Magyarság, 1931. július (12. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

anélkül azonban, hogy ezáltal a magyar ipar érdekei veszélyeztetve lennének. A szerződéses megállapodás kettős célt szolgál: egyrészt Magyarország mezőgazdasági termelése számára piac biztosítása, másrészt annak biztosítása, hogy e mezőgazdasági termékeknek Ausztriában bekövetkező áremeléséből eredő előnyben a magyar mezőgazdasági cikkek is részesedjenek. A magyar kormány feladatává válik, hogy a szerződésből kifolyólag az export részére hitel és egyéb uton juttatott előnyök az egész vonalon a mezőgazdasági termelők javára érvényesüljenek, ami szükségessé teszi a kivitel megfelelő megszervezését. — Összefoglalva: ettől a szerződéses megállapodástól egyrészt a két állam közti forgalom megélénkülése, másrészt a magyar termelés részére kedvezőbb értékesítési lehetőség várható. A Graf Zeppelin elindult északi útjára Friedrichshafenből jelentik. A Graf Zeppelin kedden reggel elindult északi útjára. A léghajó reggel fél hatkor szállott fel ragyogó napsütésben, fedélzetén 12 utassal s pár perc alatt el is tűnt a repülőtéren állók szemei elől. Az északi országok feletti út előreláthatólag négy napig tart. Először Anglia felé repül a léghajó, onnét Norvégia, illetve Bergen felé veszi útját s az út célja Island fővárosa, Reykjavik. Lehmann kapitány kijelentése szerint, aki a léghajót vezeti, szerdán délben éri el Islandot, illetőleg Reykjavikot, ahol leszállás nélkül postacserét fognak végrehajtani. Visszafelé a Graf Zeppelin valószínűleg Norvégia és az Északi-tenger partvidéke felett halad majd és pénteken érkezik vissza Friedrichshafenbe. Mint Friedrichhafenből jelentik este, a Graf Zeppelin kedden délben átrepült Amsterdam felett s onnét Anglia felé vette útját. Londonból jelentik, hogy a Graf Zeppelin délután 3 órakor megjelent az angol partvidék Promer fürdője fölött. A léghajó 100 méteres magasságban több kört írt le a fürdőzők felett, majd fél 5 órakor elszállott Filey felett és folytatta útját Scarborough felé, ahová 5 óra tájban érkezett meg. Innen északi irányban haladt tovább. Legszebb hétköznap DÉLUTÁNI és ESTI SETfiHflJGZAS a Horányi-csárdába MFTR híok Indulnak naponta Budapest Eötvöstérről délután 3 és 6.20 órakor, a BAIHytér érintésével Vissza Horányból este fél 8 és fél 11 órakor. Menettértijegy P 1.30 KLsismerten kitűnő konyhai Polgári árak. Űrt közönség. Naponta halászlé. Uzsonnára haboskávé! Zene, tánc, kitűnő vacsorák! Búzahordás a kunok földjén Írta: Móricz Pál A kunok szabad földjén akkor még szerteszéjjel szórtan feküdtek a „tagok“. A tagosító mérnökök akkor még nem csóvázták fel a rónát, mezőt, nem szorították körülárkolt tanyaságokba a büszke kun közbirtokost. Kevesebb volt még akkor a szántás, több a széles közlegelő. A szabad kun akkor még édestestvérként szerette egymást, s hite-hamva sem volt akkor még a lelkek virágos szeretetét és békéjét ördögileg felperzselő „cucilizmusnak“. A jó kun testvérek, sógorok, komák, szomszédok a szántásnál, hordásnál cselédjeikkel, fuvarjaikkal segítettek egymásnak. A „rókalyuk-düllőben“ buzahordáskor a Balajti Mihály gazda kövér keresztekkel sürűn rakott földjén is támadt nagy sürgés-forgás. Mint egy oláh fatemplom, olyan nagy rakott szekerekkel terültek onnét a városhoz, a Balajti uram rakományos kertje felé a csilingelő csengős kun-fogatok. Az utolsó kilenc búzakereszt betakarítására Karakas János szomszéd, s koma négylovas kocsija maradt vissza a villogó szemű, barnapiros Törő Pista kocsissal. Pelyhedzett már a selymes fekete bajusza a széles vállú, sudár kun legénynek, — a 13-as jász-kun császári huszárokat az ilyen legényeknek a legelejéből szokták kiválogatni... Minden munkáskezet megmozgatnak a buzahordáskor. Balajti Mihály nagygazda, első kun gazda volt, mégis az egyetlen, a nyiló-rózsánál frissebb Erzsi lánya a rakodásnál és buzahordásnál derekasan sort dolgozott a kéverakó favillával... Beh, szép is ilyenkor a keresztekkel rakott kunpusztai ... A miriádnyi méhseregtől körüldongott „tisztesfa“ fehér harmatként borítja el és ragyogja be az aranysárga buzatarlót... A kavargó szederindák közül, mint a feketehajú karcagi, madarasi, kenderesi kun lányoknak, menyecskéknek mélységes sötétkék szeme, vnderkedőn, csábitgatón rádnevetnek a hamvas sötét szederbogyók... A nehéz csizmát, a puha női topánkát nem vállalja ez a szúrós tarló, a büszke kun-férfi, a szende kun nő felszijjazott, széles talpú bocskorban védi a lábát ilyenkor... A keresztek aljába örömest fészkel, , hamar szaporodik a mezei pocok ... A kun-emberek rátaposnak a búzaszemet kapzsin pusztító haszontalan férgekre... A lány, a menyecske hamiskásat sikkant vidám borzalmában, s a kéverakó favillával ugyan feléje csap, de ritkán fordul hátára ettől a fürge pocok ... Ilyen izgató kis esetek is élénkítik a kéverakást, búzahordást... Erzsi, Balajti Erzsi csak úgy segítette háromágú, nyúlánk favillájával az aranyszőke kalászos, zízergő kévéket... Mire Törő Pista megrakta a két vendégoldalakkal idegszélesbített, bosszant nyújtott szekeret és a rudalló-kötelekkel szorosra kötözték a drága búzakéverakományt, a napszállatra hajlott már az idő... A távoli kukoricások pántlikás zöld levelén muzsikálni kezdett a perzselt virágok illatától áradozó esti szél... A mélyfenék tóból és tóhoz vadrucák, vadludak hangos falkái felkerekednek ... Beh, szép is ilyenkor a kun-puszta! ... — Ideje hazamenni! — Törő Pista már felkaszpálódott a búzakévék legtetejére. A gyeplő, a suhogó is kezében volt már ... Szejnye, ez az Erzsi! ... A visszautasítástól tartva, szégyenlősen elgondolta magában ... Beh, megvárja a hívást... Hiszen csak mégsem gyalogol hazáig ez a szegény lány ... •— Végül azért mégis csak kibökte Törő Pista: — Gyere! Ülj fel már Erzsi! — Majd haza megyek inkább gyalog! — A lesütött szemű lány szavából azonban kiérzett, hogy, ha még egyszer szól Pista, nem utasítja vissza kérését. — Talán csak nem kutyagolsz gyalog a szekér mellett? — A lány szégyenlős mosolygással rábólintott: — Jól van! Hát felülök! — Már csimpaszkodott is a szekér hátulján a vendégoldal végére, Pista egyetlen rántással a rakott szekér tetejére segítette. A búzakévéken végigterített pokrócra ültette a lányt, majd felmarkolta a sokágú gyeplőszárat, a suhogót... — Gyiké! — Lassú, nagy méltósággal elindult a négy ló. — Jó helyed van Erzsi?! — Jó! — Vagy tán igazítsak jobbat? — S mintha ez most már jobb ülőhely lenne, elsimította a pokrócnak hozzá közelebb eső részét. — Ide ülj!... Itt sokkal jobb helyed lesz, Erzsi! — A lány szétfogadón, szelíden odaült, ebben a pillanatban Törő Pistánál az egész kerek világon nem találtatódott másik, boldogabb ember ... De azért idáig még nem néztek egymás szemébe, sőt kerülték egymás pillantását... Csupán Pista sóhajtott időközönként olyan nagyot, hogy azt az ostorhegyes ló is biztosan meghallotta! Erzsi nem akarta meghallani ... Szüntelen a pusztába nézett, mintha csak meg akarta volna számlálni, hogy még milyen sok búzakereszt pihen kint a földeken . .. Szekerekkel már nem igen találkoztak, az alkonyati borulat kezdett ránehezedni a széles, szépeés pusztára. Esőt mutatott ez az alkonyat. Törő Pistából is kitört a fálasztó keserűség és most azután olyan hatalmasat sóhajtott, mint amikor az ökör lefekszik ... Erre Erzsi is megszólalt: — Miért sóhajtozol ilyen nagyon?! ... Mondd már, hogy mi bajod, Pista?. — Pista, válasz helyett, még nagyobbat, még keservesebbet sóhajtott, Erzsi egész belezavarodott ebbe a nagy sóhajtozásba, s Eva anyánk méltó lányaként tovább kérdezte a konokul az első két ló fülét néző legényt. — Vagy talán beteg vagy, Pista? — Bár Pista még mindig nem emelte fel tekintetét a lovak füléről, ez a kérdés kapóra jött neki... — Eltaláltad!... Beteg vagyok én, nagyon beteg, Erzsi! — Erzsi loprást a fiúra nézett. — Hát mi a bajod, Pista? — Pista kezével pitykés mellényének baloldalára mutatott. — Itt fáj valami a derékravalóm alatt. — Jó, hogy most még mindig a ló fülét nézte szomorodottan a Pista, mert Erzsi egyszerre olyan piros lett, mint a pipacs virága... A ló és a kocsis beszéd nélkül jól megértik egymást, mivel pedig Pista úgy akarta, hogy mentői hosszabb ideig tegyék meg hazáig ezt a néhány kilométer utat, a jó lovacskák, az okos lovacskák tehát szép lassan és méltóságosan poroszkáltak ... Pista kezéből a kévékre hanyatlott a „suhogó“ jobbkezében tartotta már csak a gyeplőt... A szíve felől eső balkeze valamiképpen, s önkénytelenül megérintette az Erzsi kezét... Ez a kézérintés úgy hatott a lányra, mint a villanyütés ... Fejecskéjével hirtelen a Hit felé fordult, s nagy fekete szemét is rászegezte ... Talán meg sem gondolta, hogy mit mond, máris kiperdült gyöngyös fogai közül az édes kérdés: — Dehát, miért fáj a szived, Pista?. — Nem mondom én azt meg ... Mert megharagudnál rám, Erzsi! — Ugyan, miért haragudnék én meg?! Csak mondd meg már, Pista! — Hogy történt, mint történt, ekkor már kéz a kézben volt és pedig inkább a lány fogta a legény kezét... Valahol messze az égalján cikázott a villám, az eső sze- МВСЯДВЯЯЮ" A Selmecbányai tót népgyűlés követelte a Felvidék autonómiáját és visszautasította Benes beavatkozását Magyarország belü ügyeibe Selmecbányáról jelentik. Selmecbánya főterén az országos keresztényszocialista párt több mint ezerfőnyi tótajku és tót nemzetiségű közönség részvételével nagygyűlést rendezett a Felvidék autonómiája mellett. Szüllő Géza keresztényszocialistapárti képviselő beszédében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Felvidék bajait nem lehet apró flastromokkal meggyógyítani. A tótoknak, magyaroknak és németeknek tiltakozniok kell az ellen, hogy a Felvidéket el akarják csebesíteni és gyarmatként akarják kihasználni. A Felvidék őslakosságának a célját csak az autonómia biztosíthatja. Itt az ideje annak, hogy az öntudatos tót nép felszegje fejét, megvalósítsa azt, amit akar és önmaga legyen saját sorsának intézője. Itt a tót vidék szívében hirdetjük, hogy a tótok, magyarok és németek ezer éven át testvérek voltak ezen a földön és azok akarnak maradni továbbra is. Hirdetjük, hogy nem igaz az, hogy a tótság ezer esztendőn át járom alatt nyögött, hiszen a 48-as szabadságharc bizonyítja, hogy a magyarságnak magának is küzdenie kellett az idegen elnyomás ellen, hogyan nyomhatott volna el tehát másokat? A beszéd óriási hatást tett a tót hallgatóságra és a gyűlés egyhangúlag elfogadta a benyújtott határozati javaslatot, amely szerint a tótság ragaszkodik a Felvidék autonómiájához és ebből a követeléséből nem hajlandó engedni. Tiltakozik a gyűlés továbbá az ellen, hogy Bencs és társai a magyarországi tótok helyzetével foglalkozzanak, mert ezt nem azért teszik, mintha a magyarországi tótok iránt jóakarattal volnának, hanem azért, hogy eltereljék a figyelmet a Felvidéken uralkodó nyomorról, elszegényedésről és elnyomatásról. Richter János magyar nemzetipárti szenátor a magyar nemzeti párt és a szepesi német párt nevében bejelentette az autonómia követeléséhez való csatlakozást. Fedor Miklós szepesi képviselő élesen ostorozta Prága visszaéléseit. Végül Petrasek József tartománygyűlési képviselő mondott beszámoló beszédet. A gyűlés közönsége a tótföldi autonómia és a magyar, tót, német testvériség lelkes éltetésével oszlott széjjel. Az amerikai óceánrepülők Európán és Ázsián át visszaérkeztek. Amerikába Newyorkból jelentik: Post és Gary amerikai pilóták az alaszkai Solomonban, Némétől harminchat mérföldnyire, kedden délután 1 óra 45 perckor földre szálltak s ezzel — Newyorkból kiindulva s az európai és ázsiai kontinensen keresztül visszaérkeztek Amerikába. Az aviatikusok egészen jól érzik magukat, eltekintve attól, hogy Gary a jobb vállát fájlalja, mert a repülőgép csavarja megütötte, de azért rövid háromórai pihenés után már ismét levegőbe emelkedett a gép, Fairbanks felé startolt, ahova szerencsésen meg is érkezett. Chabarovszk és Nome között 2500 mérföld a távolság s ezt a két pilóta ifi óra és4 perc alatt tette meg. Eddig összesen 12 ezer mérföldet repültek s még 4500 mérföld van hátra, hogy kiindulási helyükre, Newyorkba érjenek s így befejezzék világkörül útjukat. Fairbanksban úgy számítják, hogy ha minden program szerint sikerül, a két világjáró pilóta szerdán este Newyorkban lesz, tehát három nappal előbb, mint tervezték s így a föld körülrepüléséhez mindössze kilenc napra volt szükségük. A két repülő nyolc nappal ezelőtt, június 23-án, kedden reggel indult a roosveltfieldi repülőtérről a világkörüli útra s középeurópai időszámítás szerint szerdán délben 12 óra 45 perckor az angliai Chester közelében, Sealandban szállott először földre, hogy üzemanyagot vegyen fel s délután 2 óra 5 perckor indulva, 6 óra 45 perckor Hannoverbe, majd este 8 óra 30 perckor Berlinbe érkezett. Az óceánt pontosan 15 óra és 48 perc alatt repülték át s ezzel leverték minden eddigi óceánr repülő rekordját. Berlinből csütörtökön reggel 7 óra 38 perckor indult el a két óceánrepülő Oroszország felé s még ugyanaznap délután 6 óra 30 perckor, nagy ünneplés közepette, Moszkvában le is szállt a Winniemal of Oklahoma s innét pénteken, június 26-án hajnalban útrakelt Irkuck felé. A Moszkva és Irkuck közti 4000 kilométeres utat leszállás nélkül tették 1931 július 1, szerda meg a pilóták s szombaton hajnalban megérkezve Irkuokba, útjukat hamarosan folytatták, délelőtt fél tízkor átrepültek Csita felett és 11 órakor elérték a kínai határt. Este 10 órakor (sanghai időszámítás szerint), már Blagovjescsenszkben szálltak le a repülők s itt egy kis kellemetlenség érte őket, a sáros talajba ugyanis besüppedt a gép s traktorral kellett kivontatni. Chabarovszkbe szombaton éjfél után ért a gép s onnét vasárnap este 9 órakor startolt Amerika, illetve Alaszka felé, ahova kedden délután 1 óra 45 perckor meg is érkezett. Szakértők véleménye szerint a repülők eddigi útjukon 1800 mérföldes állagsebességet értek el s ezt meg is akarják útjuk hátralévő részén is tartani. A pilóták további útja Fairbanksból az Alberta-állambeli Egmontonon és Clevelandon keresztül visz Newyorba, ahol már nagyban készülődnek a két hős repülő fogadtatására. Ötven új benzinkút felálláását határozta el a főváros Az utóbbi időben fővárosi körökben olyan hírek terjedtek el, hogy ötven új benzinkút felállítását engedélyezi a főváros, mégpedig úgy, hogy vállalatoknak adja ki és felszólította a vállalatokat, hogy a benzinkutak kezelését csak hadirokkantakra bízza. Érthetetlen a fővárosnak ez a gyengekezű intézkedése a benzinkartellel szemben, hiszen ez az ötven újabb kút szabad prédája lesz a benzineseknek és a legkisebb garan-cia sincs arra nézve, hogy valóban arra érdemes hadirokkantak lesznek a kezelői. Számos ellenkező eset a múltból bizonyítja, hogy a főváros nem tudja erejét érvényesíteni. Ezúttal arra lett volna szükség, hogy a főváros saját kezelésbe vegye ezeket a benzinkutakat, mint ezt Bécs is tette, hogy olcsó külföldi benzint lehessen behozni, ami így újból megtörik azon, hogy a kutakat a vállalatok kapják. Most is volna alkalma a fővárosnak arra, hogy a főváros közönségét olcsó benzinhez juttassa. Ami pedig a rokkantak ügyét illeti, itt a legmesszebbmenő garanciákra van szükség. Ismerve ugyanis azt a rendszert, ami különböző fővárosi kinevezéseknél érvényesülni szokott, semmi okunk sincs bízni a vállalatok jóhiszeműségében és jó szívében. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a neveit, akik a kutak kezelését megkapják, hogy ,így a közvélemény ellenőrzése alá kerülve, ne lehessen kijátszani. Szerdán a rádióban Zilahy Lajos előadása : инти ni ilipin