Művelődés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
KALOTASZEGI NÉPNYELVBEN ES NÉPI tök, disznótok (a takarmány-előtag a felhasználásra utal, a disznó- előtag részben a növény kevésbé értékes voltát jelzi, részben azt, hogy mint takarmánynövényt elsősorban a disznókkal etetik). A r. népi terminológiában szemben áll egymással az archaikusabb, népi hírben az ifjabb, irodalmi bostánnal. A C. maxima a sütőtök (Kalotaszegen a Felszegen nevezik így, az Alszegen a r. eredetű döblec használatos). A r. népnyelvben: dabli és ludán. A convar. turbaniformis neve Szucságon: törökkonty. Két főzeléknövény tartozik ide: a területen igen ritka C. ficifolia, a laskatök, Kiskapuson dobruzskai tök, és az ennél elterjedtebb, ismertebb C. pepo convar. oblonga, a főzőtök, a r. dovlecei. Ezek csak a legutóbbi időben váltak ismertté, így a zöldségtermesztésnek és a táplálkozásnak is egészen új elemei. A Lagenaria siceraria a lopó, lopótök, szívó, szívótok: mindkét névben a felhasználásra utal az előtag: az ebből készült ismert eszközzel szívták (lopták) ki a hordóból a bort, ritkábban az ecetet (ennek az eszköznek külön neve is van Kalotaszegen: lihó, liju). A r.-ban a m. eredetű japán név használatos. Néprajzi és terminológiai szempontból is elkülönülnek a dísztökök, amelyek a C. pepo alfajai. A convar. microcarpina neve: dísztök, a provar. pomiformis alma alakú dísztök vagy sártök, a provar. pyriformis a körte alakú dísztök, a provar. verrucosa, köpörcsös sártök, gyöngyös dísztök, makk alakú dísztök (v. hárbánap cu creste). A jellemző név itt az, amelynek jelzője valamihez hasonlítja a dísztököt. A Bryonia alba neve főditök (csak Bánffyhunyadon és Vistán ismert). Szászfenesen Györffy István egy 1935-ös adata szerint: gyűrűvirág. A tök terminus tehát a köznyelvben és a népnyelvben egyaránt jelentésváltozáson ment át a Cucurbita fajok terjedésével. Megmaradt továbbra is egy nagyobb növénycsoport jelölőjeként, de szűkebben a Cucurbiták génuszneve, illetve csak a C. pepot jelöli. A növénycsoporton belül jelzős fajnevek alakultak ki, egészen kivételesen kölcsönszó került be a nyelvjárásokba (doblec), ez azonban nem szorította ki a magyar megfelelőt, hanem vele párhuzamosan használatos (vö. RNyjRKsz). A jelzős fajnevek az alapszó tapadásával gyakran főnevesülnek (lopó, szívó). A terminológiai változatosság inkább csak a jelzős fajnevekben feltűnő, egyébként a mozgás, a heteronímia leülepedett. Bizonytalan még az újabban terjedő dísztökök és főzeléktökök elnevezése. A magyar-román nyelvi kölcsönhatás eredményeként a román népnyelvben előfordul a m. eredetű lupán (lopó) a Lagenaria neveként (ezt erősíthette a C. maxima ludáu nevének alaki hasonlósága) a m.-ban pedig r. eredetű a C. maxima doblec neve (ugyanolyan „keresztező" kölcsönzés ez, mint a Phaseolus fuszuska és pásula neve) . 3. Ez a növénycsoport fontos és változatos funkciókat tölt be a népi kultúrában. Szerepe van a népi táplálkozásban, használják állatok takarmányozására, használati tárgyakat, gyermekjátékokat készítenek belőle, embert, állatot gyógyítanak vele, dísznövényként esztétikai igényeket elégít ki, a róla mintázott írásos motívum része a díszítőművészet formakincsének. A népi táplálkozásban a C. maximnanak volt hagyományosan nagyobb szerepe: a múlt század végén Jankó János is említi, hogy főre is fogyasztják. Magyarvalkón most is főzik: előbb megtakarítják, aztán megvágják apróra, megfőzik, leszűrik, borsozzák, sózzák. Úgy fogyasztják, mint a krumplipürét. Leginkább mégis, mint a neve is mutatja, megsütve, fogyasztják késő ősszel, miután a dér megcsípte. Bábonyban 20—25 db-ot termesztettek házanként. A tökmagot nyersen és pergetve fogyasztották. Régen olajat préseltek belőle (ennek r. népi neve: jufá), azzal keverték a puliszkát. A főzeléknövények közül a C. ficifolia egészen ritka, a C. pepo convar. oblonga, a főzetök (r. dovlecei) valamivel ismertebb, városi hatásra napjainkban terjed. Állatok, főként disznók eledeleként elsősorban a C. pepo, a disznótök vagy takarmánytök használatos. Ebből termesztenek a legtöbbet. Nyersen etetik, vagy ritkábban a burgonyával együtt főzik. A Lagenaria siceraria terméséből edényt, illetve borszívó eszközt készítettek. Kiszárították, füstölték, hogy a szú ne bántsa, majd dróttal, veszszővel kiszedték a belét és a magvait. A convar. gourda, a palack formájú, befűzött lopótök edénynek alkalmas. Kunbesenyő eredetű terminussal az alföldi és dunántúli pásztorok ezt nevezik kábáknak, kobaknak. Karcolással, véséssel, spanyolozással díszítették. XVI. — XVIII. századi festményeken gyakran látunk vándorokat, pásztorokat, akik az ivóedényként használt kobaktököt övükön, vállukon botra akasztva hordják. A pásztorok szerint frissen áll benne a víz. A mi gyűjtési területünkön külön nevét nem jegyeztük föl (ezt is lopótöknek, szívótöknek nevezik), nem díszítik, de magát az edényt használják folyadékok (főként olaj) tárolására. A bunkószerű termést adó convar. turbinatolt használták a borszívó eszköz készítésére. Bogártelkén az I. világháborúig, Makón a 30-as évekig, Bánffyhunyadon 1960 körülig, Váralmáson, Zsobokon 1970-ig termesztették, Bábonyban és Ketesden a gyűjtés időpontjában is megvolt. Visszaszorulása részint a szőlőtermesztés általános kalotaszegi eróziójával függ össze, részint pedig a bor színét is megmutató üvegszívó terjedésével. A gyermekjátékok közül a töklámpás főként a C. pepo terméséből készült. A tökfingó vagy a néprajzi irodalomban ismertebb nevén: tökduda, töklevélszár oboa (síp) szintén a Cucurbiták leveléből készült (a tökfingót 1946-ban jelezte Kiskapusról Faragó József). Ezek a gyermekjátékok is háttérbe szorultak az utóbbi időben. A népi gyógyászatban a tökmagolajjal égett sebeket gyógyították, jónak tartották gyomorfájásra, gyomorgörcsre is, valamint a magas vérnyomás ellen. Bélférgesség ellen a tökmagon lévő vékony hajat főzték meg. A feditök (Bryonia alba) gyökértörzsét kivájják, megtöltik zsírral, erjedni hagyják, azzal kenegetik a szemölcsöt, pattanást (Bánffyhunyad, Vasas Samunak a Folklór Archívumban közölt adata, 1976). A szarvasmarháknak hashajtóként használták a tökmag-olajat. A népi kultúra esztétikai szférájában a dísztököknek van szerepük, bár ez a szerep eléggé korlátozott. Viszonylag ritkák, egy-egy dísznövény-kedvelő háznál bukkannak föl, és rendszerint könnyen kideríthető, hogy az utóbbi években hozták Szatmár vagy Várad vidékéről. 4. Összefoglalásként elsősorban azt emeljük ki, hogy bár ez a növénycsoport a népi kultúra szinte minden területén jelen van, ez a jelenlét a fejlődés, a mozgás egészen eltérő fokait képviseli: ebben a mozgásban az erózió, a visszafejlődés és az evolúció egyaránt jelen van. Mint feltűnő eróziós folyamat a Lagenaria termesztésének és felhasználásának a háttér- PÉNTEK JÁNOS Folytatása a 40. lapon