Munkás, 1922 (2. évfolyam, 1-230. szám)
1922-06-24 / 141. szám
s 1922* juniuis M 24. Szombat Egyes számara 4 K II. évfolyam. 141. szám. Előfizetési Araki helyben ás vidéken Negyedévre 210.— 240.— Egy hóra 70.— 80.— Egy hétre 20.— A pécsi szociáldemokrata párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: DÖMEL ANZELM. Szerk.xxtölét 4. kiadóHiv.t&ti Zrínyi utca 13. Htot. Talpon vám 376. A legégetőbb kérdés. Végre hivatalos helyekről is halljuk itt at a drágaság letörésének szükségességét hangoztatni, bár egyelőre még csak tapogatódzás az egész, most még csak az indokolatlan drágaságért felelős tényezőket igyekszenek kifürkészni, de a lelkiismeret már megszólalt, a kérdés tehát már a felszínen Van és egész bizonyos, hogy most már nem is fog elaludni, mert nem fogják elaludni engedni azok, akiknek eddigi Vészjeleik csupán az utcán hangzottak el, most azonban megvan a lehetőség arra is, hogy az ország házában magában is hangot adjanak a munkásság, a fogyasztó közönség, a kisfizetésű emberek jajszavának, amely követeli, hogy a drágaság letörését, a közszükségleti cikkekkel űzött áruuzsorának megszüntetését legelsőrendű állami feladatnak, s a legsürgősebben megoldandó problémának tekintsék ! Csak visszaélés, csak áruuzsora folytán Vált lehetségessé az, hogy egy jóformán tisztán, vagy legalább is túlnyomó részben mezőgazdasági termelésre berendezkedett országban, amelyet elemi csapások terményeiben nem sújtottak, amelynek az átlagosnál jóval jobb termése volt az elmúlt évben annyira, hogy saját szükségletén kívül még exportra is jutott bőven; a kenyér, illetve a liszt ára több mint kétszer akkora, mint például Németországban, amely inkább ipari produktumok termelésére van berendezve, s amely a szükséges kenyérmagvakat import útján kénytelen beszerezni, illetve meglevő készletét kiegészíteni. A most piacra kerülő liszt a múlt évben aratott gabonából van, azt a múlt év napszámai terhelik csupán, tehát ugyanaz a gabona az, amelyet az aratás után 1200 koronáért meg lehetett venni, s ebben az 1200 koronás árban bele volt már kalkulálva mindaz a kiadás, amit a termelő munkadíj címén stb. bele kellett hogy kalkuláljon, de bele volt számítva az a fölös haszon is, amire a termelő számíthatott és alig egy évi fekvés után ugyanaz a gabona, amelyre semmiféle újabb kiadást fordítani nem kellett, legalább nem olyant, ami számításba jöhetne, ma már 4000 koronába kerül a fogyasztónak. Hát mi ez az irtózatos árkülönbözet, ha nem áruuzsora, amelyet az államnak le kell törni, ha a termelők idézik elő, akkor a termelőknél, ha a közvetítő kereskedelem az oka, akkor ott kell letörni. Mert nem igaz az, hogy pénzünk értékének devalválódása okozza ezt a különbséget, mert ha a búza aratási 1200 koronás árát svájci frankokra átszámítjuk az akkori jó (!) árfolyam mellett, ami akkor sem volt több mint 0.73, akkor a búza ára svájci frankban 8.76 franknak felelt m meg, s ha a mai rossz árfolyam mellett 0.56 számítjuk át a búza mai 4000 koronás árát, úgy az 22,4 franknak felel meg, ez pedig olyan emelkedés, amelyet a termelő tiszta haszonkép dug zsebre, de amelyet nem csak exportja útján a külfölddel fizettet meg, hanem hogy a külfölddel megfizettethessen, elsősorban az itthoni fogyasztókból sajtolja ki. Az aranyparitás ! A külföld ne egyen olcsó magyar gabonát — ez eddig helyes, de ennek van megoldási módja ! Előbb lássuk el az itthonvalókat olyan áron, amit azok meg is tudnak fizetni — s addig egy szemet se kapjon a külföld és ha már az itthoniak el vannak látva, ha már itt nincs éhségtől sápadt arc, korgó gyomor, akkor, ám adjuk el a fölösleget aranyparitásos áron a külföldnek. A termelő akkor sem fizet rá, mint ahogy nem fizetett rá a múlt aratás után sem az 1200 koronás árra. Ám, hogy az exportban az aranyparitást elérjük, itthon az aranyparitást meghaladó összegre venni fel az árakat , ahol sem a munkás bére, sem a hivatalnokok, tisztviselők ,szellemi munkások fizetése még csak meg sem közelíti az aranyparitást és főleg akkor, amikor a termelésre fordított munkabér, adó stb. kiadások messze alatta maradtak az aranyparitásnak megfelelő összegnek, ez semmi más, mint a termelők önös haszonhajhászása ! Itt lépjen közbe az államhatalom drákói szigorral és vas következetességgel, s ne rettentse vissza se a nagybirtok fenyegetődzése — se a közvetítő kereskedelem sopánkodása — s akkor rögtön megállította azt a drágasági folyamatot, amely mostani arányaiban tovább nőve — végre is Ausztria sorsára juttat — elment bennünket ! • Mit követel az ellenzék az indemnitás megszavazása ellenében — Ma terjesztik be az indemnitást. — Ma minden politikai kérdés az indemnitás körül forog, melyről szóló törvényjavaslatot minden valószínűség szerint ma terjesztik a nemzetgyűlés elé. Ha a javaslat az ellenzék ellenállása folytán július 1-ig nem emelkedjék törvényerőre, beáll a törvényen kívüli állapot, az ex-leit. Nehogy a kemény szekere már most kátyúba rekedjen, Bethlenéin mindent elkövetnek az irdemnitás gyors keresztülhejszoláséra. Kállay pénzügyminiszter az ellenzéki pártokkal közölte, hogy a kormány pénzügyi programmjében az ellátatlanok kategóriájának megszüntetését tervezi, úgyszintén a fölösszámú tisztviselők elbocsátását. Azokat az illetménytöbbleteket, amelyeket a háborús állapot folytán vállalt el az állam, a kormány a községekre és városokra kívánja áthárítani. Tervbe van véve egyes adókategóriák egyszerűsítése, illetve megszüntetése, amelyeknek kezelése többe kerül, mint a belőlük származó jövedelem. A kormány fölfogása szerint a tőke- és házvagyon nagyobb adót fizetnek, mint egyéb jövedelmi ágak. A földadó nem áll arányban a föld értékének és a jövedelmének emelkedésével. Az állam fő adóforrásait a föld-, ház- és a társulati adók kell, hogy alkossák, a többi adó a községet illeti. A kereseti adót meg kell hagyni a községeknek. A jóvátétel kérdésében az antant álláspontját a kormány még nem ismeri. Az adópolitikát úgy kell megállapítani, hogy a külföld bizalommal legyen az ország iránt és hitelt adjon. A pénzügyminiszter előterjesztését élénk eszmecsere követte, melyen felszólaltak az összes ellenzéki képviselők köztük Peyer és Farkas elvtársak is, kik kimutatták, hogy a kormány eddigi adópolitikája csak fokozta a drágaságot. Helytelenítették, hogy az adópolitika a fogyasztási adókon épül föl. A pénzügyi politika csak úgy ér valamit, ha azt megfelelő gazdasági politikával támasztják alá. Nem indemnitás, hanem költségvetés kell. Nem hajlandók megszavazni olyan indemnitást, mint a legutóbbi volt, amelyben például karhatalmi kiadásokra több mint egy milliárdnyi tétel fordult elő. A kormány pénzügyi politikájában a drágaság leküzdése kell, hogy az első helyet elfoglalja. Enélkül az egész pérzügyi és gazdasági politika nem ér senkit. A kormány intézkedései, mint a cukoradó fölemelése, a kivitel engedélyezése, újabb drágasági hullámot idéznek elő. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója nem szavazhatja meg az indemnitást, ha a kormány a főrendiházi reform javaslatát a választójogi javaslat előtt akarja letárgyalatni. Farkas elvtárs különösen kifogásolta a lakbérek és boltbérek emelését. Ennek lakbéruzsora és újabb drágulás lesznek a következményei, mert a kereskedők a fölemelt boltbéreket a fogyasztókra igyekeznek majd áthárítani. Több felszólalás után végül Apponyi összegezte az elhangzott felszólalásokat, amelyekből a kormány megismerheti az ellenzék fölfogását. Az indemnitásnak az ellenzék részéről való megszavazásáról csak az esetben lehet szó, ha a választási atrocitásokat megtorolják, ha biztosítékot nyújt a kormány a választójognak törvényben leendő szabályozására , ha a főrendiházi reformot nem forszírozzák időnek előtte. Ha a kormány megteremti a normális parlamenti élet föltételeit, az esetben az ellenzék is normális parlamenti eszközökkel fog küzdeni. Ennek előfeltétele azonban a választási atrocitásoknak legalább erkölcsi módon való megtorlása. Az ellenzéki körökben kijelentik, hogy az esetben, ha a kormány az ellenzék minimális követelései elől kitérnie, amelyek közé a kivételes hatalom megszüntetése is tartozik és harcot provokálna, akkor az ellenzék állja a harcot is .Feltételeik teljesítéséhez feltétlenül ragaszkodnak, különösen kívánják a választójog megalkotását, mert — mint az ellenzéken mondják — nem lehetetlen, hogy rövid időn belül újabb választásra kerül a sor és semmiesetre sem hajlandók a mostanihoz hasonló körülmények között belemenni a választási közdelembe. Interpellációk. A nemzetgyűlés interpellációs könyvébe a következő interpellációkat jegyezték be : Grieger Miklós a földmivelésügyi miniszterhez sürgős tárgyban, Grieger Miklós az igazságügyminiszterhez sürgős tárgyban, Farkas István elvtárs a pénzügyminiszterhez a dohánygyári munkásnők bérmozgalma tárgyában, Köttevényi Szabó István a földmivelésügyi miniszterhez a veszettség elleni védekezés tárgyában, Jánosy Zoltán a belügyminiszterhez a pétervásárai kerületben elkövetett választási visszaélések tárgyában, Haller István a pénzügyminiszterhez a cukorárak megállapítása tárgyában. A szociáldemokraták parlamenti csoportja. A szociáldemokrata párt parlamenti csoportja a neki jutott bizottsági helyeken a következő elvtársakakat jelölte : A földművelésügyi bizottságba: Szeder Ferenc, Farkas István és Vanczák János elvtársakat. Az igazságügyi bizottságba : dr. Györky Imre, dr. Hebelt Ede és Esztergályos János elvtársakat. A közgazdasági bizottságba: Peyer Károly, Peidl Gyula és Farkas István elvtársakat. A közjogi bizottságba : dr. Hebelt Ede, dr. Györky Imre és Reiszinger Ferenc elvtársakat. A közoktatásügyi bizottságba: dr. Hebelt Ede, Rothenstein Mór és Jászai Samu elvtársakat. A külügyi bizottságba : Peyer Károly, Propper Sándor és Peidl Gyula elvtársakat. A mentelmi bizottságba : dr. Györky Imre elvtársat. A pénzügyi bizottságba : Peyer Károly, Peidl Gyula és Vanczák János elvtársakat. A véderő bizottságba : Knaller Győző Szabó Imre és Peyer Károly elvtársakat. — Katonai lőgyakorlatok. Juniu® hó 27 és 28-án a katonaság a patacsi harcászati lőtéren naponta reggel 6 óra 30 perctől délután 4 óráig éles lőgyakorlatokat tart.