Magyar Szó, 1990. december (47. évfolyam, 329-358. szám)

1990-12-01 / 329. szám

KÜLPOLITIKA г2 MAcnnSid 1990. december 1., szombat Thatcherizmus Thatcher nélkül Nem változik London politikája John Major megválasztása után John Major új brit kormányfő szerdán este Londonban nyilvá­nosságra hozta kormányának ösz­­szetételét. Tom King véderőmi­niszter és Douglas Hurd külügy­miniszter megtartották tárcáikat, rajtuk kívül miniszteri tárcát ka­pott a kormányban a harmadik elnökjelölt, Michael Heseltine is. A pénzügyminiszteri tárcát John Majortől Normann Lemnont vette át, Kenneth Baker, a Konzerva­tív Párt elnöke pedig belügymi­niszter lett. A Thatcher-korm­ány legtöbb minisztere továbbra is kormánytag maradt tehát. John Major a legismertebb és a legjobb konzervatívokból állította össze kormányát. Az új miniszterelnök legnehe­zebb feladata a gazdaság talpra állítása. Major várhatólag restrik­tív pénzpolitikát folytat majd ezenkívül, amely az infláció csök­kentésére irányul. Külpolitikai téren szinte sem­milyen változás nem várható a kormány politikájában. A brit külpolitika központi kérdése az Öböl-válság, amellyel kapcsolat­ban minden politikai pártnak egy­séges álláspontja van, s ezért John Major kétségtelenül a Wa­shingtonban meghozott politikai döntéseket fogja támogatni. Az új brit kormány nem fogja meg­változtatni Irakkal szembeni eddi­gi politikáját, s azon a határozott állásponton marad, hogy az iraki csapatokat sürgősen és feltétel nélkül ki kell vonni a megszállt Kuvaitból. Ezt jelntette ki Douglas Hurd brit diplomáciai vezető is, mielőtt az ENSZ Bizonsági Ta­nácsának New York-i tanácsko­zására utazott volna. Hurd ugyan­akkor figyelmeztette Szadd­am Husszein iraki elnököt, hogy a nemzetközi közösség türelme fogy­tán van, és hamarosan lehetséges katonai erőszakkal kell szembe­néznie, ha nem tesz eleget a kö­veteléseknek. Hurd nyilatkozatát Londonban válaszként értékelik azon bagdadi állításokra, amelyek szerint az új brit kormányfő „engedékenyebb’’ politikát folytat majd Irakkal szemben, mint Margaret Thatcher. John Major új brit kor­mányfő saját erejéből küz­dötte fel magát jelenlegi posztjára. Iskoláit tizenhat éves korában hagyta abba, 19 évesen építőmunkásnak állt. (Természetesen, csak akkor, amikor akadt mun­kája ... John Major tehát volt munkanélküli is.) Ké­sőbb egy bankhoz szegődött el, ahol végigjárta az ö­sszes karrier-lépcsőfokot. 1979- ben, amikor a Konzervatív Párt és Margaret Thatcher hatalomra jutott, igazából belépett a nagypolitika szín­padára, parlamenti képvise­lőként. A politikai életben Marga­ret Thatcher támogatásának köszönhetően került egyre magasabb tisztségekre, mi­vel a miniszterelnökasszony ügyes és helyénvaló meg­jegyzései miatt felfigyelt rá. Különböző kisebb posztokra segítette, majd 1987-ben a brit pénzügyminisztérium főtitkárává nevezte ki. E tisztségről került most a kormányfői székbe. Hurd kijelentésével világosan ér­tésükre adta az irakiaknak, hogy engedékenységről szó sem lehet, s hogy a brit kormány követeli a­­ Kuvaitból való visszavonulást és a túszok szabadon bocsátását. Major álláspontja az európai integrációs folyamatokról egyelőre ismeretlen. Margaret Thatchernek kormányfői székébe került a mo­netáris és gazdasági unió elfoga­dásának megtagadása, ezért vár­ható, hogy John Major rugalma­sabb politikát folytat majd ebben a kérdésben. Erre már két hét múlva lehetősége nyílik majd, amikor az Európai Közösségben első ízben ül tárgyalóasztalhoz kormányfői minőségben Rómában. A hivatalos Párizs mindeneset­re reméli, hogy az új brit mi­niszterelnök „nagyobb megértést tanúsít majd” az összeurópai ér­dekek iránt, mint "Elődje, Marga­ret Thatcher. „Reméljük, hogy Major úr jobban felismeri majd Nagy-Britannia és a tizenkettek érdekeit, mint Thatcher asszony, hogy partnereivel együtt az euró­pai piac egységéért, illetőleg az általában vett európai egységért száll majd síkra” — mondta a francia külügyminisztérium kép­viselője. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár sajtóképviselője is re­ményét fejezte ki, hogy Major nem folytatja Margaret Thatcher Európa-politikáját. Az olaszok ez­zel szemben szkeptikusabbak, és nem hisznek igazán Major kor­mányfő európai irányultságában. ..Túl korai még találgatni. Meg kell várnunk a decemberi európai csúcstalálkozót” — jelentették ki az olasz külügyminisztériumban az új brit miniszterelnök megválasz­tása után. „Margaret Thatchernek talán le­járt az ideje, de abból, hogy Ma­jort választották utódjává, arra lehet következtetni, hogy a that­cherizmus tovább él” — kom­mentálta a brit kormány élén történt személycserét a K New York Times­ szerdai száma, átalá­­nos véleményt fogalmazva meg. (Tanjug) John Major CSEHORSZÁG ÉS SZLOVÁKIA Elkerülték a kereskedelmi háborút A csatabárdot nem ásták el­­ Prága és Pozsony kölcsönös vádaskodása Szlovákia „minden eszközzel” megpróbálta kivédeni Vladimír Dlouhy szövetségi gazdaságügyi miniszter támadását. A szlovák ve­zetőség azzal vádolta a minisztert, hogy „politikai és személyes am­bícióit” az ország gazdasági ér­dekei fölé helyezi. Dlouhy egyik tévényilatkozatában szemére vetet­te a pozsonyi politikai vezetésnek, hogy „túllépik a határt”, s ezt a szövetségi kormány már nem néz­heti tétlenül. Az új viszály Szlovákia, Cseh­ország és a szövetségi szintű irá­nyítás között abban az időszak­ban pattant ki, amikor már úgy tűnt, hogy sikerült közös megál­lapodásra jutni a köztársaságok és a föderáció költségvetésének ügyé­ben. Prágában azt állítják, hogy Szlovákia megpróbálta a­­költség­­vetési hiányt egy sajátos módon pótolni, méghozzá úgy, hogy bele akart nyúlni „Csehország kasszá­jába”. A köztársaságok között keletke­zett költségvetési és kereskedelmi háborút szerencsére sikerült elke­rülni. Ez azzal magyarázható, hogy a három kormányfő tárgyalóasz­talhoz ült és konkrét megállapo­dást kötöttek. Komoly nézetelté­rések keletkeztek azonban a gaz­daságügyi miniszterek megbeszé­lései során. A felek nem tudtak megállapodni abban, hogy a meg­levő földgáz- és kőolajvezeték egy­séges maradjon-e (amit Csehor­szág és a szövetségi kormány kö­vetel), vagy alakuljon ,,két önálló részvénytársaság” (amihez pedig Szlovákia ragaszkodik). A véleménykülönbségek azután komoly politikai problémává te­rebélyesedtek. A helyzet akkor éle­ződött ki igazán, amikor Dlouhy miniszter azzal vádolta a szlovák politikai vezetőséget, hogy veszé­lyezteti a szövetségi kormány mű­ködését. Pozsonyban úgy értékel­ték, hogy a hozzájuk címzett vá­daskodások az úgynevezett Prága­­központúság újjáéledését jelentik, közvetlen formában pedig a köz­­társasági kormány elnökének le­mondását sürgetik. Pozsony felvetette a kérdést, vajon Dlouhy a maga nevében vagy a szövetségi kormány nevé­ben beszélt-e. Abban az esetben, ha a szövetségi kormány nevében szólt, akkor a szlovák kormány értékelni fogja a helyzetet és „meg­teszi a megfelelő lépéseket”. Eh­hez semmi kétség nem fér, ugyan­is a szlovák politikai vezetés egy­séges, és határozottan elveti Dlouhy miniszter vádjait. A Mozgalom az erőszak ellen be­folyásos szlovák politikai tömörü­lés teljes támogatásáról biztosítot­ta a köztársasági kormányt, és fel­rótta a miniszternek, hogy „ve­szélyezteti a koalíciót a Polgári Fórum útján”. A szlovák köztár­sasági parlament úgyszintén tel­jes mértékben kiáll kormánya mel­lett és Vladimír Meciar minisz­terelnök mellett. „Dlouhy miniszter kijelentése fokozza a szlovák lakosság bizal­matlanságát a szövetségi kor­mánnyal szemben”, jelentette ki a szlovák parlament alelnöke. A szövetségi gazdaságügyi minisztert Szlovákiában egyébként azzal is megvádolták, hogy „durván túllép­te” alkotmányos hatáskörét. Po­zsonyban határozottan utaltak arra is, hogy a szlovák kormány nem mond le azon elvi álláspontjáról, miszerint önmaga akarja rendez­ni az ügyeket saját területén. (Tan­jug) Véget vetni egymás gyilkolásának Dél-afrikai néger vezetők felhívása A dél-afrikai színes bőrű lakos­ság politikai vezetőinek első csúcstalálkozóján a résztvevők fel­hívást fogalmaztak meg, amely­ben fegyelmezettségre és toleran­ciára szólítják fel a lakosságot. Erre azért van nagy szükség, hogy meg lehessen akadályozni a poli­tikai vetélkedések nyomán kiala­kuló rivalizálást és erőszakos cse­lekményeket. A különféle politikai szerveze­tek kifejezték azon álláspontju­kat, hogy az egységes országban demokratikus kormány működjön. A csúcstalálkozó résztvevői hatá­rozottan kifejezésre juttatták egy­ségtörekvéseiket. Desmond Tutu érsektől pedig azt kérték, hogy a jövőben is szervezzen hasonló találkozókat. A csúcstalálkozón egyebek között az is elhangzott, hogy az erőszak gyökerei az apartheid-rendszerben keresendők. Megállapítást nyert továbbá az a tény is, hogy az erőszak mögött egy úgynevezett harmadik erő húzódik meg, amely magába fog­lalja a kormány biztonsági szolgá­latának bizonyos elemeit, ame­­lyeknek az a célja, hogy szabo­tálja a demokratikus dél-afrikai társadalom megteremtésére irá­nyuló törekvéseket. A csúcstalálkozón nem vett részt a legnépesebb törzs, a zuluk vezetője, Mamgosutu Butelezi azonban időben tájékoztatta Des­mond Tutut távolmaradásáról. (Tanjug) A nagykövet kérjen bocsánatot Budapest szerint a romániai diplomata megsértette Antallt és Gönczöt Antall József magyar kormányfő mindaddig nem fogadja a Buda­pesten szolgálatot teljesítő romá­niai nagykövetet, amíg az előzőleg nyilvánosan elnézést nem kér, kö­zölte a hírt Somogyi Ferenc külügyi államtitkár. A magyar kormányfő ezen elhatározását csütörtökön éj­jel tudatta Simion Pop román nagykövettel, aki az egyik román lapnak adott nyilatkozatában „a nyilvánosság előtt megsértette a diplomácia valamennyi írott és íratlan szabályát, és kioktatta a magyar elnököt, valamint kormány­főt”. A magyar hírlapokból kitűnik, hogy a román nagykövet interjújá­ban úgy fogalmazott, hogy Antall miniszterelnök 15 millió magyar kormányfője akar lenni. Göncz Árpád köztársasági elnöknek pe­dig szemére vetette, hogy annak idején lefordította magyarra egy ugyancsak magyar szerző angol művét, és előszót is írt az állító­lag irredenta nézeteket tartalmazó műhöz. Ez egyébként a második világháború ideje alatt történt, és a könyvben — talán mondani sem kell — erdélyi témát dolgozott fel a szerző. Somogyi Ferenc most arra fi­gyelmeztette a román diplomatát, hogy budapesti tevékenységében „vákuum keletkezhet, ami nehezít­hetné feladatai végrehajtását, ami­be semmiképpen sem tartozik a vendéglátó ország vezető tisztség­­viselőinek bírálata és hamis állí­tások terjesztése”. Mindezek miatt Antall kormányfő nem fogja fogadni a romániai diplomatát, jelentette ki Somogyi. Változásra csak akkor lehet számítani, ha a diplomata nyilvánosan elnézést kér. MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG TÁRSULT TAGJA LESZ A Magyar Köztársaságnak reá­lis esélyei vannak arra, hogy jövő­re társult tagja legyen az Európai Közösségnek. Ami a teljes jogú tagságot illeti,, úgy véljük, hogy jelen pillanatban ezzel még jobb lenne várni egy kicsit, jelentette ki tegnapelőtt Budapesten Frank Andriessen, az Európai Közösség alelnöke. A politikus abból az alkalomból látogatott a magyar fővárosba, hogy az Európai Közösség megnyitotta diplomáciai képviseletét Budapes­ten. Sajtótájékoztatóján megerősí­tette, hogy az év végéig tárgyalá­sokra kerül sor a Magyarország és ez európai tizenkettek között az idevágó megállapodás kidolgozásá­ról. Andriessen azt­­ elmondta, hogy december 5-én Brüsszelben a közösség tagállamainak képvise­lői megvizsgálják újabb pénzügyi segély folyósításának lehetőségét a közép-európai országok számára. Andriessen Jugoszláviával kap­csolatban megállapította, hogy ez az ország sorrendben a negyedik, amely az Európai Közösség társult tagságára számíthat. Előttünk van még Lengyelország, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztár­saság. MAGYAR MEGFIGYELŐK AZ ALBÁN VÁLASZTÁSOKON Az Albán Népköztársaság meg­hívta a magyar parlament két kép­viselőjét, hogy megfigyelőként vegyenek részt az országban jö­vő év februárjában esedékes par­lamenti választásokon. Ez a két személy Roszik Gábor (Magyar Demokrata Fórum) és Mozs József (Szabad Demokraták Szövetsége). Mindketten megerősítették, hogy legutóbbi tiranai látogatásuk so­rán kérték meg őket a megfigye­lői tisztség ellátására. Az albán hatóságok kijelentései szerint az ország új választási tör­vénye értelmében független jelöl­tek is indulhatnak a választásokon. Ramiz Alia államelnök pedig ki­jelentette, hogy a választásokra akkor kerül sor, ha majd febru­árban lejár a parlament tagjainak megbízatása. Pontos időpontot azonban nem jelölt meg. (Tanjug) Kijárási tilalom, újságírósztrájk Ötvenen életüket vesztették a zavargásokban — Az ellenzék szabad választásokat követel — Banglades beavatkozással vádolja Indiát Bangladesben tegnap hét órával­ „az illegális autokrata kormány” lerövidítették a kedden bevezetett­ lemondását, valamint a szabad vá­­kijárási tilalmat. A csütörtöki he-­­lasztások kiírását. Kedden őrizetbe vett összecsapások után tegnap vi-t vették valamennyi ellenzéki párt szonylag nyugodt volt a helyzet az vezető politikusát, és felfüggesz­­országban. Értesülések szerint a tettek a polgárok alapvető jogait, zavargásokban legalább 50 szer 1 Az elnök „az egyik szomszédos mély életét vesztette. Az ország-­­ban immár negyedik napja nem jelennek meg a hírlapok, mert a cenzúra bevezetése miatt sztrájkba léptek az újságírók. Mohammad Ershad tábornok-el­nök egyébként azért vezette be a rendkívüli állapotot, mert az el­lenzék már két hónapja követeli országot” tette felelőssé a történ­tekért. Egyértelmű, hogy Indiára célzott hiszen a bírálat elhangzása után Delhi határozottan cáfolta azt, hogy bármilyen köze lenne a bangladesi eseményekhez. Delhi­ben egyébként úgy fogalmaztak, hogy reményeik szerint ez az or­szág hamarosan viszatér a demok­rácia útjára. (Tanjug) menter tetejétól A rendőrség erélyesen lépett fel a csütörtöki bangladesi zavargások­ban. A képen: az egyik egyenruhás leszámolása a tüntetők egyiké­vel

Next