Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1876
A népi Micsai Muips fejlesztéséről. I. A különféle korok, melyeket az emberiség átélt, mind megannyian sajátságos állásponttal, sajátságos nézettel bírtak, melyek egymástól elütök valának s épen ezen eltérő nézetek álliták fel azon sajátszerü különbséget, mely az egyes korokat jellemzi. Az emberiség, miután őskorának, illetőleg gyermekkorának kezdetlegességeiből kivetkőzni kezdett, miután az elborító homály, mely előbb elfedé előtte az okozatok okait, oszlani kezdett : törekvéseiben oda irányult, hogy a fokozatos előbbre haladás eszméje ki ne zárassák, belátván a folytonosan fel- és felmerülő tények és cselekményekből az észtehetségek fejlesztésének szükségességét, azon sajátszerű észtehetségének, melyek egyedül neki adattak meg e földön élő lények közül, mint olyannak, ki az anyagi és szellemi világ összekötő kapcsa. A viszonyok, melyek létesültek s folytonosan létesülnek, oda irányítják az ember figyelmét, hogy minden őt közelebbről érdeklőt fontolóra vegyen s az előforduló tényekből tapasztalatokat szerezzen s következtetést vonjon a hasonlókból, szóval tehetségeit fejleszsze. A tehetségek fejlesztése főkép az ismeretek szerzésén alapszik; mindenekelőtt azon kell lennünk, hogy minél több ismeret birtokába juthassunk, az ismeretek közül pedig különösen a hasznos ismeretek után kell törekednünk. Az ismereteket azután vigyük át a gyakorlati térre és a közélet foglalkozásaiba. Tudva levő dolog, hogy fő tényező az ismereteknek gyakorlati alkalmazása, alkalmazásuk hiányában és annak következtében, hogy nem vitték át a gyakorlati térre, hol belátták volna óriási hasznukat, maradtak el nem csak egyesek, hanem egész nemzetek a kellő és korszerű műveltségtől. Azoknak, kiknek alkalmuk nyílt az ismereteknek, birtokába juthatni oda kell hatniok, hogy a nép, ki nincs oly kedvező körülmények közt, miszerint nagy áldozatok árán szerezhetné meg a szükséges tapasztalatokat és ismereteket, lehető könnyű szerrel s a lehetőleg biztosan juthasson a megkivántató tudományokhoz. Az emberiségnek czélja a folyton előbbre haladás, nem pedig a visszamaradás; azon utat kell követnie tehát, melyen haladva a kornak, a kivánalmaknak megfelelő eredmény érhető el. Az elme vég nélkül fejleszthető, bár mennyit tanult legyen is az ember, sohasem volt képes az ismeretek terén annyira előhaladni, hogy tehetségeit az épség korlátai