Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - VÁSÁRHELYI ZOLTÁN: Kecskeméten kezdődött
VÁSÁRHELYI ZOLTÁ N K ec s[r ch/1 uHe/1 kezdődött Kodály Zoltán hetvenötödik születésnapján meghatottan gondolok vissza arra az időre, amikor zseniális kórusművei születtek, arra az útra, amelyen át elterjedtek szerte az országhím és a világon, de különösen arra, amit ez a művészet számunkra jelent. Újfajta és mélyreható zenei művelődés indult meg a húszas évek végén egy-két vidéki városban, Kodály Zoltán szülővárosában, Kecskeméten. 1926-ban lettem a zeneiskola hegedűtanára és Kodály Zoltán rábeszélésére szerveztem énekkart. Ez a munka meglepő és gyönyörű eredményeket hozott: a vidéki zenei élet sivatagában oázisok virultak fel. Kerényi György Győrött, Bárdos Lajos Pesten párhuzamosan szolgálta ezt a zenei mozgalmat, melynek fő inspirálója Kodák Zoltén nagyszerű gyermekkórusai voltak. 1924-ben Budapesten mutatták be a Wesselényi utcai fiúk Borús Fndre vezénylésével Kodály első nagy gyermekkorait, ehhez csatlakoztak 1929-ben Sztojanovits Adrienne-ék és más pesti iskolák. Ezután Kecskeméten is megrendeztük a Villéi, a Pünkösdölő, a Túrót cszil, a cigány és más művek bemutatóit a városi zeneiskola és egyéb iskolák énekkaraival. S ezen a ponton megtört a vidéki közöny jégpáncélja. Kecskemét közönsége, amely addig fanyalogva fogadta az új zenét, egyszerre megérlelte, mekkora ajándékot kapott Kodálytól. Következő lépésként kivittük a gyermekkarokat az utcára. A gyermeknapi utcai hangverseny újabb híveket toborzott Kodály nagyszerű muzsikájának. Kodály Zoltán ekkori levelében világosan megjelölte az utat: „Nagyon örülök, hogy sikerült az utcai ének és hogy Kecskemété a kezdeményezés. Rendszeres zenei határjárásokká kellene fejleszteni, bizonyos ünnepeken, arra való programmal. 'Térzene.' Hatása el nem maradhat, ha éveken át rendszeresen visszatér." A kórusok a legkönnyebben hozzájutható hangszeren, az emberi hangon át terjedhetnek, így egyre több lehetőség nyílt terjedésükre. A vidéki , elsősorban győri és kecskeméti kezdeményezést olyan nagyszerű zenekritikus karolta fel, mint Tóth Aladár. Az ő teljes melléállásának is érdeme, hogy a vidék zenei kábultságát új korszak váltotta fel s a helyi kezdeményezések hatására az egész országban elterjedtek az örökértékű kórusok. Kodály ötvenedik születésnapjára pedig már megszületett a tanúbizonyság: muzsikája az egész magyar nép lelkében gyökeredzik. Itt el kell mondanom azt az érdekességet, hogy a jubileum alkalmából a szülőváros lakossága kéréssel fordult Fáy István főispánhoz, választanák meg Kodályt a város díszpolgárává. Fáy igen művelt, lelkes ember volt, a kérést pártolta, de — 1932-ben vagyunk — ez csak úgy valósulhatott volna meg, ha Gömbös Gyulát is díszpolgárrá választják ... A Kodálymuzsikán és szellemén nevelkedett városi fa- Vásárhelyi Zoltán