Magyar Sajtó, 2002 (43. évfolyam, 1-11. szám)
2002 / 10. szám
Kína - Vezetőcsere küszöbén Nagy tigris, nagy ugrás Évtizedek óta először kerülhet sor „forradalmi” előzmény nélküli nemzedékváltásra Kínában a kommunista párt novemberi kongresszusán. A negyed százada tartó rohamos gazdasági növekedés árnyékában viszonylag kevés szó esik a politikai reformokról. Szinte a mintatanulónak kijáró bizonyítványt állított ki az amúgy szigorú Nemzetközi Valutaalap (IMF) a Kínai Népköztársaságról. Nemcsak az idén - nullaszázalékos infláció mellett - várható 7,5 százalékos gazdasági növekedésért dicsérte meg, hanem egyszersmind egészségesnek minősítette magát a gazdaságpolitikát is. A problémák között viszont éppen azt emlegette, ami máshol az IMF ajánlásainak precíz teljesítésekor szokott előállni: a gyors piacgazdasági nyitás várható társadalmi feszültségeit. A pártkongresszus és nemzedékváltás előtt álló kínai politikai vezetésben a jelek szerint konszenzus van a tekintetben, hogy a rendszert destabilizáló reformok azonnali bevezetése - a nyugati demokratikus vívmányok vagy akár csak a parasztok szabad költözködési jogának azonnali engedélyezése - beláthatatlan és kezelhetetlen folyamatokat indíthatna meg a kétkontinensnyi országban. A joggal embertelennek minősített radikális születésszám-szabályozás, a városi egyke és a falvakban is maximálisan két gyerek engedélyezése - ami nélkül Kína népessége ma 300 millióval lenne több - például sokak szerint része annak az árnak, amit a gyors modernizációért, emelkedő életszínvonalért a kínaiaknak fizetniük kell. Nagyobb szabású vezetőváltáshoz az utóbbi hat évtizedben Kínában polgárháborúra, kulturális forradalomra vagy - 1989- ben a Tienanmen téri majdnem-forradalomra „volt szükség”. A kiszámíthatóságot, megbízhatóságot jelezné, ha ezúttal békés, normális vezetői nemzedékváltásra kerülne sor. Ugyanakkor semmi jel nem mutat arra, hogy a most regnáló idős politikusgárda mögött ugrásra készen állna valamiféle fordulatra készülő új nemzedék. Ennyiben a váltásnak nincs is igazán tétje. Ebben az országban a legforradalmibb újítások-mondják-még mindig a néhai, pályája csúcsán már agg Teng Hsziao-ping nevéhez fűződnek. Ez utóbbinak tulajdonítható az is, hogy a Kínai Népköztársaság ma már a hatodik helyen áll a világon a külkereskedelmi forgalom nagyságát tekintve, devizatartalékai meghaladják a 250 milliárd dollárt (ez több, mint Indiáé, Oroszországé, Brazíliáé és Dél-Koreáé együttvéve), évente 2-3000 kilométer autópálya épül az országban, 46 millió az internethasználók száma (ennél többen csak az USA-ban és Japánban vannak), a telefon-előfizetők száma idén január óta 49 millióval nőtt, s július végén elérte a 381 milliót (201 millió vezetékes, 180 millió mobil), és ezzel immár Kína a világ legnagyobb távközlési piaca. A több mint kétévtizedes, majdnem töretlen fejlődésnek ráadásul egyáltalán nincs vége. A tavaly novemberi belépés a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) minden jel szerint újabb modernizációs lökést ad az országnak. Kína várható éves növekedési ütemét 2002 és 2006 között a The Economist Corporate Network elemzőcég 7,5-8,3 százalékra becsüli - ami a várható világgazdasági ütem kétszerese. A korábban nehezen meglóduló belső fogyasztás is a növekedés egyik motorjának számít - az eddig lokomotív szerepet játszó export és beruházások mellett. A fogyasztás az előrejelzések szerint évi hét százalékkal nőne. Mindeközben drámaian nyílik az olló a szegény és a gazdag kínaiak, illetve a prosperáló és az elmaradt régiók között. A lakosság kevesebb mint 20 százaléka rendelkezik a bankbetétek 80 százalékával - ugyanők az összes befolyó jövedelemadónak mindössze 10 százalékát fizetik. A leggazdagabb kínaiak állítólag egyáltalán nem fizetnek jövedelemadót, minden jövedelmüket cégüknél számolják el. A viszonylag tehetősebb városlakók átlagos jövedelemadó-terhe kevesebb mint 1 százalék, a röghöz kötött parasztoké 4 százalék, de ők fulladoznak a legkülönfélébb egyéb központi és helyi adóktól, illetékektől - például az ötletszerűen kivetett útvámoktól. Nem hivatalosan 7 százaléknyira becsülik a városi munkanélküliek arányát, és 150 millióra teszik az úgynevezett vándormunkások számát. A totális állami gondoskodás, ellenőrzés és a kommunák egykori országában szinte nyomtalanul eltűnt a régi társadalombiztosítási rendszer és az életfogytiglan garantált munka. Az egészségügyi ellátás és részben az oktatás is gyakorlatilag piaci alapokon működik - s mint ez a harmadik világban gyakori, nem is jut hozzá mindenki. A kilencvenes évek végén megkezdték a lakások eladását a bérlőknek. A rendszeres internetkaszálók számának változása fél évenként A mostani fejlődést egykor megalapozó kínai parasztok már évek óta csak nehezen boldogulnak. Jövedelmeik egyre inkább lemaradnak a városiakéitól, a WTO-tagság következtében beáramló olcsó külföldi élelmiszer pedig hazai piaci pozícióikat gyengíti. A jövendő politikai stabilitás egyik alapja lehet az a 620 millió embert érintő reform, amelynek keretében a jövő év márciusától egységes, 7 százalékos mezőgazdasági jövedelemadóval váltják fel az eddigi számtalan adót, illetéket, büntetést és az egyéb elmés helyi pénzgyűjtő programokat. A parasztokat nem lehet többé „önkéntes" csatorna- és útépítési munkákra mozgósítani, és a helyi közigazgatási apparátus fenntartására is csak további legfeljebb 1,4 százalékos adó vethető ki. Ez a helyi kormányzatokat várhatóan arra ösztönzi, hogy nem mezőgazdasági üzleti vállalkozások indításával próbálják növelni bevételeiket, de a hatalmas helyi apparátusok leépítését így sem tudják majd elkerülni. millió fö 50 1997. Ю. ---------------------------------------------- '02. ОТ, Forrás: Kínai Internet Hálózati Információs Központ MaSa 2002110. 22