Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)
1970-02-05 / 5. szám
A CSEHSZLOVÁK kommunista PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE, PRÁGA: a KB plenáris ülésének elnöksége a prágai vár spanyoltermében Január 28-án ülésezett, s személyi változásokról és gazdasági kérdésekről döntött MAGYAR NDK TÁRGYALÁSOK, (áll): Willi Stoph, Günter Mittag, BERLIN: balról az NDK küldött- Wolfgang Rauchtfuss. Jobbról a Käsige, balról jobbra: Hermann Axen, bár János és Fock Jenő elvtársak ve- Erich Honecker, Walter Ulbricht zetésével a magyar küldöttség tagjai E S K • • U L P O L / T / K A KAIRO: az Arab Liga tagállamainak és a Perzsa-öböl arab emirátusainak tájékoztatásügyi miniszterei az arab—izraeli konfliktussal kapcsolatos arab propaganda módszereinek megjavításáról tanácskoztak (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat) A berlini találkozó Hazánk, a szocialista országok közössége, sőt egész Európa szempontjából igen fontosnak ítélhetjük a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami vezetőinek berlini találkozását, tárgyalását. Nem érhet vád, hogy nagy szavakat használunk, mert így igaz: hazánk és az első német békeállam barátsága s egysége egyformán megfelel nemzeti érdekeinknek és a szocialista tábor érdekeinek, ugyanakkor pedig a kontinens békéjét, biztonságát szolgálja. A múlt és a jelen tapasztalatai diktálják ezt a megállapítást. A magyar nemzet századokon át sokat és sokszor szenvedett a német hódító törekvésektől. S ma is van egy német állam, az NSZK, amely az utóbbi húsz évben újraélesztette a militarizmus szellemét, amely mindmáig nem volt hajlandó elismerni a második világháború után kialakult helyzetet, s amely eddig a hivatalos állami politika rangjára emelte a revansizmust, a visszavágás szándékát. A bonni imperializmussal szemben — a szocialista közösség első frontvonalában — a Német Demokratikus Köztársaság áll és harcol. Ez a helyzet határozza meg — és teszi, ha szükség lenne rá, érthetővé — az NDK magatartását. —— Amikor most Bonnban — az eddigi nyugatnémet politika csődjének felemás beismeréseként — új és rugalmas politikát helyeznek kilátásba, de egyelőre konkrét tettek nélkül és láthatóan a régi szándékok teljes feladása nélkül, akkor szükséges az NDK-val való egység ismételt bizonyítása. Kell az is, hogy a szocialista országok vezetői közösen és egységesen megkeressék és megtalálják az NSZK-val kapcsolatos további politikai, diplomáciai fellépés mikéntjét. Mindez már átvezet az európai biztonság szélesebb problémakörébe, amely köztudomás szerint napjaink sokat vitatott és rendkívül időszerű kérdéscsoportja. A szocialista országok — a budapesti felhívás szellemében — egyre fokozzák aktivitásukat, hogy minél előbb létrejöjjön és eredményt hozzon az összeurópai biztonsági értekezlet. A berlini találkozó két, szocializmust építő ország baráti kapcsolatainak elmélyítését is szolgálta, mivel szó volt az együttműködés továbbfejlesztéséről az élet minden területén, a gazdaságtól a kultúráig. A Német Demokratikus Köztársaság fontos társunk a szocialista világrendszerben, erős fegyvertársunk a szocializmus győzelméért vívott harcunkban, hiszen elég csak arra utalni, hogy máris feljutott a világ tíz legnagyobb ipari hatalma közé. Érdemes aláhúzni végül a berlini megbeszéléseken kifejezésre juttatott közös eltökéltséget: mindkét ország a Szovjetunióval való legszorosabb szövetségben kíván dolgozni, harcolni s előrehaladni. Pálfy József A jaltai tanácskozás Negyedszázada — 1945 februárjában — a szovjet ** nép fegyveres erői a hatalmas front teljes hosszában — Kelet-Poroszországtól a Balkánig — mindenütt erőteljes csapásokkal zúzzák szét a náci seregeket. Budapest egyik fele már szabad, csak Budán tartja meg magát a bekerített náci-nyilas banda. Lengyel földön végigszáguldva, átkelnek az Oderán és február 2-án egy olyan útkereszteződésnél állnak a szovjet katonák, ahol a táblán ez áll: „Berlin 55 km". Két nappal később kezdődik meg a Krímben, Jaltában a modern kor történetének egyik legfontosabb tanácskozása, a szovjet, amerikai és angol legfőbb vezetők konferenciája. Sztálin, Roosevelt és Churchill a nácik teljes leverése előtt három hónappal újra egyeztették álláspontjukat. Néhány nappal előbb a főhadiszállásán Hitler bejelentette: közvetítők útján olyan értesülést juttatott el Londonba, amely szerint „az oroszok 200 000 németet akarnak harcba vetni kommunista tisztek vezetésével”, és reméli, hogy ennek hatására „Churchill belemegy a megegyezésbe a közös ellenség ellen”. Göring egyenesen azt számítgatta, hogy hány napig kell még várni, amíg „távirat jön nyugatról”. A jaltai tanácskozás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy szétzúzott minden efféle náci reményt; a fasizmus elleni harcban szövetséges hatalmak közé (bár az angol és amerikai szovjetellenes körök is reménykedtek ilyesmiben) már nem lehetett éket verni. A jaltai tanácskozás kilencfejezetes záróközleménye leszögezte, mi még a tennivaló Hitlerék katonai megsemmisítésében határozott a levert „Reich” négy övezetre osztott megszállásáról és nagyon komoly döntéseket hozott a német militarizmus és nácizmus felszámolásáról. Roosevelt és Churchill Jalta után a szovjet katonai vezetés rendkívüli eredményeinek méltatása mellett mindenekelőtt a szovjet politika egyenességéről és következetességéről beszélt. Churchill például a parlamentben kijelentette: „Nem ismerek olyan kormányt, mely szigorúbban és pontosabban eleget tenne kötelezettségeinek, mint a szovjet kormány.” Ma — 25 évvel Jalta után — visszapillantva az értekezletre, azt kell mondanunk: a szovjet kormány betartott minden ott kötött megállapodást — az ENSZ-re vonatkozót, a Japán elleni katonai fellépést, a nácizmus maradványai elleni kíméletlen harcot a maga megszállási övezetében —, ám a nyugati hatalmak hamarosan elfeledték jaltai ígéreteiket. Mégis: Jaltára úgy tekintünk, mint a fasizmus ellen vívott győzelmes harc fontos politikai állomására, a teljes győzelem előtti politikai erőösszegezésre. A Krím-félszigeten lezajlott értekezlet volt a nácik megsemmisítésének végső politikai megalapozása, s kísérlet a szövetségesek háború utáni együttműködésének megalapozására. Nem a jaltai vendéglátókon múlott, hogy a második cél nem sikerült. Éppen az egyik jaltai tanácskozó fél, Churchill indította el — nem is sokára — a hidegháborút a hírhedt fultoni beszédével... Gárdos Miklós A Magyar Népköztársaság Belügyminiszterének parancsa Budapest, 1970. február hó 2-án ELVTÁRSAK ! Az újjászervezett magyar tűzoltóság 25 esztendővel ezelőtt alakult meg. Negyedszázada óvja és védi a tűzkártól a társadalom és állampolgárainak vagyonát Budapest tűzoltósága számára a jubileumot különösen ünnepélyessé teszi az is, hogy fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. „ Az eltelt idő alatt a Belügyminisztérium többi szervéhez hasonlóan a tűzoltóság is nagy utat tett meg. A felszabadulás után romos laktanyákban és korszerűtlen felszereléssel kellett a tűzrendészet feladatokat végrehajtani. A tűzoltóság mindenkor elismerésre méltóan helytállt, amikor a reakciós erők gyújtogatásokkal igyekeztek kárt okozni Ma már pártunk és kormányunk gondoskodásának eredményeként a tűzoltószervek korszerű laktanyákkal és felszerelésekkel rendelkeznek. Biztosítva vannak azok a feltételek, melyek elősegítik, hogy minél eredményesebb legyen népünk és népgazdaságunk vagyonának tűz elleni védelme, a károk elhárítása. A tűzoltóság feladatai eredményes ellátásában nagy szerepe van a társadalmi összefogásnak. A gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek, társadalmi szervek és intézmények komoly segítséget adnak ahhoz, hogy népgazdaságunk fejlődését a tűzesetek okozta károk minél kisebb mértékben akadályoz.Nagy jelentősége van az önkéntes tűzoltók közel kétszázezres táborának, akik fáradtságot nem kímélve, önzetlenül és áldozatkészen tevékenykednek azért, hogy az állampolgárok és a társadalom tulajdonát a tűz pusztításától megvédjék. ELVTÁRSAK ! Köszöntöm az évforduló alkalmából a tűzoltóság hivatásos állományát, az önkéntes és létesítményi tűzoltókat és a tűzrendészet valamennyi társadalmi aktivistáját. Az évfordulón kegyelettel emlékezünk meg azokról, akik esküjükhöz híven, életük feláldozásával is teljesítették vállalt kötelességeiket Meggyőződésem, hogy a jövőben tovább fejlődik, erősödik a hivatásos, az önkéntes és létesítményi tűzoltóság együttműködése. Növekszik szakmai felkészültsége, ütőképessége, mely hozzájárul szocialista hazánk célkitűzéseinek megvalósításához, népünk és népgazdaságunk vagyonának tűzvédelméhez. Bízom abban, hogy a tűzoltóság egész állománya elkövet mindent annak érdekében, hogy pártunk és kormányunk által elénk állított feladatokat minél eredményesebben végrehajtsuk. Ehhez kívánok valamennyiüknek sok sikert, erőt, egészséget. BENKEI ANDRÁS s. k. belügyminiszter