Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-10 / 179. szám
A Marczius Tizenötödike politikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 fi 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért , kr. pp. fizettetek. Pest October 11. Bécsből se posta,fse gőzhajó alkalom honnan valami újabb tuhetnénk. Beszélték ugyan, hogy a bé ok n,azt meg hivták segítségül a magyar tábort szó igen határozatlan. Nem lehet tudni, ha váljon ez alatt a nemzeti gyűlést értik , úgy pedig a népet. Feszülten várjuk mi fog történni odafent. Mi fog történni ama nevezetes indítvánnyal, melly szerint az osztrák habsburgi ház a birodalom földéről száműzetik ? Még annyit sem tudunk ki az Indítványozó, kié a dicsőség ezen eszmét nyílt szívvel bevinni a hohe Versammlung tanácskozásai közzé. Annyi bizonyos, hogy ilyen indítvánnyal nem igen merne akárki is előállani, ha csak nem ismernék a főváros hangulatát, nem volnának meggyőződve, hogy a nép a tanácskozások alatt a palotát körül fogja állani, vagy pláne beront a terembe mint Parisban február huszonnegyedikén. Újságaink tehát nincsenek. Használjuk fel tehát a perczeket egy kis elmélkedésre, ezen thema felett, micsoda lény a világon egy király, s hozzunk belőle egy következtetést a magyar királyra. Király, császár, nagyherczeg, ez mind egy húron pendülő átok a hazán. Minden ember egyenlőnek születik, a király sérthetlen, s ez az egyenlőség eszméjét a leggyalázatosabban összepofozza. Vannak absolut királyok, vannak constitutionalisok. Erre azonban azt mondja a spanyol közmondás : Los mismos perros, con albros colares. (Ugyanazon kutya, csakhogy más nyakravalóval ! A constitutionals királyság, egy ostoba transactio a zsarnokság, s a népszabadság között. Ha a nép erős, s az alkotmányos élet átment a gyakorlati mezőre, akkor a király egy valóságos figura, egy igazi bársonyba öltöztetett, s megkoronázott fatuskó, legfeljebb annyit különlöznek egymástól, hogy az élő király borzasztó sok pénzbe kerül, a fatuskó kiályt pedig be lehetne zárni egy üres kamarába, s csak ünnepélyes alkalmakkor kellene kitenni egy ablak erkélyébe. Az absolut királyokról természetesen ne is szólunk. Efféle harambasaknál jelenleg már Európában sehol sincs kelee. Yogos tehát, hogy a királyság soha sem lehet hasznos institutio. Az absolut király magában véve gonosz a constitutional!« pedig a hazára nézve, hogy sokát e ne nőjünk legalább és felesleges. De bár csak úgy val,, y kormányos hazában is * (lesik csak in írná cziírasának, megjárna:u jmániának mint az angoi e hármani t* in 'Óhaja, a felházban a gyapjú tekintetes nemes és vit Hanem az a baj, de kgyetlenül drága. Nem más mi »’itlst"' hizlalni és tömni egy irigy A földkerekségen kör és kellemesb hivatal meg is magát egyedül a királyi szág valamennyi tisztviselői Aztán ha még is az általamelly nagy hazafi az ország legkilünöb embere nyerné el akkor legalább csak meglehetne érteni a nagy fizetést. De uramfia a király czöm fényes életbe csak úgy az égből pottyan bele. Legyen okos, vagy szamár, becsületes ember vagy hunezfut, mindegy: ő történetesen a trónra született, ő az ur ő sérthettelen, övé minden dicsőség, s a nép közöl az tartja magát legboldogabbnak ki neki legtöbb szolgálatot tehet. Egy illyen ingyenélő az, mellyért e népek milliói naponként elmondják. Életünket a királyért. És ezt meg is teszik. Jösztök elő ti királyok, s álljon ki a világ elébe egy közületek, ki a népért meghalt volna ! — Soha egy sem ! Zsembélni azt igenis tudnak, s ha őket valamelly országból kikergetik, a külföldön mind megannyi millionairekként tűnnek fel. Ha az isten igazsága megadná, hogy a bécsiek az osztrák háznak kitennék szűrét, akkor állna még meg szemünk, szánk, hogy miilyen irgalmatlan nagy vagyona van ezen háznak. És miilyen vak ez a nép. És honnan van az, hogy mindezek ellenére, dajzára és botrányára a józan észnek, a királyok mindeddigien tudták tartani hatalmukat. Figyelmet kérünk olvasóinktól mert a királyság ellenében a legélesb argumentum az, ha elszámoljuk minő módokkal és eszközökkel lehetet ezen iszonyatos institutiot Európában fentartani. A legelső eszköz a népet bigotságban növelni. Az mondani nekik, Hogy a királyok isten kegyelméből uralkodnak, hogy a korona valami szent jószág. A magyar királynak a latinban ez volt prime cratisshna manistas! — Hej pedig ha alá azon szentséges palást béllésébe tűv dolgokat láthatunk az alatt Cr, h't ‘ igés hamis »«"‘re' Ott vannak a pailást zsebi h.'ndazon documentumok, mellyekből botograph elő fogja adni, hogy' " rebel' r*odeclaralt egy embert, .) ett a király ősnek szArtak hat bízott, r az ország a szentnek hitt dön ezeg, rebelH •|em készült erőszakra s mizeltsége., • s a törvényt szabadságot, snemszágba, dönteni sereggé 'ért be az orrén .Irály a rebellist leuki tvesbenh*-_L^ .... a-un pereiben» mjöőn ezen rebe/i a fővároshoz hat órányi közelségig ,ergedik a harambasát, fegyverszünet megtörése által becstelené lett egyént,saját szent felségü(l) személyének teljhatalmú képviselőjévé nevezik. Hivének rejlenek a sicra -Ma majestas köpenyege A „é pedig int második istent mind eddig úgy imádta őket: s érből imádkozott érték és elhitte, hogy ai e földön vele jó, helyes, igazságos, könyörületes történik, az mind a király legfensőbb kegyelméből származik. A hízelgők a király tetteire a leghizelgőbb phrasisokat gyártották. Utóbbi levelében is azt mondja a király, hogy ő mindazokat mik ezt megírva vannak a legkegyelmesebben rendek. A szegény nép a „legkegyelmesebb“ kifejezést betű értelembe vette, mert nem tesz fel senkiről is ollyan szemtelenséget, hogy midőn valakivel gonoszat követ el, akkor kegyelemről beszéljen. Az ember béke hóba elkövet embertársán egy kis méltánytalanságot. Gyarlók vagyunk mindnyájan. De azt nem mondja senki magáról, hogy én a szomszédomat legkegyelmesebben agyon ütöttem, én a mezőből egy utasnak lovát legkegyelmesebben elloptam. Ha nem a király akármit tesz, azt mindig vele született kegyelmességénél fogva teszi. A népet igy nevelték. 179. szám. Pest, October 11. 1848. Nem kell táborbiró politika. Szerdia y MARI TIZENÖTÖDIKE