Magyarság, 1922. augusztus (3. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

1922 augusztus 1, kedd MAGYARSÁG államok, de hivatkozik Németországra és Csehországra, ahol a szociáldemokraták vannak uralmon és ahol a szociáldemo­kraták is a kivételes hatalommal kormá­nyoznak. Propper Sándor: A szabadságjogok v­­­é­elmére. (Mozgás és derültség a kormány­párton.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Felolvassa a német birodalmi alkotmány rendelkezéseit, melyek messzebb mennek, mint a magyar kivételes rendelkezések. Várnai Dániel: Ezek a köztársaság vé­delmére valók. Bethlen István gróf miniszterelnök: Hasonlóbb helyzet Csehországban, ahol nálunknál, sokkal szigorúbb intézkedések vannak a Felvidéken érvényben. Sajnos, egész­ Európában olyanok a viszonyok, hogy a kormányok kénytelenek a­­kivé­teles hatalommal élni. Egyedül Ausztria kivétel, de ott a kormány ellenőrizhető kivételes hatalmát egy pártnak kivételes hatalma helyettesíti, ami igazán nem irigylendő állapot Ugyanazok a képvise­lők, akik a plánomban a kivételes hata­lom ellen vannak,a bizottságokban maxi­málást követelnek, ami csak a kivételes hatalom alapján lehetséges. Vázsonyi Vilmos:: A közjogi és magán­jogi kérdések között különbség van. Bethlen István gróf miniszterelnök: Konkrét Szociáldemokrata panaszokra ki­jelenti, hogy a kormány nem engedheti meg a vasúti alkalmazottaknak szakszer­vezeti alapon való tömörülését, mert ez az államvasutak biztonságába ütközik. A villamosvasutasok szervezkedését a kor­mány ugyanolyan feltételek mellett meg­engedi, mint a keresztényszocialista szak­­szervezetek működését. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: A keresztényszoc­ialista szakszervezet nem szakszervezet.) A kommunista magatartásuk miatt elbo­csátott tisztviselők ügyét, ha arra ele­gendő ok van, a kormány hajlandó revízió alá venni. A miniszterelnök véleménye a választásokról Bethlen István gróf miniszterelnök, Ar liberális pártok közül először Rassay­­ Károly beszédével foglalkozik, aki azt mondotta, hogy a kormány felülről csinált forradalmat és államcsínyt, mert törvény­ellenesen adta ki a választási rendeletet és meghamisította a nemzeti akaratot. A törvényesség kérdése már tisztázva van. A kormány választójoga nem volt szekkörű, mert aránylag több polgárnak volt szavazati joga, mint Franciaország­ban vagy Angliában. Inkább csak a nőknél volt redukálás. Jogfosztás nem is történ­hetett, mert közjogi téren szerzett joga senkinek nincsen. A Friedrich-féle rendelet csak a múlt nemzetgyűlésre volt érvé­nyes és az ellenzék nem is zárkózott el annak szűkítése elől, csak önmaguk kö­zött sem tudtak megegyezni ! Vázsonyi Vilmos: Nem­ így áll ez az egész dolog. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ami azt illeti, hogy a Bánffy-féle válasz­tások alatt sem történtek ilyen erőszakos­ságok, arra azt mondhatom, hogy olyan mérvű izgatások a Bánffy-féle választások alatt sem voltak, mint most. A kormányt királygyilkosoknak nevezték, belevetették a vallási fanatizmust a­ választási harcba s azt mondták, hogy a protestáns kormány el akarja nyomni a katolikusokat. ... Rakovszky István: Úgy van! Bethlen István gróf miniszterelnök:... hogy a katolikusok nyakára protest­áins ki­rályt akarnak hozni. Rakovszky István: Úgy van! Rassay radikalizmusa Bethlen István gróf miniszterelnök: Volt ezenkívül osztályelleni és tulajdon­­elleni izgatás is bőségesen. Főképp a kisgazdákat terrorizálták. Azzal sem lehetett bizonyítani, hogy a titkos kerü­letekben a kormány ellen szavaztak, mert a falusi és városi kerületek között nagy különbség van és a falu titkos szavazás mellett is kitartott volna a kormánypárt mellett. A titkos kerületek­ből le kell venni a szociáldemokratákra esett szavazatokat és akkor az látszik, hogy tizenhárom törvényhatósági városi kerületből tíz kormánytámogatót, három pedig ellenzékit választott. A falusi kerületeknél tíz kormánypártira négy ellenzéki esik,­­ tehát az okoskodás egészen hamis. Budapestet azért nem le­het tekintetbe venni, mert ott taktikai hiba történt, a kormány nem állított hi­vatalos jelölteket. Bassayval szemben az a meggyőződése, hogy a parlamenti több­ségnek megvan az erkölcsi presztízse, amelyre támaszkodva érvényes törvé­nyeket hozhat. Bassaytól különben sem fagad el kitanítást, s nem azon az utón járt, amelyen ezt megelőzőleg járt. Fáitját független kisgazdapárt­nak nevezi, de­ egyetlen kisgazda­­jelöltjük nem volt. Az a kisgazdapárt, amely Budapesten szerzi mandátumait, oly távol áll a kisgazdatársadalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Rassay liberalizmusa mögött egészen közönséges modern radi­kalizmus rejlik. Egyetlen programpontja, amit előadott, a népszavazás követelése a királykérdésben. Itt bocsánatot kell kérni Apponyi Albert gróftól, de ő való­színűleg félreértette Rassayt, amikor Rassay álláspontját összehasonlítva a kor­mányéval, szinte gusztust csinált­ a kor­mánynak, hogy fogadja el ezt a gyönyörű álláspontot. Andrássy Gyula gróf: Apyonyi azt mondta, hogy van király. Jászi szerint Rassayék az igazi októbristán Bethlen István gróf miniszterelnök: Rassay nem a legitimzmus és szabad király­­választás kérdésében Való döntést akarta a népre bízni, hanem az államforma te- Mntétében kívánta a népszavazást. Ez nem egyéb, mint rejtett republ­ikanizmus. ’ Kérdezi Rassayt, hogy az esetleges népszavazáson királyságra vagy köztársaságra fogja-e a híveit szavaztatni. Rassay pártjában alig van valaki, aki az októberi forradalomban valami jelentős szerepet ne játszott volna. Ugyanez a felfogása Jászi Oszkárnak is, aki a Bécsi Magyar Újságban cikket írt és hibáztatta a liberális ellenzéket, hogy túlzott óvatosságból nem vallat ma­gáénak az októberi programot oly mér­tékben, amely megfelel az ország köz­hangulatának. (Derültség a kormány­párton.) Hibáztatta Jászi, hogy együtt dolgozott az ellenzéki kapitalista latifun­diumáé csoporttal és a rég levitézlett ál­liberálisokkal, akik alatt Vázsonyit értette. (Nagy derültség.) Vázsonyit, Jászit nem is tekinti liberálisnak. Vázsonyi: Soha nem is tekintett. (Derültség.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Azt írja továbbá Jászi, hogy Búza Barna kétségkívül keményen exponálta magát az októbrizmusért, bár a Rassay-párthoz tartozott, de bukása annak tulaj­donítható, hogy a gazember, Vjdniillik a miniszterelnök (Nagy derültség az egész Házban) kitoloncoltatta őt a kerületéből. Batthyányék pedig azért buktak el Jászi szerint, mert az ő ok­­tóbrizmusuk­ még sokkal óvatosabb, mint Rassayéké, ők különbséget tesznek nem­zeti és nemzetközi októbrizm­us között, ami Károlyi Mihály ellen irányul, így tehát egy szakértő állapítja meg (Derült­ség.) a Rassay-párt természetrajzát. A ma­gyar kormányt kellene felelőssé tenni, ha a pusztító radikalizmust kisgazdalobogó alatt lehetne újra az országba csempészni. Akárhogy gondolkodunk a liberalizmusról és annak hibáiról, kétségtelen, hogy ha­talmas tényező volt ötven éven keresztül az ország. A radikalizmus ennek a libe­­ralizmusnak satnya fattyúhajtása, ez csak rombolni tudott és a nemzet szellemét mé­tely­ezte meg. Veszedelmes volt ez a radi­kalizmus, meg forradalmasította a polgári társadalom kisebb exisztenciáit, a szo­ciáldemokrata ideákat polgári köpenyeg­­ben árulta és a szociáldemokra­tákat mindig túl akarja licitálni. A szo­ciáldemokrata pártot csak másodsorban terheli felelősség az összeomlásért. Náluk nagyobb bűn terheli a radikálisokat, mert propagandájukkal a forradalmat ők készí­tették elő. Ők létesítették az első különít­ményt, a Gallilei-kört, ők dolgoztak titkos szervezetekkel, mert egyik-másik szabad­­kőműves-páholy az ő szervezetük volt. Kéri Rassayt, revideálja álláspontját, mert a radikalizmus nem a magyar talajból nőtt ki. Ha sikerülne újra feltámasztani nemzetiszínű ruhában, mint 1918-ban, ez óriási veszélyt jelentene az országra nézve. Nemzeti álarcban árulnák ugyan­azt a mérget, amellyel 1918-ban a nem­zet testét megmérgezték. (Nagy taps a kormánypárton.) Ki lövetett a királyra ! Bethlen István gróf miniszterelnök: Áttér a keresztény ellenzék kritikájára. Andrássy Gyula gróf szerint a kormány forradalmi alapon reakciós politikát foly­tat. A kormány nem áll forradalmi ala­pon, hanem az 1920: I. törvénycikk alap­­ján, amelynek létesítésében Apponyi Al­bert és Andrássy Gyula is részt vettek. E törvény a királykérdés elintézését a nem­zetgyűlésre bízta. E törvénnyel szemben Andrássyék arra törekedtek, hogy a tör­vény felrúgásával fegyveres hatalommal a kezükben a törvényes kormányt ki­emeljék és helyébe magukat tegyék. Nyu­godtan bízza a közvélemény megítélésére, hogy ki áll forradalmi alapon. Rakovszky István : Ki lövetett a tör­vényes királyra ? (Nagy zaj.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Az előidézett események következménye volt a detronizációs törvény. " Ha ez forrada­lom volt, akkor . .a trianoni béke , haza­árulás, m­ert itt épp úgy nem"s lehetett mást tenni a nemzet érdekében, mint a békekötésnél. A kormány nem csinál re­akciós politikát. Andrássy Gyula azt mondta, hogy a kormány azt az álparla­­mentarizmust akarja helyreállítani, amely Ferenc József idejében volt Ervval a választójogi rendeletet és az állítólagos erőszakosságokat hozta fel.* Andrássy Gyula gróf most a nyílt szavazás ellen foglal állást és azt mondja, hogy a múlt­ban ezt csak azért tette, mert a nemzeti­ségi kérdés miatt szükséges volt. Mikor Andrássy a plurális választójogot előter­jesztette, a nemzetiségi kérdést csak mint tizedrangu érvet hozta fel. (Mozgás a ke­resztény ellenzéken.) Haller István: Természetes. Ezt csak nem lehetett akkor megmondani. Daruváry igazságügyminiszter Kimegy a teremből Bethlen István gróf miniszterelnök. Andrássy Gyula támogatta Vázsonyi tör­vényjavaslatát is, amely szintén a városi kerületben titkos, a falusiakban nyílt szavazást kontemplált. Miért jelent ez tehát csak ma osztályuralomra való tö­rekvést. Vagy ha ő csinál valamit, az szent és sérthetetlen, de ha a kormány csinálja, akkor ellenkezőleg áll ? (Zaj.) Andrássy Gyula gróf: Az fajvédelem volt. Felkiáltások az ellenzéken . Az fejlődés volt, nem visszafejlődés. Bethlen István gróf miniszterelnök: Amíg a képviselő úr kormányon van, ad­dig minden jó volt nem, amint ellenzékre került, egyetlen követelés sem elég radi­kális a számára­. (Nagy zaj az egész Házban.) Mindenesetre nem tartható fenn az a rendszer, amikor egy királyi vétó szemben áll a nemzeti törekvésekkel. De ezt a nemzeti törekvésekért vivott küz­delmet negyven éven át a parlamentben folytatták. Mindenki tudta, hogy e törek­vések mögött van a nemzet többsége. Andrássy Gyula gróf: De a parlament­ben kisebbségben voltak. Ez az álparla­­mentarizmus. Bethlen István gróf miniszterelnök: A radikalizmust a császári demagógia hozta be a nemzeti törekvésekkel szem­ben. Ezt a nemzet elutasította és ekkor választották meg óriási többséggel a Szünet után Rakovszky Iván belügy­miniszter szólalt fel. Az internálások kér­désében sok tévedést okoz az, hogy ezt büntetésnek tekintik. Az internálás nem büntető intézkedés, hanem preventív in­tézkedés. Elejét akarja venni ezáltal a ko­rmány a bűnök elkövetésének. • Vannak olyanok, akik kifejezetten nem izgatnak az állam ellen, de előkészítik a lelkeket a felfordulásra. Ilyenek a szociáldemokrata párt képviselői között is akadnak. (Nagy zaj a szociáldemokrata párton.) Az inter­nálással ártalmatlanná akarnak tenni oly egyéneket, akik veszedelmesek az államra. Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Ki bírálja el?) Az internálások­­időtartamát előre nem lehet megállapítani. Olyan in­tézkedésekre van szükség, amelyeknél bizonyos rendőrszellem nyilvánul meg. Hébert Ede: Alaposan levizsgázott. Rendőrállam. Rainprecht Antal: Spicli rendszer. Rakovszky Iván: K­endőri intézkedé­sekre szükség van, különben, anaríva támadna. Hébert Ede : Ezt mondták a kommunis­ták is. Rakovszky Iván belügyminiszter: Az internáló táborokból a bolsevizmus miatt letartóztatott embereket már kiengedték és csak azok vannak ott, akik újabban tanúsított maguktartásuk miatt kerültek oda. Az internálások nem­ egyes osztályok, hanem mindenki ellen irányulnak, akik veszedelmeseknek mutatkoznak a fennálló társadalmi rend ellen. Hébert Ede: Héjjas nincs internálva. Rakovszky Iván: Az internálás nem a munkások ellen irányul, legfeljebb azok ellen a vezetők ellen, akik maguk soha fizikai munkát nem v­égeztek, valamint az árdrágítók ellen. Peyer Károly : Akik harmincezer koro­náért kiszabadulnak. (Zaj a kormány­párton.) Felkiáltás: így nem lehet rágalmazni! Mondjon neveket! Árdrágítók, csavargó!! az internáló táborban Rakovszky Iván belügyminiszter: Ha az urak visszaélésekről tudnak, bűnt kö­vetnek el, ha nem jelentik. Meg kell végre szűnni az állami intézkedések elleni izgatásnál­. Az internálási rendszert foko­zatosan visszafejlesztik. Jia már egyedül a belügyminiszter rendelheti el az inter­nálást. Terroristáknál vagy veszedelmes agitátoroknál, még az előzetes őrizetbe­­■vétel, is jogos volt. Az internálást újabb rendelettel­­ fogja szabályozni és ponto­sabban körülírja a vidéki közigazgatási hatóságok jogkörét. Az előzetes Őrizetbe­koalíciót. Ferenc József hanyatló kori­val . . . (Daruváry Géza igazságügy miniszter ekkor kimegy a teremből.) Bethlen István gróf miniszterelnök:... közeledett az az idő, amikor Ferenc Fer­dinand került volna a magyar trónra, akiről köztudomású volt, hogy ő táplálta ezeket a radikális mozgalmakat és ekkor hirtelen feltűntek azok a politikusok, akik felismerték a radikalizmus szükségét. Fábián Béla: Hát Irányi Dániel, és a régi függetlenségiek ? Kossuth és Bethlen Bethlen István gróf miniszterelnök: Mindig a haladás és fejlődés politikáját képviselte, sohasem osztályuralmat és nem is fog képviselni. Az intelligencia vezérszerepét meg kell tartani, de ez nem jelent kedélyes középosztály-uralmat, mint ahogy Apponyi Albert gróf mondotta. Az intelligencia vezetőszerepét büntetlenül nem lehet kikapcsolni. Apponyi hivat­kozott a negyvennyolcas generációra. Annyi biztos, hogy Kossuth Lajost nem az ilyen vagy olyan jogi intézményekért áldják ma, hanem azért, mert felszaba­dította a jobbágyságot és a népet a föld tulajdonosává­­tette. A mai generációt is csak akkor fogják áldani, ha becsü­letesen és gyorsan végre fogja hajtani a földbirtokreformot. (Taps a kor­mánypárton.) Az intelligenciának csak azért lehet szemrehányást tenni, ha nem­, járul hozzá a földreform gyors végrehaj­tásához. Ebben a tekintetben kéri Andrássy és Apponyi segítségét. Hassanak oda, hogy ne felebbezésekkel húzzák a föld­reformeljárást a birtokosok, hanem ön­maguk kínálják fel azokat a területeket, amelyekre szükség van. A kormány be­csületes magyar nemzeti demokráciát akar. Rakovszky István valamit közbeszól. Eckhardt Tibor: Most nem maga a miniszterelnök. Rakovszky István : Kőváriné üdvözölteti. Bethlen István gróf miniszterelnök : A kormány programjának megvalósulásához minden társadalmi osztály és párt össze­fogására szükség van. (Nagy taps a kor­mánypárton, a képviselők felállva élje­neznek.A vételt szűkebb körre fogja szorítani. Csak arra az esetre hagyja meg, ha államelle­nes bűncselekményekről van szó, ame­lyeket tovább is folytatni akarnak. A rendőri felügyeletet majdnem teljes egészé­ben meg akarja szüntetni. (Zaj a szociál­demokrata párton.) Az új rendelettel ki akarja küszöbölni a meglévő igazságtalan­ságokat. Különben is az egész intézmény már kihalófélben van. 1919-ben kétezer­­nyolcszáz politikai internált volt, most alig van százötven—kétszáz, a többi hat­­száz árdrágító és csavargó. Az egész in­tézmény megszüntethető, ha a közvéle­mény egy része felhagy a forradalmi mentalitással. Be kell látni mindenkinek, hogy az államrend társadalmi szükség­rn a szociáldemokratáknak is meg kell érte­­niök, hogy abba kell hagyni a hatóság állandó becsmérlését és a tekintélyek rom­bolásé? A belügyminiszter Eckhardt javaslata ellen Rakovszky Iván belügyminiszter. Át­tér a sajtórendészet kérdésére. Két szélső­séges álláspont lehetséges. Egyik az elő­­zetes cenzúra, a másik a teljes sajtó­­szabadság. Egyik sem fogadható el. Az 1918. évi forradalom előidézéséhez nagy­mértékben járultak hozzá egyes sajtó­­orgánumok, olyan működéssel, amivel szemben nem lehetett perrend szerint el­járni. Ilyen eszköz például a feltűnő címek­kel való dolgozás, amikor egy-egy esetet általánosítottak, vagy pedig hamis kommen­tárokat fűztek az eseményekhez. Egy jegyző miatt megtámadták az egész jegyzői kart, így it­talták Kun Béláról, hogy ő az ú­j Messiás, Tisza Istvánról, hogy ő okozta a háborút, Károlyi Mihályról, hogy a legbecsületesebb ember. Ezek ellen az elő­zetes cenzúrával nem lehetett védekezni, tehát a kormánynak más megoldást kell keresni. Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Eckh­ardt-féle indítvány. Rakovszky Iván belü­gyminiszter: Em­lékeztet a Károlyi-forradalom idejére, amikor úgy értelmezték a sajtószabad­ságot, hogy hivatalosan kiküldött csapa­tokkal terrorizálták a lapokat, amelyek a kormány ellen mertek ínni és megfenye­­gették a nyomdákat, hogy szétrombolják. Még nagyobb volt a szabadság a kommün alatt. (Derültség.) A kormánynak most is azért kell a kivételes hatalom a sajtó­kérdésben, hogy a burkoltan elkövetett izgatással szemben fellépjen. A belügyi kormány a­lapbeszüntetési joggal nem kíván visszaélni, de szüksége van erre az eszközre a kormánynak. Nem haj­landó a kormány emel az eszközzel I Rakovszky Iván az internálásokról 3

Next