Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-05-05 / 36. szám
Kolozsvárit. 30. Mert«! május 5-n IBMMI. Beálltán a’ második évnegyed tiszteletid jelentjük, évnegyedi dija 3 fát ezüstben. Múlt és Jelen szerk. hogy évnegyedre is fogadunk el előfizetőket. Lapjaink: ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. % (1 1kO/a) Csik-tusnádi Kovács Miklós ó exczja a' csik-tusnádi gyógyfürdők mellett felállítandó szegények házára 5070 Irtot kegyeskedett adományozni. Isten éltesse a’ nagylelkű emberbarátot. S. B. tíifiegezés. A cs. k. ap. felsége méltóztatott Damaskuson cs. k. ügyvivőséget ideiglenesen viselt M en I a 116 -á s pár t tripolisi cs. k. ügyvivőnek kegyelmesen kinevezni. Í fíliáb/iilS- Nagyajtai Cserei Lajos úr, derékszék bírája, jeles honfi, szép reményű fiatal és igazán becsületes jó ember, április 30-kán .Marosvásárhelyit meghalt , testvérei, virágzó családja ’s minden jók fájdalmára. V á s lí í*ííiriliaítisi csak c . elem. D. cs. k. ap. felsége sz. k. M. Vásárhely városának évenként sep. 4-éni országos vásár tarthatására szabadságot 's arról szabadalomlevelet adni méltóztatott. Slili eligazítás, úrbérelk czikkünkben (33-ik szám 188-ik lap 1-ső hasáb) sajtóhiba miatt egy nevezetes kihagyás főként , minek következtében annak kezdő §-a érthetetlenné vált. E’ hibának helyrehozása tekintetéből szükségesnek véltük azon §-asnak egy részét megjavítva ide igtatni. A’ czikk az b-k renden túl következőleg olvasandó : „Törvényt óhajtunk, mely a’ birtoklóknak útat nyisson, hogy valahol a’ commassatiot véghezvinni akarják, azt a’ leggyorsabb, biztosabb és költségtelenebb módon meg is tehessék. Azon okokat pedig, melyek a’ commassatiot bárhol szükségessé ’s hasznossá teszik, nem mi az Íróasztal mellől, hanem azok fogják legjobban megítélni, kiket a' dolog legközelebb érdekel; kiket ha a' törvény útal nyitand, önhasznuk bizonyosan vezérelni fog, hogy a’ mi gazdaságuk emelésére czélszerű , a törvény jótékonyságát felhasználva el ne mulassák véghezvinni.“— Ugyan azon lapon 2-ik hasáb 19-ik sor: „,4,6440,000“ olvasd: ,,4,610,000.“ 59-ik sor „birtokát“ olvasd: „birtoka“. 60-k sor: ,,kiszakasztattak“ olvasd: „kiszakaszolnék“. 3 ik hasáb 3-k sor: „mindegyiknek“ olvasd : „mindenkinek“. 189-ik lap 1 -ik hasáb 4-ik sor: „aár“ olvasd: ,,akár“. Kolozsvári ujságok. Kolozsvárit 1846 május 1 -je napján délután 6 óra után siavítzott.Nyoma ennek az utszakon nem igen vala , de annál több a Feleken,, mely még másnap 10 órakor is fejér vala. Hideg pedig máj. 2-án reggel akkora vala , hogy többen nyilvánilák miszerint januarius 1-én nem fáztak annyira mint május elsején. Ez a’ tavasz úgy látszik olyan bizonyos nemzet buzgalma. Hirtelen lángra gyűl, kecsesei borutlanúl köszönt bé, kilnits marad puszta fagy. — Városunkban máj. 2-án egy keménygyufás vala.— Jelen májuson uj postai rendszer állott bé, melynek következménye, hogy lapjaink ezen túl nem délután hanem délelőtt adatnak ki. Hely szűke miatt ez uj rendszert jövő számunkban. — Egy illat a napokban bizonyos ember a' temetőben megszokta , hogy a' Farkas Sándor emlékét mérlydobálta sárral s’ egyéb mocsokkal ? Ez azt felelte: mért néz oly gőgösen le reám !S osztán állítsunk emlékeket, midőn a' meglévőt is ily kevéssé méltányoljuk, ’s midőn az emberszeretet és bum rátá , nagy apostolának még emlékét is sárral dobáljuk. Uraim hagyják nyugodni a’ magyar írókat, legalább haláluk után, hisz eleget mocskolják gyanúsítják őket értökben. Ezelkalommal nem hagyhatjuk megrovallanul , hogy a’ sirkerben alig van kő, mely öszvefirkálva ne legyen. De egyszersmind fájdalommal mondjukki, hogy az öszvefirkáló többnyire deák vagy tanuló. Bámulandó — ne mondjuk gyalázatosnak — hogy éppen azok kebléből halt ki a’ pietas annyira, kiknek ez részben jó példává kellene elémenni. Mért szükséges öknek gúnyos megjegyzéseiket éppen a sírkőre tenni le ? avagy mi szépet mi dicsőt látnak abban, ha egy város mint Kolozsvár csinos sirkerlet nem tud tartani? ebben önök legényességet találnak nemde ? Pedig higyjék meg ez gyalázatos pimaszság. Nem ártana a’ különben éber és szorgalmas rendőrségnek e’ dologba is beléelervedni. — Éppen most hagyta el a’ sajtót: Állattan I-se füzet. Ára 54 ezüst kr.) Szükségtelen a' hoszszas ajánlgatás e'jeles , nagyhírű czélszerű szerkezete, jó fordítása könnyű és kedves modora által egyaránt kitűnő munka ellenében. Elvitathatatlan hogy nem kis hézagot pótol 's kiadása a* kiadónak ki már annyi jeles munkákat juttata a’ magyar közönség körébe, érdemei közzé sorozandó. A’ képek minden igénynek megfelelnek. Kiállítása csinos. A’ 2 ik füzet nem sokára 's a’ 3 ik septemberig meg fog jelenni. Koioxs BBKcQ'ye közgyűlését’ melyet eddig is elháríthatatlan akadályok miatt nem közölhetőnk— jövő számunkban közlendjük. Szerk. Iskolai Ügy. A’ Aluli és Jelen 17-k számában a’ rettegi iskoláról közlön soraimat, azon ígérettel zárám bé, holgy a’ bánatot, ’s valójában mély fájdalmat okozó jelenetről ’s az iskola ügyeiről bővebben értesitendem az olvasót. Azért most, midőn a kivántató adatokat leírom, van szerencsém ígéretemet teljesíthetni. Bánatot kelle éreznem azon, hogy a’ szép számú tanulók mellett, még legalább 30 helybeli gyermek vehet vala iskolai oktatást, de kiket a’ mind anyagi mind erkölcsi tekintetben mélyen sülyedt szülök hanyagsága, el/.ára a’ szelidebb érzéseket, erkölcsösséget és vallásosságot árasztó boldog forrástól. A’ bánatot annyival inkább kelle éreznem, minthogy tudtam, mmiszerint a’ szegény és fizetni képtelen szülök, — kivált a’ szolgáló emberek átalában, — fel vannak mentve iskolába járó gyermekeikéi való minden pénzfizetéstől. Ugyan is az iskola kegyes pártfogója, miután a’ tanítónak fizetését tetemesen jobbította , azon czélszerű szándékkal, hogy azáltal még inkább felhívja a’ szülőket gyermekeik iskolába küldésére, magára vállalta, a’ tanítási pénz hiányának fedezését, hogy a’ tanító semmi rövidséget ne szenvedjen. De szomorú tapasztalás bizonyia, hogy a’ kegyes tett, idvés czélját el nem éré, mert miután fizetni nem kelle a’ tanuló gyermekekért, már a szülök várának fizetést gyermekeik iskolába játtatásáért, mi kitetszik ilyen válaszaikból. I. .,mlert nem küldi kandalijámfia gyermekét iskolába i is. Mért küldjem, nekem abban semmi, hasznom nincs. Senki sem ad érte semmit.“ Ki ne szomorodnék el’s ki ne érezne ily fájdalmat keblében, midőn ilyesmit, kell hallania éppen saját faja és vére egy osztályától, látta annak erkölcsi és vallásos romlottságát, ’s roszbani mérjen sűlyedtségét ! ’s ikiben nem ébredne azon kegyes óhajtás ? óh boldogító népnevelés, jöjjön el már hozzánk is valahára a’ te, más nemzeteknél már régen érzett jóltévö mennyországod.!!.! Nem ismétlem itt a’népnevelés óhajtása kifejezését, mert tudom, hogy azon óhajtás teljesitésére erélyes lépések tevődnek , ’s nem szaporítva az óhajtásoknak már is megmérhetetlen tengerét, átmegyek az iskola ügyeinek ismertetésére. Alig egy évtizedes ezen iskola, ’s már is szép történeti, adatokat mutathat fel, melyeket tudatni az ügybarátokkal, úgy hiszem nem lesz érdektelen. Közlöm tehát, az olvasóval a’ rettegi iskolának 9 évi életrajzát, az iskolatanitónak velem közlött adatai nyomán, Tanitó következőleg ír: „1836-ik év Szentgyörgy havában slettegre érkezvén mint iskolatanulóiskolánkat oly senyvedő silány létben találtam, miszerint, nem hogy tanítvány lett volna, de még a’ tanítónak sem vala kész lakhelye , mely okból 34 évet egyebütt kelle laknom. De hatos közbenjárásra, csak ugyan annyira készült szállásom, hogy itt év karácsonya hetében belé szállhattam, ’s bár sokban szűkölködtem, de még is 9 gyermekkel gyenge próbát adhatok. 1837 ben már 29 gyermek tanult.— 1838- ban -13, kiknek lakomban tartott próbájuk alkalmával id. Bethlen József gróf inspector curator úr is méltóztatott személyes jelenlétével megörvendeztetni, söt nem csak, hanem kegyes volt tanítói fizetésemet szép mennyiséggel szaporítani, a’ legjobb tanulónak egy császári aranyat és a’ legszebben írónak egy 2 raftos tallért iratban ajánlani. E’ nap estvéjén adák elé tanitványim Rinárdó vagy Erény győzelme cziviű színdarabot. — 1839-ben ifi fia és leánytanuló álla meg vizsgálásra, a’ gróf úr ő nagysága és az egyházkerületi vizsgáló bizottság jelenlétökben. Ekkor adtuk ki először az említett jutalmakat. Ekkor tévén is az E. H. laik 36