, párt- és szakszervezeti vezetést, hogy te­gyen meg minden tőle telhetőt az eszmecsere feltételeinek mielőbbi megteremtésére. Megvitatta a kormány azt a két, átmenetinek­­ szánt jogszabály­­tervezetet, amely a menekültek jogi státusát van hivatva rendezni Magyarországon, amíg átfogó, és a genfi konvencióval összhangban álló menekültügyi törvény nem születik. A menekültté nyilvánítá­si eljárásról és a menekültként való elismerésről törvényerejű rendelet, illetve kormányrendelet készül. A kettő egyidejűleg lép hatályba , előreláthatólag szep­tember végén, minthogy a tör­vényerejű rendeletek alkotására feljogosított Elnöki Tanács min­den hónap utolsó péntekén ülé­sezik. A rendelettervezetek előter­jesztése előtt a belügyminiszter tudatta a kormánytagokkal, hogy tovább nő a Romániából érkező menekültek száma. Közöttük im­már 40 százalékos a román nem­zetiségűek aránya, s a németaj­­kúaké is megközelíti a 10 százalé­kot. Csak július hónapban 1600- an érkeztek, s az országban tar­tózkodó romániai menekültek teljes létszáma meghaladja a 18 ezret. A jogszabálytervezet szerint az minősül majd menekültnek, aki hazájában faji, vallási, nemzetisé­gi hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz való tarto­zás, illetve politikai nézetei miatt üldözésnek van kitéve, vagy ül­döztetéstől kell tartania. A jog­szabály hatálya csak európai or­szágokból érkezőkre terjed ki, azaz csak ők kérhetnek (és kap­hatnak) menekültstátust Magyar­­országon. Akit menekültnek nyilváníta­nak, továbbra is megtarthatja eredeti állampolgárságát, ám a jogalkalmazásban magyar állam­polgárnak minősül. Ez alól csak a választójog gyakorlása kivétel, és néhány olyan állás, amelyet jogszabály szerint csak magyar állampolgár tölthet be. A Magyar Nemzet kérdésére, hogy a rendeletek hatályba lé­pése mennyiben változtatja meg a már Magyarországon tartózkodó menekültek helyzetét, a kormány­­szóvivő a jogi rendezettséget, ezen belül a szabad lakóhelyválasztást hangsúlyozta. A továbbiakban ezt egészíti ki a be- és kivándorlás­ról szóló törvény, amely szintén előkészítés alatt van. Mindez összhangban a nemzetközi jogi normákkal és a genfi menekült­ügyi konvenció előírásaival. A menekültprobléma, persze, nemcsak a Romániából érkezőket érinti, hanem az átmenetileg Ma­gyarországon tartózkodó NDK- beli­­ állampolgárokat is. Nekik van ugyan hová menniük, a Ma­gyarország egyik nemzetközi kö­telezettségvállalásával összefüggő, készülő jogszabályok azonban egyelőre nincsenek összhangban egy másik, nevezetesen az NDK- val fennálló szerződésből fakadó kötelezettségekkel. Egy kérdésre válaszolva Bajnok Zsolt ideigle­nes kormányszóvivő mindenesetre kizárta, hogy a magyar kormány ne tudjon tárgyalásos úton meg­egyezni NDK-beli partnerével, és emiatt egyoldalú szerződésfel­mondásra kényszerüljön. Változatlanul élénken foglal­koztatja az újságírókat a Vencel téri tüntetés miatt elítélt két ma­gyar fiatal ügye. Ezzel kapcsola­tos kérdéseikre válaszolva a szó­vivő kijelentette: megítélése sze­rint a ténylegesnél súlyosabbnak tekintették, a csehszlovák hatósá­gok az ügyet. Nem kívánt azon­ban belemenni az okok találgatá­sába, még kevésbé összefüggésbe hozni ezt a bős—nagymarosi víz­lépcső építésének­ átmeneti leállí­tásával. Elmondta, hogy a magyar kormány hivatalos értesítést nem kapott azokról a sajtóban felröp­pentett csehszlovák tervekről, hogy végleges leállítás esetén a csehszlovák fél m­ás módon fog hozzá a Duna-meder áttöltéséhez. Ezt a magyar korm­ány minden­képpen egyoldalú szerződéssze­gésnek minősítené, aminek min­den ökológiai, gazdasági és poli­tikai következményéért a cseh­szlovák félnek kellene viselnie a felelősséget. Minthogy azonban a jószomszédi, sőt baráti viszony fenntartása a jövőben is közös ér­dek, ő személy szerint nem hiszi, hogy ilyen lépésre sor kerülne. (é. 1.) A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE (MTI) A Minisztertanács csütörtöki ülésén politikai konzultációt folytatott időszerű belpolitikai kérdésekről. A kormány előterjesztést hallgatott meg a menekültté nyilvánítási eljárásról és a menekültek jogállásáról. Javasolta az Elnöki Tanácsnak a menekültek jogállásá­ról szóló törvényerejű rendelet megalkotását. A Minisztertanács áttekintette a tölgyerdők tömeges elhalásából származó kár csökkentésének lehetőségeit. Nyers Rezső fogadta Karsten D. Voig-ot (MTI) Nyers Rezső, az MSZMP elnöke csütörtökön a kb székhá­zában fogadta Karsten D. Voigt NSZK parlamenti képviselőt, az SPD elnökségének tagját, a párt parlamenti frakciójának kül- és biztonságpolitikai szóvivőjét. A szívélyes, baráti légkörű megbe­szélésen véleménycserét folytat­tak a két ország és a két párt közötti kapcsolatok időszerű kér­déseiről. ----- A NAP---------------------------------­Út és cipő Mindig könnyebb nemet mondani, mint igent. Az már meglehetősen világos, mit nem akarnak az emberek — az azonban csak ködös-aranyló, elvont általánosságban, hogy mit igen. Az még csak-csak kibogozható, hogy miként sze­retnének élni — jól —, milyen gazdasági, jogi, lélektani körülmények között — minél szabadabban, védettebben, szorongás és szorongatottság nélkül — csak az fogalmazha­tó meg igen nehezen, hogy miként, milyen úton, milyen eszközökkel valósulhat meg a vágyott jólét, fölszabadult­­ság, jól szervezet civilizáció. Álmodozásban minden ember profi. A társadalomátala­kításnak azonban nem lehet minden ember a szakembere. Alig várom, hogy (akár egyetlen kötetben­ avagy kötet­sorozatban) megjelenjen minden magyarországi jövőterv. Netán kritikai kiadásban. Még azt is el tudom képzelni, hogy ebben a sorozatban vitatkozzanak egymással a prog­ramok, platformok, elképzelések. Hátha akad olyan alapos, elmélyülni kívánó magyar választópolgár, aki rászánna annyi időt az opciója meggondolására, mint — mondjuk — a KRESZ tanulmányozására. Félek azonban, hogy ilyen lelkiismeretes választópolgár kevés akad. Két-három jelszó, sommás hangulati benyo­más, személyiségek varázsa vagy ellenszenvessége, nosztal­giák és indokolt meg indokolatlan előítéletek esnek na­gyobb súllyal latba.. Sokan nagyobb műgonddal latolgatnak-próbálgatnak­­válogatnak cipővásárlásnál, mint amikor az országnak kell utat választani.­­ ■ :­­ DIURNUS.

Next