Magyar Nyelvőr – 80. évfolyam – 1956.

Herczeg Gyula: A nominális stílus a magyarban

kifestve. A mamán nehéz fekete bársonyruha s levágott ujjú kesztyűk (Justh Zsigmond Naplója, 1942. 42).­­) Ritkák az olyan nominális szintagmák, melyek nem a fentebb ismer­tetett tárgyszavakhoz kapcsolódnak, tehát amelyek előtt nem ház, lakás, szoba jelentésű főnév helyezkedik el. A darab? Semmi cselekmény, jóformán semmi alakfestés (legalább mélyen nem), de elragadó forma, csupa szellem (Justh Zsigmond Nap­lója, 1941. 41). Egyszerre Itália jutott eszébe, tengerparti reggel­ egy pompás hotel terrasza, kis, uniformisos, hajlékony groomfiúk . . . (Babits Mihály : Kártyavár, 1923. 170). . Nyugtalan, ideges félálomba ringatott ez a lárma, melyből csak egyes szavakat értettem meg ; ismeretlen emberek, ismeretlen vetélkedések, ismeretlen erők; szakasztott az a helyzet, mint mikor kereskedőket vagy ügyvédeket hallok beszélni (Tóth Béla : Vasár­napok, 1898. 47)­ Meglaktam az Alföldet, és meglaktam a messze, oláh Erdélyt. Voltam Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten és most Pesten vagyok. Baja, régi hajós város, üres magtárakkal és kihalt Dunával. Szeged, friss paloták és szobrok a magyar Szahara közepén ; Fogaras, hosszú fagyos telek, randa bivalyok, havasok, magány; Újpest, rögtönzött üzletváros, vegyes nép, rasszok, amerikaias sivárság. De most itt lakom, a szép Tisztviselőtelepen, a fővárosban és mégis kis városban, csendben­­Babits Mihály önéletrajza. Száz magyarok könyvei 2, 26—8). ki Végül pedig az ún. anakolutos eseteket kell ismertetnünk. A nomi­nális szintagmák mind ez ideig olyanok voltak, akár tárgy-, akár személy­névhez kapcsolódtak is, hogy a bevezető, központi főnév jól és pontosan meghatározhatóan a szintagmák előtt helyezkedett el. Mindjárt tudjuk, első pillantásra is, mely mondatrészhez kell kapcsolnunk a ragoktól megfosztott, egy kissé ez űrben lebegő nominális szintagmákat. Modern érzékenységünk azonnal végrehajtja a kapcsolás elméleti műveletét, és nem maradhat a legkisebb félreértés sem. Egész ritkán azonban a nominális szintagmák vonatkoztatása nem olyan magától értetődő és természetes, mint az előző példákban. A köz­ponti főnév helyét verbális körülírás foglalja el, íme a következő Justh-féle mondat (Naplója, 1941. 20) : ,,Az első emeleten fogadtak, sajnos már kissé chargeirozott sálon." A főmondat helyett el kell képzelnünk egy helyettesítő főnevet: a lakása, lakosztálya, ti. a fogadás általában valakinek a lakásán történhet. Ugyanígy helyettesítésről van szó az alábbi példában : Mióta utoljára voltam nála, beteg, köhög, kissé lázas. Pár igen szép Palissy, egy pár érdekes praeraphaelistikus kép, egy bizánci trón, pár abból a korból való hímzés és szövet (Justh Zsigmond : Naplója, 1941. 50). Az idézetből nyilvánvaló, hogy a nominális szintagmáknak semmi közük a főmondatban foglalt közléshez. Az, hogy X. Y. beteg, köhög, kissé lázas, nagyon érdekes lehet a szövegösszefüggés szempontjából, azonban a Pár igen

Next