Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-05-05 / 36. szám

Kolozsvárit. 30. Mert«! május 5-n IBMMI. Beálltán a’ második évnegyed tiszteletid jelentjük, évnegyed­i dija 3 fát ezüstben. Múlt és Jelen szerk. hogy évnegyedre is fog­a­dunk­ el előfizetőket. Lapjaink: ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. % (1 1kO/a) Csik-tusnádi K­o­v­á­c­s Miklós ó exczja a' csik-tusnádi gyógyfür­dők mellett felállítandó szegények házára 5070 Irtot kegyeskedett adományozni. Isten éltesse a’ nagylelkű emberbarátot. S. B. tíifiegezés. A cs. k. ap. felsége m­éltóztatott Damaskuson cs. k. ügyvivőséget ideiglenesen viselt M e­n I a 11­6 -­á s p­á­r t t­r­i­­polisi cs. k. ügyvivőnek kegyelmesen kinevezni. Í fíliáb­/iilS- Nagyajtai Cserei Lajos úr, derékszék bírája, jeles honfi, szép remé­nyű fiatal és igazán becsületes jó ember, á­­prilis 30-kán .Marosvásárhelyit meghalt , test­vérei, virágzó családja ’s minden jók fáj­dalmára. V á s lí í*­ííiriliaítisi c­sa­k c . e­­lem. D. cs. k. ap. felsége sz. k. M. Vásár­hely városának évenként sep. 4-éni országos vásár tarthatására szabadság­ot 's arról szabada­lomlevelet adni m­éltóztatott. Slili eligazítás, úrbér­el­k czik­künkben (33-ik szám 188-ik lap 1-ső hasáb) sajtóhiba miatt egy nevezetes kihagyás fők­­ént , minek következtében annak kezdő §-a érthetetlenné vált. E’ hibának helyrehozása tekintetéből szükségesnek véltük azon §-as­­nak egy részét megjavítva ide igtatni. A’ czikk az b-k renden túl következőleg olva­sandó : „Törvényt óhajtunk, mely a’ birtok­lóknak útat nyisson, hogy valahol a’ com­mas­­satiot véghezvinni akarják, azt a’ leggyorsabb, biztosabb és költségtelenebb módon meg is tehessék. Azon okokat pedig, melyek a’ com­­massatiot bárhol szükségessé ’s hasznossá te­szik, nem mi az Íróasztal mellől, hanem a­­zok fogják­­ legjobban megítélni, kiket a' do­log legközelebb érdekel; kiket ha a' törvény útal nyitand, önhasznuk bizonyosan vezé­relni fog, hogy a’ mi gazdaságuk emelésé­re czélszerű , a­ törvény jótékonyságát fel­használva el ne mulassák véghezvinni.“— U­­gyan azon lapon 2-ik hasáb 19-ik sor: „,4,6440,000“ olvasd: ,,4,610,000.“ 59-ik sor „birtokát“ olvasd: „birtoka“. 60-k sor: ,,ki­­szakasztattak“ olvasd: „kiszakaszolnék“. 3 ik hasáb 3-k sor: „mindegyiknek“ olvasd : „min­denkinek“. 189-ik lap 1 -ik hasáb 4-ik sor: „a­ár“ olvasd: ,,akár“. Kolozsvári u­jságok. Kolozs­várit 1846 m­á­j­u­s 1 -je na­p­j­á­n d­é­l­u­­tán 6 óra utá­n siavítzott.Nyoma ennek az utszakon nem igen vala , de annál több a­ Feleken,, mely még másnap 10 órakor is fejér vala. Hideg pedig máj. 2-án reggel ak­kora vala , hogy többen nyilvánilák misze­rint januarius 1-én nem fáztak annyira mint május elsején. Ez a’ tavasz úgy látszik o­­lyan bizonyos nemzet buzgalma. Hirtelen láng­ra gyűl, kecsesei borutlanúl köszönt­ bé, kilnit­­s marad puszta fagy. — Városunkban máj. 2-án egy keménygyufás vala.— Jelen májuson uj postai rendszer állott­ bé, melynek követ­kezménye, hogy lapjaink ezen túl nem d­élut­á­n hanem déle­lőtt adatnak­ ki. Hely szűke miatt ez uj rendszert jövő számunkban. — Egy illat a­ napokban bizonyos e­mber a' te­metőben megszok­ta , hogy a' Farkas Sándor emlékét mérlydobálta sárral s’ egyéb mocsokkal ? Ez azt felelte: mért néz oly gőgösen le reám !­­S osztán állítsunk emlékeket, midőn a' meg­lévőt is ily kevéssé méltányoljuk, ’s midőn az emberszeretet és bum rátá , nagy apostolá­nak még emlékét is sárral dobáljuk. Uraim hagyják nyugodni a’ magyar írókat, legalább haláluk után, hisz eleget mocskolják gyanú­sítják őket értökben. Ez­elkalom­m­al nem hagyhatjuk megrovallanul , hogy a’ sirkerb­­­en alig van kő, mely öszvefirkálva ne le­gyen. De egyszersmind fájdalommal mondjuk­­ki, hogy az öszvefirkáló többnyire deák vagy tanuló. Bámulandó — ne mondjuk gyaláza­tosnak — hogy éppen azok kebléből halt­ ki a’ pietas annyira, kiknek ez részben jó pél­dává­ kellene elémenni. Mért szükséges ö­­k­nek gúnyos megjegyzéseiket éppen a­ sírkő­re tenni­ le ? avagy mi szépet mi dicsőt lát­nak abban, ha egy város mint Kolozsvár csi­nos sirkerlet nem tud tartani? ebben önök le­gényességet találnak nemde ? Pedig higyjék meg ez gyalázatos pimaszság. Nem ártana a’ különben éber és szorgalmas rendőrségnek e’ dologba is beléele­rvedni. — Éppen most hagyta el a’ sajtót: Állattan I-se füzet. Ára 54 ezüst kr.) Szükségtelen a' hoszszas ajánlgatás e'­­jeles , nagyhírű czélszerű szer­­kezete, jó fordítása könnyű és kedves modo­ra által egyaránt kitűnő munka ellenében. Elvitathatatlan hogy nem kis hézagot pótol 's kiadása a* kiadónak ki már annyi jeles munkákat jut­tata a’ magyar közönség köré­be, érdemei közzé sorozandó. A’ képek min­den igénynek megfelelnek. Kiállítása csinos. A’ 2 ik füzet nem sokára 's a’ 3 ik sep­­temberig meg fog jelenni. Koioxs BBKcQ'ye közgyűlését­’ melyet eddig is elhárít­hatatlan akadályok mi­att nem közölhetőnk— jövő számunkban köz­­lendjük. Szerk. Iskolai Ügy. A’ Aluli és Jelen 17-k számában a’ rettegi iskoláról­ közlön sorai­mat, azon ígérettel zárám­ bé, holgy a’ bána­tot, ’s valójában mély fájdalmat okozó jele­netről ’s az iskola ügyeiről bővebben értesi­­tendem az olvasót. Azért most, midőn a­ ki­­vántató adatokat leírom, van szerencsém ígé­retemet teljesíthetni. Bánatot kelle éreznem azon, hogy a’ szép számú tanulók mellett, még legalább 30 helybeli gyermek vehet va­la iskolai oktatást, de kiket a’ mind anyagi mind erkölcsi tekintetben mélyen sülyedt szü­lök hanyagsága, el/.ára a’ szelidebb érzése­ket, erkölcsösséget és vallásosságot árasztó boldog forrástól. A’ bánatot annyival inkább kelle éreznem, minthogy tudtam, mmiszerint a’ szegény és fizetni képtelen szülök, — kivált a’ szolgáló emberek átalában, — fel vannak mentve iskolába járó gyermekeikéi­ való min­den pénzfizetéstől. Ugyan is az iskola kegyes pártfogója, miután a’ tanítónak fizetését tete­mesen jobbította , azon czélszerű szándékkal, hogy azáltal még inkább felhívja a’ szülőket gyermekeik iskolába küldésére, magára vállal­ta, a’ tanítási pénz hi­ányának fedezését, hogy a’ tanító semmi rövidséget ne szenvedjen. De szomorú tapasztalás bizonyia, hogy a’ ke­gyes tett, id­vés czélját el nem éré, mert mi­után fizetni nem kelle a’ tanuló gyermekek­ért, már a­ szülök várának fizetést gyerme­keik iskolába ját­tatásáért, mi kitetszik ilyen válaszaikból. I. .,mlert nem küldi ka­nd­a­­lijámfia gyermekét iskolába i is. Mért küld­­jem, nekem abban semmi, hasznom nincs. Senki sem ad érte semmit.“ Ki ne szomo­­rodnék­ el­­’s ki ne érezne ily fájdalmat keb­lében, midőn ilyesmit, kell hallania éppen sa­ját faja és vére egy osztályától, látta annak erkölcsi és vallásos romlottságát, ’s roszbani mérjen sű­lyedtségét ! ’s ikiben nem ébredne azon kegyes óhajtás ? óh boldogító népneve­lés, jöjjön­ el már hozzánk is valahára a’ te, más nemzeteknél már régen érzett jóltévö mennyországod.!!.! Nem ismétlem itt a’népne­velés óhajtása kifejezését, mert tudom, hogy azon óhajtás teljesitésére erélyes lépések te­vődnek , ’s nem szaporítva az óhajtásoknak már is megmérhetetlen tengerét, átmegyek az iskola ügyeinek ismertetésére. Alig egy évti­zedes ezen iskola, ’s már is szép történeti, adatokat mutathat­ fel, melyeket tudatni az ügybarátokkal, úgy hiszem nem lesz érdek­telen. Közlöm tehát, az olvasóval a’ rettegi iskolának 9 évi életrajzát, az iskolatanitó­­nak velem közlött adatai nyomán, Tanitó kö­vetkezőleg ír: „1836-ik év Szentgyörgy ha­vában slettegre érkezvén mint iskolatanuló­­iskolánkat oly senyvedő silány létben talá­l­tam, miszerint, nem hogy tanít­vány lett volna, de még a’ tanítónak sem vala kész lakhelye , mely okból 3­4 évet egyebütt kelle laknom. De hatos közbenjárásra, csak ugyan annyi­ra készült szállásom, hogy itt év karácsonya hetében belé szállhattam, ’s bár sokban szű­kölködtem, de még is 9 gyermekkel gyenge próbát adhatok. 1837 ben már 29 gyermek tanult.— 1­838- ban -13, kiknek lakomban tar­tott próbájuk alkalmával id. Bethlen József gróf inspector curator úr is méltóztatott sze­mélyes jelenlétével megörvendeztetni, söt nem csak, hanem kegyes volt tanítói fizetésemet szép mennyiséggel szaporítani, a’ legjobb ta­nulónak egy császári aranyat és a’ legszeb­ben írónak egy 2 raftos tallért iratban aján­lani. E’ nap estvéjén adák­ elé tanitványim Rinárdó vagy Erény győzelme cziviű­ színda­rabot. — 1839-ben ifi fia és leánytanuló álla­ meg vizsgálásra, a’ gróf úr ő nagysága és az egyházkerületi vizsgáló bizottság jelen­létökben. Ekkor adtuk ki először az említett jutalmakat. Ekkor tévé­­n is az E. H. laik 36

Next