Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
GAZDASÁG / EXPOFÓRUM INTERJÚ/VÉLEMÉNY CSÜTÖRTÖK, 1993. ÁPRILIS 15. Fókuszban a kultúra Átfogó koncepció helyett a koordinálószerepen a hangsúly Az első kérdező az iránt érdeklődött, mikor kezdődnek el a munkálatok a világkiállítás területén? A Fővárosi Programiroda részéről azt a tájékoztatást kapták a jelenlévők, hogy a bontási munkák már folyamatban vannak. Az érdemi előrelépést eddig azonban hátráltatta, hogy a telkek tulajdonviszonya rendkívül kusza, vonatkozik ez főleg a pesti Duna-partra. A dél-budai 36 hekáros területre vonatkozóan pedig már megtörtént a mélyépítési munkálatokat végző cégek előminősítése. Aggodalomra tehát semmi ok, annál is kevésbé, mivel a programiroda szerint a kivitelezési munkákra a jelenleg rendelkezésre állónál kevesebb idő is elegendő lenne. Késésben a PR-munka Ezt követően az egyetemi hallgatók azt feszegették, miként kapcsolódhatnak az expo létesítményei a felsőoktatáshoz, s hogyan lehet azokat 1996 októbere után annak szolgálatába állítani? A kulturális tárca világkiállítási bizottságának vezetője mindenekelőtt hangot adott azon fenntartásának, hogy nem éppen a legüdvözítőbb megoldás az expo és a majdani egyetemi város ilyetén módon történő összekapcsolása, hiszen az épületek funkciói eltérnek egymástól. Példaként hozta fel a Torontóban rendezendő világkiállítást, ahol rekreációs környezetben kap helyet az expo: a helyszínen az infrastruktúrát is beleértve, gyakorlatilag minden készen áll, csupán a pavilonok felállításáról kell majd gondoskodni. Kérdésesnek tartotta továbbá azt, hogyan lehet majd működtetni a kémiai tanszéknek otthont adó épületet az expo ideje alatt? Itt kap helyet a fizika tanszék is, amelynek épületét a kormány által nyújtott kétmilliárd forintból húzzák fel, s amelynek alapozási munkái már megtörténtek. Az egyetemi városba költözik ezenkívül az ELTE biológia és földrajz tanszéke, valamint számítógépközpontja, továbbá a Műegyetem építészkara. S valószínűleg a Közgazdaság-tudományi Egyetem és más felsőoktatási intézmények egyes részlegei is helyet kapnak, itt. Az expo kezdetére csak az épületek vázát és a födémeket alakítják ki, válaszfalak nélkül, ami alkalmassá teszi azokat a kiállítás céljaira. A felépítendő 4500 fő befogadóképességű sportcsarnok a világkiállítás alatt vegyes rendeltetéssel üzemel már, azt követően pedig ugyancsak az egyetemi oktatás céljait fogja szolgálni. A jelenlegi uszoda helyett versenyuszodát fognak létesíteni 50 méteres medencével, a területen lévő két sportpálya egyikét befedik, s még egy sportcsarnokot építenek, kisebb belső terekkel, többek között fallabdapályákkal. Az lett volna az ideális, ha az egyetemi város a Gellért tértől a Kopaszi-gátig terjedt volna, ez az elképzelés azonban nem valósulhat meg. Szóba került a PR-munka elégtelensége is, amivel kapcsolatban ugyancsak a kulturális tárca képviselője kifejtette, hogy úgy látja, a sajtó nem partner ezen a téren, nem hajlandó közölni az általa nyújtott információkat. Legutóbbi sajtótájékoztatójára mindössze egyetlen visszajelzés érkezett. Mindamellett úgy érzi, a menedzsmentmunka késésben van, elegendő, ha csupán a 2000-ben Hannoverben rendezendő világkiállítás példájára gondolunk, ahol már hozzáfogtak az esemény propagálásához, pedig Németországban tömegesen fogják felkeresni a látogatók az expót. Mi jóval kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, éppen ezért többre lenne szükség. A két esztendővel ezelőttihez képest visszaesés tapasztalható az érdeklődésben, aminek oka egyrészt a határainktól délre folyó háború, ami félelemmel tölti el a befektetőket. Másrészt a kiállítási területnek a korábbinak egyötödére való csökkentése sem túlzottan vonzó számukra. Nem beszélve aról, hogy a 36 hektár csupán egytizede a sevillainak. Létezik egy olyan küszöbérték, ami alatt már nem lehet olyan vonzó aktualitást nyújtani, ami idevonzza a nyugati befektetőket. A következő kérdés arra vonatkozott, vajon összeállt-e egy külön kulturális program, amely összefogná a világkiállításhoz kapcsolódó rendezvények sorát? Válaszként elhangazott, hogy erre vonatkozó koncepcióval a szaktárca nem rendelkezik, de az nem is szükséges, mivel az egyes rendezvényeknek önszerveződés útján kell létrejönniük. Ezzel kapcsolatban pusztán koordinálószerepet végeznek. Tizennégy szakkonferenciát rendeznek a különböző művészeti ágak képviselői részére, ahol felmérik, milyen kezdeményezésekkel jelennek meg az egyes szervezetek, illetve magánszemélyek. A rendezvénypályázatok 1994 végéig folynak, s a legjobb ötletek megvalósításához a programiroda összesen 400 millió forint erejéig támogatást nyújt. Azokat is szeretnék azonban nyilvántartásba venni, akik nem az expóhoz, hanem mondjuk a honfoglalás alkalmából rendezett ünnepségekhez kapcsolódnak. Ennek érdekében május 20-án Mezőkövesden országos folklórkonferenciát, Budapesten pedig zenei és mozgásművészeti konferenciát rendeznek. Mindent egybevéve kezd összeállni a kép, sikeresen halad az egyes szakmák összerendezése. El kell azonban felejteni a korábbi centralistapaternalista rendszert, s tudomásul kell venni, hogy a kultúra területén is a piac érvényesül, a jobb megelőzi a jót Tizedére csökkent a jelentkezők száma Felmerült, hogy miként szelektálnak a rendezvények között, felállítanak-e valamiféle szűrőt, ha esetleg túl sokan jelentkeznének, s egyáltalán: hogyan történik majd a rendezvények finanszírozása? A Fővárosi Expoiroda képviselője beszámolt arról, hogy a rendezvénypályázat első fordulójában mintegy 250 pályamű érkezett be országos szinten, a második menetben azonban, amikor már részletesen - helyszín, időpont megadásával és az anyagi források származási helyének megjelölésével - kellett beadni a részletes elképzeléseket, a pályázók száma 27-re fogyatkozott A csökkenés tendenciaszerűen arról árulkodik, hogy a jelentkezők időközben belátják: képtelenek saját erőből megvalósítani ötleteiket Homályos támogatási rendszer A programiroda 1995-97 folyamán a már említett 400 millió forintból fog juttatni a legnagyobb sikert ígérő pályázatok számára. Egyrészt nem biztos azonban, hogy a nagyon jó elképzelésekhez fenekestül dől majd a pénz, másrészt nem feltétlenül azok kapják majd a támogatást, akik a legrosszabbul állnak anyagilag. Az anyagi természetű kormánygarancián túl központi költségvetési pénzekből nem fordítanak további összegeket a világkiállítás finanszírozására. Az expók ma már önmagukban nem jelentenek nagy üzletet, inkább a város vagy az ország megismertetése révén profitálhatnak a rendezők egy-egy ilyen eseményből. A főváros részéről kifogásolták, hogy a programiroda eddig nem mondta ki nyíltan: pályázni lehet ugyan, anyagi támogatást azonban nem biztosítanak az ötletek kivitelezéséhez. Szerintük ugyanis a pályázat szó már önmagában valamiféle anyagitámogatást is sejtet. Ugyanakkor meglehetősen homályosnak ítélik azt az ígéretet, hogy a legjobb pályaműveket támogatni fogják A fővárosban egyébként a korábbi 52 pályázat közül csupán 5 érkezett vissza a második fordulóban (az arány országosan hasonló), amiből négyet már eleve nem tartottak alkalmasnak arra, hogy a Világkiállítási Tanács felé elbírálásra javasolják Ebből is az derül ki, hogy ha a pályázók kezdettől fogva tisztában lettek volna azzal, hogy a pályamű beadásával pénz nem jár, akkor jobban megfontolták volna, pályázzanak-e vagy sem? Egyúttal diszkriminatívnak ítélték azt az intézkedést, amely szerint a vidéki rendezvényekhez kapcsolódó infrastrukturális háttér kialakítása támogatható központi forrásokból, a fővárosiaké viszont nem. Az a kérdés is felvetődött, nem veszélyezteti-e valami az expót, vagyis biztosan megrendezésre kerül-e 1996-ban? A válasz — amely szintén a Fővárosi Expoiroda képviselője szájából hangzott el - úgy szólt, hogy világkiállítás biztosan lesz, nagy kérdőjelet jelentenek azonban a jövő évi választások, amikor történhetnek változások. A kőbányai vásárváros méreteiben - 36 hektár alapterület, 60 ezer négyzetméter beépített kiállítási terület pontosan megegyezik a világkiállításéval. Ráadásul az infrastruktúra is rendelkezésre áll, így elképzelhető, hogy végső megoldásként a BNV ad majd otthont az expónak. A világkiállítási törvényt mindenesetre az Országgyűlés szavazta meg, így a mindenkori kormány a felelős annak megvalósításáért. Arra is kíváncsiak voltak az egyetemisták, vajon tervezik-e a peremkerületek megtisztítását az expo idejére, hiszen jelenlegi állapotukban azok aligha gyakorolhatnak kedvező benyomást a turistákra. A Fővárosi Expoiroda részéről kifejtették, hogy a világon egyetlen olyan várost sem lehet találni, amelynek ne lennének csúnya, elhanyagolt részei. Budapest esetében azonban súlyosbítja a helyzetet, hogy ehhez nem kell kimenni a külvárosba, hiszen a belvárosi házak is lerobbant állapotban vannak Szükség lenne tehát ezen épületek homlokzatának rendbehozatalára, ugyanakkor a megkezdett nagyberuházásokat is folytatni kellene, nem beszélve a háttér-infrastruktúra megteremtéséről. A bevételekből az önkormányzatoknak azonban a korábbi 50 százalék helyett ma már 70 százalékot kell juttatniuk a kormánynak ami tovább korlátozza anyagi lehetőségeiket Kovács L. István A kerekasztal-beszélgetés során dr. Gáborjáni Péter, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) világkiállítási irodájának vezetője, a Világkiállítási Programiroda képviseletében Majtényi Kálmán, a Fővárosi Expoiroda részéről pedig Lackó János válaszolt a létesítmények utóhasznosításával, a rendezvénypályázattal, valamint az expo ’96 kulturális koncepciójával kapcsolatban felvetődött kérdésekre. A pincér szerepében: Humphrey Bogart Isten hozta Movielanden! Immár évek óta formálódik az elképzelés, amely Király Jenő, az ELTE adjunktusa agyában fogant meg, s amelynek kidolgozásában a későbbiek során Bujdosó Dezső docens is segédkezett: a világkiállítás alkalmából filmparkot kellene létrehozni, ahol nagyszabású show keretében tárhatnák a nagyközönség elé a világ legjobbnak ítélt filmalkotását, miközben a magyar film történetével is megismerkedhetnének a hozzánk látogató turisták, akiket Lugosi Béla hasonmása riogatna a Drakula-várban vagy képzeletbeli űrutazásra indulhatnának a 2001: Űrodüsszeia című filmben szereplő űrhajóval. A Movieland névre hallgató létesítményegyüttes egyidejűleg filmkereskedelmi és kutatási központként is szolgálhatna. Magát az ötletet az adta, hogy miként lehetne felhasználni az expót a magyar filmkutatás menedzselésére? E filmkutatásoknak két olyan vonatkozása is van, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy egy nagyszabású világkiállítási filmshow alapkoncepciójának kiindulási pontját képezhessék. Egyrészt szerették volna feltárni, hogy a tömegfilmek kategóriájában melyek a legnépszerűbb műfajok, s azokon belül melyek a legnézettebb mozik, kik számítanak igazán klasszikusnak? Ezek az alkotások képezhetnék a szóban forgó filmshow katalógusát. Másrészt összeállna a brüsszeli tizenkettőhöz hasonló filmgaléria. Ennek újdonsága abban rejtene, hogy Brüsszelben kizárólag az avantgárd irányzat legjobb alkotását vonultatták fel, azóta azonban ezen a téren is sokat változott a világ: ma már mindenütt elismerik, hogy a szűk értelemben vett avantgárd filmeken kívüli mozik is bírnak szociális és esztétikai jelentőséggel. A rendezvény tehát a film elmúlt száz esztendejének újbóli feltárását jelenthetné: sorra vennénk a legfontosabb filmformákat és a legjelentősebb alkotásokat. Ugyanakkor a magyar filmtörténetről is hamis képünk van: az előző negyven esztendő következtében eltorzított módon látjuk a régi, de az új alkotásokat is. Azóta azonban végbementek politikai változások, ami lehetővé tenné, hogy az egész magyar filmtörténetet újragondoljuk és ilyen formában bemutassuk a világnak. Ezeket a filmeket két nyelven - angolul és németül - feliratozni lehetne, és így három nyelven ki lehetne adni az új magyar filmtörténetet. Az ötlet üzletileg sem tűnik rossz fogásnak, hiszen a világ nagy televíziótársaságai széles vásárlóközönség elé tárná a hazai filmanyagot, nem beszélve arról, hogy a magyar filmektől az utóbbi évtizedekben tökéletesen elidegenedett hazai nézőközönséggel is újból meg lehetne szerettetni ezeket az alkotásokat. A koncepció megszületését annak idején, amikor még arról volt szó, hogy Budapest Béccsel közösen rendezi a világkiállítást, osztrák részről is lelkesen üdvözölték, s hamarjában több kötetre rúgó tervet készítettek. Jónak tartották a sorozat és a hozzá kapcsolódó filmpark ötletét, továbbá azt is, hogy minden műfajnak legyen egy mozija, hozzunk létre egy filmparkot, ahol valamennyi műfajnak van valamilyen díszlete. Ennek keretében többfunkciós létesítményeket lehetne kialakítani: Drakula vára szállodaként, a Ewing-farm pedig étteremként működhetne. Tehát filmmítoszok díszleteit építhetnénk fel a helyszínen. Az osztrák főváros ugyan visszalépett az expo megrendezésétől, de vélhetően hasznosítani szeretné a felhalmozódott elképzeléseket. Valószínűleg ennek kapcsán vette fel egy osztrák üzletember a közelmúltban a kapcsolatot a magyar ötletgazdákkal az elképzelések megvalósításának finanszírozására. A filmparkban felépítenék a legfontosabb, ma már mitikusnak számító filmek díszleteit, olyanokat, amelyek a világ minden mozinézője által nagy valószínűséggel ismertek, mint például Rick kávézója a Casablancából. A tervek szerint tizenkét ilyen létesítmény épülne fel, amelyeket eszpresszótól kezdve film- és könyvvásárig sokféle módon lehetne hasznosítani. A filmpark kelet-nyugati filmkereskedelem találkozóhelyeként is megjelenhetne, ahol mindenki felvonultatné a kiválasztott tizenkét műfajon belül a legjelentősebb alkotásokat. Mindez lehetőséget adna a kultúrák kölcsönös megismerésére is. A későbbiek folyamán valamely objektum a kelet-nyugati filmkereskedelem állandó találkozóhelyévé válhatna, folyamatosan filmfesztiválok zajlanának a helyszínen. Egy filmkereskedelmi központról lenne tehát szó, amely azután - az egyetemvárosi koncepcióhoz kapcsolódóan - kulturális-szellemi műhellyé válhatna. Disneyland adta az ötletet, hogy az elképzelésnek a Movieland elnevezést adják. Ennek keretében kialakulhatna a világ tömegfilmjeinek kutatóközpontja is. Az elképzelések szerint a filmpark felét a magyar filmek bemutatására, illetve olyan magyar származású színészek alkotásainak vetítésére szánnák, akik ma már a filmtörténet legendás alakjainak számítanak. A Magyarok a világ filmgyártásában című koncepció jegyében meghirdetnének egy pályázatot, hogy jelentkezzenek azon személyek, akik mondjuk Lugosi Bélára, a Drakula-filmek egykori főszereplőjére vagy Zsazsa Gabona hasonlítanak, Cicciolina pedig személyesen is felléphetne. Rick kávézójában például Humphrey Bogart hasonmása fogadná a vendégeket A választék egyébként igen bőséges lenne, hiszen például az UFA legnagyobb sztárjai is magyarok voltak, akik közül Rökk Marika még életben van. Hogy a Hollywood létrehozásában kiemelkedő szerepet játszó Korda fivérekről vagy az ugyancsak világhírű George Cukorról és Kertész Mihályról ne is beszéljünk. A „brüsszeli tizenkettő” az idők során fogalommá vált ma már az 1958-as világkiállítás fő attrakcióját jelentő Atomium mellett csupán erre emlékszik a világ. A Budapesthez kapcsolódó tizenkétszer tizenkét film ugyancsak hozzájárulhatna ahhoz, hogy az emberek sokáig megőrizhessék az expo ’96 emlékét. K. L. I. Az összes vallás ünnepe Egyenlőnek születünk Torontáli István producer a Petőfi Csarnokkal közösen nyújtotta be azt a pályázatot a Fővárosi Expo irodára, amelynek már a címe is igen sokatmondó: Az összes vallás ünnepe. A rendezvény keretében a világon fellelhető valamennyi vallási felekezet képviselőit, továbbá művészek egész sorát szeretnék vendégül látni Budapesten, hogy nagyszabású rendezvények kertében, illetve művészeti alkotások segítségével hirdessék az emberi megbékélés oly sokszor hangsúlyozott, s aztán mindig elfeledett igéjét Azt kívánják, hogy a vallásos hithez kötődő asszociációk sorából mindörökre tűnjön el a háború kifejezés, helyét a szeretet és egymás megértése vegye át - Minden évben szeretnénk megrendezni az eseményt budapesti központtal - vázolja az elképzeléseket Torontáli István. - Olyan jellegű vallási és kulturális fesztiválról lenne szó, amelynek a vallások által sugárzott szeretet és emberiesség jegyében zajlanának. Az egyes művészeti ágak ezen eszmeiség talaján állva jelennének meg a rendezvényen, képzőművészeti alkotásoktól kezdve rockoperákon és klasszikus zenei műveken keresztül táncjátékokig bezárólag valamennyi művaj helyet kapna. Emellett jótékonysági célokat is tűzünk magunk elé. A bevételből az egyházaknak is szeretnénk juttatni, amit részben a saját fenntartásukra, részben a szegények megsegítésére használnának fel. A rendezvény szorosan kapcsolódik a világkiállítás fő témájához, a kommunikációhoz, amelynek segítségével az emberek közelebb kerülhetnek egymáshoz, jobban megismerhetik egymást. Az egyes vallások azt a közös pontot próbálják megtalálni, amely az emberek habitusában a származástól és a fajtól független. Az egyházi vezetők ezen ünnepség keretében az egész emberiséget megáldanák, kimondva ezzel, hogy valójában nincsenek ellenségeink, hiszen a más felekezethez tartozók nem ellenfelet jelentenek, hanem csupán más színt képviselnek a vallások sorában. Ily módon oldódhatna az a feszültség, ami korábban vallásháborúk kirobbanásához vagy éppen a holocausthoz vezetett. Ez szögesen ellentétes minden józan gondolkodású ember erkölcsi felfogásával. - Milyen hosszúra tervezik a rendezvénysorozatot? - Egyhetes időtartamról lenne szó, de ha a világnak és az embereknek erre szükségük van - amiben nagyon reménykedünk -, akkor elképzelhető, hogy minden évben tartanánk ilyen világfesztivált. Valóban a barátság, a béke, a szeretet, az emberiesség és a közös érdekek szem előtt tartása uralkodna ezeken a rendezvényeken. Csak azok rekesztenék ki magukat, akik nem hisznek abban, hogy az emberiség különböző színekből összeállítva ugyan de egyetlen nagy családot alkot Senkinek nem tehetnek kiváltságaik. - Hogyan viszonyultak az elképzeléshez az eddig megkeresett szervezetek? - A Világkiállítási Programiroda támogatásról biztosított, továbbá a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium világkiállítási irodáján is tetszéssel fogadták az ötletet. Furcsa azonban, hogy a megkeresett 20-25 vallási felekezet közül mindössze egy válaszolt a levelünkre. - Ön mozgalomról beszél, ahhoz azonban, hogy az esemény világméretűvé terebélyesedjék, óhatatlanul is szükség van néhány nagy nemzetközi szervezet megnyerésére az ügy számára. Kiket kerestek meg ötletükkel? - Amennyiben a világkiállítás keretében sikerül tervünk megvalósítása, akkor az ENSZ és az összes vallási felekezetek bevonásával elindíthatunk egy kampányt, és lépésről lépésre felépíthetünk egy nagyszabású világfesztivált. - Véletlen-e, hogy éppen egy rockzenésznek jutott az eszébe ez a gondolat? Gondolok itt arra, hogy ez a műfaj gyakran protestál a béke és a megbékélés mellett. Nem hiszem, hogy ez esetben közvetlen összefüggésről lenne szó: egyszerűen támadt egy ilyen ötletem, amelynek megvalósításához méltó fórumnak érzem a világkiállítást. Ugyanakkor igaz, hogy a rock többek között az emberi egyenlőséget is hirdeti. Nem kommunisztikus értelemben vett egyenlősdiről van azonban szó, hanem arról, hogy mindenki egyenlő jogokkal jön világra, amelyek mint embert, mindenkit megilletnek. Felfedezhető egy valamiféle rokon vonás a rockzenészek körében az utóbbi időben terjedő újfajta vallásosság - amelynek keretében mind többen hirdetik Jézus Krisztus dicséretét a színpadról -és az ön koncepciója között? - A kettő között semmiféle összefüggés sincs. Az ötlet nem ma, hanem körülbelül két esztendővel ezelőtt született, amikor azon gondolkodtam, hogy kellene valami olyan közös dolgot vagy gondolatot találni, ami az egész emberiségre jellemző, amely az ellentétek elsimítására törekszik. A vallásban véltem megtalálni ezt a közös nevezőt. Az is fontos, hogy a nagy világvallások, vagyis a kereszténység és az iszlám voltaképpen a zsidó vallásból eredeztethetőek. Le kell menni a gyökerekhez és meg kell találni azokat a hajtásokat, amelyek segítségével megfoghatjuk egymás kezét, a közös eredőket kell felkutatni, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, ne pedig egymás nyakát szorongassuk. Sokan vannak azonban olyanok, akik szívesen támogatnak egy ilyen elképzelést, de sajnos nem jótékonysági szándéktól vezéreltetve, hanem azért, hogy a zavarosban halászva minél többet összeharácsolhassanak a maguk számára. Ettől a fajta magatartástól irtózom, s kikérem az ügy nevében. - Magyarországon nem túlzottan vallásosak az emberek. Hogyan lehetne felkelteni azok érdeklődését az ügy iránt, akik számára egyébként nem igazán fontos az istenhit? - Magam sem vagyok vallásos, s nem tudom megítélni, mennyire hatja át az embereket a vallás. Mindenesetre mélységesen tisztelem azokat, akik elkötelezettek valamely felekezet iránt, hiszen a vallások az emberszeretetet, nem pedig a ki tudja, milyen alapon történő diszkriminációt hirdetik. Erre pedig vallásosságtól függetlenül, mindenkinek fogékonynak kell lennie. (k. 1. i.)